Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)
1910-03-12 / 11. szám
1910 március 12. KÖZÉRDEK 3 nem testiek, hanem lstea által erősek, nagy hatalmasságoknak lerontására«. Az Ur beszéd jet kötözd homlokodra és tenyeredre; ezzel legyen társalkodásod, mikor reggel felserkensz az almodból és mikor este pihenésre hajtod; fejedet. Ha boldog szülök az Isten kegyelmének zálogát, kisded gyermeküket, az anyaszentegy- haz oltalmazó karja közé helyezik, tanítsd meg őket, hogy a kicsiny gyermekben mindenek felett való kincset bízott sáfárságunkra az Ur, olyan lelket, amelynek az a hivatása és joga, hogy itt a földön boldog, a földön túl üdvösség részese legyen Ha öntudatra ébredt ifjú lelkek hitökről vallást tesznek s egyúttal bizonyságot szülőik es keresztszülőik mellett s elindulnak azon az utón, amely a zarándok lelket az irgalom zálo- ganoz, a bünbocsánat forrásához, az örökélet reményéhez vezeti; tanítsd meg őket, hogy az ifjú járjon az ő szemének látásai es szivének kívánságai szerint, de el ne felejtkezzél arról, hogy az Isten mindenekért Ítéletre van es hogy csak az Ur beszédjének megtartása igazíthatja meg az életnek útját. Ha szerető szivek idehozzák szivök szereimét és boldogságuk állandóságáért lelkűk könyörgését, tanítsd meg ókét, hogy a családok békességének fundumentuma s a családok boldogságának őrizője az Isten leikéből táplálkozó szeretet Ha panaszos szív jajdul fel, ha kesergő lélek hullatja könnyeit, ha veszteséggel sújtott ember keres vigaszt és enyhülést, ha tiszted koporsó mellé vagy bánatba öltözött emberhez visz; mutasd m*‘g a vigasztalás forrását és hirdesd azt az örök igazságot, hogy nincs olyan mélység, ahonnan az Ur irgalma fel ne emelhetne, nincs olyan bánat, amelynek enyhü- letet ne adhatna s nincs olyan háborúság, amelynek békességet ne parancsolhatna ! Viselj gondot magadról és a tudományról, maradj meg az Isten bölcsessége mellett, mert ha ezt miveled, megtartod mind magadat, mind azokat, akik téged hallgatnak. A vén embert intsed mint atyádat, az ifjakat, mint atyádliait. Az öreg asszonyokat intsd, mint anyaidat, az ifjakat, mint húgaidat, minden emberben, még a bűnösökben » a nyomorúság száraz kenyéren tengődő utszeli koldusban is becsüld meg az isteni vonást, a testvéri hasonlatosságot. Jutalmat vársz ? Lelkiismereted szavában keresd és majd, ha munkádat elvégezve, lelked sátora porba omlik, az Ítélő Isten, az áldó atya szavában találd meg: jól vagyon, jó és hiv szolgám; keveseken hü voltál, többre bizlak ezután. Amen.« Haypál beszede leírhatatlan hatást tett. A közönség észrevehető gyönyörűséggel és ahi- tattal hallgatta Miután pedig az uj lelkész átvette a lelkesei állás szimbólumát a — bibliát s a szent edényeket, Rácz Gyula kantor kiváló vezetésevei a férfikar a »Dicsőit Teged nagy égi Teremtő« kezdetű éneket adta elő kifogástalan összetanulással, amely után Gödé Lajos, az uj lelkészfelment a szószékre sPál apostol korinthusi első levele negyedik részének második verse alapján a következő magas szárnyalásu beszédet mondotta. Kedves Gyülekezet! Az ősi hitregék egyértelmű elbeszélése szerint a hajdankorban, abban az időben, melyet csak a képzelet kutat föl es varázsol elénk a maga bámulatos erejevel, az emberek hiba nélküliek, tökéletesek voltak. A teremtés első pár embere