Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-02-11 / 6. szám
6-ik oldal KÖZÉRDEK 6. szám. február 11. be hasonló utón Kein Jakab érszőllősi kereskedőt. Biharmegyei bérlőnek adta ki magát és eladta a két kehes lovat neki 560 koronáért. Itt azonban újabb furfanggal élt. Összejátszva kocsisával arra kérte Keint, hogy engedje meg, hogy a kocsis vele menjen Nagykárolyig s ott a vasútnál találkozva átadja a lóleveleket. Útközben a kocsis elbeszélte Keinnak, hogy Tóth Pál nem bérlő, de egy közönséges cigány s a lóval alaposan becsapta, mert azok kettesek s teljesen használhatatlanok. Megérkezve Nagykárolyba az utasokat a vasúti állomáson váróTóthnak Kein visszaadta a lovat és követelte az 560 korona visszafizetését, amire Tóth azt ígérte, hogy Érmihályfalván visszafizeti. Kein el is jött s a Royal vendéglőben azzal a kijelentéssel, hogy sajnálja, mert nagycsaládu és szegény ember, Tóth átadott neki 200 koronát, de a többit visszafizetni megtagadta. Szegény Kein szaladt fiihöz-fához de hasztalan, mert ezalatt eltűnt a pénz. Ekkor a lovakat akarta elvinni, de Tóth vasvillával fogadta lakásán s valószínű agyon is veri, ha szaladásra nem veszi a dolgot. Kein mit tehetett egyebet, panaszt adott be Tóth ellen a kir. ügyészséghez csalás és idegen név használata miatt s most az egyszer a bíróság kezébe kerül a cigánybáró, aki elfogja venni a kedvét az úri kedvtelésektől s a bőrkabátot felcserélteti a dzsentrik barátjáról, egy közönséges darócból készült rabruhával. Táncmulatság. Az érmihályfalvai fiatalság folyó hó 18-an a „Kaszinó“ helyiség összes termeiben zártkörű táncvigalmat rendez. Az agilis rendezőség élén Papp Sándor dohány jövedéki tiszt áll s az ifjúság mindent tikövet, hogy a vidéki intelligencia bevonásával a megjelenőknek egy kellemes estét szerezzen. Halálozás. Súlyos csapás érte a köz- tiszteletnek örvendő Pollák Mór kereskedőt. Édes atyja f. hő 6-án 88 éves korában elhunyt. Temetése 7-én délután folyt lenagy részvét mellett. A temetési szertartásnál Schönfeld Mózes főrabbi és az elhunyt fia mondottak megható beszédeket. Nyugodjék békében. A villamvilágitás. Alig van Érmihályfalván fontosabb kérdés ez időszerűit, mint a villamvilágitás behozatala. Régen érzett szükség ez. A nép szivéből fakadt a kivánalom, hogy a célszerűtlen s mégis sokba kerülő utcai petroleum világítást villámmal pótolják. Jakab Rezső főjegyző volt egyik kezdeményezője s legbuzgóbb harcosa a villamviiágitásnak, melynek az ügye azóta bár sokat vajúdott is, de most már oda mégis eljutott, hogy a városi képviselőtestület a behozatala érdekében már elvi határozatot is hozott. Ha megtekintjük azt a szánalmas állapotot, amely éjjelenként az utcákon tapasztalható, nincs aki még ha áldozni is kell, ne óhajtaná a viilamvillágitást. A petróleum lámpák, bár sokba kerülnek, de azért alig érnek valamit. Mikor holdvilágnak kellene lenni, de felhők takarják az eget és sár van: még ezt a gyérvilágitást is nélkülözni kell. Mert akkor egyáltalán nem világítanak. Mondhatni a mai utcai világítás csak azért van, hogy épen mutassa, hogy van. Az a költségvetésileg közvilágításra felvett pár 100 korona, a sárba kidobott pénz. Nem kell bizonyítgatnunk a közvilágításban a villamviiágitásnak, mint hgcálsze- rübbnek a behozatalának a fontosságát, jelentőségét. Csak arra ügyeljünk, hogy célszerű módon a lakosság nagyobb megterhelése nélkül oldassék meg. Kezdjük a magán fogyasztáson. Ez igen jelentékeny leend. Már régebben, mikor egy ízben kezdeményezték a villamvilágitás behozatalát, csináltak