Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)
1910-01-29 / 5. szám
2 KÖZÉRDEK. 1910 január 29. Az egyes családoknál való elhelyezéssel azt akarják elérni, hogy a gyermek visszakapja azt, amit tóle a véletlen, az emberek szívtelensége, vagy a mostoha sors elrabolt — t. i. a családot. De van az éremnek másik oldala is. A nevelőszülőkben, különösen azokban, kiket a sors a gyermekáldástól megfosztott, a huzamosabb gondozás által — tapasztalat szerint — nemcsak vonzódás, hanem oly igaz és benső szeretet fejlődik a gyermek iránt, hogy attól — mikor az állami gondozásból a gyermek kilép — semmi áron megválni nem tudnak így ez a nemes irányú mozgalom kettős célt szolgál, vagyis a gyermekvédelem intézménye az apátlan-anyátlan árváknak önzetlen gondozókat, sokszor igazi szülőket ad, viszont a gyermektelen szülőknek ragaszkodó hálás gyermeket; kisérie tehát a gyermekek hálája, a gyermektelen szülők köszöneté mindazokat, kik fárasztó munkájukkal a gyermekek megmentésére irányuló tevékenységükkel az erős, egészséges, munkabíró népek, a gazdag és boldog nemzetek sorába emelni segítik a sokat szenvedett magyart I —Ó—8. Darányi bűzöm Bezeröd] Páltól. Egy ismerősünk révén birtokunkba jutott a szövege azon levélnek, amelyet Darányi volt földmivelésügyi miniszter búcsúzóul intézett Bezerédi Pál selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazotthoz. A magas szárnyalásu, gyönyörű koncepciójú, bensóségteljes meleg hangú levélnek nagy becsét csak azzal méltatjuk legjobban, hogy azt e helyen szószerii.t átadjuk a nyilvánosságnak. A levél szövege a következő: „Méltóságos Ur! Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége folyó évi január hó 17-én kelt legfelső kéziratával a m. kir. földmivelésügyi minisztérium vezetésétől saját kérelmemre legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott. Midőn a vezetésem alatt állott tárcától búcsúzom, nem tehetem, hogy Méltóságodról külön meg ne emlékezzem, kinek tizenegy teljes éven át Mindakét pikulás gyöngyözik a nagy igyekezettől s hatalmasokat nevet egyik a másikon, úgy, hogy alig tudják a pikulából a jelző hangokat kicsiholni . . . Végre ez is sikerült . . . Jön a pompás menet. — Ah, ah, ah . . . juj de szép — hangzik minden felől. Legelői Haspel Géza jön, mint Piero, mellette Scholcz Gusztávné. Wigand Janka, mint bájos Pierettek. A második csoportban Perczel Béla és Dezső XIV. századbeli nemes apródok S Szévald Oszkárné és Szeniczey Géza pompás díszmagyarban keltenek méltó feltűnést. A harmadik csoportban Treer Ilonka (narancs), Szabó Bözske (cseresznye) és Laky Irénke (pattogatott kukorica) lépkednek kecsesen, Bajó István (tiroli), dr. Hohenberg József (olasz) ur által kisérve. Negyedik csoport: Linhardt nővérek kedves coriandoli jelmezben, Pesthy Pál rokokóban. Ötödik csoport. Linhard Alfréd dr. (Lucifer), Bodnár Jenő (Cyrano de Bergerác) és Dobrescu Anrél (trubadour). Hatodik csoport Friedmann Ilonka olasz nő, a szebbjéből és Kovács Oltó (olasz népviselet). Hetedik csoport. Klieber Gizella, mint fess gárdista, Beöthy László, mint pompás Napoleon. Nyolcadik csoport. Wigand Hedvig klasszikus szép görög nő, Erdős Zsigmond (görög harcos). Kilencedik csoport. Széwald Oszkár (toreador) és Kenézy László (toreador). A tizedik csoportban Lengyel Mariska (szitakötő), Kamarás Jolán (rózsaj, Rill Mariska (nefelejts), Kristofek Ma nci (margaretta), Komáromy Blanka (vadrózsa), Reichert Irma (csillag), Demetrovics Mimi (margaretta) jöttek üdén, kedvesen. A tizeneggyedik csoportban Waldmann Rózsi (Czinka Panna, egyformán élveztem hazafiul támogatását. Méltóságod a nagynevű Bezerédj István nyomdokain haladva a magyar selyemtenyésztés ügyét újjászervezte és annak fejlesztésével és európai színvonalra való emelésével legszegényebb néposztályunkat juttatta kenyérhez. Amit Méltóságod harminc éven át végzett, az nemcsak gazdasági és szociális nagy munka volt, hanem a szó legnemesebb értelmében népmentő akciónak nevezhető. És ezen fáradhatatlan munkáért, amellyel az éjjelt a nappallal egygyé tette, jutalmat és elismerést nemcsak nem várt, de az elöl mindig^ kitért. Mintha érezte volna, hogy sikerei az idő és a tér arányait meghaladják: „non aquilo impotens possit dimere, non annorum innumerabi- lis series.“ Találja meg Méltóságod jutalmát százezrek és százezrek hálájában, munkája sikerében, a siker áldásában és szeretettel boldogságában, a kiknek legdrágább kincsük az az örökség lesz, amely Méltóságod nevével és e név dicsőségével fog nekik osztályrészül jutni; engem pedig mint régi, hü munkatársát tartson meg mindenkot nagyrabecsült szives jó emlékezetében. Fogadja Méltóságod tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1910 január 17-én. Darányié‘ Szülök, tanítók kötelessége. Ami a felnőtteknek a templom, az keli hogy legyen a kisdedeknek az iskola. Az ismeretszerzésnek nélkülözhetetlen tárháza, a tudo- mányszomj és jó erkölcsök kiapadhatatlan kut- forrása, a becsületesség és jellemszilárdság valódi alapja, egyszóval szentélye azon tiszta és mocsok- talan erényeknek, szellemi kincseknek, melyeket az ember mint a teremtés koronája, különösen napjainkban, semmikép sem nélkülözhet. Az iskola tehát mindezeknél fogva a családi otthonnak nélkülözhetetlen szentélye, de azzá csakúgy válha'ik, ha a családfők, vagyis a szülők, a tanítónak nehéz munkáját éréi , es támogatásuk által némileg megkönnyíteni igyekeznek, nem pedig amint manapság sokszor sajnosán kell tapasztalnunk, hogy a szülők a tanítót nemcsak hogy nem támogatják, de még azt, amit talán nagy fáradsággal, odaadó munkásságával a tan ügy terén hasznosat, áldásosat épített s a fogékony gyermeki kebelbe plántálta a tanitó, azt is tökéletesen lerontják. Akik igy gondolkodnak, cselekeszttek s ily felületesen járnak el gyermekeik lelkijóvoltát illetőleg, azok az iskolát nem tekintik családi otthonuk szentélyének, azok elvetik maguktól e szellemi jótéteményt s mintegy lábbal tapossák e legfőbb kincset. Egyesült erővel kell tehát mindkét tényezőnek közreműködni majd Gésa), Payor Dóra (Carmen) és Kamarás Józsa (hindu nő) érkeztek festői öltözetben A tizenkettedik csoport dr. Tőrök Ottóné (pompás marakkói nő), Scholcz Gusztáv (valódi arabs). Tizenharmadik csoport. Micsky Miczi (helyes őcsé- nyi leány), Stann Sári (igazi szekszárdi magyarleány), Somogyi Gjula (csikós). A tizennegyedik csoport volt aztán Ács Lipót tanár clouja. Wigand Eci jö t direciorie korbelj ruhában egész udvarával, Perczel Béla és Dezső apródok két girandót vittek előtte égő gyertyákkal s kíséretében voltak Perczel Desző és Béla, dr. Dőry Jenő (XIII. századbeli főur). Tizenötödik csoport Schloss Ibolyka (Gyöngyike), Kontsko Andor (maltai lovag), Eibach Ödön (rokoko), Pirnitzer Ede (remek eredeti kínai), Keplinger Géza (montenegrói) és Dobrescu Sándor (francia márki). Ezután az összes jelmezesek még egyszer kivonult; k a teremből s egységes menetben ismét visszatértek és sorfalat állottak a nehéz szőnyegekkel letakart lépcsőzeten . . . Csak fényképező masina kellett volöa. Vagy talán volt az is, Megnyugtathatok nem egy mamát. A gyönyörű képben elmerengő fintalságból nem egy volt, aki úgy kapkodott a szivéhez . . . Reméljük tehát a legjobbat, a jelmez-estélynek még folytatása is lehet. Tessék azonban a telekkönyv C. lapját mihamarabb rendbe hozni. S tizenegy óra felé aztán megkezdődött a tánc .. . De ezt már le nem irom. Elég volt, hogy reggeli 7 óráig végig élveztem. Leider csak elméletben . . . Mert én .. , legfeljebb már csak a nevemet sóhajthatom el: Tempi passati! a tanügvuek áldást terjeszteni hivatott szent terén, hogy egykoron e kitartó munka s az áldozatot nem kímélő fáradságnak édes gyümölcsét élvezhessék. E becses lap hasábjain már évekkel ezelőtt kimutattam, hogy hasztalan hozza meg a vármegye a legüdvö sebb szabályrendeleteket, avagy a törvényhozás a legbölcsebb törvényeket, ha nincs, aki azokat foganatosítsa, végrehajtsa, úgy az semmit sem használ. Kimondja a vármegyei szabályrendelet, hogy a 15 ik évet be nem töltött ifjúságnak a korcsmákat felkeresni s az ottani táncmulatságokon résztvenni nem szabad, de azért még a 10 és 11 éves, sőt még fiatalabb gyermekek is a balga szülőknek nagy örömére, ott feszelegnek az erkölcsrontó, a szivet megmételyező korcsmákban. Hasztalan fáradoznak mindaddig a népnevelők, mig a szülők maguk nem működnek közre a tanügy terén, saját jó példaadásuk által; mert itt is áll a közmondás igaz volta: „exempla trahunt“. A jó példa a legjobb tanítómester, a pél la az, amely valóban rossz. Ezt kellene sok szülőnek megszívlelni, csak akkor lehetne igazán az iskola a családi otthonnak legértékesebb kincse s valódi szentélye. Ha igaz a régi latin közmondás: ,,Non scholae séd vitae disciuras!" ami annyit jelent: „Ne az iskolának tanuljunk, hanem az életnek!“ úgy legyen annak a tanítónak egyik legfőbb gondja az, hogy az igazi tudás alapjául szolgáló önálló gondolkodás kifejlesztésére és erősítésére fektesse a fősulyt. A gyermek szel lemi életének irányt adni, lelki tehetségét, fejleszteni, szivében minden szép és nemes iránti fogékonyságot felkelteni és lelkében az erkölcsös, mocsoktalan jellem magvait elhinteni: ez legyen az a nemes törekvés és nem is annyira munka, mint inkább élvezet, mely a tanítónak e nagy feladatában osztályrészéül jut. így oktatva s tanítva, lehet csak az iskola igazán a családi otthonnak is az a magasztos szentélye, melytől egyedül függ a leendő nemzedék szellemi kincse, életrevalósága és nagysága. Ki igy tanit, az