Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)

1910-10-22 / 46. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK október 22. 46-ik sz. CSAKIS A KTÖKLBT ÉRDEKLI ! Katz Sámuel Megérkeztek az őszi és téli fe’öltök, bundák, szőrme és plüss paletók, boák és muffok legdivatosabb kivitelben. — Legújabb kosztümök és franczia ruhák mérték szerint készíttetnek. Eésas pongyolák olcsó árban. ___________________ A debreceni repülő nap vasárnap e hó 30-án lesz. A Franciaországban kiütött vasúti sztrájk kellemetlen akadályokat gördített a a Debrecenben hirdetett avaitikai látványos­ság elé. A múlt vasárnap kellett volna Fernande Blanchard avaitikusnak felszállania s az utolsó pillanatban jött az értesítés tőle, hogy a sztrájk miatt nem érkezhetik Debre­cenbe. Így történt, hogy a repülés e hó 30-ára, vasárnapra maradt. A Párisból érke­zett távirat nagy megütközést keltett a deb­receni repülést rendező bizottság körében s azonnal intézkedtek, hogy a Blériot rend­szerű uj tipusu gépet Párizsból a belga határszélre darabokra szedve automobilon szállítsák, úgy hogy a repülőgép idei­jében megérkezzék. így sikerült, amég mindig tartó vasúti sztrájk dacára is a nagyszerű látványul szolgáló ördöngös masinát Debrecenbe juttatni, amely most van szerelés alatt úgy hogy vasárnap e hó 30-án tartandó repülésnél már használatba vehető lesz. Pazar látványt nyújt a repülőgép. Olyan mint egy őskori madár, mely kiter­jesztett szárnyaival gyönyörűen szeli a leve­gőt. Igen érdekes a repülőgép motorja. Uj találmányu „Gnom“ motor ez, mely nem nagyobb mint az ember két ökle s mégis 70 lóerejü. A felszállást ezen a csodagépen teszi a kiváló aviatikus, aki a legutóbbi verse­nyeken is nagy sikereket aratott úgy a magassági repülés, mint a hordképesség terén. A debreceni repülést rendező bizott­ságtól vett értesülés szerint a felszállás felül fog múlni minden eddigi vidéki kísérletet. Tekintve, hogy közönségünknek itt a közel­ben lesz alkalma a repülés bámulatos meg­oldását láthatni, melegen ajánljuk, hogy a Debrecenben tartandó felszállást tekintse meg. A közlekedés igen kellemes. A mennyi­ben tőlünk Debrecenbe napjában többször közlekednek a vonatok úgy oda, mint vissza s igy minden nagyobb költség nélkül még vasárnap vissza utazhatik a kiránduló közön­ség Debrecenből. A repüléshez Debrecenben a helyi vasút szállítja a közönséget. Kedvezőtlen idő esetére kényelmes katonai sátor tábor áll rendelkezéseire, mely a nézőt megvédi az idő viszontagságaitól. A repülőtérre a jegyek igen olcsók, melyek Debrecen minden trafikjában kap­hatók, de beszerezhetők a debreceni helyi vasút kalauzainál is. Hihetőleg a nem mindennapi látvá­nyosság városunkból szép közönséget fog e hó 30-án Debrecenbe vonzani. % j§ fs /■sl I ROSENFELD SÁMUEL I NAGYKÁROLY, I KÖNYÖK-UTCA 7. I közvetítő irodája •• ELHELYEZ: •• vendéglői, kávé­házi, férfi és női •• személyzetet. •• B L E F o /’.S /.S /.S /.S/Jv A.V V / £j/ & is )/C\vw2.<2*fv\v i i '(■S', fis I 3XT i Ín' «-W» Fűszer és csemege bevá- ~m sárlási forrás! ü“ Naponta friss virsli és fölvágottak. SZEGEDI TEAVAJ. ßeföztök, főzelékek, hús és hal- :: conzervek. :: Világhírű Ridgweys angol tea Vj 1/2 y4 angol fontos dobozokban. Legfinomabb tea-rumok, angol és magyar tea-sütemények. Első helyről beszerzett füszer-áruk állandóan raktáron. SCHNELL IMRE Telefon 80. fűszer és csemege üzlete ---- * Nagykároly. Vid éki megrendelések azonnal teljesittetnek. SZÍNÉSZET. A mi bününk. Válasz Czakó színházi titkár nyilvánosan hangoztatott vádjaira. Mi, újságírók, vagyunk a világ ieg- ostobább népe. Egész életünket heves harc­ban töltjük el mások érdekében, a magunk dolgaival alig törődünk. Az élet legkönnyel- mübb pazarlói mi vagyunk. A „közérdek“ szent nevében gyakorta nagyokká fujjuk az analfabétákat is és ha egy ilyen dohos agyú kretén olykor neki veti magát, némán tűr­jük el hitvány rugaszkodását. És mégis, mi vagyunk mindig azök, akiket a világ leg­rosszabb embereinek tartanak. És mi ezt legtöbbször némán türjük. Nem a könnyelműség, de a munka imádatos, szent láza az, ami az újságírót némává teszi még olyankor is, amikor a maga becsülete érdekében kellene