Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-05-06 / 18. szám
18fik szám. május 6. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készitek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. Gyűjtés bűnügyi költségekre.*) Válasz L -nek. Kálmánd, 1911. ápril 29. Lapunk 15. számában ismét meg szólalt L. ur, az érdemes plébános Íródeákja — most már a „Közönség köréből“, s úgy látszik onnan szedte anyagát is értéktelen lötyögé- séhez, mert — bár kapkod, vagdalózik jobbra balra, elkerül Makótól Jeruzsálemig eredeti, tárgyilagos, igaz állításaim mellett ismét csak el kellett surrannia, nem lévén képes azokat megcáfolni. Pedig erre vállalkozott ..de csak azért, mert a papot akarta megvédeni“ mondja egy collegája előtt, szellemi termékeiben pedig ismételten azt Írja, hogy a „derék plébános nem szorult védelemre.“ Hát ön azt hitte, hogy ha kezébe veszi éles fegyverét! ? rettegésben tartja az egész falut, ha sablonos mondásaival dobálózik, ha izetlenkedik, sérteget, a valósággal meg nem egyezőt állít, akkor rendben van minden s „a derék plébános nem szorult védelelemre“ többé ? Cáfolni ifjonc collega nem úgy szoktak, hogy valaki egyszerűen „fölöslegesnek tartja a szószaporitást“ vagy pláne, egyszerűen kijelenti, hogy „cáfolni szükségtelennek tartja“. Hát úgy képzelte Ön megvédeni, örök hálára kötelezni érdemes bérmaatyját? Hisz azon állítást, hogy a bűnügyi költségeknek templomba való gyűjtése elitélendő cselekmény, megcáfolni még meg sem kísérelte ! Nemde be kell látnia, hogy erre képtelen is ? De azért a helyett, hogy elhallgatna ha már cáfolni nem tud, egyszerűen áttér a reá nézve „hálásabb témára“, a személyeskedés, terére, hol előszeretettel fetreng annak „csúnya posványában“. Teszi ezt — úgy látszik — részint azért, hogy az érdeklődést az eredeti tárgytól elterelje, másrészt, hogy szeméiyes gyűlöletből fakadó érzelmeit papírra téve kellemetlenked- hessék, s igy személyes vágyát is kielégíthesse. Ha megmaradt volna a tárgy mellett, melyért a hírlapi polémiát megkezdte, úgy szívesen álltam volna rendelkezésére egy egészséges és tárgyilagos vitához, de miután levelének már „más irányú célja van“, olyanra már kilátás nincs, azért csak pár megjegyzést kívánok tenni hosszú lére eresztett válaszára s bebizonyítani, bár sokat firkált, kevesett mondott és semmit sem cáfolt. Ámde lássuk egyenkint: Mindjárt az elején erős csapást vél rám mérni azzal, hogy mert én voltam „a templomban magáról meg- feledkezettnek tanítója, nevelője“, pofon csapás ez a nevelés terén szerzett 16 évi érdemeimre“ mondja Ön. Gratulálok az Ön pedagógiai tudásához, ha Ön egy kis gyermek csínyt a tanító rovására ir fel! Akkor, ha egy osz- tál. ban egy-két gyermek rosszabb, vagy gyengébb mint a többi, úgy annak az osztálynak a tanítója jó tanító nem is lehet? Hát ha egy zene tanárnak egy-két növendékéből nem válik jó zenész, annak a zene tanár az oka mindig, ha legtöbb növendékéből művészeket képez is ? Hát mert Ön csak kontárkodik az orgonán, annak a zene tanár az oka? *) Ezzel a nyilatkozattal teljesen befejeztük a közönség előtt is unalmassá vált személyeskedés terére vitt ügyet. Szerk. De folytassuk: Azt állítja továbbá, hogy az ifjúságra vonatkozó informatioit oly egyéntől szerezte, ki többször jár Isten házába mint én. Önmagáról nem szólhat s igy csak parochiai