Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-07-23 / 33. szám
Nagykároly, 1910. julius 23. 33-ik szám. III. évfolyam. KÖZÉRDEK aM ERMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— korona félévre 3-— korona. Vidékre postán küldve egy évre T— korona félévre 350 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hiidetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult Cselédhiány. A cselédhiányról már annyit és oly sokszor írtak, hogy e kérdésnek újbóli felvetése valóban fölöslegesnek látszik. Jelenleg nem a munkaadó és a családközöti viszonyra érteni szokott cselédmizériát akarom tárgyalni, s nem is általában a férfi és női cselédek helyzetét akarom bemutatni, hanem a cselédhiány- nyal kapcsolatban a speciáliter házi, női alkalmazottak kérdésével akarok foglalkozni. Azt tudja mindenki, hiszen aki nőcselédet tart személyesen tapasztalhatja, hogy milyen nehéz cselédeket kapni, különösen olyan szolgálatra, amely egy kis gyakorlottságot igényel. Ha például egy városi cselédszerző intézet hirdetését olvassuk, azon a kereslet háromszor négyszer akkora, mint a kínálat. Ez mindenesetre feltűnik és gondolkozóba ejti az embert. Mi lehet ennek az oka, hiszen a falusiak csak úgy tódulnak a városba? A földhöz kezdenek hűtlenek lenni, vagy ipari munkával vagy magánosoknál személyes szolgálatukkal akarják kenyerüket megkeresni ? Igaz, hogy az ipari munka nagy százalékot elvon s az intézmény erkölcsi nívójának sülyedésénél fogva nem igen kedvelik ezt az abszolút függéssel járó életpályát. Vannak azonban a cselédhiánynak mélyrehatóbb okai is, amelyekre a társadalmi viszonyok figyelmesebb szemlélője reájön, ha figyelemmel kiséri a faluról beszegődött cselédek sorsát, életmódját s ha megfigyeli azt, hogy hová tűnik el, hová lesz a bevándorolt elem néhány évi szolgálat után. A cselédeket kétségkívül nehéz, gyakran tűrhetetlen helyzetük sokszor kényszeríti, hogy az örökös szidalommal s nehéz munkával teli élettel felhagyjanak s más könnyebb élvezetesebb kenyérkereseti mód után nézzenek, ha az erkölcstelen is. A hajlandóság erre legnagyobb részükben megvan, hisz, ha először mikor otthagyták érintetlen erkölcsű falvaikat meg is szabadulnak a patronázs tagjaival konkuráló leánykereskedőktől, vagya kvárté- lyos asszonyoktól, erkölcseiket nehezen tudják megőrizni később az ezer veszedelemmel és csábbal fenyegető városban, hol ugyszólva teljesen magukra vannak hagyatva s nem részesülnek gyakran a család részéről sem felügyeletben, amelynek szentelik pedig munkásságukat. Igaz, hogy ők maguk is okai, erkölcsi és szellemi fogyattékosságuknak s ezért őket a társadalom mint alsóbb rendű lényeket nem karolja fel, ügyüket nem tartja rokonszenvesnek, de a társadalomnak nincs joga valakit, vagy egy egész osztályt megvetéssel lenézéssel sújtani és csak büntetni a javítás helyet különösen akkor, mikor maga is oka annak, amiért büntet. Tisztán áll tehát előttünk a cselédhiány oka; a cselédek erkölcsiségének gyöngeségea társadalomban minden támpontot nélkülöző elhagyatottsá- guk. Helyzetükön, viszonyaikon segítenie változtatnia kell a társadalomnak, mert ha ezt tenni elmulasztja önmaga adja meg az árát. Kettős kötelessége van a társadalomnak. Az első a jelenlegi viszonyok közt élő cselédek megjavítása, a másik pedig annak a megakadályozása, hogy jövőre is hasonló helyzetbe kerüljenek a cselédek. Különösen a cselédszerzés ügyét kell rendezni s kivenni a cselédeket a lelketlenül zsaroló hivatásszerű cselédszerzők és a kvártélyos asszonyok keze alól s természetesen elsősorban kell megvédelmezni őket a leánykereskedők ellen. A becsületes tisztességes és főleg jó erkölcsű cselédosztály megteremtése a társadalom feladata s erre a cselédeket nevelni kell. Elsősorban szeretettel de azért szigorúsággal vegye őket körül a család s gyakoroljon felügyeletet életmódjuk felett. A család feladata után következik selédiskolák és cse- lédmenházak feladata, amely részben a cseléd nevelésében részben különösen az állás- nélkülieknél a rossztól való megóvásukban áll. Külföldön régóta vannak cselédiskolák, cselédotthonok és cseléd felügyelő egyesületek. A cseléd és munkásnő patronázás nálunk is mutathat fel eredményeket, azonban különösen cselédotthonokban, cselédiskolákban szűkölködünk. A társadalom támogatása nélkül a legerősebb munka is meddő s ismételten mondjuk, hogy az egyes családok feladata a legfontosabb, mert ezeknek áll leginkább módúkban az egyesek irányításával a viszonyok megváltoztatása. w $ FséplöUilajdoimsvk fiÍJ fjeim éhei m » hméphíijtó szí/uh mindenféle méretekben legnagyobb választékban és legolcsóbb árak mellett kaphatók Fried •fenő bőrkereskedésében Deák-tér, Nagykárolyban. Ki ez a büdös zsidó? Jó szimatu antiszemita városi jegyző! Vizsgálatot kérünk! (Bűnügyi tárgyalás.) Érdekes becsületsértési perben mondott ítéletet f. hó 16-án a nagykárolyi járás, mint büntető bíróság, melyben egy csomó intelligens úri ember szerepelt, mint panaszos, panaszlott és tanú. Az eset előzményei a következő: Dr. H . . . J . . . városunk egyik intelligens, köz- tiszteletben álló ügyvédje, múlt hó 25-én hivatalos ügyekben a városi adóhivatalban Nagy Antal városi tanácsossal tárgyalt, miközben a tanácsos asztala mellett levő kis asztalkához támaszkodott és arra le is ült. Előre kívánjuk bocsátani azt, hogy a szoba s igy az abban levő íróasztalok is a városi tanácsos hivatalos szobája berendezését képezik s igy aligha követett el főbenjáró vétket a fiatal fiskális azzal, hogy az asztalhoz támaszkodott, avagy arra reá ült, annál is inkább nem, mert a tanácsos neki régi és intim barátja és a szobában több szék nem is volt. Ugyanebben a szobában ült az asztalnál Sz . . . S . . . városi helyettes aljegyző, aki erősen szimatolni kezdett s befejezvén a szimatolást, kiment a szomszédos szobába és az abban ülő dijnoktól megkérdezte: ki ez a fiatal büdös zsidó ? ? A dijnokok felvilágosították, hogy itt nem egy büdös zsidóról, de egy intelligens úri emberről van szó, aki aligha nem nagyobb műveltséggel és qualificatióval rendelkezik, mint Ő, s tiltakoztak a durva insultus ellen. Sz .. . ur bősz, antiszemita voltára, nem igen hederitett a felvilágositásra, sőt bosszantotta az hogy társai nem osztoznak szerény nézetében, még durvább szavakkal igyekezett hibáját súlyosbítani, ezeket mondván : Egye meg a fene a büdös zsidóját, ráült az asztalra s csak néztem a mit néztem, de ha be lettem volna a városhoz választva, úgy kirúgtam volna, hogy a lába sem érte volna a földet. A dijnokok egészen megbotránkoztak a qualifikálatlan eljárás felett s feltették magukban, hogy ezt a sértett fél tudomására adják. A sértő nyilatkozat után a jegyző ur ismét bement a tanácsos szobájába, miközben az ügyvéd befejezvén, hivatalos ügyeit, távozás közben — nem sejtvén az előzményeket — bemutatkozott neki, a mint az úri emberhez illik s ezzel távozott a helységből. Sz . . . ur azonban még most sem nyugodott meg. A szimat még nem hagyta az orrát és megismételte a büdös zsidó kifejezést és kérdőre vonta Nagy Antal tanácsost, hogy miért nem dobta ki az ügyvédet hivatalos helyiségéből; mire Nagy Antal rendreutasitván, kijelentette, hogy egy régi és vele szoros baráti összeköttetésben álló egyénről lévén szó, nem tűri tovább a sértegetést, annyival inkább mert ha az asztalra is ült azt ő vele szemben megengedhette magának. Dr. H . . . J . . .-nek tudomására jutván az eset, becsületsértés miatt pert indított az antiszemita szaglásu jegyző ellen, FRIED SAMU v fiskereskedése M r; mi ín o/> i; Dusán berendezett vas- és konyhafelszerelési üzletét gazdasági gépekkel szerelte fel, amelyek jutányos áron, jótállás mellett igen kedvező fizetési feltételek mellett kaphatók. Egy tanuló fElPÉtetift. Lapunk mai száma 8 oBrial.
