Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-11-12 / 49. szám
49-ik szám. Nagykároly, 1910. november 12. III. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. sz. Telefon 95. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : 3Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő: Simító Aladár. Főmunkatárs: X>r. 3VE@z-ts Xaászló. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— korona félévre 3'— korona. Vidékre postán küldve egy évre 7'— korona félévre 350 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult Kérelem eíétflzeSósnkhez és olvasóinkhoz I Alig pár hét múlva fordulóhoz- ériink és ezt az alkalmat felhasználjuk arra, hogy Szatmár vármegye és az „Érmellék“ közönségéhez kérő szóval forduljunk. „A Közérdek“ „Érmellékre“, a mi modern szellemit, eleven és friss lapunkra hívjuk fel a figyelmet és kérjük, hogy bennünket előfizetéseikkel támogatni szíveskedjenek. Szokás ilyenkor nagyhangú Ígéreteket hangoztatni, szokás elmondani, hogy milyen jó, becsületes, bátor és szókimondó újság vagyunk; szokás elmondani, hogy minden földi üdv és boldogság árad arra, ki a lapra, amely „a legelterjedtebb, legjobb, legigazibb“. Mi nem hódoluuk ebben sem a régi formáknak. Amint minden uj ennek a I lapnak a külsején, minden friss a tartalmában, éppen úgy csupán azt mondjuk: a ,, Közérdek“ „Érmellék“ becsületes meggyőződéssel szolgálta a közérdeket eddig, azt teszi ezután is. Toliunkat senkinek bérbe nem adjuk, de viszont mindenkor síkra szültünk bármilyen dologban, ha a közérdekről van szó. Több ízben megmutattuk már, hogy az igazság és a közérdek szolgálatában nem riaszt bennünket vissza senki és semmi, sem fenyegetés, sem üldözés sem az aljas szándék gyermekeinktől a betévö falatot elvenni. Mi küzdöttünk lankadhatlan szorgalommal, rendithetlen bátorsággal. így akarjuk ezt továbbra is. * Hogy ezt lehessük, szükségünk van a közönség támogatására, mert mi csak abból tarthatjnk fenn magunkat. Kérjük tehát igen tisztelt előfizetőinket, hogy múlt és folyó évi hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. Az irántunk eddig megnyilatkozott bizalom és jóindulat reményt nyújt nekünk arra, hogy Szatmármegye és közönsége nem tagadja meg tőlünk jóindulatát és támogatását ezután sem. Az esküdtszék. Irta: Dr. Veréczy Ernő. Ha a még nem is olyan régi intézményünk, az esküdtszék működését figyelemmel kisérjük, ha nézzük azt a tudatlanságot, óriási botlásokat, amelyeket az esküdt urak napról-napra elkövetnek, ha látjuk, hogy mennyire nem tudnak különbséget tenni a minősítés és büntethetőség kérdésében a törvény állal felállított határok között, ha látjuk azt, hogy nő, gyermek, anya, apaMiért öltem meg. Irta: TÍMÁR BALÁZS. . . . Nem azért öltem meg, mintha féltettem volna. A vizsgálóbíró tanúságot tehet, hogy soha, egyetlen egyszer se hozakodtam elő ezzel az utszéii mentségével a megcsalt férjeknek. Az ügyvédemre bíztam a szónoklást, s amikor az esküdtszék felmentő Ítéletét olvastam, csöppet sem nyugtalanított lelkiismeretem. Valljuk meg őszintén: cudar teremtés volt az én feleségem. Soha bánatnál egyebet nem szerzett azoknak, akik szerettek és az igazság az, hogy az én cselekedetemhez semmi köze a féltékenységnek, s fegyveremet nem irányította semmiféle maga- hittség. Házasságunk elején féltettem egy kicsit. Férji magahittségem pedig ... Eh! nem is érdemes róla beszélni, hisz annyira megalázkodtam oldala mellett. Hogy miért öltem hát meg . . .? Azok, akik hosszasan éltek ilyen teremtés oldala mellett, azok nyomban megértenek. Szolid, jóindulatú ember vagyok én. Utálom az erőszakosságot, mint a hogy a porcellán-gyüjtő irtózik a törött cserép csör- renésétől. Kerülöm a pörlekedést, durva szóra, szinte udvariasan felelek, s a világért meg nem ütnék valakit. Hogy poltron volnék ? ! Szó sincs róla. Helyt az én szivem. Sokat utaztam. Kisázsiában, a motoros kocsin nem egyszer forgott veszedelemben a nyakam — mondhatom nem borzongtam. Ami pedig az ütést illeti, nem attól félek, hogy engem ütnek meg, de éppen ütni utálok. Ilyen békés lévén a természetem feleségem persze azt sütötte ki, hogy gyáva vagyok. Hasztalan magyarázgattam neki karakteremet: nem tágított. Ha olajba főzöm, ott is csak azt ismételte volna: te gyáva. Ami azt illeti nem sokat törődöm a mások véleményével, de hogy saját felesé- I gém igy vélekedjék rólam, az bosszaníott. Házasságunk elején legalább is bosszantott I s később amikor már lemondtam az önbecsülésről még jobban izgatott. Az együttélés I csak annál inkább elmérgesiti az ilyesmit. Különben is nincs az a kinai hóhér, aki csekély eszközökkel irgalmatlanabbul tudná kinozni az embert, mint a gonosz feleség. Az én feleségemben a női faj minden gyarlósága együtt volt: kicsinyes, duzzogó, ingerkedő — s micsoda művészettel értett a megalázó célozgatásokhoz. Egész szótára volt az olyan kétértelmű kifejezésekből s amitől az emberben lobbot vet a vér s képes volt, hogy e tekintetben idegenek előtt is jól megértesse velem, mivel akar gyötörni. .-dlandóan vérzett rajtam valami nyílt seb, mint az öszvéren, amelyet a sunyi arab mindig ugyanazon helyt szurkál. Váljunk el! Egyéb menekvés nincs !.. Igen, de bár bizonyosan tudtam, hogy a jó lélek nem egyszer megcsalt, nem volt a kezemközt semmi bizonyíték a válópör megindítására. Hogy pedig közös megegyezésig Szives = Cüséghez“ címzett = tudomásul! cipész üzletet Van szerencsénk a nagyérdemű közönség becses = tudomására hozni, hogy helyben a Vargádé- féle házban, Fény-utca 19-ik szám alatt, a csendőr kaszárnyával szemben a : mai kor igényeinek megfelelően berendezett s : = nyitottunk, = készítünk KOBRÁK és AMERIKAI cipőket mérték szerint. — Orthopäd és ludtalpuak részére kényelmes cipőket szakszerűen s jutányos árban vállalunk. — A nagyérdemű közönség becses pártfogását kérve, maradtunk úri és női cipész Üzlete a „Hűséghez“, Nagykároly Fény-utca 19. sz. kiváló tisztelettel MATIS ES BLAU, ^ ÍQ nUniB 4
