Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1911-06-03 / 6. szám

I. évfolyam. 6. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1911. június 3. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak : Értarcsa: SZ030SZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szó- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. száa. Kéziratok nem adatnak vissza. Nyílttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Tüzes nyelvek. S az emberek nem értették meg egymást. A nyelvük, a szokásaik, hajlamaik, szivük vonzalma, különbözők lettek. Egymásra el­lenséges indulattal tekintettek azok, akik nem egy rítus szerint imádták az egy igaz Istent, kik nem egy módon adtak kifejezést tiszteletüknek egy felsőbb hatalom iránt. S az Isten hatalmas nyelveket, tüzes lángnyel­veket bocsájtott le közibök, biborpiros láng­nyelveket, melyek felvilágositották az el- tévelyedett lelkeket, hogy az igazi Istentisz­telet nem az egyforma oltáron, nem az egy rítus szerinti áldozásban rejlik, hanem csak csupán egyetlen hatalmas érzésben, a szere- tetben. Ha egymást szeretik az emberek s a szeretet sugalja ténykedéseiket, akkor eleget tettek annak a magasabb kívánalomnak, me­lyet egy szóval istentiszteletnek nevezzünk. Istent imádni, Istent tisztelni csakis úgy lehet, ha embertársainkat szeretjük, ha a szereteten keresztül bíráljuk meg egymás cselekedeteit s úgy Ítélkezünk is felettük. íme piros pünkösd napján, amint elmél­kedünk eltűnt idők régi hagyományain, fen- maradt történetén, amint elgondolkozunk mindazokon, amiket a szentirás ránk hagyo­mányozott, bizonyos szorongó érzéssel néz­zük jelenlegi közállapotainkat, melyek a leg­utolsó időben mindenben csak a keresztényi szeretetben nem fogamzott jelenségeket mu­tat. Az emberek gyűlölik egymást, a vallás­felekezetek közötti villongás lappangó zsa­rátnoka ismét fellobbannak s csoportok tömö­rülnek, melyek harcot hirdetnek a más oltá­ron áldozok, a más rítus szerint Istenüket, ugyanazt az egy Istent tisztelők, imádok ellen. S a csoportok harci riadója vissz­hangra talál, visszhangra, mely az ország hegyekkoszoruzta egyik végétől elhangzik a havasok lábánál elterülő másiv végre. S oly harci jelszavakat hallunk, mely a magyarság ismert liberálismusával, türelmességével el­lentétben áll s amely megcáfolja azokat a tiszta, kristályos patyolatfehér hagyományo­kat, melyeket őseink a történet könyveink tanúsága szerint reánk hagyományoztak. Megcáfolják a multat s meghazudtolják azt a jövendőt, melyet méltán várhattunk volna a lovagias magyar nemzettől, történetét véve alapul tovább fejlődését illetőleg. Piros pünkösd napján, ezen a ragyogó, ezen a felüditő ünnepnapon sötét és komor képzetek alakulnak ki agyunkban. Gondola­taink nélkülözik azt a fényt, azt a derűt, melyet oly szívesen alkalmaznánk reánk s az ország jövendőjére. De az a politikai mes- gye, melyen egy nagy része ennek az ország­nak elindult, hogy azon keresztül érjen nyil­ván ugyanazon magasztos czélhoz, mely mind­nyájunk szivét egyként hevíti, az önálló füg­getlen Magyarországhoz, ezen a mesgyén úgy hiszszük sokkal nagyobb, sokkal kellemetle­nebb s veszélyesebb utat kell majd megten­nünk, mintha erre a czélra a Liberalismus, a felvilágosodottság fáklyafényének világát fel­használva, az őseink által kitaposott s ismert utakon haladunk. Piros pünkösd napján, a tüzes nyelvek eme szimbolikus napján azt szeretnők, ha ezek az égi nyelvek ismételten alászálnának am magasságos egekből s megvilágítanák azok agyát, gondolatait, akik a magyar haza felvirágoztatását a szerintünk helytelen utón óhajtják megvalósítani* kivívni. Újabb merénylet a főjegyző ellen. Rágalmazó elvtársak I Bíróság elé állítják őketl E szerényke lap hasábjain már nem egy­szer adtunk hirt arról a minden jóizlésü em­bert mélyen felháborító piszkos eljárásról, a melyet folytat a város érdemekben gazdag főjegyzője ellen Ilintalan fésiis és Ruszkay csizmadia mester. A legképtelenebb szemen szedett aljas hazugságokkal telt feljelentést adnak be a hatósághoz, a mely ennek alapján vizsgálatot indít a főjegyző ellen s a közü­gyeket szivén viselő' nemes férfiút ezáltal teljesen elkedvetlenítik hivatása — mely min­dig csak a közjó előmozdítását célozza — teljesítésétől is. A megindított vizsgálat során egyáltalán képtelenek, vádjaikat igazolni és lehorgasztott fővel kell lenyelniük azokat a keserű igazságokat a mit a kihallgatás alatt a főjegyző vág szemünkbe. Újabban megvádolták a főjegyzőt azzal, hogy nem teljesítette a képviselőtestület azon határozatát amelyel a községi iskola létesítése iránt hozott, megvádolták, hogy a vágóhíd .