Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1911-05-13 / 19. szám

19-ik szám. május 13. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. fűszer- és csemege-kereskedésében Nagykároly, Kálmánd-utca 5 Mindenféle elsőrendű fűszer- és csemege-áruk jég heh ütött bor és sör, valamint édesített szeszes italok kaphatók. Hosszuaszói erdélyi borviz kizárólagos raktára. lapított rendkívüli sikeres voltát az én vegyi elemzésem is indokoltnak- találta. A ki makacs eldugulás ellen is egy ideig kipróbálta a valódi Ferencz József keseriivizet, sokkal könnyebben lehet el reggeli nélkül, mintsem a rendes adag „Ferencz József“■ vizel nélkülözné, mely az- emberi test kiválasztó mű­ködésére csodaképen hat. Az eredeti Ferencz József keserüviz palackjait, melyek legalább 4-szeri használatra elegendők, a jobb fuszerüzle- lekben és gyógytárakbari árusítják. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 11-én tartotta meg évi rendes tavaszi köz­gyűlését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. Elnöklő főispán megnyitván a gyűlést üdvözli a bizottsági tagokat, akiknek köszöni, hogy szép számmal jelentek meg s ezzel is do­kumentálják, hogy érdeklődnek a vármegye ügye iránt. Minthogy a mai gyűlésen fontos kulturális és közdazdasági ügyek kerülnek tárgyalásra, kéri: kísérjék az ügyeket nagy figyelemmel és bölcs tapasztalataik nagy tu­dásával elfogulatlanul intézzék el azokat, csak a közérdeket tartva szem előtt. A főispán szavait harsány éljenzéssel ki­sérték. Ezután meghatott, meleg szavakban pa- rentálta el a főispán Hieronymi Károlyt, a nemrég elhunyt kereskedelemügyi minisztert, megemlékezvén a megboldogult kiváló egyé­niségéről, nagy tudásáról, páratlan becsüle­tességéről, amely kiemelkedett a szűk párt- keretekből úgy, hogy halálálát pártkülömbség nélkül az egész politikai világ részvéte ki­sérte. Csak kötelességet teljesít és kegyele­tét rój ja le a vármegye, ha elfogadja azon indítványt, hogy emléke jegyzőkönyvileg örö- kittessék meg és a vármegye, részvéte úgy a kormánnyal, mint a gyászoló családdal e jegyzőkönyv kivonatában közöltessék. A közgyűlés tagjai állva hallgatták meg a főispán szavait. Kegyelettel emlékezett meg ezután a fő­ispán a legutóbbi közgyűlés óta elhunyt bi­j zottsági tagokról: Kölcsey Antalról, Irinyi I Tamásról, Kerekes Ágostonról, Luby Gézá- I ról és dr. Aáron Sándorról. Az alispáni jelentés következett ezután, mellyel röviden végzett a közgyűlés. ■ Dr. Cholnöky Imre kifogásolja, hogy a jelentés nem öleli fel a zárszámadást és vár­megye vagyoni állapotát, mire Ilosvay Ala­dár alispán kijelenti, hogy ezek az adatok közszemlére vannak kitéve s ott okiratokkal támogatva, míg a jelentésben ezeket az ok­iratokat nem lehet ösmertetni. Dr. Adler Adolf interpellál amiatt, hogy néhai Ujfalussy Sándor és néhai gr. Károlyi István arcképének megfestése tárgyában, holott ezt a vármegye már régen elhatározta, semmiféle intézkedés nem történt pedig ezt — ha más alap nincs rá — közadakozásból is meg kellené festeni. A főispán az.