Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-03-04 / 9. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK márczius 4. 9. szám. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök utca 11. . Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetűi! fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. .m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. Lászlú Jenő fogtechnikus. joggal bírlak a község minden ügyében. Korunk törvényei is kedvezők ebben a tekintetben, csak széles látókörrel biró ip irosokra lenne szükségünk, kik megérzik, hogy mi kell minden iiőben. Törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városaink képviselőtestületeiben azonban nagyon gyéren ülnek iparos- társaink. A közbizalom felismeri bennük az arravalóságot, csak önmaguk nem törik magukat érte valami nagyon. Pedig a közbizalommal élve, az ipar fejlődésére a jövőben nagy hatással lehet munkájuk, működésűk. Fonlos dolog tehát, hogy ezt a közbizalmat kihasználják. A közbizalommal felruházott és a ve- zelésre odaküldötl iparosnak feladata elsősorban az is, hogy pályatársai közölt a társulási szellemet felébressze, ébren tartsa, minden erejével oda. hasson, hogy felismertesse küzdőivel a társulásban, a szövetkezésben rejlő nagy hatalmat. A közöny, a nemtörödömség árát sokszor megadhik már. Az egymást lebecsülés, az egymáson való tullicitalás sokszor hívatlanoknak juttatta már azokat az előnyöket, melyeknek mi vagyunk jogos birtokosai. Ha azok a körök, melyeknek hivatása ítélkezni valami fölött, meglátják az egészséges testületi szellemet: megtanulják azt is, hogy az iparüzök igényeinek kielégítése elsőrendű érdeke mindenkinek. Mert vi- j rágzó ipar gazdag városokat teremt, jómódú iparosok gazdag országot alkotnak, j Olt, az ipárüzö gócpontok képviselő-1 területeiben indulhatnak meg azután az országos érdekű ipari kérdések tárgyalásai is, hisz éppen hazánkban látunk sok, sok példát arra, hogy egy-egy eszme, melyet valamely törvényhatóság lelvet, megteszi körútját a többi törvéuyhatóságokon át és országos törvénynyé emel- j kedik. Igaz, hogy eddig csak politikai kérdéseknek adatott meg ez a nagy tisztelet, de mi sem állja útját annak, hogy ugyanilyen mó lon álta'áno-; ipari érdekeket kielégítő eszmék is életre kelhessenek Olyan tömege a nydt kérdéseknek várna ily egyöntetű megoldásra, hogy elegendő munkát adnának hosszú Időre. És hossza időre begyógyítanák a tátongó sebeket. 1 Járványos betegségeknél mint kolera, typhus vagv lázas betegségeknél fő a víz. Legbbiztosabb óvszer a KRONDQRFI ALKALIXUS TERMÉSZETES SAVAHYUVIZ mint nyálkaoldó szer úgy magában, mint meleg tejjel vegyítve köhögésnél, rekedtség nél, tüdöhurutnát stb. legjobb gyógvsiku’rel ajánltatik. Nehezen emésztő gyomorhurutnál kitűnő hatása van. Vizelethajtó gyógyital! Kérjük minden kávéházban és vendéglőben bor vagy pezsgőhöz :: mindenkinek kitönöen fog izlem. :: Pár nap előtt a legnagyobb részvéttel számolhattunk be dr. Aáron Sándor tragikus betegségéről. Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos Fernezelyen járt kinnt, hogy az ott dühöngő kiütéses tífusz továbbterjedésére a szükséges óvintézkedéseket megtegye. A főorvos minden szükséges intézkedést a legnagyobb eréllyel személyesen tett meg, felj kereste a betegségben szenvedőket és lelki- : ismeretes munkájával sikerült is a pusztító vésznek gátat vetnie. Fernezelyen a tífusz nem terjedt tovább nem szedett több áldozatot, csak még egyetlen egyet. Mintha az emberiség o nagy ellensége kárpótolni akarta volna marat azért, hogy halálthozó erejét megtörte az orvos, ennek a kötelességteljes tő embernek a szervezetét támadta meg. Dr. Aáron Sándor hazajött Fernezelyrőlr de már másnap rosszul érezte magát, ágynak dőlt. Kezelőorvosai a kiütéses tífusz kétségtelen tüneteit konstatálták rajta^ azonnal el- I különítették tőle feleségét és három fiúgyermekét s Budapestről orvosprofesszort hivat- I tak hozzá. De a kötelességteljesités mártírján már nem segített az orvosi tudomány. Dr. Aáron Sándor rettenetes kínok között vasárnap délután ö órakor meghalt. Halála nemcsak Nagykárolyban, hanem