egy összeírást. S ez fényes eredménynyel járt, igen sokan írták alá. Ma még többre számíthatni, mert szaporodtak azóta az üzletek, egyletek, hivatalok stb. az igények is mások. De meg a tüzelő, világitó anyagok a minden téren való drágulás folytán szintén drágultak, a villamvilágitás ellenben aránylag olcsóbbodott. Felesleges bizonyítanunk, hogy a villamvilágitás minden városban még házi kezelés mellett is tekintélyes jövedelemmel járt s igy nyugodtan várjuk a pályázati hirdetés megjelenését, mert mindenesetre akadni fog vállalkozó a telep felépítésére. Nagy fejlődést jelentene ez a városra, a lakoságra, de legnagyobbat Érifiihályfalva ipara fellendítésére és közbiztonsági állapota rendezésére. Uj divatáru üzlet. Blum testvérek nagykárolyi kereskedők a Kereskedelmi és Iparbankkal szemben egy a mai modern kor követelményeinek megfelelő női, férfi divatáru és rőfös üzletet nyitnak. A törekvő kereskedők vállalkozására felhívjuk olvasóink szives figyelmét. Kiállítás. Érmihályfalvai gazdasági iskolában a tél folyamán a tanulók által készített háziipari, kosárfonó munkákból folyó hó 12-én, vasárnap délelőtt 10 órától délután 4 óráig egy kis kiállítást rendeznek, a melyre az érdeklődőket ez utón is meghívja az iskola vezetősége. Székelyhid. Fömunkatárs: Laczkovicfo Jf titslú. Áthelyezés. Boldizsár Jenő adótisztet a pénzügyminiszter a bártfai kir. adóhivatalhoz helyezte át. Halálozás. Vecsey Sándor asszonyvásári ref. lelkész, az érmelléki egyházmegye tanácsbirája és pénztárnoka f. hó 1-én 65 éves korában hosszas szenvedés után meghalt. Temetése f. hó 4-én ment végbe az egyházmegye lelkészi kara és a környék intelligenciájának nagy részvéte mellett. Egy nemes határozat. A Székelyhídi Kerületi Ipartestület elöljárósága a f. hó 6-án tartott gyűlésében, indítványok során elhatározta, hogy a Székelyhídi Kerületi Ipartestület elaggott vagy munkaképtelenné vált tagjai felsegélyezésere, alapot létesít. Ezen alap megkezdéséül, az ipartestüiet 1911. évre megválasztott elöljáróságának tagjai fejenként 2—2 koronát lefizettek s egyben elhatározták, hogy az alap gyarapítására f. hó 25-én zártkörű táncvigalmat rendeznek. Tekintettel e nemes célra, felkérjük Székely- hid város társadalmának minden egyes tagját, hogy ennek a szép és igazán emberbaráti alapnak a gyarapítását, a mulatságon való megjelenésükkel előmozdítani szíveskedjenek. Mint dicséretre méltó tényt említjük fel, hogy Nedeczki István vendéglős a mulatság céljaira összes helyiségeit díjtalanul engedte át. Mulatság. A Székelyhídi Iparos Ön- képző-egylet folyó hó 4-én úgy anyagilag, mint erkölcsileg igen jól sikerült táncmulatságot rendezett a tiirdő-vendéglő helyiségeiben. A mulatságon a négyest 40 pár táncolta. — Felülfizettek: Szentes Antal 5 K, Dr. Penkert Mihály és Dr. Kiss Vilmos 3—3 K, Heizer Rajmund, Bodor László és Gönczi Albert 2—2 K, Szenyesi Dániel, Stern Miksa, Mélán Jánosné, Pap István, Kudarasi Sándor, Papp Ferenc és Seprényi Ferenc 1 — 1 K, Debreczeni Dezső 30 fillért. A felüliizetések- ért ez utón is hálás köszönetét mond a rendezőség. Tapintatos járásbiró. A folyó évi január hó 30 án a maga nemében páratlanul álló eset hozta izgatottságba a székelyhídi kir. járásbíróság személyzetét és az azon a napon ott megjelent peres feleket, kiket balsorsuk a járásbírósághoz szólitott. Az eset a következő: A székelyhídi járásbíróság helyiségében, a várakozó közönség számára készült zárt folyosóval, közvetlen összeköttetésben álló ürszék — a járásbíróság vezetőjének minden emberi előzékenységet és