Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-12-31 / 56. szám
56-ik szám. Nagykároly, 1910. december 31. III. évfolyam«; ■ . , KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult Főszerkeszt i: Dr. Biaitz Béla, Felelős szerkesztő: Simító Aladar. Fömunkatárs: 1 Ír. Merta László. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— korona félévre 3-— korona. Vidékre postán küldve egy évre 7-— korona félévre 3 50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly Gr. Károlyi György-tér 36. Telefon: 95. szám. Szatmár, Rákóczi-utca 26. Telefon 168. szám. Helyettes szerkesztő : Dálnoki Hadnagy István. Előfizetési f elhívás. Lapunk jövő számával IV-ik évfolyamba lépünk. Keserves fáradtság és küzdelem árán jutottunk el ehhez az időhöz. Üldöztek, üldöznek most is bennünket azok, akiknek fáj az igazság s szeretnék kiragadni kezünkből azt a tollat, amelyet az igazság védelmeért ragadtunk kezünkbe. Szerény, alig pár oldal terjedelemben kezdtük. Azóta megizmosodtunk, megerősödtünk s a közönség jóakaró támogatásától lelkesítve, erőinket megfeszítve törekedtünk arra, hogy minden tekintetben megfelelőt, a közönség igényeit teljes mértékben kielégítőt nyújthassunk. Január elsejével uj előfizetést nyituk a „Közérdek“ Érmellékre.“ Hisszük és reméljük, hogy törekvéseink méltánylást és megértést találtak. Ezután sem fogunk politizálni. Közérdekű és társadalmi kérdések bírálata és irányítása, a színtiszta magyar állam fellépitésén való önzetlen munkálkodás, a kulturális haladás és evolutio teljes erejű támogatása képezik ezután is vezér elveinket. Az igazság megtántorithatatlan harcosai, a közélet verejtékező napszámosai leszünk ezután is s a közönség lapunkban mindig megtalálja az önzetlen, igazszivü jó barátot. Bizalommal fordulunk előfizetőinkhez és kérjük az előfizetés szives megújítását. kiváló tisztelettel a „KÖZÉRDEK“ (ÉR dELLÉK) szerkesztőséit, ts kiadóhivafo'r. Haldoklik az ó-esztendő. Haldoklik a megrokkant ó-esztendő és tüzes paripáju kvadrigáján száguldva közeleg az uj. Amint berobog, abban a pillanatban tűnik el a másik. Alig köszöntik egymást. Az idők gyors forgatagában nem jüt idejük arra, hogy kezet szorítsanak egymással. Pedig jó volna, ha a távozó aggastyán elmondaná bőséges tapasztalásait az imént érkezett hevülékeny ifjúnak, aki fiatalos lélekkel és színes álmokkal dúsan megrakodva jött és egykor megrokkanva fog távozni, mint amaz. És szólna az aggastyán eképpen : — Amikor jöttem, tüzesvérü, ábrándos ifjú voltam mint te. A lelkem tele volt gyönyörű színes álmokkal, édes reményekkel, lelkes tetterővel. Az álmok, a remények hamar tovatűntek, mint a szivárvány az égen. Nézz reáin most. Egy év alatt meg- roskadtam, megvénültem, az arcomat barázdák szántják keresztül-kasul, kezem-lábam reszket és fehérré vált szakállamat megüli a zúzmara. Ahogy most belenézek az óceán tükrébe, nem ismerek magamra többé! És szólna az ifjú: — Mélységes tisztelettel viseltetem az aggok iránt, de reménységeimben ők meg nem tántorítanak, álmaimat ők el nem űzhetik, izzó véremet ők le nem hüthetik. Hiszen forró lehelletemtöl lásd, olvadoz már szakálladon a zúzmara. — A zúzmara lehet elolvad, de hajszálaimnak egykor ében színét vissza nem adhatod fiatal barátom. És minthogy mi ketten az idők végtelenségében soha többé össze nem kerülünk, hadd mondjam el neked, miként lettem egy év alatt daliás ifjúból reszkető aggastyánná. — Meghallgatlak, szólna az ifjú — Az asszony. „Közérdek“ eredeti tárcája.