Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)

1910-03-26 / 13. szám

Szekszárd, VI. évfolyam.

13. szám.

Szombat, 1910. március 26.

Kiadóhivatal:

t

Bezerédj István-utca 5. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések •. ide küldendők.

Hirdetések

legjutányosabb számítással, díjszabás szerint.

KÖZÉRDEK

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 5. szám.

ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Előfizetés:

egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. 50 fill.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor.

Megjelenik minden szombaton.

TOLNA YARM EGY E TÁRSAD ALMI. KÖZIGAZGATASI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ IIETIHP.

AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYE1ITENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Bclmunkatárs JANOSITS KAKOLY.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: HÓDNAK ISTVÁN'.

Egyes szám ára 20 fillér.

vármegye nevezetesebb politikai, társadalmi és egyéb közérdekű mozgalmainak és eseményeinek, keresve e téren is azt: nem ami elválaszt, de ami — öszszehoz. A két lap egyesítésével az a törekvés lebeg szemeink előtt, hogy az ugyanazon cél elérésére eddig széthúzva működött szellemi erőket ösz- szehozzuk, összpontosítsuk s igy oly szellemi orgánumot adjunk a mélyen tisztelt olvasó közönség kezébe, amely úgy irodalmi szin vonalon illő közleményeivel, mint megbízható gyors hírszolgálatával a legkényesebb igényeket is kielégítse s becsületére váljék a szépen fejlődő vidéki sajtónak.

Mindakét lap fejlődésének magasabb fokához ért el és egyesülve a „Tolnavarmegye es a Közérdek“ hetenként kétszer, úgymint hétfőn és csütörtökön/ az esti órákban fog megjelenni.

A hétfői számra különösen nagy súlyt helyezünk, mert magunk is bosszankodva tapasztaljuk, hogy vasárnap estétől egész kedden délig a főváros és vidék között hiányzik minden szellemi kapcsolat. A legfontosabb országos eseményekről két napon át nincsen úgyszólván semmi értesülése a nagy közönségnek ; modern kultur-einberre pedig semmi sem lehet oly deprimáló hatással, mint a nagyvilággal való szellemi közösségben beállt folytonossági hiány, a szellemi kapcsolat megszakadása s a kultur központtól való teljes elszigeteltség. Hétfőn este megjelenő lapunkban tehát kimerítő távirati és telefon közleményekben számolunk be a fővárosban és az országban történt fontosabb eseményekről s ama körülménynél fogva, hogy lapunk kedden reggel már ott lesz az egész környékbeli előfizetők kezé- ! ben, sok tekinietben nélkülözhetóvé válik bármely budapesti estilapnak sokkal költségesebb járatása.

[.apunk évi előfizetési diját eme itt felsorolt üdvös, de költséges újítások dacára is csak 16 korona méltányos árban állapítottuk meg, ami tekintetbe véve, hogy a két lap eddigi előfizetési dija 21 koronát tett ki s előfizetőink jó része ugyanaz volt, a közönségre nézve anyagi előnyt is jelent. Viszont azok, akik eddig csak egyik, vagy másik lapnak voltak előfizetői, 4, illetve 6 korona csekély ráfizetéssel hetenként kétszer megjelenő laphoz jutnak.

Néptanítók fél, vagyis 8 korona kedvezményes áron kaphatják ezután is a lapot.

Azoknak, akik előfizetési dijaikat már mindkét lapra beküldték, az ez évre eső túlfizetésüket folyó év április 1-től kezdve, j jövő évi előfizetési dijukba be fogjuk számítani.

Megemlítjük még, hogy mindkét lap szerkesztőségi tagjai maradnak kivétel nélkül a régiek, akik az eddig megszokott buzgalommal és zsurnalisztikái szakavatottsággal mindent elkövetnek a lap szellemi nívójának emelésére.

És ezzel búcsút veszünk a régi Közérdek mélyen tisztelt előfizetőitől és barátaitól. Leghálásabb köszönetünket nyilvánítjuk az eddig élvezett kitüntető bizalomért és jóindulatért s tisztelettel kérjük, hogy a

Olvasóinkhoz.

Tisztelettel jelentjük, hogy lapunkat egyesítve a XX. év óta fennálló Tolnavármegyével, „Tolnavármegye és a Közérdek“ címmel hetenkent kétszer megjelenő lappá alakítottuk át s folyó hó 31-étól kezdve már ily alakjában fogjuk mélyen tisztelt előfizetőinknek megküldeni.

A két lap egyesítése alkalmával külön programmot adnunk, azt hisszük, teljesen felesleges A közügynek párt, felekezeti, személyi tekintetek nélkül való önzetlen szolgálata volt eddig is mindkét lap legfőbb igyekezete. Lapunk uj alakjában sem lesz tehát más, mint volt eddig és hagyományaihoz hiven továbbra is marad a közélet hú tükrének, a haladás, a társadalmi békés együttélés, felekezeti türelmesség lelkes szószólójának és buzgó hirdetőjének.