tapintatosságot nélkülöző intézkedése folytán — a reggeli órákban, a midőn a bűnügyek tárgyalására mintegy 110 főből álló közönség a zárt folyosón megjelent: tisztítás végett felbontatott. Az abból kiszedett anyagot a tisztítást végző cigányok a zárt folyosón keresztül nyitott malteros ládában hordták ki. Ennek folytán, minden emberi fogalmat és képzeletet meghaladó, elviselhetetlen bűz töltötte be, nemcsak a felek tartózkodási helyét, hanem a folyosóról nyíló hivatalos helyiségeket is úgy, hogy a tisztviselők nem voltak képesek a szobákban maradni; a közönség köréből pedig több nő az elviselhetetlen bűztől elszédült; számosán pedig — még a tisztviselők közül is — erős fokú tengeri betegséget kaptak. A járásbíróság személyzete a midőn megbotránkozásának adott kifejezést, a járásbíróság vezetője azon gőgös kijelentéssel elégítette ki őket: „Aki nem akarja az illatot élvezni, az ne járjon a bírósághoz.“ Elérkezett volna már az ideje annak, hogy az igazságügyi kormányzat egy ilyen nagy forgalmú bíróság vezetését, mint a székelyhídi bíróság: egy arra tapintatosságánál és ügyességénél fogva reá termettebb ember kezébe tegye le. Jellemző a dologban az, hogy a takarítást végző cigányok szombaton délután akarták elvégezni illatos munkájokat, mikor is nem igen tartózkodik senki a bíróságnál. Ebben a figyelmességben azonban megakadályozta őket a vezető biró ur, amennyiben ezzel az utasítással kergette el őket: „Jöjjenek hétfőn reggel!“ — valószínűleg úgy gondolkozván, mily nagy kár volna a hétiőn reggel megjelenő 110 főnyi közönségtől megvonni az ürszékből kiömlő illatszer élvezetét. Az iparos Önképző-egylei közgyűlése. A székelyhídi Iparos Önképzö-egylet f. hó 5-én tartotta évi rendes közgyűlését. Elnök üdvözölve a gyűlés szép számban megjelent tagjait, előterjeszti a számvizsgálóbizottság jelentését, mely szerint: az 1910. évi bevétel 2188 kor., mig a kiadás 2039 kor. volt, igy az 1910. évi pénztári maradvány 149 koronát tesz ki. Ezt hozzá adva az 1909. évi 283 koronát kitevő maradványhoz, a pénztár jelenlegi állása 432 korona készpénzt mutat fel. Ezenkívül be van az egyletnek ingóságokba és könyvtárba fektetve 1466 koronája, melyhez hozzá adva a 432 kor. pénztári készletet: az egylet vagyoni állása készpénzben és ingókban 1898 kor. tesz ki. Közgyűlés a je entcst lelkesedéssel tudomásul vette s a vezetőségnek, az elért szép sikeréit, köszönetét fejez e ki. A visszafejlődött kappanok. Weisz Bernát a legutóbbi hetivásár alkalmával 2 db. kappant vásárolt. Hazavitte s bezárta őket egy ketrecbe. Rövid idő múlva, hatalmas kukorékolás verte fel az udvar ke- vésbbé méla csendjét. Weisz bátyánk figyelni kezd, hogy hol veszi itt magát a kukorékolás, holott ő kakast már évek óta nem tart, sőt nemcsak hogy nem tart, hanem kakasra — mióta a kappanhája megnőtt — még csak ránézni sem szeret, azon egyszerű oknál fogva, mert azonnal fe.ébred benne az irigység. Annál nagyobb volt hát a csudálko- zása, mikor rájött arra, hogy az ő drága pénzen vett kappanjai kukorékolnak. Ilyen csudát még soha nem látott, de még csak nem is hallott, sőt nem is álmodott. S mivel úgy elgond ilkozott, hogy mostanában már csudák nem igen történnek: tüzetes vizsgálat alá vette a kukorékoló kappanokat. Nem akart hinni szemeinek! Felkérte hát szakértőül Weisz Lajost, kivel külcsönösen megállapították, hogy a kappanok egész jogosan kukorékolnak, mert biz azok kakaajöv-ő héten Érmlhá'yWvin BLUM TESTVÉREK % Kereskedelmi és Iparbankkal szemben fényesen berendezett női, férfi divateru és • rőfös üzlete
