Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)

1910-03-12 / 11. szám

i

KÖZÉRDEK

1910 március 12.

házban, társadalomban, a nazában mint a békesség s van-e nagyobb átok. mint a béketelen- ség ! ? Van-e szebb jelvény a világon mint a béke olajága ? Lehet-e elérni nagyobb eredményt bármivel, mint a békességgel, amely egyetértő I szeretettel és hűséggel munkálkodik J Békesség tinéktek! Mondjátok meg, atyámfiai! hol kel- lene ezt az Lét inkább hirdetni, mint hazánk- ban s mikor kellene inkább hangoztatni, mint most!? Társadalmunk kínlódik, vajúdik, életünk , valami sajátságos átalakulás előtt áll. jobbról és balról különösen morajlik a föld. És ebben a baljóslatú időben a parányi magyarság egymással néz farkasszemet, úgy készül arra a bírókra, amely bármilyen kimenetelű lesz, csakis i magyar vállak érik a küzdőtér homokját. Óh bárcsak jönne egy erős, egy hatalmas, akinek szava elhallatszanék a Tátrától a zugó Dráváig, sőt azon túl a magyar tenger kéklő vizéig, hogy hatalmas szavára lecsendesüljenek a szenvedélyek, mint lecsendesült Tibériás vize a Mester j intésére. Most van szüksége a hazának békét, egyetértést hirdető pásztorokra, akik a szenvedélyek által ütött sebeket enyhítsék az evangéliumi béke olajával. Aki ezt nem teszi, hanem a szenvedélyek szitására törekszik, az a pásztor nem hű a békét hirdető Krisztus szelleméhez. Kertész az, aki szentségtelen kezekkel saját fájának hajtásait vagdalja le ; kormányos, aki épp akkor hajítja vízbe a kormánylapátot, midőn már hallja a közelgő zivatar moraját. Békesség tinéktek! E szavak legyenek felírva az evangéliomi lelkipásztor zászlajára, ezeket hirdesse minden időben 1 Az ő hivatala legyen egy szent semleges tér, ahol kibékülve találkozzanak a különböző párt- érdekellenfelek. Legyen az oltár, amelyen szivek olvadnak ösz- sze, kezek szorítják meg barátságosan egymást a közjóért való munkára; legyen az drágakő, amely egy gyűrűben foglalja össze az egymással ellenséges embereket, akik mind egyek az Istenben, a teremtő és megtartó édes Atyában.

Továbbá úgy jelenik meg előttünk az Úr, mint az emberi haladás képviselője. »Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes !* (Máté 5. 48.) e szavakkal jelölte ki az emberi haladás végcélját. Az Atya tökéletessége pedig a tökéletes szeretetben nyilvánul meg. »Az Isten szeretet* (1. Ján. 4 16.) ezt mondja János apóstól ; és igy folytatja: *aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten abban.« Tehát a pásztor, ha hiv akar lenni az Úr szelleméhez, igyekezzék tökéletesedni és tökéletessé lenni a szeretetben. Ez legyen életének legfőbb eszménye, csak erie irányítsa minden figyelmét 1 Ne szabja magát máshoz, ha az a más még olyan divatos is! Minden kornak megvan a maga vezérlő szelleme, amely előtt készséggel hódol az emberiség nagy százaléka. Óh pedig mennyire meg kell néznünk, mi előtt hódolunk meg! Gyönge lábon áll a fűszál, megingatja alapjában a legkisebb fuvalom. A legtöbb korszellem sem all erősebben. Valamint a természeti világban a lények folytonosan váltakoznak születve és elenyészve, úgy az emberi szellem világában is a tetteket mozgató eszmék szüntelenül váltogatják egymást, ma születnek, hogy holnap halálukkal újabb eszméknek adjanak táplálékot. Amit ma Istenként imádnak az emberek, azt holnap, mint bálványt rombolják le, amely eszmék ma mint bölcseség hódítanak, holnap mint bolondság, gúny tárgyai lesznek. Nem volt még korszellem, mely örökéletünek ne tartotta volna magát s az emberiség életének folyása tanúbizonyságot tesz arról, hogy hány korszellemnek siriratát véste fel a világtörténelem. Vigyázzon a pásztor, meg ne csalassa magát. Minden korban azt nézze, hogy az irányitó eszmék menynyire egyeznek meg a krisztusi szeretettel S ha ezzel ellenkeznek, legyenek bármily népszerűek, ne szegődjék szolgálatukba! De ha megleli bennük a megváltó szeretetet, akkor álljon a lobogó alá és küzdjön, harcoljon mellettük, mint a Krisztusnak hü vitéze! így lesz hiv a tökéletesedés vezéréhez, az Ur Jézushoz. A szeretetben kell tökéletesednie és tökéletesítenie az embereket, mert mindennek meg lehetnek számlálva percei a földön, de a szereteté nem. A szeretet örökkévaló, mint maga az Isten.