ügyet, .magáévá teszi s szin­tén szükségesnek tartja, hogy a vármegye határozata valóra váltassák. Az alispán szintén kegyeletes kötelességé­nek tartja az arcképek megfestését, de mivel számos közbejött kiadás miatt ilyen célra most nincs alap, meg fogja indítani e célra a gyűjtést. A közigazgatási bizottsági tag választás előtt Domahidy István emelkedett szólásra és kijelentette, hogy többen kérték, vállalja el a bizottsági tagságot, hangoztatták ezt nemcsak előtte, hanem a sajtóban is, ő azon­ban köszöni a megtiszteltető bizalmat és ne­hogy kárbavesszenek az esetleg reá jutó sza­vazatok — kötelességének tartja kijelenteni, hogy a bizottsági tagságra nem reflektál. Ezután a Nagy Béla és Jékey Zsigmond elnöklete alatt működő két bizottság előtt megejtették a választást, amelynek során gzalkai Sándor 100 szavazatával szemben Szuhányi Ferencet választották meg 32 szó­többséggel. Ezután Cholnoky Imre szatmári közjegyző ismeretes indítványa következett napirendre, amelynek az lett volna a célja, hogy az ököritói segélyek kiosztása körül a pesti lapok által méltatlanul meghurcolt főispán­nak a közgyűlés elégtételt adjon. A férfi érezte, hogy semmi helye nincs itt s ha visszafordulna, meghalna a szégyen­től, hogy ő végignézte szenvedését, de nem tudott elmenni. Végre összeszedte minden erejét, halkan távozott. Mennyire irigyelte a kis Edithet, hogy annyira szeretik. Neki egész életében nem jutott annyi gyöngédség. Ilyen szeretetért érdemes lett volna meghalni a kis Edith helyett. De nem. Ilyen könyörgésre feltámadna a halott is. O visszajönne a mennyországból. És a kis Edith mégis meghalt. O pedig mindennap kiment a temetőbe. Csudálkozva látta, hogy sírjait virágokkal elhalmozni, mindig megelőzi valaki. Minden nap más idő­ben ment. És mindig friss virágot talált. Ugyan ki lehet? Apja? Miért titkolná? Vég­telen hálával gondolt az ismeretlen résztve­vőre, mert ha valami akadályozta is a ki- menésben, tudta hogy hervadt virág nincs a sírokon. Egyszer azonban mikor kiment üres volt a sir. Nem rakta rá virágait ő sem. Elment egy kis távolban figyelni. S ime egy magas férfi jött egy inassal. Annak keze tele volt virággal. Végre meg fogja tudni! A férfi sa­ját kezeivel helyezte el a virágokat. Az inast elküldte. Azután leült a sir előtti padra s elgondolkodott. Egyszer egy puha kéz érin­tését érezte a vállán. Felriadt zavaradottan emelkedett fel. Mentegetőzni akart, de a leány megelőzte: — Uram, végtelen hálával tartozom ön­nek ! Mivel érdemelten meg enynyi figyel­met? A férfi szive nehéz volt, azt hitte meg­szakad. Itt áll előtte álmainak, magányos órainak benépesitője, és az kérdezi tőle, mi­vel érdemelte azt a pár szál virágot. — Egy egesz életet betöltő gyönyörű gon­dolatvilágot teremtő angyali lényével. — Hiszen nem ismer engem, egyszer ta­lálkoztunk. Ekkor a férfi elmondta élete történetét. Mily sivár örömtelen volt gyermekkora. Gyöngédségről, szeretetről fogalma sem volt. Most egészen más az élete. Szeret valakit, az eddig nélkülözött szeretet egész melegsé­gével, rajongásával. Életének fele még hátra van. Ha az Ég neki adná azt a leányt, kár­pótolva lenne fényesen. Hisz a nő hivatása a férfi életét gondossággal, szeretettel gyön­gédséggel az égig emelni. Azért nevezik őket angyaloknak. Mondja csak nekem, képes volna egy ilyen szerepre? A leány szó nélkül odanynjtotta mind a két kezét. . . A férfi lehajolt és megcsó­kolta. Székelyhid 