boldogan élt a paradicsomban, büszkén tekintett szét a mérhetetlen teremtettségen. a melyben nem volt hozzá hasonlatos, ártatlanságának angyali állapotában lelke szabadon emelkedhetett az Alkotóhoz. De ugyancsak az ősi hitregék egyező értelemmel beszélnek arról, hogy az emberek nem sokáig maradtak meg paradicsomi tisztaságukban. Letértek arról az útról, amelyen haladniok kellett volna, rálépték arra a lejtőre, amelyen oly észrevetlenül lehet szállani lefelé, de amelyen ; nem fölfele haladni, hanem csak megállani is olyan nehéz. Különösen érdekes a görög-római hitrege tudósítása. E szerint a legelső időben élte az emberiség a maga aranykorát. Erkölcsi tisztasággal, szent ártatlansággal, teljes boldogsággal volt övezve a föld. A szemerem, artatlansag, eszmenyiseg, szeretet, hűség istennői itt laktak a földön elvegyülve az emberekkel. Az istenek is leszailottak a megközelíthetetlen magasságból, eljöttek a földre, hogy érintkezzenek, társalogjanak ennek lakóival, hogy fölkeressék Philémonnak és Baucisnak szegényes kunyhóját. , Amint azonban az emberiség erkölcseiben romlani s a bűnben sülyedni kezdett, egymásután kezdtek látogatásaikkal felhagyni a felseges égi 1 lakók, majd elköltözködtek innét az istennők is, végül nem maradt a földön más, csak a hűség istenasszonya Itt volt ő egyedül. Itt bolyongott I a földön, mint a letűnt aranykornak szemre- | hányó lelkiismerete. Fölkereste a sziveket, hogy ! azokba belékényszeritse a nemes, az eszményi, a szent iránt való fogékonyságot. Mindhiába ! A lejtő megvolt s rajta nem lehetett megállani. Az emberiség sülyedt. F.sőcsepp volt az, amely csak lefelé esni volt kepes, nem tudott harmat j lenni, hogy a nap melegénél fölfelé szálljon ! Végre a hűség istennője is belefáradt a meddő küzdelembe ; elszállott innét, hogy fölkeresse égi lakását. Árvár. maradt a szegény föld, nem lakta más, csak ember, gyarló, bűnös ember. Érdekes, Kedves Gyülekezet! a hitregének ez az elbeszélése. Érdekes annyiban, amennyiben bepillantást enged abba az óriási szellemi vívódásba, amellyel az ókor bölcsei igyekeztek megfejteni az Isten és az emberek közt lévő viszonyt. De engemet különösen az a tudósítás j ragad meg, hogy a földön legvégsőre maradt s legtovább munkálkodott a hűség istennője. Honr.ét van e fölfogás ? Miért mondja az ős rege legtartósabbnak a hűség istennőjének munkálkodását a földön ? Bizonyára azért, mivel a hűséget a legszebb erények közt is az elsők köze számítja, mivel továbbá ezt az erényt az emberi szivek legmélyén gyökerezőnek tekinti, (vagy legalább is annak óhajtaná tekinteni). Valóban igy is van. A valóban nagy, nemes szívnek legféltettebb erénye a hűség, de kisebb- nagyobb mértekben megvan ez minden emberben. Meg kell lennie ! E nélkül nem képzelhető el az emberek közt az állandó kapcsolat, nem képzelhető el a polgári rend, a társadalmi élet. Olyan erény ez, mely a'.apjat képezi sok más erénynek, amely maga a legnemesebb érzésen alapul s amelynek birtokában lenni magaban véve is legédesebb, legszentebb jutalom. Ha van egy szolgánk, aki minden körülmények közt megteszi irántunk kötelességet, akinek szivét nem tudja tőlünk elfordítani semmi a világon, ennek a szolgának, ha megakarjuk jutalmazni, bizonyára ez az elismerés lesz legédesebb ju- jalma: »Hűséges szolga vagy 1« Egy