Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-09-03 / 39. szám
Nagykároly, 1910. szeptember 3, 39-ik szám ERMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ES MEZOGAZDASAG ÉRDÉKÉIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP, Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak : Helyben házhoz hordva egy évre 6-— korona félévre 3-— korona. Vidékre postán küldve egy évre 7 — korona félévre 3 50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hiidetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult A becsület. Nagykároly, 1910. szeptember 2. A becsület alatt az emberek mindenkor mást és mást értettek. Más volt a becsület az ókorban, más a középkorban és végül más az újkorban. Mindig az aristokratia adta meg a becsület fogalmát. Ámde ahogyan változott az aristokratia, épugy változott a becsület fogalma is. A nagy francia forradalommal kezdődik a megújhodás korszaka. Összedől recsegve, ropogva az aristokratia vára, helyébe lép a demokrácia, a népfenség, mely egyenlőnek hirdet mindenkit, kimondja a születés egyenlőségét s megalkotja az ész arístokraciáját. E korban már becsület fogalma alatt értik azt, hogy becsületes ember az, aki egész életén keresztül nemcsak, hogy a törvénynyel nem jön összeütközésbe, de soha sem tesz olyant, ami emberi mivoltában lealacsonyíthatná. Nálunk, — kik keleten élünk — minden eszme később tör utat magának. Mi sok tekintetben még hátra vagyunk és nagy részben a középkori állapotokkal kerülünk szembe. így a párviadal is a középkor maradványa. A párviadal, a nemesi osztály kiváltsága volt, vagyis a nagy birtoku aristokrátiavá fejlődött nemességé. Ez az idejét multa intézmény fanatikus védői természetszerűleg az aristokraták, mert féltik uralmukat a demokratismustól s megragadnak mindent, hogy azt fejlődésében megakasszák. Van kidolgozott §-os párbaj kódex, amely készült a középkorban s ebben becsületbiróságról is van szó. Minden változott a középkor óta, a nemzetek is változtak, de ez a kódex nem változott, ép oly kiirthatat- lannak látszik mint a babona. Nap-nap után nem olvashatunk mást, mint „Marostorda“, „Erősdy affér“, „Botrányos állapotok Marostor- dában“ és igy tovább. A nagy napi lapok a szerint milyen politikai pártállásuak tárgyalják unos-untig az ügyet. Nem is érdekelné az embert, ha nem látná ki úgy a pró, mint a kontra sorokból, hogy itt nincs másról szó, mint klikkek harcáról. Arról van szó ugyanis, hogy melyik klikk maradjon Marostordában, arról van szó, hogy a demokrácia, avagy az aristokratia gyözelmeskedjék. Összenézve a küzdelmet, vezetőket, látjuk, hogy nem csupán Erősdy személye ellen folyik a harc, hanem igenis ez egy országos harc, amelyben az uj eszme ütközik meg ifjúi hévvel az elavult régi eszmével. Nem Írnék róla, de egy helyi újság is, anélkül hogy tudná mi a vétke Erősdynek, pálcát tör felette s csak azért, mert volt 5 nagy ur, aki Ítéletet mondott, amelynek indokolását a nevezett szerkesztő, de más sem látta soha (értve a cikkezőket) neki támad és állásáról való menesztelését kívánja. Hogy mennyire tájékozatlanul Íródnak ezek a cikkek, hivatkozom arra, hogy nem ismeri a cikkíró a szereplő személyeket sem. De nem is a személy a fontos, fontos az, hogy van-e csak egy eset is Erősdy magán életében ami becsületét érinti ? r Ilyen esetet fel nem hoztak amint fel sem hozhattak, mert mielőtt Erősdyt Khuen Héderváry Károly miniszter elnök Marostorda élére állította, azt kérdezte a kinevezést ellenzőktől, tudnak-e magánbecsüleiére valami kifogást, azt felelték, hogy nem tudnak. Politikai vitát nem lehetet lovagias utón elintézni, politikai hitvallásáért nem lehet senkit magánbecsületében lejárni, ilyenre egy becsületbirósági Ítélet nem elég. Az, hogy valaki becsületes ember vagy sem? nem a politikai állása szerint bírálandó el. Hisz’ még vármegyénkben is, de szükebb városunkban is hol volnánk, ha ez valóban igy lenne. Kipécézni egy embert politikai magatartásáért nem lehet, pereatot nem lehet kiállítani, hisz’ akkor minden jeles politikusunk nem lehetne becsületes ember. A közelmúltban volt a nemzeti ellenállás. Hány Erősdyt öleltek azóta keblükre a „honmentők“, hányat ők toltak fel díszes állásba, hánynak szorongatták kezét még akkor is mikor a fenséges népnek hangzatos maszlagot adtak be, mert féltek hatalmától ? Itt van városunkban a példa nem is egy, de számtalan. Emlékszik-e vissza a „Marostorda“ szerzője, hogy hány darabontnak fejét kívánták ? Emlékezik-e, hányat öleltek barátai keblükre s hogy hagyták cserben elvtársaikat, a vele harcolókat ? Emlékezik-e, hogy a polgári jogok legszentebbikét durván megsértő Demidor Ignácznak elűzését nagy páthosszal szavalták el, az azután mindent megbocsátó nagy urak ? Lapunk mai száma IC oldal terjedelemben és 3500 példányban jelent meg.