1119. Május. Csaba Adorján főispán az ügy. érdemi tárgyalása előtt felszólalván, kijelenti, hogy“ a hála jóleső érzetével veszi az indítványt, de kénytelen kijelenti, hogy az ügy most ne 'tárgyaltassék, mivel az ököritói segéiykiosz- tás dolgában vizsgálat van függőben s ezért azt kéri: térjen a közgyűlés "az indítvány fö­lött napirendre. Cliolnoky Imre hozzájárul ahhoz, hogy az indítvány ma ne tárgyaltassék, de kijelenti, hogy ezzel nem visszavonja, hanem csak el­halasztja indítványát. Ezzel a sablonos határozattal intézte el a közgyűlés a Pesti Hazai Első Takarékpénz­tár Egyesület által a közút kiépítési céljaira engedélyezett 1.80,000 korona kölcsönre vo­natkozó engedélyező határozatot és a kölcsön­ügyletre vonatkozó kötelezvényt, A vármegye 1910. évi háztartási zárszám­adását és a számonkérőszék eredményének bejelentését tudomásul vették. Tisza Kálmán szobrára pedig 100 koronát szavaztak meg. Nagy port vert a Halmi—bikszádi vasút segélyezése ügyében beadott indítvány. Órá­kig tartó szenvedélyes vita után névszerinti szavazással kimondotta, hogy az érendrédi vasút részére megszavazott 150000 korona maradjon fel e célra és a vasutak segélyezése iránt más utón gondoskodik. A szavazás befejeztével a főispán a köz­gyűlés folytatását Péntek reggel 9 órára ha­lasztotta. Gyűlés után a . meghívottak résztvettek a főispán és neje által rendezett fényes ebé­den, amely a késő délutáni órákig a legjobb hangulatban tartott. Ébéd alatt az első pohárköszöntőt Csaba Adorján mondotta, aki vendégeiért emelt po­harat. Kende Zsigmond a kedves, szeretetre­méltó háziasszonyt és bájos leányát, Lnby Béla az ebéden jelen volt hölgyeket, Dr. Falussy Árpád, Domahidy Istvánt és Nagy Bélát a vármegye ezen két kiváló férfiát éltette. F. hó 12-én kevés; jobbára helybeli bizott­sági tagok jelenlétében folytatták a még hát­ralévő tárgysorozat letárgyalását. Az első I tárgy N. Szabó Antal- indítványa volt 1 °/0 ingatlan pótadó megszavazása iránt. E tárgy­ban rendkívül kevés vita támadt, melyben részt vettek N. Szabó Antal, Kende , Zsig- j mond, Solymosi István, Dr. Éalussy Árpád, Dr. Kovács Dezső, Dr. Adler Adolf, Dr. Vetzák Ede, Gáti József, Luby Béla bizotts­ági tagok és Ilosvay Aladár alispán. A köz- i gyűlés szavazattöbsóggel elfogadta az állandó választmány javaslatát. Ugyancsak N. Szabó Antal és társai kérvényére elvben az előző pontban megszavazott pótadó terhére a halmi bikszádi vasút céljára 200 ezer, a Börvely Fehérgyarmatira 400 ezer és Nagybánya—lá- posbányai vasút részére az eddigi 100000 koronán felül újabban 1000C0 koronát sza­vazott meg. Ezután már megcsappant az ér­deklődés s a hátralevő 268 tárgy nehány tag előtt alig egy félóra alatt le lett tárgyalva az előadói javaslatok értelmében alig figye­lembe vehető változtatásokkal. A közgyűlést követőleg a főispán a helybeli bizottsági ta­gok és a tisztikar tiszteletére fényes ebédet adott. Kiadó üzlethelyiség. Nagykároly város legforgalmasabb helyén egy üzlethelyiség ,eis«'ÍeiLsei azonnal kiadó. Értekezhetni: Friedl István tulajdonossal. OGEN ESTVÉREK újonnan berendezett legolcsóbb láríi-, ín- is pnnehia áraláza Debrecen, Piac-utca 83. sz. érték szerinti öltönyök 50 koronától feljebb.

Next

/
Thumbnails
Contents