Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)

1910-02-26 / 9. szám

1

KÖZÉRDEK

1910 február 26

harcba ment, a lelkes elszántságot, mely- lyel a jövőért, a jó ügy érdekében, küzd ; egy szebb kor hajnalát, midőn a segéd- jegyzői állás igazán csak átmeneti állapot lesz, mint a törvény is óhajtja s nem »átmenet a halálba«, ahogy egyik elkeseredett kongresszusi tag jelezte.

Nincs talán az országnak oly hivatalnoki kai a, mely annyi hasznot tehetne állami, nemzeti életünk fejlesztésében, mint a jegyzői és segédjegyzői kar ! Ők. akik a néppel naponta érintkeznek, tanítói, vezetői lehetnek annak. Megtaníthatják a munkára, a becsületességre, a hazaszeretetre, vagyoni, szellemi és egészségügyi elhaladásra. Igaz katonájává tehetik a falu népét az ország gazdasági és kulturális fejlesztésének. De mindezt csak rendezett anyagi helyzetben. Nagy szolgálatot tett az ujabbi törvényhozási intézkedés, hogy a tanítói fizetéseket rendezte. Lehetővé tette a nemzet szellemi fejlesztését. De a lelki mellett els 'rangú fontosságú az anyagiak rendezettsége is. Ez pedig elsősorban jó közigazgatást feltételez. Jó közigazgatást pedig ehes gyomorral vinni képtelenség.

Nem is önző érdekeket szolgált a lezajlott gyűlés, hanem okosan fogta fel a községek becsületes napszámosainak helyzetét. Belátta azt, hogy kielégített jegyzői kar, jó közigazgatást jelent. Már pedig az államnak még áldozatok árán is meg kell teremteni a közigazgatás iránti teljes bizalmat a havasi inócok és tiszaparti magyarok között is s ha a községek nem bírják ez áldozatokat maguk meghozni, segédkezet kell nyújtani az államhatalomnak.

Tolnamegyeiek Budapesten.

A nemzeti munkapárt alakuló ülésére Tolnamegyéből folyó hó 18-án és 19 én mintegy 250 utaztak tel. A megye minden részéből összegyűltek már délután 2 órakor gyülekeztek a Bristol-szálló helyiségében, hogy onnan együttesen menjenek a közelben levő Vigadóba. Ott láttuk a nagy csoportban. — akiknek óriási részét, Bod a Vilmos urnák csütörtöki vezércikkében is tiszteletben tartott »tiszta forrásból eredő érzelem« hozta össze és csak alig néhányat a kíváncsiság, de senkit sem a napidij és ingyenutazás, amint azt egy politikai elfogultságában, minden vele nem egy párton levő embert beszennyezni törekvő fővárosi újság irta —

magába szíttá a friss szénaillatot és két perc múlva elaludt . . .

Mikor felébredt, bámészkodva tekintett körül. Akármerre nézett, nem látott egyebet, mint végtelen síkságot, itt-ott egy kis délibábot és messziről egy-egy toronynak csillogását a napfényben . . .

Hogy került ide ? Mi történt vele ? Semmi egyéb, mint hogy kivitték a szénásszekeren a messze tanyára. A szénásszekér gazdája maga is nagyot csodálkozott, mikor a ritka vendég leereszkedett a széna tetejéről."

Csakhamar tisztában voltak a helyzettel. A derék tanyásgazda tréfás oldaláról fogta fel a dolgot.

— Hát a fuvarért nem kérek semmit, ha egyéb baj nincsen.

— Dehogy nincs — mondotta kétségbeesett arccal — nekem ma délelőtt esküvőm van.

— Az nagy sor.

— Tizenegykor a templomban kell lennem.

A gazda a nap felé fordította a tekintetét, aztán egy asztronomus biztosságával igy szólt :

— Abból bajosan lesz valami. Tizenegy órának alig van egy fél óra híjjá ... . Innen pedig a legjobb hajtással is két óra kell, mire beérünk.

— Nohát akkor sietni kell.

A gazda emberséges ember volt, nem nógatta magát, hamar lehányták a szénát, pihent lovakat fogott be és hajtattak a város fele.