jo barátnak ez az elnevezés a legkedvesebb : »hű barát«, a házastársnak ez: »hűséges hitves«, a jo gyermeknek : »hű fiú«, az eszmék buzgó apostolának: »hűséges harcos«, a honfinak: »hűséges hazafi«. S ha a társadalom különböző osztályaiban működő egyenek legszebb erényének tartjuk a hűséget s ezt méltán elvárjuk minden embertől, mennyivel inkább el kell várnunk attól, akinek a jót, a nemest, az igazságot, a hűséget úgy alkalmas, mint alkalmatlan időben nemcsak szóval, hanem inkább tettel különösen hirdetni Istentől rendelt szent kötelessége, akit Pál apóstól Isten titkai sáfárának nevez, mennyivel inkább el kell ezt várnunk a lelkipásztortól! Éppen ezért a legteljesebb mértékben méltányolni tartozunk az apostolnak ezt a kijelentését: »A. sáfárokban ez kívántatik meg, hogy mindenik hívnek találtassák/« Kedves Gyülekezet 1 Mivel én a hűséget a legszebb embert erenynek tartom, ezt megkívánom mindenkitől s különösen minden pásztortól, ezért választottam e kivételes, jövőmre nezve egyik Iegelhatarozóbb, egyik legünnepiesebb pillanatban ez igékét elmelkedesem tárgyául. Arról fogok elmélkedni, mit érték én az Apostolnak e kijelentése alatt; mihez legyen hű mindenik lelkipásztor. Kévés szóval megmondom meggyőződésemet. Mindenik pásztor legyen hiv ahhoz a szellemhez, amely az Ur Jézussal a földre költözött: Ehhez pedig csakis úgy lehet hű, ha igyekszik elsajátítani mindazon tulajdonságokat, amelyek az ő jellemvonásait alkották. Nem azokat a vonásokat értem en, amelyek őt emberfelettivé ‘.ették, mert ezeknek elsajátítását embertől, még ha lelkipásztor is az, kívánni vakmerőség, hanem ertem azokat a tulajdonságokat, amelyek őt, mint az emberiség vezérét, tanítómesterei jellemeztek. Ezeket elsajátítani, életeben megvalósítani minden pásztornak becsületbeli, szent kötelessége ; csakis igy lehet a földnek sója s így lehet a világnak világossága, aminek az Úr az Apostolokat szantá, különben a só megizetle- r.ül s a gyertya véka alá rejtetik. Melyek azúr jellemvonásai? Soroljuk csak fel nehányat, csakis a legszembetűnőbbeket a felséges tanítómester tulajdonságai közül! Először is úgy tűnik ő fel előttünk, mint az ügyefogyottaknak. a testi es lelki betegségben sinylődöknek a barátja. Nem zarta ő el magát az életnek derűs oldalától, híven bément Máriának és Marthanak boldog hajlékába. S mikor olvassuk azt a kicsiny evangéliumi tudósítást, úgy tetszik nekünk, mintha látnánk keletnek derűs napját, amint aranyos sugarával glóriával övezi azt a kedves beszélgető társaságot. Vigadott a viga- dozókkal. íme részt vett a kánai lakodalmon. De mig erről csak kévés tudósításunk van, addig szinte megszámlálhatatlan ama kepek száma, amelyek az Urat a szenvedők között mutatják fel. Álig van lapja az evangéliomoknak, amelyen ne látnok őt, nv.nt az emberiség nyomorultjainak orvosát. Nincs betegség, amelyet ne gyógyítana, nincs seb, amelyet be ne kötözne, nincs szenvedő, akit ne vigasztalna, nincs megtérő bűnös, akit kegyelmébe ne fogadna. Nincs i távolság, amely hosszú volna előtte, nincs fá- ■ radság, amely nagy volna néki, mikor segíteni j kell, Mily felséges hivatást jelöl ki az Úr ezen I jellemvonásával a pásztornak ! Neki sem kell | elvonulni az élet napsugaras részétől. Nem kell kerülnie azt az örömet, amelyet a vigadókkal való vigadozás