íme ezt értem én Pál apostolnak e kijelentése alatt: »A sáfárokban ez kívántatik meg, hogy mindenik hívnek találtassák !« Legyen hiv a pásztor a Krisztus szelleméhez, kövesse a Mestert, mint a szenvedők barátját, mint a békesség hírnökét és mint az emberi fejlődés, tökéletesedés vezérét.

Kedves Gyülekezeti Most, midőn először volt alkalmam e gyülekezet előtt úgy szólni, mint ennek Isten kegyelméből, egyházi szokásunk és rendtartásunk szerint beiktatott törvényes lelkipásztora, jól e^ett elmélkedni Pál apostolnak a hűseget, a Krisztushoz való hűséget lelkünkre kötő igéjéről. Ezt tettem most.

S tettem abban a tudatban, hogy hűséget prédikálni mindig, de különösen most nagyon időszerű, tettem továbbá azon szent elhatározásom megjelölésére, hogy egész lelkipásztori működésem alatt mindenkor a Krisztus szelleméhez való hűség lesz a vezérem s hűségemnek ekkor lesz vége, mikor az életemnek. Atyámfiai ! Mikor lelkemnek indításából eire a pályára határoztam magamat, számot vetettem életemmel. Megnyílt előttem egy különös perspektíva. Láttam harcmezőt, amelyen küzdenem kell. Küzdeni magammal, saját gyengeségeimmel, a tán bennem levő gonosz indulatokkal, küzdeni a népemmel, küzdeni a kívülállókkal, tán küzdeni egy kornak megtévesztett szellemével. Nem tántorodtam meg. Láttam előre, hogy eljön az idő, amikor fel kell vennem az Úr keresztjét, kiserteseket, nehez próbákat kell szenvednem, sőt föl kell mutatnom a sebhelyeket, melyeket rajtam ütöttek. Nem fordultam vissza. Nem, azt is előre tudtam, hogy Istennek szolgáló«. Annak szolgálni pedig inkább kell, mint az embereknek, ő is jutalmaz ! És az ő jutalma örökkévaló. Nem fordultam vissza, mert J úgy ereztem, mint Pál apostol: »Jaj nekem, ha az evangéliumot nem prédikálhatom’« Most itt vagyok. Bizalmatok megadta számomra azt a tért, amelyen dolgozhatom. Higyjétek el, dolgozni is akarok. Nem beszélni jöttem, hanem tenni. Lelkemben él egy keresztyén gyülekezet eszményi képe. Ennek a képnek az életben való megvalósitasaért fogok munkálni. Meg akarom valósítani annak a hatalmas Kálvini egyháznak mását, amelynek legnagyobb gazdasaga a puritán tiszta erkölcs, legerősebb oszlopa a munka, legnagyobb ereje az Istenben vetett hit, legféltettebb kincse a haza- és emberszeretet. Magas a cél, azonban mégis ünnepiesen kijelentem, hogy bár a munka alatt roskadjak a porba, törjem össze, de mig agyam gondolkozni, szivem érezni tud s mig karjaimat mozdítani tudom, eszményeimből nem engedek. Én magam olyan gyenge, olyan kicsiny vagyok. Tehát, hogy ne teljesüljön az a jövő, amelyet elém tárt pályám megválasztásakor az ifjúkor aggodalma, óh jertek atyámfiai, sorakozzatok mellém ti. Az egyetértésnek ez a megragadó képe, amely ma elém tárult s amely könnyekig meghatott, ne legyen csak pillanatnyi fellángolás munkája, hanem legyen záloga egy szeretettel, egyetértéssel, hűséggel munkálkodó jövőnek. Ha valamikor eltérnék eszményeimtől, en kérlek titeket, hogy forduljatok ellenem, de mig látjátok, hogy célom szent, kerlek, legyetek munkatársaim, ne szegyesetek velem dolgozni, csak azért, mivel még ifjú vagyok. >A sáfárokban az kívántatik meg, hogy mindenik hívnek talál- tassék1« Mindnyájan királyi szép és szent papság vagyunk, tehát mint Istennek sáfárai, fogad- i juk meg mindnyájan az Apostol intését, legyünk a Krisztushoz hivek mindhalálig! S az a mindenható Isten, aki minket a hűséges munkára elküldött s aki szivünkbe a hűséget belé-- oltotta szenteljen meg a maga szent Leikével, adjon nekünk a hűséghez erőt, az erőhöz kitartást, a kitartáshoz sikert I Amen.«

