Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-04-29 / 17. szám
17-ik szám. április 29. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. OLCSÓN JÓ BÚTORT NAGYKÁROLYBAN 1 » i TI AI S \ i 4 \1\T TCrr\7 4 "VT műbútorasztalos butorrakta* egyedül liOlAZAl AiM\ IM V Ai\ rában kapható Jókai-u. 7. sz. Állandóan készités alatt saját műhelyében 10 szobabútor. rolta fel a tanítóság ügyét, hogy a jelenlevő azt a meggyőződést meríthette, hogy a tanítóság nem tette rosszal, hogy a kormány csalóka ígéretei helyett a szociálista munkásság támogatását vette igénybe. Az egyesület feloszlatása a kormány részéről igen nagy hiba volt. Eddig a magyar tanítóság minden nacionalista, nemzeti alapon állott. Minden nemzeti küzdelem élén ott találtuk a tanítót. A kormány durva támadásával azt érte el, hogy a tanítóság tekintélyes része a legradikálisabb irány mellé csatlakozott. Ezen tünetnek társadalmi jelentősége, óriási fontossága elvitázhatatlan. Ezen jelenség a szociálizmus óriási terjedését fogja maga után vonni először a tanítóság körében, hogy ezután mily rohamosan terjed majd a nép között a szociálizmus, azt tekintettel a tanítóság 30.000 főnyi terjedelmére, csak sejteni lehot. A kormány azt érte el ezzel a tényével, hogy a tanítóságot, amely eddig csak a könyörgést, kunyorálást és megalázkodó elöszobázást ismerte, most, egy harcos, erős táborral szövetkezett, amely a maga igazáért mindenkor kész harcba szállá ni és hogy nem sikertelenül, azt a múlt története bizonyítja. Egyet tényként megállapíthatunk. Szellemi mozgalommal szemben az erőszak csak ideig óráig hat, de később a visszahatás annál nagyobb erővel jelentkezik. Bognár Oszkár dr. Egy nevelőnő tragédiája ! Margitka a szerkesztőségben ! A visszautasított szerelem ! Lapunk f. évi 14-ik számában egy pikáns kalandról tettünk említést, melynek hőse egy bájos nevelőnő F. . . . Margitka volt, aki egy vidéki földbirtokosnál volt alkalmazásban s a kalandból kifolyólag állását vesztette. A kisasszony f. hó 22-én délelőtt megjelent szerkesztőségünkben s életének egész kálváriáját elmondva, arra kért bennünket, hogy azt részletesen Írjuk meg. Eleget teszünk a kisasszony óhajtásának, megírjuk azt minden szépitgetés nélkül, szó- szerint úgy, ahogy ő előadta, annyival is inkább, mert felelősséget vállalt annak minden soráért, minden betűjéért s okulhatnak belőle sokan, akik pillanatnyi felgerjedésük- ben, bestiális szenvedélyük kielégítési vágyában egy szerencsétlen leányt a végső kétségbeesésnek, a nyomor, a züllésnek dobnak martalékául. * * * Budapesten születtem, jelenleg 17 éves vagyok. Családi körülményeimet elhalgatom. Gyermekéveimhez kedves emlékek nem fűződnek. Az elemi iskolák elvégzésével polgári-, majd kereskedelmi iskoláról is szereztem magamat végbizonyítványokat s 15-ik évemben ki lettem dobva az életnek. Először szülővárosomban ügyvédi irodá- lián kerestem meg mindennapi kenyeremet, • később a fővárosba kerültem, ahol mint gép- irónő kaptam alkalmazást. Terhemre volt a környezet. Nem tudtam tűrni társnőim eélza- tos csipkedéseit s különösen a hivatalfőnök ; bizalmasságig menő udvarlását, mely irigységgel töltötte el társnőim szivét s folytonos in-! trikáikkal, tarthatatlanná tették helyzetemet. Szabadulni akartam a környezettől. Felkerestem az összes elhelyező irodákat, mig végre sikerült vidéken nevelőnői álláshoz jutnom. Elfoglaltam állásomat, csak rövid ideig maradhattam ottan. Úrnőm kiálhatatlan természete, összeférhetetlen modora s az, hogy közönséges cselédi munkák végzésére akart kényszeríteni, elűzött arról a helyről, ahol csendes, nyugalmas otthont reméltem találni. Elhagytam állásomat. Egyik nagynéném- hez Nagyváradra mentem, ahol vártam mig álláshoz jutok, jóllehet a nálla kapott keNem pusztulhat el a halhatatlan eszme ! Mi az én kezemben gyönge ágat hajtott, Te lesz, ki teljes vindásba hajtod! Titáni a küzdés; megüldöznek érte! Bőven fog omolni millió honfi vére! Rendüljön a föld meg, s kerülj bár alája, De kifog virulni a szabadság fája.. .! ! Te lész a magyarnak szemefénye — atyja! Neved az enyémmel együtt hangoztatja! De — sorsod is egy lesz vesztett csata árán Te lész az eszmékért áldozati bárány! Te is bujdosó lész ! S fájó szived ráér Messzi idegenből zokogni hazáér’! Darabka göröngy lesz mindened, világod, Mely csak tüzesiti forró hazavágyad ! Hirt csak a madár visz, s azt se kérdheted meg ! Mit tudná egy madár vágyait szivednek ... ? Hazasiró lelked százszor esik csábba Hogy megtérj pihenni igazi hazádba! Az lesz a mi sorsunk, az lesz a mi átkunk: Attól leszünk zárva, a mit mi