“ Írnék sokat, szépet de jelenleg nem tudok írni. A kezem is olyan nehéz, a penna is mintha felém intene, ne írjál, mirevaló is ez?... A szivem azonban folytonosan ösztönöz, írjál sokat, szépet, ird le érzelmeidet, ird le fájdalmadat, jól esik majd neked, ha fájdalmadat a rideg papirosnak elmondod. Legalább megkönnyebbül a lelked... Igen, meg fogsz könnyebbülni, ezt súgja a szivem és irok, Írok sokat, anélkül, hogy tudnám, okosan irok-e, helyesen irok-e ?... Az ördögöt férfi képében képzelik az emberek... Be furcsa dolog is ez!... Hát valóban a férfi képe legyen az az ördög ?... Én nem hiszem és nem gondolom. Az ördögöt asszony képében kellene festeni. Egy szép ragyogószemü fiatal leány képében, kinek bájos mosolya ellenállhatatlanul vonz, csábit, kinek tekintete éget, kinek arca szelíd, bár lelkében a gonoszság, a pokol fészkel . . . Igen, ilyen legyen az ördög. Szép, csábitó, vonzó külsőleg, bense- jében pedig csúnya és gonosz, mint amilyen valóban. Nekem is van egy ördögöm. Szép, nagyon szép. Mosolya bájos és ellenállhatatlanul magával ragad, tekintete éget. Nem tudok a szemébe nézni, mert azt gondolom, hogy elégek, olyan forrón néz rám sokszor. A szeme pedig olyan bájos, olyan édesen tud nézni, oly csábítóan ! . . . Termete olyan, akárcsak a legszebb szobor. Arca fehér, akár a kararrai márvány, nem fejez ki sokat másnak, de nekem mindent, j Dehogy mindent! .. Csak gondolom, hogy mindent, abban az őrült pillanatban, midőn azt gondolom, hogy angyal, nem pedig ördög, mikor azt hiszem, hogy lelke is olyan, mint az arca, teste. Mikor először megláttam, felém mosolygott, azzal a csábitó, ellenállhatatlan mosollyal és elvette szivemet, eszemet... Most, midőn tudja, hogy hálójába kerített, midőn látja hogy bomlok utána, nem mosolyog többé rám, hanem hidegen bánik velem, akárcsak a valódi ördög. Hidegen bánik, hogy annál jobban bolonduljak utána, hogy odaadjam neki lelkem, testem, üdvösségem, boldogságom! Oda adjam neki ezt mindazért a nehány mosolyért, vagy talán szép szóért, mit hozzám fog intézni és nem úgy fogja azokat átérezni. Borzongás fut végig testemen ! Sokszor magam elé képzelem és nyitott szemmel ábrándozom. Úgy a félhomályban megjelenik előttem bájos képe, mosolyog felém, csábitólag int és édes szavakat intéz hozzám, akkor mennék, repülnék utánna. — hozzá: de hirtelen eloszlik a kép, a mosoly eltűnik, arca rideg lesz és én megsemmisülten rogyok le a székbe, meg- simitom homlokomat és eszembe jut, hisz ez csak álom volt... Sokszor el-el tréfál velem, körülhálóz beszédével, tekintetével, s midőn már látja, hogy nem vagyok ember, aki gondolkozni tud, midőn csak a szenvedély, az Örült vágy fog Molnár Testvéreli legnagyobb raktárában Debrecen, T.M.II 727. EGYHÁZTÉR 3. A NAGYTEMPLOM MELLETT, »t.. 727. laró angyal védjegyű ESia-foon tölcsérnélküli, JPazfclae tünélküli beszélőgépek és lemezek kizárólagos képviselete. Kedvező fizetési feltételek! Szolid kiszolgálás ! Külön technikai osztály! Javító műhely ! Lapunk mai száma 12 oldal terjedelemben és 3500 példányban jelent meg.
