Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-12-24 / 55. szám
55. szám. december 24. KÖZÉRDEK 5-ik oldal. Ruhát fest és j vegyileg tisztit I n-----————— 91 IF El SÓM UEI r :: Nagykároly, :: A római kath. templom mellett. ™ Alapittatott 1902.------ ■_______—-----í szárnypróbálgatás volt az egész. De sok jóakarat látszott rajta s aki festette, bizonyosan nagyon szerette, akit festett, nem testvéri szeretettel, de szerelemmel, látszott az ajkakon, a szemeken, az egész képen. Igaza volt Rozi néninek, hogy a tiszteletes ur festette diákkorában, de abban bizonyosan tévedett, hogy az a valaki a Péter test- vérhuga. S hátha még sejtette volna Rozi néni, hogy ez a nagy fényűzés mind csak azért a képért van, s mind csak annak a képnek szól. S ha íudták volna a jámbor városiak, hogy az a nagy büszkeség nem értük van, nem miattuk, csak azért a vízzel festett képért ott a papiak hálószobájában. Újdonsült érettségizett volt még akkor Péter, mikor azt mondta egy augusztusi délután, szülőfaluja parkjának egyik padján üldögélvén a Ligethy doktor sógornőjével, a tizenhétéves Juliskával, hogy várjon rá, mig elvégzi a theologiát. hiszen mindössze négy év az egész. Kereken, félelem nélkül beszélt, régi jó ismerősök, s barátok voltak Ligethyék s a Péter szülei, Ök meg Juliskával épen gyermekkori játszótársak. Juliskát a nővére nevelte fel, korán elhaltak szülei. De a gyermekkori régi jó barátság se akadályozta meg Juliskát abban, hogy szivéből, leikéből egy nagyot ne nevessen. Fiúsat kacérat. Mert a legtöbb kacérság a tizenhétéves lányokban van, kik érzik a jövő asszonyiságát. Kacagott Juliska, aztán abbahagyta, újra kacagott s nem felelt semmit. Egyszer félbeszakította a kacagását, felállt s haza indult. Péter követte. Hazáig követte s a kapunál se búcsúzott el, az ajtónál se, bement a házba. Egyenesen a doktoráé elé. A gőgös asszony érzett valamit, komolyan bámult Péterre. Péter előállt s elmondotta mit akar. Hogy ö Juliskát akarja. Meg se rezzent, mig beszélt, látszott, hogy őszinte a szándéka. De a doktorné mosolyra fakadt, csak úgy röviden, s aztán komoly szóba kezdett: — Mit akar Péter? Maga akarja Juliskát? „Gyerek“ maga Peter. Aztán maga pap lesz. Hát még abból is lehet tartani egy asszonyt? Füstös, piszkos lakás, sok gyerek jön, sok nyomorúság. Itt félbeszakadt egy kicsikét, ki fogyott az ócsárlásokból. Másik oldalon kezdte: — Aztán Juliskából színésznő lesz. Már napok kérdése az első fellépte. Hires, nagy asszony lehet belőle, ki saját fogatán jár, saját házában lakik. Sohse tudja az ember. Aztán a kegyelemdöfést akarta megadni neki: — Péter, ha maga igazán szereti Juliskát, akkor bizonyosan nem akarja, hogy nyomorúságos életet éljen, mikor fényesen élhet — Péter még a kézcsókot is elfelejtette, úgy elrohant. Nem vádolt senkit, magát se, mást se. Jött szeptember, Aztán egy év, aztán még három.. Most pap. S mikor elő szőr érezte meg a nagy egyedülétét, a beik- tutása napján, akkor nap eszébe jutott sok minden, mit olyan jó volt elfeledettnek tudni. S felébredt a büszkesége. Annyi sok év után reagált a lelke a gőgös doktorné beszédére. S a fényesen papiak szólt annak a képnek, hogy lássa