Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)
1910-03-05 / 10. szám
1910 március 5. KÖZÉRDEK 3 jutalmát abban látja, ha saját törekvéseinek, saját eszméinek továbbhordozóira akad az immár könnyebb és kedvezőbb viszonyok között dolgozó fiatalabb generációban. Szóló akkor kifejezte azt a meggyőződését és reményét, hogy Bezerédj Pál életősze hasonlatos lesz, a mi dunántúli őszidőnkhöz, mely legszebb, legtartósabb, leggazdagabb évszakunk, mely kék ég alatt, napvilágos hegyeken ami aratásunk : szüretünk ideje. Most legyen szabad visszatérnie az ő levelenek az uj generációról szóló második részére : Bezerédjről alkotott képzeteinknek legdrágább két pillére a Bezerédj-sziv és a Bezerédj-energia. A Bezerédj-sziv és a Bezerédj- energia egyik leghűségesebb és kezdeményezésben, akaratban bátor tanítványára, aki megértette a mestert s akit a mester is mindig szeretettel méltányol: Simontsits Elemér alispánra emeli poharát. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Bodnár István, lapunk szerkesztője, szintén elmesélt egy derűs epizódot Bezerédj életéről. Pár évvel ezelőtt egy leleplezett szélhámos Keményen meghurcolta Bezerédjt a fővárosi lapokban s akkor lapunk szerkesztője cáfolatot irt a Budapesti Hírlapnak, de előbb elvitte Bezerédjhez, ki két óra hosszat dörgött, pattogott a szélhámos ellen s helyeselte a cáfolatot, amig aztán végtére .oda lyukadt ki, hogy izé ... a helyreigazítást még se küldjük el. Nem akart prejudikálni a — bírói Ítéletnek. Földvári Mihály, a »Tolnavármegye« főmunkatársa Bezerédj családját s különösen Bezerédj Istvánt emeli ki, kívánva, hogy ennek szelleme hassa át a mai közéletet. A felköszöntők során Simontsits Elemér alispán dr. Kramolin igazgatót, dr. Kramolin pedig a sajtót köszöntötte fel s ifj. Leopold Lajos pedig második felköszöntőjét Pesthy Pálhoz, mint gazdatársához intézi, felkérvén őt, agitáljon vele együtt azon, hogy a 30 éves jubileumnak Bezerédj intencióinak talán leginkább megfelelő ünneplésére Tolnavármegye gazdái tömegesen ültessenek szederfát. Szóló saját gazdaságában 100 darabot fog emlékül kiültetni. Ezek a fák megjelölés nélkül is Berzerédj emlék-fái maradnak s ha Bezerédj elhalad kocsiján e fák mellett, át fogja venni tőlük csodálóinak és az anyaföldnek hálás üdvözletét. Kérését megismételve élteti Pesthy Pált, ki maga részéről is Ígéretet tesz a szép idea mennél szélesebb körben való propagálására. A tisztviselők — főnöküknek. A jubileum alkalmával a selyemtenyésztési felügyelőség tisztviselői Bezerédj Pálnak az ösz- szes tisztviselők által aláirt, a Posner-féle műintézetben készült remek kivitelű feliratot nyújtottak át. A felirat díszes, selyemmel bélelt bőrtáblába van belefüzve s főlapját a selyemtenyésztést jelképező ízléses és szép kivitelű rajz disziti. Az üdvözlő felirat szövege a következő: Méltóságos Urunk! A magyar selyemtenyésztés ujjáteremté- fére irányult fáradozásának harmincadik évfordulóján ezúton féjezzük ki, mint szerény alkalmazottjai, örömteljes szerencsekivánatunkat. Mi ismerjük legközvetlenebbül azon egymagában álló önzetlen, soha nem lankadó hazafias munkásságot, amelyet Méltóságos Urunk immár egy emberöltőn át kifejtett azon vállalkozásánál, amelynél egyedül a mély emberbaráti szeretet vezérelte. Nemes lelkének teljes megnyugvásával is tekinthet három évtizedes tevékenységének sikerére, mert ez fényes bizonysága elsősorban annak, hogy híven betöltötte a családi hagyományhoz fűződő feladatot. Másodsorban pedig záloga annak, hogy a magyar selyemtenyésztés és selyemipar megteremtése Méltóságos Urunk nevéhez fűződik és ezen iparággal állandó mellékkeresetet biztosított a szegény népnek. Pályafutásán önzetlenségével szorosan összetört határtalan szerénysége, mely a legfelsőbb kitüntetés elől is mindenkor kitért. Ámde elévülhetlen érdemeinek legméltóbb jutalmául megmarad százezreknek hálája, akikhez különösen a mai napon a legmélyebb, odaadó tisztelettel mi is csatlakozunk és kérjük a Mindenhatót, hogy Méltóságos Urunkat szerettei örömére, a haza javára ép erőben és egészségben tartsa meg soká! Szekszárd, 1910. évi március hó 1-én. A munkás személyzet szintén nyújtott át albumot Bezerédjnek, amelyet a Molnár-féle