Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)

1910-01-15 / 3. szám

1910 ja'iuír IS. KÖZÉRDEK 3 A kör tagjai, kik hálával és kegyelettel gondolnak vissza Perczei Mór tábornok nemes tetteire, nagy le'kesedéssel fogadták szavaimat és az emelendő szoborra, egyhangúlag. 50 ko­ronát szavaztak meg, mely összeget postautal­vány mellett már megküldtem. Torzsa községet, mint erkölcsi testületet szándékozom meg felhívni, hogy halája és ke­gyelete jeleül járuljon hozzá szintén ezen nemes térfiu szobrának felállításához. Torzsa, 1910. évi januar hí 4-én. Hazafias üdvözlettel : Schank Henrik tanító, mint a Polg. olv. kör-elnö'e. Gyűjtés a színészeknek. A »Tolnamegyei Közlöny« folyó hó 13. számában »f.« név alatt szót emeltek a színé­szeknek való gyűjtés ellen. Mivel az illető hölgy, akit. a cikkíró helytelen cselekedettel vádol meg, en vagyok, én tartom leghivatottabbnak magam arra, hogy a gyűjtés létjogosultságát, melyet >f.« tagad, helyes világításban láttassam. Ezzel j kijelentem azt is, hogy cikkemmel egyszerűen az érem másik oldalát akarom megmutatni s eleve tiltakozom az ellen, hogy mentegetőzes- nek tekintsek, mert annak szükségét nem ér­zem. így hát nem érvelek azzal, hogy a jutal- mazandonak való gyűjtés, ahol vidékén színé»' szét van, mindenütt szokás, azzal sem, hogy itt Szekszárdon szintén évtizedek óta fejezi ki ily módon elismerését a közönség, a juta'ma- zandó, tehát egy-egy érdemesebb, kiválóbb színész iránt. Elvégre ami szokás, az még lehet helytelen, elvetni való. Én hat csupán arról akarok szólani, hogy ennek a gyűjtésnek igenis van létjogosultsága. A cikkiró azt állítja, hogy ez a gyűjtés köpönyegbe burkolt koldulás, amelynek célja csak anyagi támogatás s amely egyaránt lealazó a művészetre es a közönségre. Hát ez nem igy van. Éppen most történik, hogy Mikszáth Kálmánnak, Magyarország egyik leg­érzékenyebb lelkű Írójának összes munkaira előfizetőket gyűjtenek egyenesen abból acélból, hogy a begyüit összeg felét nemzeti ajándék gyanánt a költőnek átadják. Hat en olyan em­bernek ismerem Mikszathot, aki ha lealázónak, köpönyegbe burkolt koldulásnak tartana e gyűj­tést, tiltakoznék ellene. De nem tartja és nem is tarthatja. Sőt többet mondok, a költővel, a művésszel, színésszel szemben mindig mi va­gyunk, akik kevesebbet adunk. Mert hát ezek az emberek egész lelkűket, fizikai és lelki ere­jüket áldozzák föl nekünk s ezzel szemben azt állítani, hogy tapsainkkal eléggé honoráltuk azt, kissé középkori nézet. A színész napi tiz órán keresztül összes agysejtjeivel, összes idegeivel dolgozik, hogy nekünk egy estén at élvezetet szerezzen s mi, akik élvezzük játékát, ne fejez­hetnék ki hálánkat ? Ne fejezhetnők ki halankat, elismerésünket, szeretetünket úgy. hogy tőlünk telhető módon elkövetünk mindent, hogy az élet anyagi részében ne újabb küzdések, ideg­es agyatbontó kü desek gyötörjek? Nem állítom azt, hogy a legideálisabb állapot az, midőn a közönség egy részé s nem is az összeseknek, de a kiválóbbaknak teheti meg ezt. A leghelye­sebbnek azt tartanain, hogy az állam, a nemzet gondoskodjék a művészekről, mert hiszen az ósszeségnek, a nemzetnek dolgoznak De hat ez ma még épp olyan távol allo, amilyen távol álló az, hogy azt a sok fel nem sorolható (de »f.« cikkében hosszú sorokban jó részt elmondott) jó ékony célú s most a társadalom által intézett dolgokat szintén az állam venne kezelés alá. Ezek részere a cikkiró helyesnek tartja a gyűj­tést s mivel az állapotok ma ilyenek, én is helyesnek tartom. De ha itt elfogadom a még lehető legjobb megoldást, el kell fogadnom a másik esetben is Ezzel azután megmondtam körülbelül azt is, hogy a színész mindig a közönséggel s nem az egyennel áll szemközt. Abszurd, lehe­tetlen, nevetséges dolog tehát, hogy a színészt, mint olyant, az egyen jutalmazza. Hat kinek játszik a színész ? Az egyénnek, vagy a nagy közönségnek ? Akinek a színész játéka es művészété nem felel meg s nem tartja a kitünte­tésre érdemesnek, az nem járul hozzá a meg- jutalmazásáh íz, mint a hogy az iró munkáját sem veszi (illetve jutalmazza) meg az, akinek az illető Írásmódja