meg, lehet fényesen élni a szegény kálvinista papnak is. Az élőknek meg nem mutathatta, meg mutatta annak a képnek, mit maga festett, egy nyári vakáción boldog gymnázista korában. S a lelkében valami erős hitet táplált, hogy az a kép érzi is azt, látja is azt, a mit ő mutatni akar neki. Sokszor álmodta, hogy az a kép megelevenedett s ketten járták be a szobákat, rendezgetve apróságokat, s ilyen álmok után másnap csupa bosszúság volt. S azzai a képpel élte át további szomorú napjait. Nem ment sehová. Báli, estélyi meghívók ahogy jöttek, azon mód papírkosárba kerültek. A színészek is eljöttek. Csupa uj darab, készült, jó színészek. Hírük Péterhez is eljutott. Kezdetben hidegen hagyta ez is. De egy szombaton mégis csak rávette magát, hogy el fog menni. A darab szerzője még a fővárosból jóbarátja. Meg nézte hát a darabot. Még kora délután első sorba. Este unottan csapta zsebre szinlapját s ment. Büszkén, se jobbra se balra nem nézve haladt az első sorig. A publikum csodálkozva nézte. Egy percre a darabnál is mindenkit jobban érdekelt. A fügöny lassan gördült fel. Az első felvonás jött. Egy művész töprengése, kinek máshoz ment nőül szerelme. Annak a másiknak, a nőnek és fájt ez, s a szerelme nem engedi, hogy tovább is, a másé legyen, visszajön a művészhez, hogy lekönyörögje bocsánatát, vissza az elveszett szerelmet. Lassan nyílt az ajtó. Félénken lép be a nő. Szép gyönyörű, telt idomokkal csupa báj, csupa tavasz. Péter a szinlapját kapja elé s a gyönge világításnál betűzi ki: Irén, felesége Zöldi Juliska. Aztán ismét felnéz, pir futja el arcát, mozog a helyén, a szinlapjára, majd a színpadra néz s agyán rettentően fut keresztül; ez ő. Egy pillanatig habzott csak, zavarta meg a Zöldi név, a Juliska színpadi neve, aztán keserű világosság támadt agyában. A nő a színpad legelejére jött szembe Péterrel, a szeme a közönség közt keresni látszott valakit, egyszerre Péteren akadt meg a szeme, összerázkodik egész testében. Megismerte Pétert. Aztán a szerepét játszotta. Vallomásba kezdett, a művész vállára borulva. Mindig, mindig szerette őt, de gyönge volt, kit hiúsága máshoz kergetett. Fény pompa után szaladt, de a fény pompa hideg s ő visszajött bocsánatért. Fogadja öt vissza meleg keblére. Arra a puha, meleg, férfi kebelre. Igaz érzésekkel beszélt. De nem a művésznek. Szemei merőn tapadtak az első sorban ülő büszke kálvinista papra, kinek most még sem állt olyan gőgösen a feje. A közönség is látta, az is megérezte s a halvány sötétben minden szem a papot kereste. A függöny legördült, a lámpák kigyul- tak, Péter ismét büszkén tartotta a fejét, csak most piros volt, s szemei szokatlan lángban égtek. Felegyenesedett, a ruhatárban kalapját, kabátját kérte, hazament. Hiába várták vissza a második felvonásra. Üres maradt akkor estére az a hely. Péter mindent feledni akart, a másnapi prédikáción gondolkodott, de eszébe nem jutott semmi, semmi. No majd reggel. És lefeküdt. Bolondokat álmodott. Hogy az a kép lehajolt hozzá, homlokon csókolja s bolondos, sze- retmes szavakat suttog a fülébe. Másnapra rossz kedvvel ébredt. Rossz kedvvel ment a templomba is. Maga se tudta, mit fog beszélni. A bibliát is csak úgy