szilaj harsonát fújni a cudar bántalmazok felé. Az újságíró munkája mindig sürgős és azt sajnálja legtöbbször: a napnak mért van csak huszonnégy órája, hogy miért nem tölthet több időt Íróasztala mellett a másokért vívott harcban. Az újságírónak csak egy evangéliuma van : a munka. Lelke legszebb érzéseit, szive tiszta szeretetét, agysejtjeinek forró lázban égő foszlányait, énjének egy-egy darabját veti mindig, min­den írásánál papírra az újságíró. Önmagát sorvasztja, pusztítja a munka ölő, gyilkos lázában. Tudja, hogy belepusztul az emésztő lázak munkájába, hogy a nagy eksztázisok idő előtt megőrlik, elsorvasztják idegeit, de az újságíró mégis kedvvel, szeretettel dol­gozik. Aki igazi újságíró, az ilyen. A munka mellett pedig sohasem látjuk a multat: nem gondolunk arra, selyempap­lan alatt születtünk-e, vagy csak darócban, de nem látjuk, ami sokkal fontosabb volna, a jövendőt sem, amelynek végében a mi határállomásunk van legtöbbször a — kórház, vagy szanatórium — kinek hogy telik. A leg­több újságíró élete delén tör le, mert idő előtt öli meg a munka. Talán mert tudjuk, hogy a sors szűkén méri részünkre az időt, azért vagyunk mi annyira könnyelműek és jószivüek, hogy némán türjük el, ha valaki jóságunkkal visszaél és hála helyett meg­rugdos bennünket. A nagykárolyi városi színházról irt jogos kritikánk miatt most is az újságírókon igyekeznek rúgni azok, akiknek ez az őszinte vélemény kellemetlen. Mosolyogva, kacagva nézük ezt a nagy nekihevülést és jól mulatunk Czakó titkár kirohanásán, a ki nem restelte a nyil­vánosság előtt ezért szemrehányással illetni szerkesztőnket. Hogy á rendreutasítást meg­kapta érette, azt felesleges mondanunk s most fünek-fának panaszkodik reánk, meg­változtatni szeretné a közvéleményt, mely teljesen osztotta lapunk múlt heti számában megjelent jogos kritikát. A hangulat megváltoztatásához pedig csak egyetlen eszköz vezethet sikerhez, ha rágalmazzuk az újságírót, ha összetörjük a tükröt, amely híven, becsületesen, igaz­ságosan adta vissza a színháznál uralkodó állapotokat. De mi minden könnyelműségünk mel­lett sem vagyunk olyan tükör, amely szó nélkül össze hagyná magát zúzni. Mi csupán megírtuk az igazat. Hogy „közérdek“ kivánta-e ennek a megírását, ebben legkevésbé kértünk Czakó titkártól tanácsot. De senki mástól sem fogadnánk el tanácsot, mer.t, hogy mi a közérdek, azt mi magunk tudjuk legjobban. Mi toliunk becsületével a közönséget szolgáljuk mindig, a közönség pedig a közérdek megvédését látta abban, amikor a színháznál uralkodó ferde dolgokról megemlékeztünk, Figyelmeztetjük tehát Czakó urat, hogy mi türelmesek vagyunk s igen sokat eltű­rünk különösen azoktól, akinek véleményére igen keveset adunk, de van egy bizonyos határ, a mikor azt mondjuk, hogy elég. Ez az időpont elérkezett. Lapunk munkatársai — az ügyvédi kar tagjai sorából irták a kritikát — helyt állanak annak minden so­ráért, tehát a antisemitizmus vádjának mellyel lapunkat jogos kritikája miatt illette, az ön részéről való ujabbi hangoztatása esetére, tudni fogom köteles­ségemet és meg megfogom tudni védeni lapom mnnkatársait, az ön rágalmával szemben. Simkó Aladár fel. szerkesztő. Az elmúlt heti előadásról, az alábbi­akban számolunk be. Pénteken került színre zóna előadás mellett az „obsitos“ ez. operette. Az Ob­sitos előadása, — miután a múlt szezonban ezen darabbal mutatkozott be a társulat, — még mindig emlékeinkben van s ezen az alapon bátran állíthatjuk, hogy a sikert illetőleg az idei előadás jóval felülmúlta a tavalyit, mi természetesen újabb jobb erők alkalmazására illetve a társulat erősbödé- sére enged következtetni. Elragadó játékot nyújtottak : Balla Mariska, Dénes Ella, Mát- ray Heltai, Káldor és Pongrácz Matild, kik egyúttal a fő szerepeket kreálták. Szombaton, adták elő másodszor „Csi­tulj szivem“ c. bohózatot, mit erős pikan­tériájánál fogva a közönség egy kissé fa­gyosan fogadott, egyébként az előadás a bemutatóhoz hasonlóan jó volt. Vasárnap, d. u. félhelyárak mellett került színre másodszor az “Iglói diákok“ c. diák történet, az előadásnak meglehetős zóna ize volt. Este fényes elitte közönség

Next

/
Thumbnails
Contents