nem az iskolának, hanem a munkás, tevékeny és komoly életnek tanit, életrevaló, okos, erényes embereket formál, hivatásuk magaslatára felemelkedni tudó hasznos honpolgárokat képez. De az iskolának nemcsak tanítani, hanem nevelni is szent kötelessége. Kell, hogy az iskola úgy tanítsa és nevelje tehát növendékeit, hogy egykor mint képzett emberek nemcsak önmagukban töltsék be emberi rendeltetésüket, hanem a társadalomban is megállják derekasan helyüket. A jó nevelés tehát nem abban áll, mint némelyek vélik, hogy cirógassuk a ferdeségeket, dicsérjük a mulatságokat, hanem neveljük bele az ifjúság fogékony keblében a nélkülözést, az élvezetekről való lemondást, hogy a mély gondolkodás és helyes Ítélet fegyvereivel ellátva, ember * A minden tekintetben fényesen sikerült mulatságon jelen voltak : Tomrsányi Lajcsné, Ettenberger Lajosné, Hirsrhfeld N -né, Fleischer Lajosné, Sachsenheim Edgáidné, Buiyáky Jó'se'né, özv. Mic ky Dezsőné, özv. Kepliager Gézádé, Kristóf k Gizella Klieber Györgyné, Laky Józselné, Hockt tvánné, FrLdm nn Béláné, Schloss Lajosné, Szabd Fenncné, Krausz Mórné, özv. Kristófok B line, Rill Józsefné, Wbtrné St.mn Anni, Zsigmond Dezsőné, Szabd Jánosné, Janosits Károlyné, Forster Zoltánná, Dömötör Miklósné, Kamarás Béláné, Pe thy f alié, llazslinszky Gézáné, Steinfeld Béláné, Janusek Gézáné, Waldmann Dezsőné, Wolf Arnoldné, Török Bélán , Baji) P.ilné, dr. Kramolin '.yuláné, Witt Józsefné, Pett its J.-né, Ágoston Istvánná, Reicht Sáttdi rné, L nhardt Ign coé, Matzon Béláné, Dr. Müll r Ferencné, Mutzon Kálminné, Schultz Gusztávné, Schmideg Mórné, Bodnár I,tvánné, Schneider lánosné. Takács Gyuláné, Treer lózs íné, St..nn Istvánná, Szeghy Síndorné, Dr. Mayer G u'.áné, özv. Eisenbarth Gyulánál Molnár Istvánná, Korbonits Dezsr né, özv. Simoutsits Béláné, Sim> ntsits Andorné, Dr. Leopoid kornéiné, Mivecz E dréné. K.min zky J mosná, Dr. Spanyi Leóné, özv. Ferdinánd Józsefné, Wigard Juosné, Flei-cm r Jolán, Gyüszü Erzsi, Triehler Ilma. Schmideg Margit, Takáts Irént e, Sárr.ö y Etta (Zomba), Hirschfeld Jolán. legyeiket edü'g megv ltották: Apponyi Géza gróf főispán, Gyerry RKhárd T. Ozora, Wolf Henrik 20-20 kor., Vaszary Kolos hercegprímás, Apponyi Sándor gróf Lengyel, Döry József Dombov.r, dr Haidekk-r Béla 10—10 korona, Dőry Etelka Dombóvár, dr. Fent Ferenc apát-plébános, Száváid^ Móric f szolgabiró Tamási, Nits István, dr. Hegedűs Béla 5 5 korona, dr. Káldi Gyuláné, Kaposi Iván, Kovács Ignác fogorvos kovács Gyula jegyző Kisvejke, lakács Gyula jegyző Dszentgyörgy, Végess János, ifj. Haipil Sánder 4-4 korona. Ifj. Leopold Lajos 10 korona, dr. Któhn F, 6 korona. Felülfizettek: Özv. Simontsits Béláné N. N. Paks 16—16 kor., Forster Zoltán, dr. Leopold Kornél 12—12 kor., dr Mnller Ferencné, Fischer Imre, Leitersdo fér A 10—10 kor, Percszsl Dezső Bonyhád 8 kor, dr Hercegh Gyula, dr. Dobrescu S. 6 - 6 kor., dr. Spányi Leó, Hoch István, Tel-es Izidor 5 5 kor., dr. Drágíts Imre 4 kor., dr. Kramolin Gyula, Török Béla, dr Horváth j nő, Simont its Andor, Bajó Jstván, Mikecz Endre, Zsigmond Dezső, Janusek G., Scholtx Gusztáv, K. N, 2—2 kor., dr. Hohenberger J., Dobrescu A , N. N. 1—I korona.
