Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-08-06 / 35. szám
"35. szám. augusztus 6. KÖZÉRDEK 5-ik oldal. Eljegyzés. Szmukk Gábor hajdúböszörményi nyomdatulajdonos vasárnap tartotta eljegyzését Pollák Sándor vendéglős leányával, Szerénával. Házavatás. Vasárnap avatta fel a kiterjedt és nagyszámú családtagok jelenlétében a piacon emelt díszes épületét Glück Lajos kereskedő. Az avatási ünnepet fényes vacsora követte, melyen Nagykárolyból is többen vettek részt. Csatornázás. Mint értesülünk az ér- mihályfalvai községi utak jókarban tartásával megbízott utbiztos, egy nagyszabású terv létesítésén fáradozik, hogy miként lehetne az állomás előtt a községi utón fel- gyülemledett büzhödt levegőt árasztó egészségtelen tócsát levezetni. A terv már két hó óta készül és úgy látszik csak jövő év január havában lesz teljesen készen. Mi azonban megkönnyebbiteni akarván az utbiztos ur munkáját, felkértük Makucz Gyula állomásfőnök urat, ki megígérte, hogy a pocsolya éltemetésére szívesen ád hamu és szén hulladókot az utbiztos ur rendelkezésére. Hadja tehát abba a tervezetet az utbiztos ur és két igával egy óra alatt meg lesz oldva, az előtte megfejthetetlennek látszó problema. Vadászat. Jól sikerült vadászatot rendezett az érmihályfalvai vadásztársulat múlt hó 31-én, melyen résztvett Frater Lóránd a kerület országgyűlési képviselője is. Terítékre került 20 ruca és 8 szárcsa. Vadászat után Grosz Béla bankigazgató szőlőjében fényes vacsora és reggelig tartó mulatság volt. Intézkedést kérünk. Épületes látványban van része a Bihari h. é. vicinálison utazó közönségnek. Alig hagyja el az esti 6 órakor induló vonat az állomás helyiséget, a tiszta levegőt élvezni akaró, a kocsi ablakán kitekintő, hölgy vagy férfi utasnak egy pocsolya tűnik szemébe, amely telve van teljesen meztelen vegyes nembeli 12—25 éves, szabad fürdőt élvező közönséggel. Hogy a látvány aligha épületes, azt felesleges mondanunk s lehet, hogy a közerkölcs szigorú őrét (a rossz nyelvek azt beszélik, hogy az előrehaladott kor) Markutz Gyula állomás főnököt éppen az indította arra, hogy átíratott intézett a szol- gabirói hivatalhoz a fürdő ilyetén való használatának megtiltása iránt. A főszolgabíró ur azonban fiatal, bohém és nőtlen ember lévén és igy valószínű az, hogy tetszik neki Nagyváradra utazása alkalmával, avagy hazajövet a falusi bájokban gyönyörködni s eddig nem tett oly szigorú intézkedéseket amelylyel a szabadfürdést betiltotta volna. Mi azonban reméljük, hogy felszólalásunk után — sajnáljuk bár, hogy egy kellemes látványtól fosszuk meg — be fogja tiltani a ruha nélküli fürdést. Székelyhid. A temető és szerelem. Megdöbbentő eseményről ad hirt Székelyhídi levelezőnk. Egy fiatal ember és egy sardülő fiatal leányról van szó, akik szerelmi idyljükül a temetőt választoták ki. Épen az idyl közepén, a forró csókok özönében találtak reájuk a járókelők és megzavarták a szerelmeseket s reprodukálhatlan szavakkal illették őket. De hát miért e megbotránkozás? hiszen júliusról azt is szokás mondani, hogy a szerelem hava. A julius és a szerelem szoros összefüggésben áll. Hiszen Székelyhidon nem első eset, hogy a júliust és a szerelmet a temetővel is kapcsolatba hozták. Vagy nincs igazunk ? Hiszen a szerelem olyan, mint az igazság. Az igazság Ázsiában, Afrikában is igazság. A szerelem ép olyan, az mindenütt jó és édes, az emeleti lakásban ép úgy, mint a pincében, sőt még a temetőben is. Nem értem az alatt, hogy tán a csöndes sírokban örök álmot pihenők szerelmeskednének, ezt