építését nem a legolcsóbb ajánlattevőnek adta ki, megvádolták olyanokkal, amelyek minden tisztességes ember előtt csak érdemül tudha- tók be a főjegyzőnek, csak előttünk bűn, mert a lakosság javát célozza, de nekik ez nem tetszik, mert ők a főjegyző esküdt ellen­ségei. A vizsgálat során kiderült, hogy a fő­jegyző azért nem tette meg az intézkedéseket a községi iskola létesítése iránt, mert nem akarta a lakoságot ■%) ezer korona újabb pót­adóval megterhelni, de másfelől tárgyalásokat folytat állami iskola létesítése iránt s ezen tár­gyalások igen kedvező eredmény előtt álla­nak. A vágóhíd ügyénél kiderült az, hogy épen a nagyváradi •államépitészeti hivatal volt az, a ki kijelentette, hogy a legolcsóbb ajánlattevőt garantia hiányában kizárandónak tartja, ki derült az, hogy újból rágalmazták, újból megbántották azt az embert, a kit Er- mihályfalván mindenki a város megteremtő­jének tart, csak az Ö szemükben szálka, mert romboló szándékuknak útjában áll. És ez igy megy napról-napra, hétröl-hétre való­sággal a becsület mártírjává avatták azt az embert a kire büszkén tekint a város minden nemesen érző és gondolkodó polgára. Lehe­tetlennek tartjuk ugyan, hogy ez a két sze­rencsétlen saját elhatározásából tenné ezeket a folytonos feljelentéseket, de legyen bár e két denunciánsnak hatalmas pártfogója, be­csületbeli kötelessége a képviselőtestületnek ál­lást foglalni velük szemben. Jóllehet biztos tudásunk van arról, hogy a főjegyző rágalmazóit törvény elé állítja, ki kell mondja a képviselőtestület, hogy elitéü, megbotránkozását fejezi ki ezen minden jó- érzésüembert,melyen felháborító eljárás felett. Ruszkay és Hirtelen rágalmaival szembe» teljes bizalmáról és ragaszkodásáról biztosítja szeretett főjegyzőjét és ezen határozatát úgy a vármegye alispánja mint a szolgabirói hi­vatallal közölni rendeli. Ezt kívánja Érmihályfalva képviselőtestü­letének becsülete s megérdemli azaz ember, aká évek hosszú során át nem ismert magaszto- sabbb feladatot annál, hogy nagygyá, virág­zóvá tegye azt a községet, amelynek polgá­rai ezelőtt 28 évvel a főjegyzői állással tisz­telték meg. Személyi hírek. Dr. Andrássy Ernő sza- lacsi körorvos hétfőn a továbbképző tanfo­lyam hallgatása végett, két hétre a fővárosba utazik. — Benedek Zoltán a Kereskedelmi és Iparbank vezérigazgatója f. hó lé-án kezdi meg hat hétre terjedő szabadságát, melyet Marienbad és Kárlsbádba szándékszik tölteni. Nagybeteg földbjrtokos. Mint részvéttel ér­tés ül ónk Kocsár Árpád földbirtokos, az „Er- meliéki Hitelbank“ r.-;t. igazgatósági tagja súlyosan megbetegedett. A beteget kedden Grósz Béla személyesen kisérte fel Buda­pestre, ahpl Hercel-féle szanatóriumban he­lyezte el. A beteg állapota súlyos ugyan, de nem életveszélyes. Meghalt egy kis fiú. Mélyen, fájón, élespn nyilallik az ember szivébe, valahányszor ar­ról ball, hogy egy fiatal életet dermesztett végig a halál keze. Annyian vagyunk öre­gek, betegek, kik csak vonszolják az életet, mint súlyos terhét az igás állat, megrogyunk alatta, megváltás volna a halál, az édes, nyugalmas, boldog halál a számunkra és ime, a szeszélyes yógzet fiatal életet ragad el. Ilyenkor tavasz bomlásakor, uj élet erje­désében, a külső .feltámadás gyönyörű vajú­dásai között még szomorúbb, még zordabb a halál eljövetele . . . Kint mosolygó napfény, amint a pattanó rügyeken reszket, bent a fehér ágyon, mereven, sáppadtan, de nyugod­tan fekszik egy kis fiú. A napsugár nem fér hozzá, mert ahol a halál az ur, onnan tova tűnik a sugár s ha mi ott marad is, hideggé, fénytelenné válik ... Kint boldogan csiripelő madár füröszti szárnyait a meleg verőfényben, bent keserű könnyektől ázik a párna, melyen a sáppadt, ifjú halott kedves feje pihen ... Kedves, halott, szelíd Tompa Józsika pihenj olyan csöndesen, amilyen csöndes ártatlan, egész életed volt. Te bizonyosan eljutottál oda, ahová a vágyaid szárnyaltak. Es hidd el, ott sokkal jobb, mint lett volna idelent, az örökküzdés e siralmas helyén ... Uj pénzintézet. Az „Érmihályfalvai Nép­segélyzö bank“ részvényei aláírása befejezést nyert. A részvényeknél nagyobb számú túl­jegyzés mutatkozik. Az intézet alakuló gyü- gyülését még a hó folyamán meg fogja tartani. Népsegélyzö bank palotája. Az „Érmihály- falvai Népsegélyzö bank mint szövetkezet“ uj egy emeletes palotát épitet. Az építkezés kivitelével Makay és Lipiczky nagykárolyi oki. építőmestereket bízták meg. Az előmun­kálatokat már megkezdték és az építkezés f. évi november hó 1-én befejezést is nyer. hatóságilag engedélyezett végkiárusitás az összes rak­táron levő férfi, női s gyermekharisnyák, mindennemű kézimunkákat minden elfogadható árban kiárusiiem. UEBRECEM, Piac-utca 12. szám. (Stenczinger-féle ház.)

Next

/
Thumbnails
Contents