Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-11-19 / 50. szám
Nagykároly, 1910. november 19. 50-ík szám. III. évfolyam. * közérdeR /rí í ■ Vfc* Hr\.v.> */. ÉRMELLÉK V KERESKEDELEM, IPAR ES MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. sz. Telefon 95. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : Dr. Ttiaitz Béla. Felelős szerkesztő: Simító A-ln,tlár. Főmunkatárs: l In Merts Xiáazló. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6 — korona félévre 3 — korona. Vidékre postán küldve egy évre 7 — korona félévre 3 50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hiidetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult Erzsébet napján. A mai nap kettős ünnepet ülünk. Az egyik a gyász, a másik az öröm ünnepe. Az öröm ünnepe annak, hogy éppen hétszázhárom esztendeje Pozsonyban, a királyi várpalotában megszületett 11. Endre és Gertrud harmadik gyermeke, Szent Erzsébet: gyászünnepét annak, hogy 1898. szeptember hó 10-én megállította a magyarok iránt legiga- zabban érző Erzsébet királyné szive dobbanását egy gazielkü, elvetemült némber megvillanó tőre. Az előbbinek, Szent-Erzsébetnek a fia későbbi fénye tisztán szűrődik át a századok során keresztül napjainkig, annak bizonyságul, hogy érdemes szolgálni az Istent a ki nehány évre nyújtja földi létünk határait: ellenben évezredeket enged úgy a hit, mint az erkölcsi világrendben gyakorolt érdemes cselekedetek dicsőségének. Negyedszázados biográfiája az Isten és a felebaráti szeretet csodás mixtumát mutatja az érdeklődő léleknek, miáltal az égi- ekben elmerülve és magasabb, tisztább régiókba emelkedve, örvendetesen hiszi, hogy a privátélet múlandó céljaiért, a közjó örömtelen zavaraiért, a vallás kárpótol minket a jutalmazó Isten boldogító társaságával. Erzsébet hitből fakadó tevékenysége nem föllobbanó játszi érzelem, hanem életelv volt. mely Istenhez, önmagához és embertársaihoz való viszonyát szabályozta, s kit a Mindenható éppen ezért csodákkal tüntetett ki, a r. k. anyaszentegyház a szentek közé iktatott s az oltárra helyezett, hogy ragyogó példájával, a hivő világ minden részét bevilágító toronyként előttünk tündököljön. Legendák és történeti bizonyságok authenticitására támaszkodva, lélekzet elfojtva nézzük, mint emelkedik Szent Erzsébet korának gondolatvilágán messze túl, hogy emberbaráti szivéből kiömlő érzéssel, boldogságos lakhelyét a koldusok, a nyomorultak és betegek penészboritotta odújával felcserélve, nekik titokban alamizsnát nyújthasson. íme az irgalmasság heroikus aktusa ! A mai kor tulfinomitott fia előtt sokszor érthetetlen a legenda alakjának élete, sőt nem egyszer undorral hajlik el tőle, mikor hallja vagy olvassa a páratlanul álló erények ezen hőseinek önfeláldozó készségét a felebaráti szeretet jegyében megszületni. Társadalmunk nem a keresztény, nem emberbaráti szeretet, hanem az önzés princípiumain rekonstruálódik. Egyesek, sőt egész néposztályok sülyednek a nyomor feneketlen örvényébe. „Szabadság, jog, egyenlőség és jólét“ hangzik mindenfelé. A régi rend romjain épüi is az uj társadalom : fényes palotasorok, az élvezetnek pompás templomai épülnek; ámde rideg falaik árnyékában kétségbeejtő nyomor meregeti révedező szemeit. Erzsébet királynéról, a mi édes anyánkról pedig még nem kell beszélni. Sokkal frissebb az ő sírja, sem hogy elfelejtettük volna azokat a nemes cselekedeteket, a melyekkel minket az elnyomatás, a szolgaságból kivezérelt. A magyar nemzetnek tiszta lelkű, tiszta szivíi géniusza volt, kit Isten azért küldött a földre, hogy Melódiák. — Draskóczy Ilona verses könyve. Én nem szeretem az asszony poétákat, mert tóbbé-kevésbbé minden asszcnyi lélek maga egészében poezis. De a szemük már nem lát poétásan. S a poétát — lírikust elsősorban — csak úgy képzelem el, ha a szemeivel, a poétáson látó szemeivel befele néz, s ott látja a lelkét, mely egy darabban kettő, az egyik poéta, másik a köznapi. Poetás szemévei látja a lelkének két küzdő darabját. A küzdelemből leszűrődik a vers. — Egy jónevü poeta asszony irta nekem : „Érzem, hogy fényeset produkálnék, ha anyagi gondjaim nem volnának!“ A köznapi lelke „érezte“ ezt, de én bizonyosan tudom, hogy nem produkálna fényeset, ha gondjai nem volnának. Mert nála a küzdelmet ingerli és fokozza a gond. Mikor költeményeket birálgatok, elsősorban azt kutatom, hogy micsoda lélekküzdelmek ered- , ményei a versek. A Draskóczy Ilma könyvében is azt kutatgatom. S egy gyönyörű küzdelmet látok. Az életet még eléggé nem élő asszony vágyó, vivő küzdelmét az élet után. Az élet nem akar elébe jönni, de ő makacs fej — bizonyosan kálvinista — ő sem megy az élet elé. Zugó jajjai lesznek ennek az asszonynak, ha egyszer találkoznak. Pedig óhajtja, féli, reméli. ... fáj nekem ez idetévedt, Asszony erőtlen, pernyepisiogása, Meddő, semmicélu kis élet!“ Meddő még neki, mert csak küzdött vele, le is győzte. De mámorából nem ivott Mert ha ivott volna többé nem volna semmi célú. Nagy, asszonyi vágyódással akarja betölteni hivatását: „Én elmegyek és nem lesz folytatásom Megújult élő másom. — " — — Éltem ? Máshol meg: „De tudom, érzem, lenne valami S nem élne fakó-szürkén nyomtalan Meddőn, letörve, észrevétlen Az én fiam“ Életet akar ez az asszony. Fájdalmas, örömes, anyás, leányos életet. Nem bánja akármilyen legyen. S amig ez az élet nem jön, az ő szeme csukva marad, legalább is a poétásan látó szeme igen. Az „élet nem ismeréséből származik a nagy kapkodása. A lelkében is keres valamit, a hazafiaskodásban is, seholsem talál Az írásokhoz fordul, „tudakozza az Írásokat“, az „Énekek-éneké“-vel zengi nászdalát, de a biblikus merevségben elvész az asszony, a nő s olyan lesz, mint egy férfi, ki pénzéért veszi el a nőt. Szépek a szavak ajkain, a szinük, az izük mámor, de a lelkűk nem az. A hazafiaskodásba teljesen bele- vész. Az esküdöző, nagyokat mondó Ábrányi hazafias versek lejárták magukat. Értelmes emberek csak nevetnek rajta. Aztán olyan furcsa is a gyönge nőnek szájából: Kar ácson i és ajéri aj á n ítéli legalkalmasabb korcsolyák, konyhaedények és konyhafelszerelések igen jutányos áron szerezhetők be W—*, FRilKL BESZ© ÍSi^siEEnJ vaskereskedésében Nagykároly, Széchenyi-utca (Makay-palota). Lapunk mai száma 12 oldal terjedelemben és 350Ö példányban jelent meg.