A kipirult arccal, szép szónoki tudással elmondott beszéd, a maga keresetlen, őszinte hangjavai szintén mély hatást tett. Mindenki meggyőződhetett, hogy a szekszárdi hivek fen- j költ gondolkozásu, nemes érzésű, szép tudásu í lelkészt nyertek, aki nem utolsó, sőt a jobbak J közé tartozik a szónoklás művészetében is.

Ezután egy 40 tagból álló női kar a »Szent i hitünk hajlékába eljöttünk jó Atyánk« kezdetű | éneket énekelte szép összhanggal, mire közének j következett s a közönség látható megelégedettséggel s lelki ihlettel lassacskán elhagyta a í templomot. Tisztelgés formaszerüen nem volt,

| de azért a küldöttségek s magánosok sorba j felkeresték a tanácsterembe visszavonult uj lel- j készt s kifejezték előtte legjobb kivánataikat.

Délután 1 órakor aztán a fehér-asztalnál i gyűltek össze az ünnepségen résztvettek, de nemcsak ők, hanem ott volt Szekszardnak úgyszólván, majdnem egesz intelligens közönsége, igy a közebéd, amelynek összehozásán Szondy István, Bajó János, Bodnár István es mások buzgólkodtak, minden tekintetben kitünően sikerültnek mondható. Körülbelül 160-an voltak jelen s a menü is kitűnő volt. A felköszöntők sorát Kátai Endre esperes nyitotta meg. Magas szárnyalásu beszédben a szekszárdi, bajaiból kibontakozni készülő egyházközséget s Gödé Lajost, az uj lelkészt élteti. Az egyház presbitériuma nevében Mészáros Pál polgártársunk beszélt s kerekded, formás, okos beszédében Gödé

Lajosra ürített poharat. Tóth Károly egyház- megyei világi tanácsbiró gondolatokban gazdag beszédében a megjelent katholikus. mtheranus, izraelita val ásuakat, továbbá az egyházmegye ^papságát s a hatóságok fejeit köszöntötte fel. Utánuk Gödé Lajos mondott igen szép beszédet, megismételve a délelőtti templomi beszédének azt a részét, mely egyhaza érdekeinek előmozdításán kívül a szeretet, a felekezeti béke ápolását is feladatul tűzte. Gödé után Simortsits Elemér alispán szólalt fel. Sietett kidomborítani, hogy mint a közélet szolgája jelent meg itt s e tekintetben igenis vindikálja magának az elsőséget, hogy" az uj lelkészt üdvözölje. Majd ügyes fordulattal reátért a felénk közelgő Hal- I ley-üstökösre, amelyről sok mindent jósolnak. Ő azonban azt hiszi, hogy az uj jövévény minden nyom nélkül fog fejünk felett tovább vonulni. Nem mondhatja ezt arról a Buda felől váratlanul megjelent üstökösről — Haypál Benőről, mert Ő itt hagyja közöttünk lelke tartalmasságának, ideális felfogásának, a szivek középéig beható mélységes gondolatainak s fen- költ gondolkodásának eltörülhetlen nyomait s az ő leikéből levált értékes sziporka darabok a mi lelkünk és szívünk tartalmasságát növelik, gyarapítják. Szűnni nem akaró taps és éljenzés között, a mindenki lelket elragadott szónok egészségére üríti poharát.

Az alispán után Hazslinszky Gza kir. törvényszéki elnök a nem régen alakult evangélikus egyház nevében emelt szót s éltette az uj lelkészt, akit mint az elválás előtti időben egyházának is lelkészét, régi ismerősként üdvözöl. A zsidó hitközség képviseletében dr. Leopold Kornél, hitközségi elnök nagy figyelemmel hallgatott beszédet mondott s a testvéries együtt munkálkodást éltette. Utana a szekszárdi Kaszinó nevében Kramolin Gyula dr. igazgató szólalt fel s mint Szekszárd legelső kulturális intézményének képviselője, a kulturális sikerekre ürített poharat. Szabó Károly egyházmegyei főjegyző, országgyűlési képviselő aratta le ezután sokak szellemi vetését, elveven előlük a biztos szónoki sikert jelentő toaszt- eszmét. Az uj lelkész menyasszonyát, Ferenczy Katica urhölgyet élteti általános tetszés között.

