Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-03-25 / 12. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK március 25. 12-ik szám. BARTH BEI LA gőzerőre berendezett ietepe [ Elvállal minden szakba vág' napi árak mellett. %#*> -^i^'" NAGYKÁROLY, Majtény-utca 13. szám alatt. ró munkálatok teljesítését, u. m.: épület-, üzlet-, portai! b rendezéseket a legszolidabb r Kartársai részére jutányos árért teljesít gyaiulásokat s gépmunkálatokat. r1 "mr'ni*' ai Mit* -*■«#** nq-jp* lenne eldönteni, annyi bizonyos, hogy a magyarnak nagyon fájdalmasan esnék, ha a címeket egyszerre megszüntetnék. Szívesen vagyunk demokraták, szavalunk a nép jólétéért, de ha koplalunk, ha vakarjuk a fejünk Imbját a drága-ág miatt, ha megőszitenek a gondok, azért mindig marad egy dolog, amire gondosan ügyelünk: a titulusunkat nem engedjük. Járványos betegségeknél mint kolera, typhus vagv lázas betegségeknél fő a viz. Legbbiztosabb óvszer a KRONPORFI ALKALIKUS TERMÉSZETES SAVANYUVIZ mint nyáikaoldó szer úgy magában, mint meleg tejjel vegyítve köhögésnél, rekedtség nél, tüdöhurutnát stb. legjobb gyógysiktrrel ajánltatik. Nehezen emésztő gyomorhurutnál kitűnő hatása van. Vizelethajtó gyógyital! Kérjük minden kávéházban és vendéglőben bor vagy pezsgőhöz :: mindenkinek kitünően fog izleni. :: A kinek hashajtóra van szüksége, ne kísérletezzen mindenféle mesterséges szerrel, melyeknek többnyire kellemetlen, sőt ártalmas utóhatásuk van, hanem használja a világ összes orvosai által rendelt természetes „Ferencz József“ keserüvizet, mert: A párisi akadémia vizsgálata szerint a magyar Ferencz József keserüviz „hashajtó sókban különösen gazdag“. Dr. Gerhardt tanár, a berlini világhírű tudós kijelenti, hogy a Ferencz József vizet gyakran rendeli, „mindig megfelelő biztos sikerrel.“ Prof. Aufieíd, London egyik , legkiválóbb vegyésze megállapítja, hogy a i „Ferencz József viz a legerősebb az összes Angliában árusított keserüvizek között.“ Még Amerika egyik legismertebb orvosi szaklapja a Canadian Journal of Medicine is konstatálja, 1 hogy a valódi Ferencz József keserüviz hasz- ! nálata Amerikában „kíméletes hatása miatt az utóbbi években különösen előtérbe nyomult.“ Félre tehát a mesterséges hashajtószerekkel! Kérjünk a füszerüzletekben és gyógylarakban I kifejezetten „valódi Ferencz József“ v z ■!. ÉVFORDULÓN. Tizenhét esztendeje immár, hogy a magyar nemzet édes atyja, hazunk legnagyobb, legdicsőbb fia: Kossuth Lajos örökre lehunyta szemeit, végtelen szomorúságba, nagy gyászba borítván az országot. Tizenhét esztendeje! ... Úgy rémlik, mintha ma történt volna e rettentő esapá-, azt liinnők, hogy a kalendárium most ír 1894. évi március 20-át. Most se tudunk belenyugodni abba, hogy a csodás szellem, a hatalmas meteor elköltözött innen. Akkor legkevésbbé adtunk hitelt a fájdalmas és megrendítő valóságnak. Kossuth Lajos nemes hévvel, hatalmas gyújtó lánggal teli beszédei állították talpra a szunnyadó nemzetet, magasan szárnyaló, fenkölt szónoklataival sikerült szaporább mozgásba hozni a-»magyarság vérét. A netzet erőt kapott és lelkesedése tetőpontján a legnagyobb áldozatokra is képes volt, a'veszélyben forgó haza érdekében. Kossuth Lajos mondotta 1 hogy szói ga- lom és akarat tehetséget pótol. Nála a vasakarat és páratlan szorgalom egyesült fényes egész kort bevilágositó, sőt korszakot alkotó tehetséggel s teremtett és létesített csodás dolgokat s megteremtette s megalkotta a legnagyobbat: a szabadságot. Bámulatos gyorsasággal toborzott össze egy hadsereget, számra nézve nem óriásit, de elszántságra, vitézségre nézve mindörökké ragyogó példája a szabadságért, függetlenségéért és önállóságáért küzdő nemzeti katonaságnak. Egy férfi, egy hatalmas széliem harsogó szavára, hivó szózatára megindult a nemzet apraja-nagyja, özvegye, fiatalja, fegyvert ragadott minden épkéz-láb ember és ment a csatába életét áldozni, vérét ontani a mindennél drágább és szentebb hazáért. Kossuth Lajos dicső nevét. évszázadok, sőt évezredek sem tudják majd elhomályosítani, oly tündöklő fényben, oly ragyogó magasságban áll az utókor előtt. A magyar nép, a magyar nemzet szemében egyre nagyobbá nő, mindjobban emel- ; kedik glóriás alakja, ott él minden igaz hazafi szivében és emlékezetében, ott él kitörülhe- I tétlenül szelleme közöttünk, ott él az a oso- ! dús szellem, mely istenit, alkotott, mely tet- I teivel a halhatatlanságot szerezte meg magának és nemzetének. Az évforduló alkalmából a kegyeletes magyarság elzarándokolt a nemzet nagy fianak sírjához, elvitte legigazibb, legfájdalmasabb könnyeit, miket sírja felett elhullatott, elzokogta legőszintébb bánatait, hogy nincs már többé, „aki izén.