az egész vármegyében mély és igaz részvétet keltett, mert dr. Aáron Sándorban nemcsak kiváló orvost, de a tisztviselői kar érdemes kartársát, a törvényhatóság pedig egyik legkiválóbb tisztviselőjét vesztette el benne. Nem volt az az ember, aki fényes, ragyogó, csillogó meteorja lett volna a társadalom egének, ember volt a szó legteljesebb értelmében, egész férfi, akit vezérelvek vezettek életében s aki tudott hü maradni eszméihez, elveihez és ideáljaihoz. Mint tisztviselőt osztatlan elismerés és szeretet környékezte. Feletteseinek elismerése, a közönség rokonszenve kör lyékezte pályafutása folyamán s mindkettőt elviszi oda, honnan nincs többé visszatérés. Sírjához mi is elvisszük az elismerés, a szeretet soha nem hervadó virágait. Koszomba fonva tesszük a sírra ezeket a virágokat. amelyek elfogják mesélni neki, hogy űrt hagyott maga után a társadalomban, amelyet cfiak nehezen fognak betölteni. A megszomorodott családnak szolgáljon vigasztalásul a m 'gye osztatlan részvéte s az a tudat, hogy a férfi, aki élete folyamán eleget tett isteni és emberi kötelmeinek egyaránt, akkor ha végei ér a földi pálya, nyugodt önérzettel léphet a mennyei lakó trónja elé s ott mindenesetre megtalálja sikerdus, eredményes működése jutaimái. hogy különös, — ha az ember igy jön össze utón, ismeretlenül, mindenki gyanúsnak tűnik fel, pedig a legbecsületesebb egyén lehet. — De különös. — Ha be vannak mutatva, mindjáit becsülik egymást. — Igen. — Ha sohasem látta s bálban bemutatnak Önnek egy idegent, táncra kéri, habozás nélkül elmegy vele ugye ? — Persze. —- Hát az nem különös, hogy egy idegen ember tánc közben megöleli ? — Az szokás. — Már pl. megcsókolni a világért sem szabadna ugy-e, pedig, ha 'az ölelés meg van engedve, a csókban sincs semmi. — Az más. — Szerintem egyik olyan, mint a másik. Vagy mind a kettő legyen szabad, vagy egyik sem. — Messze van még Pest? — Öt állomás. De mondja nagyságos ,asz- szony, én magát nem ismerem. Maga sem engem, meg akarom győzni arról, hogy egy csókban nincsen semmi. — Nem értem miért akar engem arról meggyőzni szólt türelmetlenül. Eddig rá sem ügyelt utitársára, annyira elfoglalta a kab.it. Epen azon töprengett, hogy hátha nem is kap 140 forintért olyant, amilyenről álmodozik. — Hát pl. lia Ön most engemet megcsókolna, mi van abban, ki látta ? Egy csók semmi. Én megígérem, hogy azonnal elhagyom a fülkét. De takarodjon is rögtön, mert hívom a kalauzt! — Csendesen asszonyom, értsen meg, ez csak példa. Nem akartam sérteni. Pedig igazán nincs benne semmi, nem ismerjük egy-; mást. Ha véletlenül találkoznánk rám se | nézzen. Én egy különc, gazdag s mint látja J nem ép fiatal vagyok. Ha egyszer megcsókol 100 forintot adok s azonnal kimegyek. — Szemtelen, takarodjék ! — Bocsásson meg, én olyan különös, talán bolond vagyok. Hiába van megsértve nem tágítok. Nekem egy bizonyíték kell. Egy csókban nincs semmi. Gondolkozzon rajta. Még valamit mondok. Az utolsó állomás után, mikor Pestre fogunk érkezni, a megállás pillanatában, — mintegy véletlenül - ha megcsókol, itt hagyom ezt a százast a helyemen s leugrom a vonatról. Meg van elégedve ? A fiatal nő visszaesett álmodozásába, 'falán igaza van ennek az idegennek. Egy csók. Ki látja? Már a vonat meg is áll mindjárt. Neki lenne 240 forintja. Flőtte lebegtek a dúsan prémezett , kabátok, annyiért szépet adnak biztosan. Öli micsoda irigység tesz! 8 az ura? Hát el fogja hinni, hogy Pesten olcsó a kabát. Persze. S ez az ember? Ha látná valahol rá sem nézne. — Már látszott Pest, Lassabbodott a vonat. Egy pillanatig habozott, azután elszántan közeledett a — folyton őt figyelő — férfi felé, hirtelen megcsókolta. Abban a pillanatban a vonat megállt. A hordárok fel ugráltak. Az idegen eltűnt. Hirtelen a ridiküljébe tette a pénzt. Egy kocsiba ült. Már el is teledte a komédiát. A prémes kabát foglalta le minden gondolatát. * — Csókolom kezét nagyságos asszony! Parancsol ? — Prémes télikabátot mutasson! — Talán valami jobb minőségűt parancsol ? Ruhát fest és vegyileg tisztit Haufel Samuéi = Nagykároly, = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902.