A násznép pedig ott várakozott a templom előtt. Eleinte türelmesen, aztán egyre fokozódó

gróf Apponyi Géza vbtt., Bezerédj Pál, Perczel Dezső vbtt, Simontsits Elemér, Kämmerer Ernő, Vizsoly Ákos. Schell József báró, Perczel Laios, Kovács S. Endre, Sass László, Szeniczey Géza, Sztankovánszky János, Imre és Tibor, Daróczy Aladár, Csapó Dániel, Dőry Hugó, Forster Zoltán, dr. Leopold Kornél, dr. Kramolin Gyula, dr. Drágíts Imre, Wigand János, Szévald Oszkár, Papp Gyula, Szeghy Sándor, ifj. Leopold Lajos, dr. Mártin József, Leicht Lajos, Wolf Henrik, ifj. Perczel Dezső, dr. Dőry Jenő. Végess János, Návay Emil, Szévald Móric, Szent- iványi Miklós, Rassovszky Julián, dr. Kiss Ernő, Földvári Mihály, ifj. Eibach Ödön, dr. Lévay D , Gulyás József dr., Telkes Izidor, Sarkadi Andor, Szendrei László, Majsai György, Török Pál, Mészáros Ádám, Miklós Aladár, Abay János dr., Kaszás Sándor, Tenczlinger Lajos, Mayer Alajos, Rudnyánszky Ferencz, Széli Gáspár, Fischer Albert, Löwy Mihály, Thész Lőrincz, Klósz An'al, Klósz Gáspár, Eibach Ödön, Eibach Kornél, Vámosy Ernő dr., Eisen- berg B., dr. Müller J , Peíer Ferencz, Juszin- ger János, Lutzenberger József, Szepessy Kálmán, Fleischmann Lipót, Wiilinger Márton, Lunova János, Wéber Jakab, Steib Mihály, Rumi Imre, Róth János, Friedrich János, Mühl Konrád, Kiefer Péter, Kovách Gyula, Pirkner István, Brick Jakab, Singer Salamon, Kohn Áron, Reitberger István, Schall Kálmán dr., Brogli Béla, Gutjan Ignác, Horváth] György, May János Stern Miksa, Barabás Béla, Joó Dömötör Károly, Takács Gyula, Niefergall Nándor, Rabinek Pál, Stern Adolf dr., Somló Manó, Kiczkó Kálmán, dr., Tury Sándor, Hőrl Antal, Gauzer Ignác, Szoják Lajos, Bauer Károly, Huber F., Kovács János Csizmadia, Babay Géza, Kenessey Kálmán, Kelemen Izidor, Schmidt László, Pápay György, Kovács Jenő, Borovitz Samu, ifj. Schmidt László, ifj. Pulay György, Marosi Sándor, Strausz Antal, Cholnoky Lajos, Reisner Béla, Kálmán Mór, Veszeley Zsigmond, Gőgös György, Suri István, Ferencz József, Vincze Ferencz, Zömük János, Törő József, März János, Buday István, Bencze József, Óváry Ferencz, Borbély József, N. Kiss István, B. Kovács József, Sorok Dezső, Stollár Ferencz és még igen sokan.

Egynegyed háromkor indult el a tolnamegyeiek eme hatalmas tömege a Vigadóba, ahol az óriási embertömegben szerteszét oszlott a küldöttség, mert ott minden embernek magának kellett már akkor a helyéért küzdenie. Az elnöki emelvényen láttuk Kovács Sebestyén Endrét és Perczel Dezsőt, akit zajos éljenzéssel fogadtak, midőn megjelent. Három óra után nyitotta meg az ülést gróf Csáky Albin rövid beszéddel és felkérte gróf Khuen Héderváry Károly miniszterelnököt, hogy fejtse ki a kormány álláspontját. Majd egy óráig tartó beszédben jelezte azt a miniszterelnök, csak a fel-felhangzó éljenzesek zavarták meg néhány percre a terem csendjét. A miniszterelnök nagy tetszéssel fotürelmetlenséggel. A tisztelendő ur minduntalan kérdeztette, hogy megérkezett-e már a vőlegény ?

Mikor a delet elharangozták, az igazgató sűrűn pislogott, aztán megszólalt:

— Ebből az esküvőből sem lesz prédiká- ciós halott.

A drámai anya kategorikusabban nyilatkozott :

— Megszökött a gazember 1 Sejtettem, azaz tudtam . . . mindenesetre megmertem volna esküdni rá . . . Nem az első eset prakszisom- ban . . .

És hamarosan citált egy csomó analog ! esetet.

Csak a menyasszony őrizte meg nyugalmát. Akármit beszéltek is, egykedvűen mosolygott. Biztos volt, hogy vőlegénye meg fog érkezni. A szive tudatta vele, hogy az emberi elvetemedettségnek az a mértéke nem lehetséges annál a derék fiúnál, ki még tegnap is a világ legboldogabb emberének mondotta magát.

Ez a nyugalom izgatta, ingerelte a drámai anyát.

Szinte gyűlölködve nézte a menyasszonyt. Hogy tud igy bízni, hinni . . . annyi keserves csalódás után, ami őt, tudniillik a drámai anyát érte. Nem is tudta megállani, hogy ki ne fakadjon :

— No, te megjártad . . . Azaz gratulálok . . . jobb, hogy most szökött meg, mint a házasság után két héttel . . .

Alig mondta ki ezeket a lesújtó szavakat, mikor parasztszekér robogott a templom elé. A

gadott beszéde után Tisza István emelkedett szólásra, de csak percek múlva juthatott szóhoz, olyan lelkes, viharos volt az ováció.