És most feszült figyelem és várakozás között Haypál Benő jelentkezett szólásra s a következő beszédet mondotta :

»Az a viszony, amelyben a ma beiktatott ifjú lelkipásztorral vagyok, érthetővé teszi, hogy leltemet valami olyan ellentétes érzésekből táplálkozó hangulat tölti be, amely nek hü kifejezője az Írás szava: »nevetés közben is fáj az embernek a szive. A bennem élő szeretet együtt nevet az Crülőkkel, természetszerű önzéi-em magárahagyottan bnsul. Búsultam a mai napig, mert hü munkatársamat veszítettem el, ; olyant, akiről a közvetlen és tapasztalat alapján álló mrg- győződés bizonyosságával állíthatom ebben a mindnyájunkra i nézve ünnepélyes pillanatban, hogy In a szekszárdi tár-adalom a szeretetnek emelkedett lelki mámorában nagy várakozással j tekint reá és színes reményeket fűz hozzá: — a színes ünnep | után a várakozókra nem következik szürke hétköznap s a | gazdag remények virágaiból gazdag valóság gyümölcse terem, j Reám nézve e szép napnak felejthetetlen hatása, hogy szivem- j ben az önzés busulá-ának és a szeretet örömének természetes j és érthető tusájából a szeretet öröme került ki diadalmasan.

Egyéni veszteségem busulása eltörpül a szekszárdiak nyere- ; sége telett érzett örömöm nagysága mellett Ha végig tekin- ; tek ezen az intellektuális erőkben bővölködő díszes társaságon : j a büszkeség érzésénél nagyobb és tisztább, a boldogság érzése fog el. Boldog vagyok, mert előre láthatom az én kedves és szeretett ifjú pásztortársam életének, jövendő munkásságának sikerét, előre látom e siker biztosítékát, nemcsak az ő neme* elhatározásáb, n és tettrekészségében, hanem ebben az előkelő és jóindulatú társaságban is, amely őt oly megható szeretettel j fogadja szivébe, oly nyílt és jóságos bátorítással állt az j oldali mellé. Az ilyen intellektuálisan előkelő és jóindu'atu társaság a társadalmi élet nemesbülésének, a közélet boldogságának, a békés fejlődésnek feltétele és záloga. Büszke és boldog vagyok, hogy vármegyénk és e társadalom hivatalos vezetője minden eddigi kézszereplésében s mai nyilatkozatában is meggyőző idz.0 yságát szolgáltatta annak, hogy nemcsak hiva- \ talos, hanem hivatásos vezető is. Azt a hídverő munkát, amely- , röl szólt, amelynek célja, hogy az élet folyamának különböző part- j jain élő s a felfogások ellentétessége által szétválasztott meggyő- i ződéseknek becsületes és barátságos találkozását lehetővé tegyél — ezt a hídverő munkát mélységes értelemmel, vonzó szeretettel s munkában edzett küzdő akarattal végezi. Magasba száll a lelke, mert tudja, hogy a társadalmak előbbre vitelét célzó áldozatok csak ott születhetnek a magasban, az eszmények régiójában, ahol az ember lelkének nincsenek önzésből és érdekből kovácsolt földi bilincsei, ahol az ember nem v r jutalmat mástól, csak saját lelkének öntudatától,

I amelynek békessége minden kincsnél értékesebb, minden dicséretnél ékesebb. Nem lehet közöttünk senki, aki ezt a férfim, akinek gondolkozása tiszta és átlátszó, mint a kristály, érzelmi világa tömör és értékes, mint a vert arany, egyéni és közéleti jelleme szilárd, mint az acél; — nem lehet közöttünk senki, aki őt a férfiasság eszményképének ne vall- hatná s ilyen ideál gyanánt ne becsülhetné. A megértés békességének bölcs szavával biztatott ő bennünket a hídverő munkához. A külömböző szempontok és érdekek szerint széttagolt társadalom számára ez a bölcs és igaz szó : a megértés békességének igéje. Nem a lelki uniformis szorongató, kényelmetlen és egészségtelen kényszere, mert az uniformisba öltöztetett lelkeknek békessége az élettelenség merev nyugalma. Nem a külömböző meggyőződések erőszakos nivellá- lásáról van szó, mert hiszen az apostol szerint is szükséges, hogy legyenek közöttünk versenyzések; de a komoly meggyőződések harcában nincsenek legyőzött sebesültek; az igazságból táplálkozó meggyőződések versengésének célja azt