Politikai tekintetben tántorithatlanul ragaszkodunk a magunk meggyőződéséhez, ahhoz a nemzeti és szabadelvű politikai irányzathoz, amely az üres és hangzatos jelszavak .helyett a békés és produktiv nemzeti munka jegyében biztosítja hazánknak minden rázkódtatástól mentes, fokozatos és célirányos fejlődését, szellemi és anyagi téren való előrehaladását, a szétforgácsolt nemzeti erőknek tömörítését és konszolidálását.

Szélsőséges irányzatoknak sohasem hódolunk, megbecsülésével mások meggyőződésének, tárgyilagos bírálói s minden elfogultság nélkül való krónikásai leszünk e

9

Balogh Adám muskétása.

Balogh Ádám Kőszeg alatt A németet „megcsapta“

Az a baj csak: egy muskétást Fogtak a nagy atakra.

Hanem azért van vigasság:

>Hé, palotást, legények:

Nosza német, járd te is, mert: Huszonöt, ha elvéted . . .“

Ropják is már: Tinci-tánci,

Biztatják, de mily csoda:

Szebben cifráz lám a német,

Mint őrmester Kalota!

Toppan, dobban, most megroggyan. Nagyot ugrik, mártogat,

Hej, sarkantyú kéne még csak,

Nem — kattogó „stnmfliu csalt!

. . . S Balogh Ádám nézi, nézi,

Szeme könnybe, vérbe már .

S csak fel mordul: Húzd deresre,

Hisz magyar ez, eb u lelke, így a táncért — ötven jár .

BODNÁR ISTVÁN.

Egy gróf nevelése.

Irta: Pedagógus.

A szegény »okleveles« jelentkezett az előkelő urnái, aki apróhirdetés révén preceptort keres a 12 éves fia számara

— Gyermekem egy kissé elmaradt, — mondja az előkelő ur.

— Sietve hozom be az elmulasztottakat, gróf ur — válaszolja a szegény okleveles. — Különösen ha a tanítvány intelligens.

Már mért ne lenne intelligens az én fiam! — kiált fel a gróf megütődve.

— Éppen ezt bátorkodom kérdeni: — hangzik az alázatos válasz.

— Mire akarja tehát a fiamat tanítani ?

— Amire gróf ur parancsolni méltóztatik.

— Semmi erre vonatkozó különös parancsom nincsen.

— Bizonyára irodalmi férfiúvá akarja a kis gróf urat kiképeztetni.

— Óh, ez nem a legfontosabb.

— Tudóssá talán ?

— Semmi esetre ! Csak annyit tudjon a fiam, amennyire teltétlenül szüksége van olyan világfinak, aki előkelő nevet és majdnem három- százezer forint jövedelmet örököl.

— Háromszázezer forint jövedelemmel bizony szépén rendezheti be az életét . . .

— Éz az én meggyőződésem is.

— Egy kis latin nyelvet tehát?

— Sok latint. Szent Péter szereti a mi családunkat.

— És valamit a görögből is ?

Sokat a görögből, van egy nagybátyám, aki örökséget hagy ram, az rajong a hellenekert.

— Élőnyelveket ?

— Valamennyit. A grófnő azt kívánja, hogy a fiam minden követségen megforduljon.

— Az irodalmat okvetlen szükségesnek tartom. ,

— Mondjuk tehát, hogy az irodalmat is.

— Ami pedig a matematikát illeti . . .

— Az elmaradhatatlan, nincs szomorúbb

alak az olyan főurnái, aki számolni sem tud, professzor ur.

— Ez az én meggyőződésem is.

— Nem lehetetlen, hogy egy nap a fiam a Teréziánum intézetbe fog kívánkozni: ez már családi járvány nálunk.

Ez e-etben nem szabad elhanyagolnunk az algebrát és a geometriát sem.

— Természetesen.

— Valamint a kémiát, fizikát és a csillag- gászattant.

— ön megfeledkezett a rajzolásról.

— A végére tartogattam.

— Zenével tánccal es vívással önnek nem kell foglalkoznia.

— Hálásán köszönöm gróf ur, mert bevallom, keveset értek ezekhez a dolgokhoz.

— Apropos, a tornászással tisztában van?

— Csak elméletileg.

— Az nem elegendő, no de nem baj, elengedem, mert ön különben igen tetszik nekem.

— Nagyon kegyes a gróf ur.

— A feltételeimet ismeri ?

— Az intendáns mar megemlítette.

— Megfelel önnek.

— Óh . . . igen.

Fél év múltán a tanár mély hőárlattal jelentkezik a grófnál.

— Beszélni kíván velem uram ?

— Igenis gróf ur, panaszkodni jöttem.

. — Nincsen talán megelégedve a tanítványával ?

— Ellenkezőleg gróf ur, a kis gróf igen kedves gyermek es eleggj igyekvő is.

— Annál jobb! T lan valaki ellen a házamban van panasza ?

— Oh nem! gróf ur, egész háza, minden