Tisza István beszéde tüneményes volt, aki hallotta, az nem törődött azzal a rettenetes hőséggel, ami a teremben uralkodott, sem a kényelmetlen hellyel, az csak leste sóváran a szavakat, amelyeket nem ritmikus összetételük, nem cifra szóvirágokkal való felékesítésük, de igazságot hirdető egyszerűségűk tett a hallgatóra örökké emlékezetessé. Csak a szavakban rejlő igazságok voltak képesek annyi ember élénk figyelmét oly hosszú időre lebilincselni, csak azok tudtak oly tomboló lelkesedést gyújtani, mikor imához hasonló záró beszédét befejezte.

A teremben szerteszét szórt tolnamegyeiek este 8 órakor a Bristol-szállóban gyülekeztek össze, előzetes megbeszélés szerint, hogy együtt töltsék az estét. Beszéltek arról is, hogy Tisza István és Khuen Hederváry Károly is meg fog jelenni a társasvacsorán, hogy ezzel is kifejezzék rokonszenvüket a tolnamegyeiek iránt, akik a biharmegyeiek után a legnagyobb számban jelentek meg az alakuló ülésen. Sokan pesszi- misztikusan fogadták ezt a hirt, de mikor megjött Perczel Dezső, akit nagy lelkesedéssel fogadtak és megerősítette a hirt, senkisem a vacsorájával törődött, hanem leste a pillanatot, mikor fog megjelenni a szemhatáron a mai nap vezérszónokának, fanatikus szeretettel körülölelt karcsú alakja. Nem soká kellett várakozni, alig kezdődött meg a társasvacsora, megjelent Tisza István gróf, akit lelkes tüntetéssel fogadtak. Simontsits Elemér, Tisza Istvánt az összegyűlt to’namegyeíek nevében, formailag is gyönyörű, lelkes beszéddel üdvözölte. Dr. Leopold Kornél a belső érzelem melegségét és közvetlenségét eláruló tartalmas beszédben éltette Perczel Dezsőt, akinek sok, nagyon sok keserű órát, kíméletlen támadást kellett elviselnie, mert habozás nélkül odaállt a nagy viharban, ahova hazája jövőjéért való aggodalma és párthűsége állította. A jelenvoltakra nagy hatással volt a lelkes beszéd és hosszan tüntettek Perczel Dezső mellett.

Tisza István állott fel a lelkes ováció után és azzal kezdette beszédét, hogy szives örömmel jött erre az összejövetelre, mert igy megismerkedhetett Tolnavármegye lakóinak egy- részével, vagyis azzal a vármegyével, amelyre az elmúlt négy esztendő alatt, mint egy oázisra tekintet mindig, ahol voltak emberek, akiket a hatalom mámora nem szédített el, ereje nem tört le, nehéz megpróbáltatások árán is hűek maradtak elveikhez és igazaikhoz. Perczel Dezső lehet Tolnavármegye fia, megengedi, hogy pályájának nagy részét ott futotta be, életének javát ott élte le, de azért senkisem ismeri Tolnában sem jobban, mint ő, aki tanúbizonyságot tud tenni arról, hogy mily férfiasán áldozta fel magát, mint vetette öntestét a nagy vihar fergetegébe,

parasztszekérről a fiatal bonviván, a vőlegény ugrott le az izgalomtól kipirult arccal.

Oda rohant a menyasszonyhoz, kezet csókolt és harsányan kiáltotta:

— Ha úgy tetszik, mehetünk.

Az álmélkodó násznép némán követte őket, negyedóra múlva, mint férj és feleség jöttek ki a templomból . . .

Csak azután beszélte el éjjeli kalandját a fiatal férj .. . Mindenki mosolyogva hallgatta . .. Még a drámai anya is kibékült azzal a keserű gondolattal, hogy az egyszer hibásan jósolt. Aztán gyöngéden kiszedte a fiatal férj hajából a szénaszálakat ... és sok boldogságot kívánt neki.

A lakodalmat este az igazgató lakásán ünnepelték meg. Természetesen sokat mulattak a szénásszekér fölött, melynek csaknem végzetes szerep jutott.

Az öreg tisztelendő sem állotta meg szó nélkül. A második fogás után nagy gravitással felemelkedett pohárral a kezében. Szép szavakkal áldotta meg az uj frigyet, aztán igy fejezte j be szavait:

— Ami a fiatal férj urat illeti, annak az írás szavait citálom ... Az írás szerint a részeg embernek a szénásszekér is kitér, de én okosabbnak, ildomosabbnak és célszerűbbnek találom, ha a részeg ember tér ki a szénásszekérnek . . .

Hatalmas tuss zendült fel utána . . . Még a drámai anya is jóízűen kacagott. Úgy lehet először életében .-. .