nem felel meg. A művész lelke legjavát adja nekünk s mi pedig, mikor alkalom van rá, kifejezzük elismerésünket iránta úgy, a hogy lehetséges. Elmúlottak már azok az idők, mikor a színész és költő egy-egy nagy ur jóvoltából élt s a közönség éhenkórásznak tekintette, akinek ha pár garast adott lenézéssel, alamizsnaként adta. Ma a művész a miénk, a közönségé, az egész világé, ma nem maecénaskodunk, hanem el­ismerjük ókét, ma nem alamizsnát adunk és gyűjtünk, hanem tőlünk /telhetőieg lerójuk ve ük szemben fennálló kötelezettségünket. En még tehat csak azt sem mondom, hogy a gyűjtés azért helyes, mert az egyesek külön-külön nem igen rendelkeznek annyi anyagival, hogy a művészt maguk jutalmazhas­sák, mig a tömeg megteheti. Nem mondom pedig azért, mert csak a közönség által való jutalmazást tartom helyesnek, le nem alacsonyi- tónak, méltónak s mivel ma erre egyetlen mód a gyűjtés, hát ezt kell elfogadnunk. — Én igy látom a dolgokat s bizonyos, hogy közönsé­günk legnagyobb része is igy látja, különben nem tartotta volna évtizedeken át természetes­nek a gyűjtést. Krammer Zsófia. HÍREK. Kérelem, ToMimegye müveit közönségéhez! Miután vármegyénk összes népiskolái ma­gyar nyelvűek, ennek az életre is kiható fontos­sága es a magyarnyelvnek köznapi használata végett, azon tiszteletteljes kéréssel fordulok var­megyénk művelt közönségéhez, hogy a vele érintkezőket mindig magyarul szólítsa meg es más nyelven csak akkor érintkezzék velük, ha azt tapasztalja, hogy tz illetők egyáltalán nem j tudnak magyarul. Ezen kérésemben azon közül- j mény támogat, hogy a magyar nyelvnek megszi- lirditása csak úgy érhető el, ha az, aki a ma­gyar nyelvet az iskolában elsajátította, egyrészt alkalmat találjon a magyar beszédre, másrészt pedig tudatára jöjjön annak, hogy hazánkban a magyar nyelvre múlhatatlanul szükségé van>! Kérésemet a nagyközönségnek jóakaratu figyelmébe ajánlva, hazafiui üdvözlettel vagyok Szekszárd, 1910 január T 3-án Tihanyi Domokos s. k. * kir. tanácsos, tanfelügyelő. — Személyi hír. Gróf Apponyi Géza vbtt. főispán, folyó hó 11-én Bécsből Szekszardra érkezett s 12-én elnökölt a közigazgatási bizott­ság ülésén. —. A főispán Szekszardrol f. hó 14-én Hőgyészre utazott. — Simontsits Elemér alispán f. hó 13-án haza érkezett Szekszárdra s ma átvette Forster Zoltán főjegyzőtől az alis- páni hivatal vezetését. — Kinevezések. Az igazságügyi miniszter Münster Mór tamásii betétszerkesztő szakdijno- kot önálló működési körrel fel nem ruházott betétszerkesztő Írnokká nevezte ki. Az igazságügyminiszter dr. Beöthy László ; szekszárdi kir. törvényszéki joggyakornokot a kaposvári kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. A mav. igazgatósága Farnady Flóris dugo- sellói máv hivatalnokot Szaszvár-Mazára állo- i masfőnökké nevezte ki. — írásszakértők kinevezése. Hazslinszky Géza, a szekszárdi kir. törvényszék elnöke, j Holub János polg. iskolai igazgatót, Acs Lipót főgimnáziumi rajztanárt és Várkonyi Sándor róm. kath. elemi népiskolai tanítót törvényszéki Írásszakértőkké nevezte ki. — Áthelyezések. A király dr. Szilágyi Ernő győri kir. törvényszéki bírónak a szeKSzárdi kir. törvényszékhez eddigi minőségében leendő áthelyezését megengedte Az igazságügyminiszter Mehrwerth Árpád pécsi törvényszéki joggyakornokot Sekszardra helyezte át. A pénzügyminiszter Ferenczy Géza szek- | szárdi kir. adóhivatali ellenőrt, helyettes adótár­nokot — saját kérelmére — Nagyszebenbe he­lyezte át. A földmivelésügyi miniszter Wimmer Zol­tán paksi jár m. kir. állatorvost Nagyszebenbe helyezte át. A máv. ttzletvezetőség Schäffler István uj- dombóvári és Butyka József tabz állomási fel­vigyázókat, Sury József dombóvári és Hermek József ujdombovári raktárnokokat kölcsönösen áthelyezte. — Kissié. Dr. Fent Ferenc apát-plébános meghívására három kalocsai Jézus-tarsasági atya a szekszárdi belvárosi templomban f hó 19-tői, 8 n^plg tartó missiót tart. — Oj állatorvosi állás Pakson, a kep- viselőtestület elhatározta, hogy 15U0 korona fizetéssel és a szemledijak elvezete mellett állatorvosi állást szervez. A határozatot jóvá­hagyásra