senki sem hiszi el s tán túl romantikus is volna, de igen a csöndes temető, hol örök béke és nyugalom honol, nagyon alkalmas arra, hogy az élők szerelmeskedjenek. A béke, a nyugalom helye a temető. A sírok és az alatta álmodok hallgatnak, a rügyező fák sem tudnak beszélni és ha tényleg valaki meg van áldva a tehetséggel, akár csak a dodonai jósok, hogy megérti a levelek su- sogását, akkor ezt úgy magyarázza, mint neki jól esik. A sir fölött elterülő szomoru- füz bizonyára az enyészetről, pusztulásról regél, annak, ki gyászolja azt, ki a sírban aluszsza örök álmát. Ha véletlenül a szo- morufüz alatt egymást szerelmesen átkaroló pár ül, azoknak bizonyára az örök szerelemről, a boldogságról fog susogni a szo- morufüz lombja. Ugyan miért ne lehetne szerelmeskedni a temetőben, ha másutt lehet? A temetőben minden nyugodt, minden csendes, a halottak nem törődnek az élőkkel, aztán meg a temetőben kevesen járnak, itt senki sem látja a szerelmeskedést. Ha a szerelem mindenütt jó, — pincében, emeletes lakásban, b'zonyára édes és jó a temetőben is. A szerelmesek, kik a temetőben adnak egymásnak találkát, bizonyára úgy gondolkoznak és nagyon célszerű és alkalmas helynek tartják a temetőt a szerelmeskedésre. Azt is mondják, hogy a tiltott gyümöl:s édes és bizonyára azok, kik szerelmeskednek a temetőben, azoknak nagyon tiltott gyümölcs lehet a szerelem is és ennek tulajdonítható az is, miért keresték fel a holtak birodalmát, bizonyára ott édesebb a szerelem, mert tiltott, aztán meg ott nem látja őket senki. Tehát a temetőnek Székelyhidon kettős célja lesz ezentúl, eltemetni a halottakat és szerelmeskedni élőknek. Mondhatjuk, hogy nagyon praktikus egy intézmény, de hol a tiszta erkölcs ? Az is bizonyára a temetőben van, az is alszik örök álmot azokkal, kik ott nyugosznak. A halottakkal eltemetünk naponként egy jó adagot a fiszta erkölcsből és a temető ezzel is gazdagabb lesz, mi halandók élhetünk nélküle is. Különben oly könnyen lerázható teher a tiszta erkölcs, egyszer kell csak megpróbálni, többé nem tér vissza. Hol van a Kalvin-szobor pénz ? E címen lapunk 33-ik számában kérdést intéztünk Szabó Zoltán tiszteletes úrhoz, az általa székfoglalója alkalmával elmondott és kinyomtatott beszéd árának hova fordítása ügyében, melynek rendeltetése az lett volna, hogy az a Genfben felállítandó Kalvin-szobor alap javára fordittassék. Sajnos, a tiszteletes ur ezideig hallgat, pedig úgy mi, mint a hívők érdeklődéssel várjuk, hogy mily összeg gyűlt be a tiszteletes úrhoz e nemes célra? Az 1908. és 1909. évi számadásokban erről felvilágosítást nem kaptunk s igy a hallgatás azt a meggyőződést erősiti meg bennünk, hogy a tiszteletes ur elfelejtett a befolyt összegről elszámolni és most resteli az elszámolást megejteni. Sietünk megnyugtatni, soha se restelje magát, egy olyan nagy elfoglaltatással biró lelkésznél, fel se róható hünül az ilyesmi. Megtörtént az már másokkal is, de jogos kérél- münk elől a kitérést el nem engedhetjük, annyival is inkább nem, mert ez nem csak minket, de az egész székelyhídi ref. egyházat érdekli. Megdöglött a Pajkos! Vannak csapások, amelyek elviselhetetlenek. Vannak csapások, amelyek őrülésbe kergetik az embert, de vannak csapások, amelyet megadással kell eltűrni az embernek és meg kell nyugodnia a sors irányítójának bölcs intézkedésében. Hogy az ért csapás folytán melyiket választja Réder Lajos földbirtokos, azt teljesen reá bízzuk. De lássuk a medvét! Volt egy ló, Debrecenben igy mondják, hogy lú. Ez a ló vagy lú, ahogy