nyújt a léleknek, nem kell, sőt nem is szabad megvetnie az Isten lelke szerint örülő társaságot, csak arra vigyázzon, azt ne felejtse egy pillanatig se, hogy mig övéi közt van egy seb, amelyet be kell kötöznie, van egy könny, amelyet fel kell szárítania, addig ezeknél van a helye. Társalogjon az épekkel, a megelégedettekkel, Istennek megáldottaival, de mig ezekhez egy szava van, addig a megláto- gatottakhoz legyen tiz. Szép hivatást tölt be a lelkipásztor, ha ott van az örvendezők közt s mikor az öröm túl akar csapni a megengedhető határokon, fölemeli szavát tiltakozva, mint ama láthatatlan, titkos kéz Balthazár lakomáján, de százszorta szebb hivatást teljesít akkor, ha kinn jár népe között, mint az Úrban megjelent hű pásztornak mindig munkálkodó megszemélyesítője, ott van a szenvedők közt, mint éber ! lelki orvos, segit a meglatogatottaknak, mint 1 az isteni gondviselés faradhatatlan munkása !S ne gondoljátok, hogy ebben a munkában nincs öröm, csak fáradság! Van ebben öiöm, nagyobb, , szentebb öröm mint a vigadozásban ! Látjátok, a legmagasabb jókedv is alászáll. lehiggad a I közönyösség színvonaláig, amikor mar nem szerez semmi örömet, lassanként még alább ; siilyed, végül nem marad belőle vissza más, csak keserű utóize. Mig ellenben a jótett magában hordja örvendeztető jutalmat. Midőn a pásztor fáradságos munka után szenvedőitől hazatér s otthon csendes szobájában érzi lelki- ismeretének helyeslését, midőn a csendben mintegy hangokat hall. biztató kedves hangokat: »lói vagyon, jó és hiv szolgám, kevesekre voltál hív, többre bizlak ezután!« (Máté 25. 21) valami édes megnyugvás, boldog megelégedés lopódzik szivébe, ölöm, minőt nem ad a vig- ; ság pohara, öröm, amely nem múlik el a szü- j letés pillanatában, hanem végigkisér egv egész életen keresztül s az eletet kedvessé, boldoggá teszi. Oh legyen egyhazunknak minden pásztora ilyen boldog. S hogy ilyen lehessen, legyen hűséges követője a szenvedőket, nyomorultakat istápoló Jézusnak. Minden szava, minden tette biztató felhívás legyen az emberekhez : »Jőjje tek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtátok és megvagytok terhelve és én megnyugtattak titeket /« (Máté 11. 28.) Jöjjetek hozzam szenvedők, nyomorultak, özvegyek, árvak, jöjjetek és vegyetek vigasztalast. Én gyönge vagyok, de erős az Ür ! Az 5 ereje az én gyöngesegemet is erősséggé változtatja! Úgy tűnik fel továbbá a Mester, mint a békesség hirdetője. Már az ő születése békességet hirdetett a világnak. A bethlehemi mezők felett megjelent angyalsereg igy énekelt: »Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat /« (Lukács 2. i4.) A hegyi beszédben boldognak mondja a békességre igyekezöket. (Máté 5. 9.) Midőn a tanítványokat az ige hirdetésére küldi, iiyen köszönésre tanítja őket: »Bekesseg e haznak !« (Lukács 10. 50) Midőn feltámadása után megjeleni a Jeruzsálemben együtt lévő tanitvá nyok közt. e szóval üdvözlé őket: »Békesség néktek !« (Lukacs 24. 36.) A békességet hirdette uton-utfelen, hisz bizonyara tudta, hogy ezt kell hangoztatni legjobban, mert ezt az igét tanu'ja meg legnehezebben az emberiség Békesség tinektek ! Ha az Úr ez igenek vo!t az Angyala, kell, hogy minden pásztor legyen ez igének Apostola! Van-e nagyobb kincs a földön, van e nagyobb áldás a családban, az egy-