megváltunk ! De sohase csüggedj! tűrjed a keresztet! Szelleme veled lesz Rákóczi Ferencinek! Lesz még fényes harmat mosolygó virágon. Lesz még egyszerűség ezen a világon Fog a szabad róna arany kalászt teremni : S szabad földben egyszer megfogunk pihenni! Szenteljen e csók fel amit neked ad ajkam! Lelkem fog dobogni s mindenik sóhajban, Mely fakasztja szütök bus, vagy harci dalra! Vezesd Kossuth Lajos népem — diadalra! —Elcsattant a szent csók. Mint szírt a hullámból, Rettenthetlen arccal állt a kuruc tábor; Csüggeteg szeműkben büszke láng cikázott, Elfojtott keservök hős morajba lázadt I S harsogták utánna, mint az ég viharja: i Vezesd Kossuth Lajos népünk’ — diadalra!! Mint egy pajkos szellem elröppent az álom. Lázban feküdt Kossuth a kemény nyugágyon. Gyönge hajnal űzte mély sötétek éjjét — S im, dörögve hallja a jövő zenéjét! Dobogó morajlás, zűrzavaros hangok, Csatazaj, dübörgés, félrevert harangok! Zavaros agyában ezer érzés támad, Hallja riadását Rákóczi hadának — Mámoros pirosság csókolja be arcát, Elfogja a lelkét szent felmagasztaltság, Öleli bilincsét, könnyei peregnek, Szakadozva mondja, súgja, imádkozza: Rákóczi! — követlek !!! P. Jánossy Béla. gyelemkenyér igen keserű volt s alig vártam, hogy onnan menekülhessek. Fuldokló zokogásba tört ki a szerencsétlen teremtés. Önkénytelenül, a mi szemünket is elárasztotta valami nedvesség, a részvét, a sajnálkozás igaz és őszinte könnye s nehéz lett a toll kezünkben, mellyel a szegény leány vallomását papírra tettük. Nagy nehezen lecsilapodott s azután folytatta az élet- történetet. Végre hosszas lótás-futás után álláshoz jutottam. Örömmel vettem a tiszta és becsületes kenyeret! Elfoglaltam állásomat. Öt gyermek gondozása volt kezemre bízva. Szerettem őket saját testvéreim gyanánt s tűrtem mindent, csakhogy állásomat megtarthassam. Szerencsétlen sorsom azonban itt is üldözött. Megtetszettem a családfejének, aki folytonosan szerelmi ajánlatokkal üldözött. A legnagyobb eréllyel utasítottam vissza ajánlatát. Megakartam maradni a tisztesség utján. A visszautasítás csak fokozta érzéki vágyát s ettől a perctől kezdve pokollá vált életem. Lépten-nyomon üldözött. Úrnőm előtt a legképtelenebb vádakat emelte ellenem, keserűvé tette mindennapi kenyeremet. Úrnőmnek nem mertem szólani. Ki is adna igazat egy nevelőnőnek, egy fizetett cselédnek, egy családtaggal szemben '? Sokáig, hónapokig tűrtem, de álhatatos maradtam és ellenáltam minden csábításnak, üldözésnek. Üldözőm azonban, minden elképzelhetőt felhasznált ellenem s beláttam végtére, hogy képtelen vagyok továbbra ezt tűrni. Az öngyilkosság gondolata fogamzott meg lelkemben, de az utolsó percben egy láthatatlan kéz visszatartott attól. — Talán szegény édes anyám gondviselő keze ? ! ? Zokogott a szegény leány midőn eszébe jutott édes £ yja, aki a messze távolban nem is sejti, hogy reménységgel, féltékeny gondossággal ápolt gyermeke, most a nyilvánosság előtt egy vallomást tesz, amellyel könyeb- biteni akar szenvedéstől telt szivén. * * * Beláttam, újból fel kell venni a harcot a sorssal, ha menekülni akarok kínzóm hálójából. Elhatározásomat a tett követte. Szabadságot kértem vasárnapra s elmentem Szatmárra állás után nézni. Elmentem a színházhoz s kértem kórista- nőként való szerződtetésemet. Czakó titkár igen szívesen fogadott, kilátásba is helyezte, hogy felvesz, de ezidő- szerint üresedés hiányában nem alkalmazhat" kiint félőrült jöttem el tőle. Bejártam “az elhelyező intézeteket, mindenütt biztattak, hogy majd elhelyeznek, de állást azonnal seholsem kaptam. Betértem egy vendéglőbe s azután........... Igazán nem tudom mi történt velem . . . Nem akarok emlékezni semmire...........Csak azt mondhatom Önnek, hogy szerencsétlen vagyok, szerencsétlennek érzem magamat . . . Lapjából olvasták a cikket . . . Kínzóm a legdurvább szavakkal illetett s felhasználva Többszörösen kitüntetve! RÓSENBERG SÁMUEL cipöraktára az „Arany csizmádhoz = NAGYKÁROLYBAN, Van szerencsém a t. közönség b. tudomására hozni, hogy raktáramat férfi-, női- és gyermekcipővel dúsan felszereltem, melynek nagyrésze saját műhelyemben készült. — Különösen felhívom az úri férfi- és női közönség figyelmét a legjobbnak elismert fip«9^ „KOBRÁK“-féle cipőkre, -^2 melyből Nagykárolyban kizárólagos raktárral bírok. Angol- és amerikai cipő-különlegességek bármikor kaphatók. — Mérték utáni megrendelések 24 óra alatt készíttetnek el. — Vidéki rendeléseket pontosan eszközlők. — Szives pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel Jutányos árak! • ........... Gyors-és pontos kiszolgálás! Rosenberg Sámuel.