tetszik, 36 év óta szolgálta a gazdáját. Zabot, szénát keveset látott, de annál több verést. Gazdája ezt gróf Stubenbergtől tanulta. Sokáig volt Pajkos pajkos. Addig mig fiatal volt csak elnézték neki a pajkosságot, de mikor a második X-et is túlhaladta, már nem lett pajkos, de egy lusta dög. Szigorúbban fogták, és nem egyszer meg is ütlegelték. Eleinte tiltakozott a durva inzultusok miatt, később megszokta azt is és nyugodtan tűrte ha gazdája, vagy kocsisa ostornyéllel, avagy egy oldalbarugással biztatta gyorsabb menetelre. De hát a türelemnek is van határa. A sok koplalás, a verés, lehet az is, hogy boldogtalan szerelmes volt, végre is kimerítette erejét és az elmúlt héten egy szép verőfényes napon, a fényes utcán, a vasúti sorompónál megszűnt szive dobogni és sokat hányatott élete véget ért. Gazdája leszállóit a bakról, simogatta, köl- tögette, édes szavakat suttogott fülébe, hasztalan: „Pajkos megszűnt élni és egy mártírral kevesebb lett a földön.“ Eltemették, elfödelték, de először lenyúzták a bőrét, amelyből nem sokára gazdája fog csizmát csináltatni s abban fogja eljárni a ropogós csárdást a Pajkos sirhalma felett. Ez volt a Pajkos élettörténete. így adta elő ezt székelyhídi munkatársunk. Nyári szenzációnak megírtuk. Tartjuk érette a hátunkat. Mikor az éjjeli őr kapatos. Az elmúlt héten megtörtént Székelyhidon az a hallhatatlan esemény, hogy az éjjeli őrök is felöntöttek a garatra, még pedig alaposan, úgy, hogy magyarán szólva: „az eget is nagybőgőnek nézték.“ így történt azután, hogy éjjel 11 órakor az utcán járókelőktől megkövetelték, hogy levett kalappal, „jó estét“ köszönjenek nekik. Egy háromtagú intelligens társaságtól is követelték a tisztelgést, amit azonban ők megtagadtak. Erre az őrök szuronyt szegeztek s csak hosszabb magyarázat után engedték szabadon őket. Az ügy most Kovásznay Marcel főszolgabíró előtt van, aki bizonyára egy szigorú büntetéssel fogja elvenni a kedvet az őröknek attól, hogy legalább is szolgálat teljesítése közben kóstolgassák az Érmellék hires borát, pláne, ha a hatás náluk a föld mozgásának constatálásában nyilvánul. szám. 883/1910 vhtó. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. és az 1908. évi XLI. t. 19. és 20 §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmári kir. törvényszéknek 1908. évi V. 5119 számú végzése következtében Dr. Gózner Elek ügyvéd által képviselt Stuller József nagykárolyi lakos javára 1000K s jár erejéig 1910. évi augusztus hó 4-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 816 koronára becsült következő ingóságok u. m.: bútorok, és egyebek nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járásbíróság 1910. évi V. 790/6 számú végzése folytán 1000 korona tőkekövetelés, ennek 1907 évi nov. hó 15. napjától járó 6% kamatai, és eddig összesen 183 K 15 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig a fizetett összegek betudásával Nagykárolyban, adós lakásán Veselényi utcán leendő megtartására 1910. évi augusztus hó 8-ik napjának délutáni 6 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és arra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagykároly, 1910. julius hó 25. napján. Fazekas Menyhért, kir. bir. végrehajtó. 0 0 BAKTERIUM-MENTES 0 0 természetes ásványvíz ÜDIT-GYÓGYIT. ÜDIT-GYÓGYIT. Vese- és hólyagbajoknál, a vesemedence idült hurutjainál, hugykő- és fényképződésnél a légutak és a kiválasztó szervek hurutos bántal- mainál kitűnő hatásúnak bizonyult. » Orvosilag ajánlva. Főlerakat: KEREKES ÖDÖN cégnél Nagykárolyban.