nyomdai műintézet kiváló dísszel állított ki. Az Ipartestület üdvözlése. A szekszárdi általános ipartestület Bezerédj Pált a következő távirattal üdvözölte: «Nagyméltóságu Bezerédj Pál urnák, Abbázia, Grandhotel. A szekszárdi ipartestület büszke örömmel és őszinte magyar lelkesedéssel hajtja meg a mai napon zászlaját Nagy- méltdságod személye előtt, hogy kifejezést adjon a kőzügyemk terén páratlanul álló és soha csüggedést nem ismert, önzetlen harminc évi munkássága fölötti azon elismerésének, melyet Nagyméltóságod a kezdetleges ipari és kereskedelmi életünk fellendítése körül bámulatos kitartásával országszerte méltán kiérdemelt. — Legyen meggyőződve Nagyméltóságod arról, hogy akkor, mikor testületünk arra a zászlóra tekint fel, melynek védnökéül Nagyméltóságodat van szerencsénk tisztelhetni, akkor e zászló, mint a haza és felebaráti szeretet, a közjó előmozdítása iránti őszinte törekvés és a becsületes ipari munka szimbóluma, akaratlanul is Nagyméltóságodat juttatja eszünkbe, mint akiben c szép, nemes és magasztes emberi erények a legteljesebb összhangban élnek — A zászló és a munka azonossága bennünket Nagyméltóságoddal lelkileg szorosan összeköt és innen van az, hogy mi a szeretet melegével üdvözöljük Nagyméltóságodat, mint az első magyar iparost, aki szakítva az ósdi tradíciókkal, közénk állott, hogy irányt mutasson a bátortalanoknak, miként lehet a hazát szellemi erővel párosult kézi munkával nagygyá és boldoggá tenni. — Adjon a Mindenható Nagy méltóságodnak erőt, kitartást és egészséget, hogy e dicső hivatást még igen hosszú időre betölthesse! André István, elnök.» A tolnai ünnep. Bezerédj Pál 30 éves jubileuma alkalmával Tolnán, f. hó 3-án, a rk. templomban Fekete Ágoston prépost ünnepi szentmisét mondott, amelyen a községi elöljáróság, a selyemfonoda és selyemcérnázó tisztviselői, alkalmazottjai es munkásai vettek részt. A fonoda és cérnázó tisztviselői délben résztvettek a selyemtenyésztési tisztviselők Szekszárdon rendezett társas ebédjén. Szeressük egymást. Jegyzők — segédjegyzők! Úgy a »Közigazgatási Közlöny« folyó évi 8. számában, minf a »Közérdek« folyó évi 9. számában dr. P. Ábrahám Dezső országgyűlési képviselő ur tollából »Országos kongresszus« címmel egy vezércikk jelent meg, melyre szükségesnek tartom — az audiatur et altera pars elvénél fogva is — a következőkben válaszolni: Mindenek előtt tisztelet és becsület tisztességes és becsületes munkatársainknak: a segédjegyző gyűjtőnév alá foglalt községi alka- mazottaknak. Nem is lehet az másképp, minthogy szeressük, becsüljük és segítsük azokat az embereket, akik nekünk: önálló jegyzőknek homlokunkról letörölni segítik a lázas munka okozta izzadságot, akik igaz odaadással, nemes ambícióval, vállvetve igyekeznek megoldani j azokat a rendkívül nehéz, de ideálisan szép i feladatokat, melyek megoldására a jegyzői kar hivatva van. Dehát részünkről — t. i. önálló jegyzők részéről — a bennünket őszintén tisztelő és szerető ezen munkatársaink iránti szeretet és becsülésben nincs és nem is lehet hiány, mert hisz mi is voltunk segédjegyzők s igy csakis mi ismerjük és ismerhetjük igazán szomorú helyzetüket, mely a mai rendkívüli drágasági viszonyok között valóban tarthatatlan, mert tényleg lehetetlenség megélniük abból, amiből élniök kell. Szeretett munkástársaink azonban csak anyagi helyzetük javítását sürgetik. Elismerem, hogy most mindenekelőtt erre van szükségük, de nem csakis és kizárólag erre, hanem e mellett nagyon sürgősnek, égetően szükségesnek találom erkölcsi helyzetük javítását főnökeik: a községi és körjegyzőkével együtt, azzal kapcsolatban. És akkor nem állhatna elő olyan lesújtóan szomorú vagy — mondjuk — felháborító eset, hogy egy gyilkos — ki csak a meghatott eskiidtbirák könyöriiletességéből menekül az akasztófától vagy fegyháztól — kijelenti, hogy egyszerű nép csak azt tudta, hogy az eladást be kell jelentenie, és be is jelentette, mig az uradalom kormányzata elmulasztá a törvényszabta kötelességének a helyes felügyelettel eleget tenni; és mert tisztét nem tudta, vagy azt teljesíteni nem akarta, egypar ezer embernek annyi időn át és annyi fáradsággal a víztől kiküzdött vagyonát most magának kívánja, olyan térből, melj'et 1818-ban mért, és az 1821-diki hitelesített térkép szerint 1820 utáni foglalásoknak mond. Alólirott jogvédője a községének a jobbágyok irányábani szigorú eljárásról hírlapjából ösmeretes, mindenkor és mindenütt az egyezkedést ajánlotta: e két községnek ügyében azonban nem mert olyan egyességet erőltetni, mely a fönforgó körülmények szerint a községek részéről öngyilkosság lett volna, odavetni olyan birtokot, melyet 1820-ig megállapított joggal foglalhattak, ugyan olyan joggal adhattak és vehettek, melyet eladáskor az uradalomnak bejelentették, mely bejelentést az uradalom tudva vagy tudatlan hibás kézzel jelelt meg s melyet még igen uriatlan eljárással 1820 után foglalásnak mond azon térkép szerint, mely 1818-ban készült; de csak 1821-ben hitelesíttetett. A soproni cs. kir. úrbéri főtörvényszék figyelemre méltatta a két községnek úgynevezett foglalási, irtási és a pilisi határbani »gyepű és elővizháti« birtokoknak különös természetét, ez okból uj vizsgálatot rendelt, mit azonban e tekintetes királyi tábla elvetett. Ez okból uj okmányokat mutattak föl a községek, és ő Cs. és Apostoli Kir. fölségének szine elé járultak, mely lépésüknek eredménye volt, hogy a legfelsőbb kegyelem ez okmányoknak figyelembe vételét megengedte, épen ezen tapasztalt kegyelemnek folytatásául kérjük a n.-méltóságú hét- személyes táblának szigorú igazságosságát, hogy a különböző természetű birtokoknak valódiságát beösmerve, közel négyezer magyar embernek jogát e válságos ponton alapítsa meg. Nehogy elhalmozzuk »Értesítésünket«, röviden említjük, hogy az eddigi legelő-, erdő- és nádlási illetőségi Ítéletek sehogy sem vették figyelembe 1- ször. Azt, hogy a hol a kaszálót selej- tessége miatt 2000 □ öllel mérték, milyen lehet ott a legelő ? melyre nézve egy újabb vizsgálat bebizonyította volna, hogy még természetrajzi szempontból is illető szakértőknek e különös terméketlenség tanulmánytárgy lehetne. 2- szor. Nem vették figyelembe a legelőnek nagy mennyiségét, végre 3- szor. Nem -tekintették, hogy négyezer ember nem tarthatta fenn magát oly csekély szántóföldön ; hanem pásztorkodásból élt, s ha most az annyi kézen vétel utján á:ment, joggal és bona fide birt kaszálóját elveszik, legelőjét pedig a kevés földhöz arányosítják: miképen felelnek meg az Ítéletek a törvények szellemének, mely a legelő bősége- és rendkívüli körülményeket annyira kiemelt, hogy ilyen viszonyban a 22 holdn}'i maximumot is meg- haladhatónak vélte. Az eddigi ítéletek Decsen 84, Pilisen 20 telekről emlékeztek, az uradalom ugyanannyinak arányáról beszélt; mindig csak a telek és nem az emberszámokról. Épen az a rendkívüli körűimén}', hogy négyezer embert, négyezer magyart kell élni hagyni, mi módon ? Baromtenyésztés által, a legelőnek arányán, tekintetbe véve a földnek nyomorultságát; tehát lehetőleg megközelítve a törvény által értett, a rendkivüli- séget figyelembe ajánló maximumot. Itt nem lehet szó istállózás végetti tagosításról, mit és miért tagositsanak ? a rétnek szénáját juh még nem eszi, a minduntalan nedves legelőn birkát tartani nem lehet, — fölszántani pedig épen nem, — mert a takarmánymagvat a vizárak kiáztatják! Látni kell e szerencsétlen földet, hogy megszánja a lakost, ki e földhöz ragaszkodni tud. A községek kiemelik, hogy az uraság is nagyon tudja, hogy a nagy árvizek alkalmával a nádnak hegyét kénytelenek marháik számra learatni, ez okból a kaszálóik közti nádasok nélkül nem lehetnek; Pilis község pedig az erdőrészbe külön a határában levő azon erdőt kéri, melyet a pilisi község maga ültetett. Befejezésül: Csak azon kérelmüket ismétlik a községek : győződjek meg a perből a n.-méltóságú tábla, mi természetűek úgynevezett foglalás, ! irtási, »gyepű és elővizháti« birtokaik ? vegye tekintetbe birtokolási joguknak czimét és ne tekintse a telkeknek, hanem a baromtenyésztéssel foglalkozó népszámot és a nagy legelőt. Ezen rendkívüli körülményekhez mérje azt, hogy e lakosság a földesúri kegyelmet, az egyéni érzelemnek legszentebb kifolyását, kellő mértékben sohasem érezte; de annál inkább reményű, hogy birái a mértékre a méltányosság nyomatékát helyzik. Előmozdítja (Vas Gereben) Radákovlts József ügyvéd. Decs és Pilis község lakói
