Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-11-19 / 50. szám
50. szám. november 19. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Ruhát fest és vegyileg tisztit ÜUFEL SÁMUEL :: Nagykároly, :: Kölcsey-utca 1-ső szám. Alapittatott 1902. keserves fillérei nem arra valók, hogy azt kétes vállalatokba fektetve odadobják az üzleti spekulánsok terére, idegen megyében, (Máramaros ról lévén szó, melynek tőkeszegénysége közismert tény és realitása is nem a legbiztosabb alapon áll) idegen érdekeitek üzleti céljai előmozdítására. Az ügyre különben még vissza térünk. Krónikás. íp Járványos betegségeknél mint kolera, typhus, vagy lázas be- : tegségeknél fő a viz, : legbiztosabb óvszer a 'zy. I I I & iBonaoRFi alkáüikus természetes ■ SAVANYUViZ m Mint nyálka oldó szer úgy magában mint meleg tejjel vegyitve köhögésnél, rekedtségnél tüdőhurutnál stb. legjobb gyógy- sikerrel ajánjtatik. Nehezen emésztő gyomorhuruinúl kitűnő hatá a van ! VIZELET»AJTÓ GYÓGYITAL. Kérjük minden kávéhézban és vendéglőben bor vagy pezsgőhöz mindenkinek kitűnően fog izieni. I I 8 i fi é 1 I § & § esz, B, i 1 lr/, A mi képviselőnk. Hogy Nagykároly városának legnagyobb átka az, hogy képviselői soha sem tettek a városért semmit, felesleges mondanunk, de hogy a polgárság érdekeiben el ne jártak volna el egyes dolgokban, arra még nem volt eset. Gróf Károlyi József azonban azt tartja, hogy város polgársága hálával tartozik neki azért, hogy elvállalta a neki a választó polgárok zömének megbízatása nélkül küldöttségileg felajánlott mandátumot s a választóknak fizetett pörkölt és gulyás, valamint a főkorteseknek ajándékozott cigarettatárcával ki van egyenlítve tartozása. A bankett is, melyet a polgárság fizetett meg oly büszkévé tette a Nagyságos, nem Méltóságos képviselőt, hogy nem is akar ismerni senkit a város polgárai közül. Bizonyítja állításunkat a legutóbb megtörtént eset is. Városunk egyik köztiszteletben álló, igen tekintélyes állást betöltő férfiának fontos dolga akadt Budapesten, amelyhez információt akart kérni a kerület országgyűlési képviselőjétől. Megkívánjuk jegyezni, hogy ez az ur egyike volt azoknak, akik a grófot kortes útjában kisérgették, együtt ebédelt vele s a gróf visitelt is házánál. Felkereste a grófot Budapesten lakásán. Beküldte névjegyet. Fél órai várakoztatás után a borotvált képű inas visszajött azzal az üzenettel ! „a gróf ur nagyon elvan foglalva, nem fogadhatja, de tessék holnap eljönni, délelőtt 9 órakor, elfogja fogadni.“ Újból beüzent, hogy csak rövidke percet kér: Rideg válasz jött: Nem fogadhatja. Ott töltötte az egész napot elköltött Budapesti ellátásra 20—40 koronát, és másnap reggel 9 órakor jelentkezett a képviselőnél. Az inas azt jelentette a gróf elment s még nem jött haza. Várt, várt egész 11 óráig a gróf nem jött haza, ki tudja hol járt, avagy kalandok után futkosott-e? De a dolog vége az lett, hogy anélkül, hogy a gróffal egy percet is beszélt volna elkellett utaznia Budapestről a gyorsvonattal Nagykárolyba. Most jön azonban a dolog csattanós vége. Szolnoknál estebéd végett bement az étkező kocsiba. Kit lát egy asztalnál ? Gróf Károlyi Józsefet a kerület képviselőjét jóízűen falatozva. A gróf észrevette a belépőt, mélyen elpirult és köszönt. Városunk derék polgára, a ki napokon át kisérte kortes útjába, mélyen lenézte a grófot s távozott az étkező kocsiból anélkül, hogy estebédet evett volna. Megtudta azután, hogy a gróf Erdélybe utazott vadászatra. Elsőbb volt tehát a vadászat a kerület országgyűlési képviselőjének, mint egyik választója fogadása! Ezt jól jegyezze meg a város polgársága, azt hisszük adandó alkalommal tudni fogja azt, hogy lejárt az ideje annak a mikor hangzatos szavakkal lehet a választó polgárokat orruknál fogva vezetni. „Kollarit“ (bőrlemez) A jelenkor legjobb tetőfedő- és elszigetelő-lemeze. Egyedelárusitó Hershouits Hermann fakereskedő Nagykároly. Kép az utcáról. Temetésen. (S) Már lehullt az akác hófehér virága, már megsárgult a falomb, bokor, mind; és szél reszketteti a hatalmas koronákat; itt az ősz. A zöld fa köntös hazug, a madár dal elhaló, az aranyszin napsugár erőltetett, csak a szél a való. — Napok kérdése csudán, a fenséges természet megváltoztatja színét, az elbágyadt falevél élettelenül sárba hull, csak a szél erősbbödik . . . csak a szél a való . . . Testvére lelkemnek az ősz, a bánatos reménytelen falevél az én lelkem világa, örökké szomorú, uj életre vágyó. Ha csendesen észrevétlenül eltűnik az éltető nap aranyszin sugára, csak az emlék marad meg, amely fájó csupán, mert hát minden ezen a földön hazugság, csak a zizergö sárba hulló levél az igaz! Az ősz az én évszakom, komor és egyhangú, mintha a társadalom összes bűneiért ő vezekelne . . . Jön és elmúlik az élet, a jókedv, ha szürke köntösét ráborítja a még életre vágyó természetre. És mégis, csak úgy szeretem mintha egy anyának volnának gyermekei ... Ha leszáll a nyomasztó ködös őszi este, bolyongok egymagámba, künn a város szélén elhagyott sötét utcákon, ahova nem tolakodik el sem fény, sem pompa, ahol egyszerű szegény emberek tanyáznak, akik oly annyira beillenek az ősz színtelen fakó mil- liőjébe. Oly utakon járok, melyeket csak a bánat keres fel naponta, ahol a boldogság ritka vendég, és csak híréből ismerik talán. Ott, ahol az emberek reggeltől estéiig robotolnak testet, lelket egyaránt ölő nehéz munkájukban — egy falat kenyérért csupán . .. * * * És most mégis furcsa — csudálkozom rajta — messziről hegedüszó hangja ütődik a fülembe. Nem hiszek magamnak, és néhány pillanatra tanácsnélkűl állok meg az utcasarkon, majd pedig gyorsított léptekkel a hangok irányában tartok. A kocsi ut közepén négy legény csak úgy gyalogszerrel; vagy mint mondani szokás, az apostolok lován egy koporsót visz. Egyszerű olcsó, kis deszka tákolmány csak néhány száll későn nyíló virág a disze. A koporsó előtt három czigány valami gyászinduló félét muzsikál. A menetet munkás emberek zárták be. A lányukat temették. Nem telt sem orvosra, sem patikára, igy hát meg sem próbálkozhattak őt az életnek megmenteni. Nem kongott őrt harang szó, nem szentelte be a pap, csak úgy szegényesen kisérték ki, az utolsó útjára. Muzsikáltatnak neki. Ki tudja miért? Talán ha már az életben csak szenvedés volt osztályrésze, legalább most az egyszer neki, csak neki szóljon a muzsika szó. Nem siratják, — minek is — hisz náluk csak öröm, hogy annyi sok nélkülözést felcserél a megváltó halál így temetnek ők, „a gyepsoron" ködös őszi este, amikor a malom kürtje vissza adja éjszakára a rabszolga anyát, a család fentartó apát, hogy másnap megszakítás nélkül újból, ro- botolhassanak azért a falat kenyérért, addig mig ők is eljutnak életük legszebb pontjához, amikor nekik, — csak nekik szól a muzsikaszó . . . $ * * Benn a város villany fényben úszik, őszi eső veri a tükörsima járdát. A emberek a kávéházi ablakokból egykedvűen nézik, a sárba hulló, sárga bágyadt faleveleket. A menet kiért a temetőbe. Leeresztik a koporsót a nedves anya- földbe. Aztán felhantolják sirt. . . Néhány pillanat múlva újra üres a halottak birodalma nincs ott egy élő lény . . . Csupán a Házleboutáa miatt r m w gyári szerezhető he i = A Ej Eá A Íj JAI és KARÁCSON Ifi ajándéktár- BtllSBIt ===== f/ff tik. kezdett és késs női munkák, —--- rraan Füstös Dezső elö»vo“d* és tűr 33EBB.BCZEKT, Piacz-utca 13. szám. MUNKA ÜZLETÉBEN. Stenczinger liaz. Az idény legszebb, legdivatosabb női-ruha kelméi a legnagyobb választékban ... ■._= Kaphatói; : SZILAGYI IMRE : női- és férfi-divatáru kereskedésében i Nagykároly, Deák-tér. i