a törvényhatósági bizottsághoz föl­terjesztették. » A belfgymlniszter utalványozta a vár­megye közszakségleteit. A m. kir. belügymi­nisztertől dacára az ex-lexnek, utalvány érke­zett a vármegyéhez, amelyben értesíti a vár­megye közönségét, hogy a múlt évi rendes kiadások keretében utalványozta az idei szük­ségletet is. A tisztviselők tehát bátran felvehe­tik illetményeiket s kifizetnek minden a múlt évben is e őfordult kiadást, sőt ha valami vá­ratlan rendkívüli kiadás mutatkozik, a miniszter annak fizetésétől sem zárkózik el, csakhogy előbb be kell hozzá jelenteni. — Kitüntetett bútorasztalos. Jung Jánost, az ismert jeles fekedi bútorasztalost újabb ki­tüntetés érte. Az Országos Iparegyesület dísz­oklevél- es disz-bronzéremmel jutalmazta a mo­dern bútorasztalost minden irányú verseny­képességéért. Jung János előzőleg a pécsi" kiállí­táson is ki lett tüntetve díszoklevél- s disz- éremmel. őszintén örvendünk a Szekszárdon ! általánosan ismert, jóhirü asztalosmesternek eme haladásán. Nem egy Ízben az ország ha- | tárán kívül is szállított ő mar bútorokat. — Választás. Az iparhatósági megbízottak í választását Szekszárdon f. hó 23 an, d. e. 9 : órakor tartják a városházán. Kívánatos volna, j hogy kereskedőink és iparosaink az eddiginél j nagyobb mértékben érdeklődjenek a választás iránt. , — Pályázat. A szekszárdi m. kir. adó­hivatalnál az ellenőri állásra pályázat vari hirdetve. Államsegélyek, A m. kir. vallás- és köz- j oktatásügyi miniszter a múlt évi állami költ- | ségvetésben a gör. kel. egyházi célokra tör- j vényhozásilag megszavazott javadalomból az alsónanai gör. kel. egyházközségnek templom helyreállítási költségeinek fedezésére 200, — a bátaszéki gör. kel. egyházközségnek hasonló célra ugyancsak 200, — és a szálkai gör. kel. j egyházközségnek lelkészi telekkárpótlás cimen 20Ö koronát adományozott. — A szekszárdi rk. ovodát és syermekmenhelyt fentartó egyesület részére az általa feltartott intézetek 19 '9. évi szükségleteinek részben való fedezésére 400 korona államsegély utalványoztatok. Múzeumi felolv sás. A muzeum képtara termeben f. hó 16-án este fél 6 órakor felol­vasásra kerül vetített képek kíséretében »Bősz*- nia és Hercegovina.« Figyelmeztetjük a közön­séget, hogy a terembe csak jegy felmutatása mellett lehet belépni, továbbá, hogy 15 éven aluliak nem bocsáttatnak a terembe. A terem ajtaját a felolvasás megkezdésekor bezárják, miért is kérjük a közönséget pontosan a ki­jelölt időben megielenni. — Birtok Vétel. Apponyi Géza gróf vbtt. főispán, megvásárolta Apponyi Sándor gróf, aranygyapjas, főkamarásmester ráczegresi 3650 holdas birtokát 2 millió koronáért. Közgyűlés. A dombóvári ipartestület folyó évi januar ho 22-an tartja évi rendes közgyű­lését, melyre az érdekelt tagok azzal hivatnak* meg, hogy határozatképtelenség esetén ezen közgyűlés a tárgysorozatba vett tárgyakkal f. évi január hó 30-án fog megtartatni. Ézen köz- gvüljés tárgysorozata: 1. Közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítők megválasztása. 2. Évi jelentés meg­tétele. 3. 1910 évi költségelőirányzat jóváhagyása. 4. A számadások megvizsgálása es a felment­vény megadása. 5. Elnök és az elöljárósagi tagok megválasztása. 6. Számvevők megválasz­tása. 7. Az alapszabály értelmében beadott in­dítványok tárgyalása. — Eljegyzések. Folyó hó 6-án tartotta el­jegyzését Tevelen Erdeődy János fiumei m. kir posta- és távirotiszt Simon Mariskával, özv. Rabolt Róbertné úrasszonynak nevelt leányával. Szver Lajos vármegyei hivatalnok, elje­gyezte Hódi Iduskát, Hódi Andor államépité- szeti hivatali hivatalnok leányát Szekszárdon. Linczenbold Lajos szentesi polgári leány­iskolái tanár eljegyezte Harsáyyi Ilonát. — A jogász bál. A műit szombati buda­pesti jogász bal balanyái között vármegyénkből Apponyi Sándorne grófnő és Perczei Dezsőné foglaltak helyet. — A bátaszéki önsegélyző egylet az önkéntes tüzoito-testüiet penz*ara javara 20 koronát adományozott, mely nemes cselekedetért a testület neveben köszönetét mondunk. Jäger József pénztáros, Máté József elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents