Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)

1910-12-03 / 52. szám

52. szám. december 3. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László leno fogtechnikus. készítve egész napon, egész éjjelen, az otthoni munkások csapata ez, amelynek bére alig elég a mindennapi piciny darab kenyérre. Megbízásra és darabszámra dol­goznak a közvetítőnek, aki az árut ismét a nagyboltok aranyláncos kereskedőinek adja tovább. Elképzelhetjük, hogy ennyi kézen ke­resztül az a 60 filléres, egy koronás játék­szer, amelyen mindenki nyerni akar, mit hoz készitőjéuek. Hiszen látunk egy koronáért csipkébe, selyembe öltöztetett bábukat, hosszú farkú faragott falovakat, felkantározva, ko­csiba fogva s a gyermekek többi örömét, azt a sok mindenfélét, amely a karácsonyi vásáron látható. A játékszer mondhatni évről-évre ol­csóbb. Örülünk neki, pedig az érem túlsó oldala könyekre és lázadásra késztet. Egy francia könyv mondja el nekünk, hogy a játékszerkészitőnek 12—13 órai munkájának bére 75 fillér és 1 korona 50 fillér között váltakozik. Csakhogy ebből le kell számi­tanunk a munkaeszközöket, a bábuöltöztetés cifra kellékeit, a lószőrt, mely megtölti az apró párnákat, matracokat, dísze s sörénye, farka a falovacskáknak. Le kell számítanunk a festéket, az enyvet, a cérnát és különösen a fűtőanyagot, amely szükséges, hogy gyor­san megszáradjon az összeragasztott apró holmi. A tarkaságok megfestése apró gyer­mekek feladata, az éles vegyiszerek kimarják az ujjuk hegyét, de panaszkodni nem lehet, mert hiszen minél többet készít az a gyermek, annál valószínűbb, annál közelebb a remény, hogy karácsony szent estéjén egy piros alma neki is jut talán osztályrészül. Alighogy hajnalodik, kezdődik a munka és folyik éjfélig és éjfélen tűi; délben, este csak a munkaasztal. sarkán fogyasztanak el egy darabka sajtot, vagy szalonnát. Főzni, takarítani ideje senkinek sincsen. A házi házi munkás robotoi ha épen, ha betegen, a meddig csak birja. Azok a játékszerek, amelyek örömét szerzik meg a jómódú osz­tálynak, a szegény otthoni munkás verejtéké­ből, egészségének roncsaiból kerülnek elő. Éppen azért meg kell becsülni ezt az ipar­ágat is, de csak akkor, ha hazai kezek ké­szítik azokat. Simkó Aladár. Egy becsület körvonalai. A czérnától Dr. Vetzák Edusig. Mit keres Demidor Ignácz? Hát mit is keresne? ... a becsű­|p-j-p+ l^prpci A BTKV. §§-ai alapján keresi ezt a valamit, a büntető törvényszék előtt. Azzal a támadással szemben ke­resi városunk simplicissimusa a becsü­letét, amely támadást ezen a helyen mi intéztünk ellene, abból az alka­lomból, hogy a „Pannoniadról elne­vezett lebujbán elnézése és indolen­ciája folytán, gálád orgiákat tartottak, hol piccoló, kávé, vagy inkább littke pezsgő mellé, hab és föl helyett, báj- dus hölgyeket adtak. Ezeket is úgy, mint a kávét „szűrve, minden nélkül.“ Demidor Ignácz rendőrfőkapitány természetesen nem a „Pannónia“ el­len fordult, mikor cikkünket elolvasta, vagy a mennyire ezt meg is tette, az csak tessék, lássék szemszurásból való volt, hanem ellenünk, lapunk szer­kesztősége ellen fordult büntető felje­lentéssel, amelyben arra kéri a tör­vényszéket, hogy a cikk Írójára súlyos büntetést szabjon ki. Persze a kiszabás, ez az igazi eleme Demidor Ignácznak. Mint a régi életrajzi irók szokták volt Írni: már kora ifjúságában nagy hajlandósággal viseltetett a szabás és az ezzel rokonszakma iránt. Nem tanácsoljuk senkinek, hogy szakképzett rendőrkapitányunk közelébe elme- kegje magát. Mert ez a most repe- rálandó becsületben megőszült város­főnök, még ifjúkori gyönge oldala. ugy-e, jobb ha mindjárt vége, minthogy annyit szenvedjen ő is, meg mi is? — Már az igaz, — felelt a szegény, hiszen etetni is alig győzzük igy. — Ha akarod, — mondtam neki, — én eligazítom a többit vele. Ö aszondta: — Nekem nincs szivem ; hozzá, de ha te azt gondolod, talán jobb is lesz úgy. . . . Gondolhatja, biró ur, könyörgöm, hogy mennyit sirtunk mindaketten. Éppen négy óra volt. Két óra múlva jön a lenger, addigra éppen elkészülhettem vele. Szépen belopóztam. Hogy nevetet rám, ha azt tetszett volna látni! ... . Még a leányom mondta: — Talán tudja szegényke, hogy azt akarjuk, hogy ne szenvedjen az életben, azért nevet úgy! Csókoltuk mindegyre. O is, én is. Aztán levittük a szapulót a sziklák közé, a tengerpartra, leányom a kis ezüst­keresztet is a nyakába akasztotta, amit bér­máláskor kapott. A pólyába beletettük a Szűz Mária képét az imádságos könyvemből. A kicsit én vittem. Nevetett az egyre. Csúnya szél volt. Egy lélek se látott bennünket. A tenger már dagadt. Nagyon féltem hogy elesek szegénykével ott a szik­lák között a csúszós hínáron . . . A szapulót én kötöttem le a sziklák közzé s a kicsit szépen befektettük; minta kis Jézuska a jászolban, olyan szép volt. Megcsókoltuk sokszor Aztán rákötöttem a szapulóra a födőt . . . — Legalább nem szenved többet, — biztattam az anyját, mert az nem akart jönni, pedig a tenger már mosta a szapu- lóaiját.' Tessék elhinni biró ur, olyan szent igaz, mint hogy itt vagyok: meg se muk­kant a kicsi, szegényke, nemhogy szólt volna Az anyja sirt meg én. Mire fölértünk a partra, a szapuló már nem is látszott ki a vízből. így volt, biró ur, Isten látja lelkünket, igy volt. De mit! Ne vessük senkinek sze­mére ifjúságát. Az, hogy valaki szabó volt, nem szégyen sőt ha egybevetjük ezt avval, hogy a szabóságtól Thalia szolgála­tába szegődött, ezzel megállapíthatjuk azt is, hogy a mi rendőrkapitányunk előéletében kultur érdemek is vannak, a melyeket mint Thália vándor ko­médiása szerzett. Hogy a régebbi időben a szabó tudomány és a vándor szinészséget mennyiben tekintették qualifikátiónak a számvevői állásra, az azoknak a dolga, akik annak idején megválasztották. A tény az, hogy Náci bácsi, min­den talentumával egyetemben, itt ma­radt a nyakunkon, ámbátor szabási tudományát p. o. a Pannónia eseténél sem gyakorolta büntetés kiszabás for­májában, ellenben igen szépen és ha­tásosan játsza el ebben a becsületsér­tési komédiában a főmagánvádló sze­repét. Erős szívóssággal ragaszkodott a a nyakunkhoz Náci bácsi és ha a sor úgy hozta magával, volt biz ő a po­zíciójáért még darabont is. De mindezt csak bevezetésnek mondottuk el. — Bevezetésnek ahhoz a kis perverzitáshoz amit ezen ügy kapcsán ismertettünk. Ne csóválja senki a fejét hitet­lenül mikor azt leírjuk; hogy Demidor Ignáczot az ellenünk indított sajtóper­ben a „Nagykároly“ szerkesztőjétől vett értesülésünk szerint, nem más képviseli mint dr. Vetzák Ede. Az a Dr. Vetzák Ede, aki még nem rég halálos gyűlölettel üldözte Demidor Ignácot, aki városi közgyű­lésen, sajtóban, magán életben mindent elkövetett ellene, állása, kenyere ellen és Dr. Vetzák volt az, aki lapunk felelős szerkesztőjének Demidor jog­talan visszaélésével szemben pártját fogta és nem csak hogy ingyen vé­delmezte, hanem a rendőrkapitány igaztalansága ellenében 40000 forint­jával szavatolt szerkesztőnkért. Most, hogy az ismeretes bank­ügyben nagyon betalált ütni irásuuk s ez valakinek végtelen fáj és követ­kezményekkel is jár, Dr. Vetzák Ede nemcsak, hogy ellenünk fordult, de legyőzte magában — nagy győzelem volt — Demidor iránti gyűlöletét, sőt tovább vitte az öngyőzelmet, mert kezet fogva Demidorral, ellenünk la­punk ellen, szerkesztőnk ellen, irtó­hadjáratot hirdet. Hát mi kijelentjük ezekkel a hí­resztelésekkel szemben, hogy nem félünk. KdBELIK QTÜLd SZOBRÁSZ ÉS SÍRKŐ RAKTÁRA-------------- NAGYKÁROLY .......■" 12 év óta fennálló üzletébe a legkiválóbb minőségű bútor márványlapok gyártását vezette be. i*i

Next

/
Thumbnails
Contents