Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-04-08 / 14. szám
-ik o ldal. KÖZÉRDEK április 8. 14. szám. pjjgafgg ss|e§ tSiSÖSSSSI &«Í§3SÍ®§§§ ssiSSf^ElSils^SSi^lí^Sg aäisggsgsgga^s g^lss ssfsssgagg gggas csfgg rslss ggpjsssgssgg a GAZDAK FIGYELMÉBE! M Államilag ólomzárolt arankanientes lóhere- és lucernamagvak, eredeti quedlinburgi répamagvak | fii úgyszintén mindenféle tavaszi vetőmagvak kedvező fizetési feltételek mellett kaphatók I TAUB SÁMUEL cégnél Nagykárolyban, Széchenyi-utca 23. szám. ——=-- Telefon 86. sz. miatt keresték s hogy minden szónoklatukkal, beszédükkel melyet a kortes utakon oly hévvel s látszólagos meggyőződéssel szavaltak, csakis a jól dotált állás elnyerhetését igyekeztek előmozd itan i. Még nem történt tényleges javaslat e tárgyban, de ha mégis megesnék ez a csúfság, hogy a képviselők önmaguk honorálását, emelnék magasabbra, vagy indítványoznák csupán, ügy az egész országnak, mint egy embernek fel kell emelnie tiltakozó szavát e merénylet ellen. Van még helye, elegendő helye ez országnak, hova az ország pénze gyümölcsözőbben helyezhető el. Gyomorbajokat, étvágytalanságot és emésztési zavarokat a közkedveltségnek örvendő Ferencz József-keserüviz rövidesen megszüntet. Hatása gyors és biztos, minden kellemetlen melléktünet nélkül. Előrehaladott korú egyéneknél már 8 napon át 3 evőkanállal véve maradandó gyógyulást eredményez. Ezért becsülik a leghíresebb orvosok és orvostanárok olyan sokra ezt az ásványos vizet. Dr. Korányi Frigyes tanár, főrendiházi tag, az orsz. igazságügyi orvostanács elnöke, például kijelentette, hogy a Ferencz József-keserüviz már kis adagban is hatásos. A valódi „Ferencz József“ keserüviz négy| j világrészben tiz aranyéremmel lett kitüntetve. ! Az összes gyógyvizlerakatokból beszerezhető. Rendezzük a koldusügyet. Sokat irtunk már e lapok hasábjain a 1 koldusügy rendezéséről, de ugylátszik nem sok eredménnyel. Újra és újra előtérbe tolul ez a kérdés, ; majd itt, majd meg ott üti fel a fejét különböző formában, különböző módokon. A szombati nap ma is kihozza az utcára j a város nyomorultjait, a bénákat, a vakokat, | : sántákat és egyéb lazaróni kát. Koldulva könyörögve és sokszor követelődzve járják be a várost a társadalom ezen páriái, undort, botrányt keltve és csak mini- j múló részvétet. Hatósági közbelépésre van szükség ! Vá- j fosunk érdekében meg nem engedhető, hogy | I ez tovább is igy folytatódjék! Az utcára vitt nyomorúság, a jaj-, a testi fogyatkozások, sokszor undort keltő testi hibák nem szánalmat, hanem gyűlölettel párosult undort ébresztenek. Meg kell váltatni az j alamizsnát! Vesse ki a város adóban az alamizsna összegét, mindenki nagyon szívesen | áldoz erre a célra évenként egy bizonyos! összeget, sokkal többet, mint amennyit tőle, [ ezek a sokszor undort keltő nyomorultak ki- j préselhetnek. Sokszor azonban nem elégednek meg ezek! a koldusok a puszta kéregetéssel, kérésük si-' kertelensége esetén durva szitkokat, átkokat j és egyebeket zúdítanak azon szerencsétlen j halandó fejéhez, aki bármi okból is kérési!- j két elutasítani kényszerült. Mindezek az ordító társadalmi bajok feltétlenül szükségessé teszik, hogy a város asylumot építsen a nyomorultjainak, menedékházat, hogy ne legyenek kénytelenek utcára vinni bajaikat, nyomorúságukat és szenvedéseiket. Csak is igy remélhető, hogy gyökeres rendezést nyer ez a hosszú idő óta vajúdó ügy, melynek minden átkát már régen érezzük. Megtisztulnak majd az utcák a betegektől, a nyomorultaktól, nem fogják molesztálni a járókelőket, békében maradnak a házak lakói szombati napokon is és nem lesznek kitéve zaklatásoknak és sokszor gorombaságoknak. De nemcsak a közönség nyer ezzel, hanem nyernek azok a szerencsétlenek is, akik most ázva, fázva, nyomorogva járják az utcákat s talán pálinkát vesznek a kikoldult garasokért s aztán otthon nincs meleg ételük, nincs meleg szobájuk. ■AAAAAAAAAAAAAAAB ^ Jó, szép és ízléses munkáért több al- ^ ^ kálómmal éremmel kitüntetve ! ^ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ DRÁ6US ISTVÁN épület- és diszmü-bádogos Nagykároly, Gencsi-utca (saját ház). Készít a legpontosabb és legcsinosabb kivitelben mindenféle bádogos munkákat, tetőfedéseket, csatornákat, fedélfestéseket valamint az összes szakmabeli munkákat. Egyben tisztelettel tudatja a n. é. közönséggel, hogy nagy raktáron tart szőlő és