egyénről lehet szó. De nem a káplán úrról, mert azzal egy L. ur magát nem informáltatja! Ónagysága Ábrahám Mária urhölgyre sem igen hivatkozik, mert ő koros nő, télen meghűlne, nyáron melege lenne s igy legfeljebb 3 4 misét hallgat évente. így tehát valószinülég a ^plébános urra akar hivatkozni, de az, hogy ő többet jár templomba mini én, valószínűleg csak akkor volna igaz, ha vasárnap délután is gyászmisét lehetne mondani! Hogy az érdemes plébános ur kit értett vallásos hívek alatt, azt nem tudom, de mert nem mondta akkor, hogy az ifjúság rossz, vagy nem vallásos, a dicséret bizonyosan nekik is szólott, mert ők is hívei. Azért lett gyűjtés rendezve mondja továbbá, hogy a „szegény kurátor helyett“ a felmerült költségek kifizethetők legyenek. Azt jól tudom, de kérdem, ha nem a templomban lett volna gyűjtve, nem lett volna e jó, nevezett költségek kiegyenlítésére ? Majd áttér az iskolai fegyelmezésére s brutálisnak igyekszik feltüntetni a növendékekkel való viselkedésemben. Bizonyítékul felhoz öcscsének egy körülbelül 13 éves ese- ! tét s „betört“ véres fejről beszél, állitván a valósággal meg nem egyező dolgokat. Ivincel János fia esetét szintén goromba bánásmód igazolásául említi meg s midőn úgy adja elő, hogy bocsánat kéréssel végződött szintén a tényállással ellenkezőt állít. Ellenkezőleg a I naplóba beírtam, hogy „mert Ivincel Ferenc dacból tanítójával szemben az engedelmességet megtagadta, példás büntetésben részesült", j S ugyan ezt annak idején az igazgató urnák is jelentettem, ki azt egyszerűen tudomásul vette. Majd vagdalózni akar s „éles fegyveré- vel"(! ?) Önmagát sebzi meg midőn azt Írja, hogy a levél irás terén érdemeket még nem szerzett s igy a „levélírói titulust“ meg nem érdemli. De hogy méltó akkor az újságírói névre, pedig Ón már mint kis képezdész ; „újságíródnak mondta magát, s mint a „Téli esték" munkatársa mutatkozott be Kálmán- don. A „Barátom“ szót félre értette akár szándékosan, akár tudutlanságból, mert tudhatná, hogy nem mindig refieetálunk barátságára annak, kit „barátom" megszóllitással illetünk. Sőt sok esetben nagyon is gúnyos jelentőségű, sok tanár oly növendékét, kit csipkedni akar csak „barátom“-nak szólítja. Majd mosakodik s azt mondja, hogy a 189 koronát „tisztességtudásból“ fizette. Ezt elhinnénk, ha nem várt volna annak kifizetésével addig, mig az egyházi hatóság ajánlotta, hogy fizesse ki. De igy úgy járt, mint boldog apósa az én lakbéremmel; „szívesen fizet ha muszáj“. Ami kettőnk fogadtatását illeti, röviden megjegyzem, hogy a község igaz szeretetére találtam megérkezésemkor is, megválasztatá- somra pedig büszke leszek mindig mely bár egyhangú (pardon a pleb. ur már akkor is ellenem) volt, sem nekem, sem a hitközség- n egy fillérjébe sem került. Iskolaszéki tagot, megvá1 asztatásom előtt nemcsak meg nem kértem, de nem is ismertem, mégis megválasztottak. S mint végtelen jóleső érzéssel tapasztalom (nem számítva az Ön gyász magyarjait) azt most sem bánták meg. Önt nem pókhálós szoba, hanem sürgö- nyileg történt megrendelésre a bérma apa „apuska" s a többi Lángok (kivéve Láng Jánost) lángoló lelkesedéssel fogadta, kik végtelen örömükben mindjárt meg is ettek-ittak vagy 200 koronát. De ki. fizette? Nemde Ön és nem a lelkesedők, s Ön is előbb a hitközségi számadásba akarta bele csúsztatni, ami azonban