“ Az egész ország, az egész világ, hol csak magyar él, kegyelettel adózott Kossut apánk emlékezetének, méltóan emlékezett meg a drága halott szomorú évfordulójáról. Feltűnik csodás, misztikus alakja és magunk előtt látjuk fáradhatatlan munkálkodását, lelkes ténykedéseit az édes haza érdekében. Kidomborodnak magasztos eszméi, nemes törekvései és fenkölt cselekedetei s úgy érezzük, mintha ismét közöttünk látnok és mondaná: „Leborulok a nemzet nagysága előtt!“ Codás érzés tart fogva bennünket s mi imára kulcsolt kezekkel leborulunk az ő beláthatatlan nagysága, hatalmas szelleme előtt és áldjuk haló poraiban. Legyen áldott dicső emlékezete ! Választ sem várva, folytatta, de aztán csak magában : — Nos tehát itt van egy férfi, egy asz- szony, meg egy másik férfi. Az egyik imádja a feleségét s úgy érzi, hogy nem is élhet nélküle. S a nő három évi együttélés után szűknek találja a hitvesi köteléket. Az a másik férfi pedig titkon szerelmeskedik a nővel, s mint a fajdkakas nem törődik semmivel azt hiszi, hogy a térj nem lát semmit. Megcsalja a legrégibb barátját. A férj egy napon megtudja, hogy elrabolták legszenteb kincsét s bosszúra, rettentő megtorlásra gondol. Méreggel akarja elpusztítani őket, de valami visszatartja a terv megvalósításától és a szerencsétlen tovább tűr, szenved . .. ezek mi volnánk. De végét vetem kínomnak a gyönyöröknek ... Itt megszakad a gondolkozás fonala. Az ut lejtőnek megy lefelé a sötét, árnyékos völgybe. Vigyázni kell. Ej, mit. Tovább szövi a rémes gondolatokat. A turbékoló gerlicéknek azt mondtam, hogy egy kis éjjeli sétára indulunk. Ülünk a modern ördögszekéren, a mely ^gyorsan Száguld a kihalt országúton. A bűvös éjjeli levegő megcsapja az arcukat s fázva, remegve s mégis forró lázban — húzódnak meg egymás mellett. Kéz a kézben gyöngéden összesimulva s miközben igy szépen, boldogan enyelegnek, azt mondom nekik. — Vigyázz ! — kiált egyszerre Boday, a ki mellöl akaratlanul elhúzódik Jolán. Vigyázz, hisz borzasztó gyorsan száguldunk. Dehogy is! . . . — Igen ezt fogom mondani : Édes kicsikéim, megcsaltatok, kigu- nyoltatok ... Na jó! Gratulálok. De minden boldogságnak vége szokott lenni. És most itt a vógórája. De hát vigyázz! — kiáltott fel megint Boday. — Maradj csak nyugodtan ! . . . s aztán már mikor elárultam, hogy milyen meglepetést szántam nekik, egy szakadéknak irányítom az automobilt, mint a milyen az ott ni. Az automobil lezuhan és mi hejh! izzé- porrá ... — Az istenért! — hangzott ismét Boday szava •— ne rohanj oly szédületes gyorsasággal, hiszen neki megyünk a . . . — Hagyd csak rám . . . — S aztán igy szólok az én szerelmes kicsikémnek . . . Hirtelen felugrott a helyéről megragadta karjuknál fogva a meglepődött, elsápadt arcú szerelmeseket és vérfagyasztó dühvei sikol- tott reájuk: — A kezembe vagytok most, a karmaim közt, azt teszek veletek, a mit tetszik . . . Meglakoltok ! . . . Lefelé száguldónk ... a lejtőn. . . gyorsan . . . őriiletesen és ott, ott az ut végén, ott, látjátok, a falat, ott vár rátok a halál. Tudjátok ? -Értitek ? A halál. A megsemmisülés ! . . . — Jézus Mária! — sikoltott fel Jolán és ájultan hanyatlott bátra. Boday azonban egy erős rántással kiszabadította magát Dévay kezéből. Odakapott a kormánykerékhez, megragadta. Dévay hangos kacagásba tört ki. Rikácsoló hangon mondta : Ne erőlködj barátocskám, nem birsz vele. Leszereltem ám a kormányt, nem engedelmeskedik neked barátocskám. — Ezzel megkapta Boday kezét és szertelen difiivel visszarántotta a kormánykeréktől. És a gépkocsi száguldott iszonyú sebességgel, szédítő gyorsasággal. . . Ájultan, eszméletlenül feküdtek már egymás mellett Jolán és Boday. A szemük kidülledt és meredten bámult előre. Kétségbe esetten tópdesték, magukon kivül szaggatták a ruhájukat és tehetetlenségükben hörögve hanyatlottak aztán egymásra. Csak annyit tudtak lassan kinyögni! Ruhát fest es vegyileg tisztit = Nagykároly, = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902.