gyümölcs ► ► ► ► ► ► ► ► ► melyeket csekély napi használati dij mellett bo- ^ csájt bárkinek rendelkezésére s a kölcsönzés ^ tariama alatt a használatból kifolyólag elöfor- ^ dúló romlásokat teljesen díjtalan javítja. ► Iskolai vízszűrőket raktáron tart. ^ Fürdőkádakat készít a legjutányosabb árak ^ mellett, legszebb kivitelben. iavitáiokat a legnagyobb gonddal teljesít. ^ permetezőket volna kitartása és szenvedésében eddig tanúsított ellenállása. Úgy lesz, hogy ez nem tarthat tovább. Ezen változtatni kell. Es egy ugrással kint termett az ágyából, megdörzsölve vörös, duzzadt szemét és gyorsan öltözködni kezdett. Oda lent, az utcán már hallatszott a korán kelő munkásemberek beszéde. Öt óra volt, a kaput is kinyitották. Az asz- szony a hideg üvegtáblához szorította égő homlokát és nyugtalan, izgatott pillantással nézett az utcára. A kora reggel halvány világosságát élénkebbé tette az utcát, háztetőt beborító hó. A házmester söpörni kezdte a gyalogjárót. Ekkor az utca másik oldalán feltűnt egy álmosan közeledő alak, Dömény* Ferencz volt, az ő férje. Télikabátjának gallérja fel volt tűrve, kezeit zsebébe mélyez- tette, cilindere valahogy félrecsapódott, szájában kialudt szivar volt. Bizonytalan léptekkel közeledett; többször megállt és révedező tekintete a ház számot kereste és az épületet vizsgálta. Az asszony látta, hogy a házmester köszöntésére eszmélt csak föl. Arcába szökött a vér, keble zilálni kezdett: bizonyos hát, hogy házban tudnak férje életmódjáról, mert a házmester nem most látja előszói- hazajönni. Határtalan szégyenérzet töltötte el. Ez igy nem maradhat. Ezen változtatni kell. íf Az előszoba ajtaja kinyílt. Az asszony szive hevesen dobogott. Rászorította mindkét tenyerét, mintha csittitgatni akarná, miközben férje minden mozdulatát megfigyelte. Hallotta, amint fölakarta akasztani télikabátját, de mert nem találta meg a fogast és a kabát a földre esett, csúnyán elkáromkodta magát. Undor fogta el az asszonyt. És szinte sajnálta már, hogy egyáltalában törődik még ezzel az emberrel. Az előszobából egy gyufa hangos sercegése hallatszott. Az ajtó üvegtábláján keresztül lehetett látni a láng többszöri fel- lobbanását. Szivarra gyújtott gondolta az asz- szony és van benne annyi pimaszság, hogy szivarozva mer bejönni a hálószobába. Annyi tekintettel sincs a feleségére, hogy nem átalja hálószobájának a levegőjét szivarfüsttel megrontani! Minden részében megrázkódott a határtalan gyűlölet hatása alatt. Úgy érezte, hogy darabokra tudná törni ezt az állatot. Mert nem tekintette már embernek, hanem ösztöneit követő állatnak. Szikrázó szemekkel állt ott, szemben az ajtóval és a szenvedélyes vadász türelmetlenségével lesett rá. Végre hallatszott Dömény Ferencz csoszogó lépteinek lármája. Természetes egyszerűséggel nyitotta be a hálószoba ajtaját, mint az olyan ember, aki egyáltalában semmire sem gondol. Eleinte nem is látta az asszonyt, amely a sötétben állott. Csak akkor vette észre, mikor beleütődött. Meglepetve állt meg, mert egyáltalában nem gondolt rá, annál kevésbé várta, hogy ébren lesz. Az asszony csak nézett, nézett szikrázó szemekkel, dühös pillantásokat vetve a sötét alakra, de e pillantások hatását inkább ő maga érezte, mert Dömény Ferencz nem láthatta. Szólam azonban nem bírt, annyira elfogta a gyűlölet és az undor. Amint Dömény Ferencz tudatára ébredt a helyzetnek, azonnal felülkerekedett benne a veleszületett gonoszság és a zsarnok tempó. Metsző, bántó hangon szólt: — Hát te mért nem horkolsz? Vagy talán én reám lestél? Az asszony meghátrált? Erezte, hogy ez a döntő pillanat. Mondani akart valamit, de aztán megijedt a következményektől. Eszébe jutott Margit és ismét megszálta az önfeláldozó gondolkodás édes érzete. Egy pillanat alatt szikráéit át agyán a gondolat, hogy a legcsekélyebb szavára is kidobatná őt a férje, mert úgyis csak szabadulni akar már tőle. És aztán minden kitudódik. Botrány lesz belőle. És akkor vége mindennek, vége a Margit jövőjének, boldogságának. Vagy ugyan ki venné nőül egy ilyen botrány hősnőjének a nővérét? Tudta, hogy az dönt, amit most mond. És határozott. Rossz álmom volt, — szólt — nyugtalanul aludtam, azért keltem föl. És elhaló, gyönge hangon tette hozzá: — Mindjárt visszafekszem . . . Ruhát fest és vegyileg lisztit Haufel Sámuel = Nagykároly, = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902.