nem sikerült. S mondjuk, hogy lelkesedéssel fogadták de ismervén jól a viszonyokat merem állítani, hogy most már sokkal imposánsabbanj elbu- csuztatnák, még pedig a hitközség költségén, kerüljön bármennyibe is. így gondolkozik, nem az Ön kisded csapatja, de a község 8/ln-ed része. Ennek okát kutatni s rajta elmélkedni Önre nézve igen üdvös dolog lesz. Az a károlyi polgár, ki nevetve jegyzi meg, hogy az „ABC“ tanítása nem oly nagy érdem önmagát sajnálta le, mert — úgy látszik — nem tudja mily fontos, különösen az oktatásnál az alapvető munka s annyit ért a pedagógiához, mint a hajdú a harangöntés- s Ön kedves L. ur a műénekhez és zenéhez. A bűnügyi költségekre vonatkozólag úgy akar kitérni, hogy kérdést intéz hozzám, hogy ott voltam-e a persely kinyitásnál? De azt nem meri állítani, hogy nem annyi volt benne. Tudom, hogy az iskolaszék tagjai is adtak 20 koronát de 85 kor. költséggel szemben még igy is csak 45 korona jött össze, mi még mindig nem bizonyítja, hogy a hívek nem botránkoztak meg. A harmadik kérdésre vonatkozólag én is kérdezem; Tudja-e Ön, hogy ez a „nemes szivü egyén“ ezt mondta: inkább magam fizetem meg, mint ily költséget gyűjtsék. Hogy ez nem azt jelenti, hogy az összeget akarja mindenáron fizetni, hanem a gyűjtés alól vélt ügyesen kibújni, azt Ön is értheti. Különben sokkal okosabb ember, minthogy a kurátor zsebpénzét s vele a korcsmáros jövedelmét szaporítsa. Végül egy döntő csapást akar rám mérni s mondja, hogy nem jöttem ki eollegámmal stb. Tudja-e, hogy bauderium kisérte elődjét bucsuzása alkalmával ? S tudja-e, hogy azt én rendeztem? S tudja-e, hogy ünnepséget valakinek kényszer hatás nélkül csak az rendez, ki azt tiszteli és szereti? Hogy az elöljárósággal tudtommal bajom nem volt, csak — ha ezt ugyan annak lehet mondani — a közel múltban, de hogy azt is Ön idézte elő, hiszem nem meri tagadni? Mert tegye szivére kezét s feleljen, nem Ön irta azt a komolyan sem vehető feljelentést a biró nevében és aláírásával a főszolgabíró úrhoz, midőn ellentüntetés céljából lakására hit egy nehány bácsit s ott itatta őket ? Hogy igazgatómmal nem tudok együtt működni, azt tagadom, mert „már 16 év óta „nagyon szépen“ végzem az Ő vezetése alatt álló iskolában a nevelés-oktatás magasztos munkáját. Hogy személyemmel nem tud megbarátkozni azt nagyon sajnálom, de róla nem tehetek. Engem megnyugtat annak a tudata, hogy felettes hatóságaim, kikkel — hála Istennek — soha legkisebb bajom sem volt s remélem nem is lesz, szintén tisztában vannak már „a mi ügyünkkel“ s tudják, mily szeretettel(! ?) bánik velem. Tudom, hogy ez fáj Önnek legjobban, de Többszörösen kitüntetve! ROSENBERGSAMUEL cipöraktára az „Arany csizmádhoz = NAGYKÁROLYBAN. = Van szerencsém a t. közönség b. tudomására hozni, hogy raktáramat férfi-, női- és gyermekcipővel dúsan felszereltem, melynek nagyrésze saját műhelyemben készült. — Különösen felhívom az úri férfi- és női közönség figyelmét a legjobbnak elismert |p^n> „KOBRAK“-féle cipőkre, melyből Nagykárolyban kizárólagos raktárral bírok. Angol- és amerikai cipő-különlegességek bármikor kaphatók. — Mérték utáni megrendelések 24 óra alatt készíttetnek el. — Vidéki rendeléseket pontosan eszközlők. — Szives pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel Jutányos árak! .... Gyors- és pontos kiszolgálás! Rosenberg Sámuel.