találomra ütötte fel. Egy fél mondatot látott benne: „Boldogok a békességre igyekezők“, s arról beszélt. Halkan beszélt, szinte suttogott, s némelykor görcsösen markolt a palástja szélébe. Templom után gyorsan ment haza. Fel se tűnt, hogy Rozi néni nem jön elébe, kinyitni az ajtót. Irodájában ledobta palástját, s a szomszédos hálószoba felé neszeit, Hangokat hallott. Rozi néni magyarázott valakinek nagy hangon. — Úgy biz a lelkem naccsága, ez a tiszteletes urnák a leány testvére, ö maga festette le ilyen szépen, mikor még a ko- legyomba járt. Pétert bántotta a fecsegés. Bizonyosan valaki hivatalos ügyben várt rá, s most Rozi néni tölteti vele az időt. Rájuk nyitotta az ajtót. Háttal álltak neki, a kép előtt. Egy úri hölgy s Rozi néni. Az ajtó nyílásra hirtelen megfordultak. Péteren végig futott a tűz. Juliska volt. Hallgatás, szívtelen hallgatás. Rozi néni érezte, hogy itt nincs helye neki. Az ebédló felé távozott s mikor az ajtóból mégegyszer visszanézett, úgy jött neki, hogy az a ha- lovány naccsága, meg az a kép hasonlítanak egymáshoz. Vén asszony szeme tévedhet, ki tudja, igaz-e? Aztán ismét hallgatás, Végre Péter törte meg a csendet, ő jött hamarabb magához: — Mivel lehetek szolgálatára nagyságos asszonyom ? Juliska megdöbbent. Nem ezt várta. Péter. Péter hallgatott. Aztán Juliska beszélt. — Ne akarja, hogy ismételjem, mit elmondtam magának már tegnap este. Meggyötört, elárasztott az élet. Magára vártam. Nem jött. Eljöttem én . . . Péter nincs egy szava ? Péter a régi büszke volt. Kárörvendett. — Össze tetszik téveszteni más valakivel nagyságos asszonyom! Olyan hidegen tudta mondani. Juliskának megeredtek a könnyei : — Péter . . . nem vagyok asszony — Péter hidegen akart válaszolni, de hirtelen a régi keserűsége tört ki: — Igen, nem vagy asszony nem is lész asszony soha, mert szívtelen vagy, mert fényről, pompáról álmodtál mert nem akartál tudni szegény kálvinista papról. Látod-e, látod-e a hat szobámat, a fényes szép hat szobámat, a kálvinista pap fényben él, hát a te fényed ?Ugy-e kinevették, most rajtam a sor! Itt lett volna a helyed, itt az oldalamon, de nem kellett neked. Üresen marad, nem lesz lakója, de te keseregni, fogsz, ha szegény vagy, keseregni fogsz utánna, keseregni fogsz az üres helyed, a fészked után, hova neked visszaszállanod nem szabad soha, soha . . . — Péter bocsánat. S ájultan rogyott össze. Péter Rozi néni után kiáltott. Ecet viz hamar került. Kinyitotta a szemét. A kapuban kocsi várta már Péter segítette föl rá. Közben egy finom kéz az övét kereste. Péter nem vette észre. A háta mögé dugta. A kocsi elrobogott. S a Péter lelkére rászállt a nyugodt csendes békesség, mint aki jól végezte a dolgát. Estére megint a színházba volt. Oda se figyelt, unta magát, unta a játékot, a Juliska játékát is unta. Untatta, hogy csak neki játszik. Úgy érezte magát, mint aki nagyon tisztába van önmagával is, a világgal is. A második felvonás végén távozott. MinKarácsonyi és újévi ajé§ntiéhui legalkalmasabb korcsolyák, konyhaedények és konyhafelszerelések igen jutányos áron szerezhetők be »3, FRANKL DEZSŐ ^ S^=k=iiJ vaskereskedésében Nagykároly, Széchenyi-utca (Makay-palota).
