Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-10-15 / 45. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK október 15. 45-ik sz. CSAKIS A NŐKET ÉRDEKLI! r-iiT-i Katz Sámuel OE3 Megérkeztek az őszi és téli felöltök, bundák, szőrme és plüss paletók, boák és muffok legdivatosabb kivitelben. — Legújabb kosztümök és franczia ruhák mérték szerint készíttetnek. Kéase pongyoláit olcsó árban. mindazt, ami ezzel együtt jár, mert mindezek előrehaladásához, elnyeréséhez, az egyetlen s mindent legyűrő alkalmatosság kell: a pénz. Pénzhez, gazdasági állam pedig csakis a termények révén juthat és pedig azon termények révén, melyek szükségletein felül jutottak a gazdák osztályrészéül. Mert ha a föld csak annyit hoz, ameny- nyi épen elegendő, hogy a földmivelő ember magát, családját eltartani képest akkor az az ország mindenben stagnál. Stagnálni pedig, mint Roschor, angol sociologus mondja egyet jelen, a retrográd fejlődéssel, vagyis a visz- szafejlődéssel. A népek harcza, a rohamos haladás, mely minden nemzetet magával ragad nem tűr egy percz- nyi elmaradást sem. Mert a pillanatnyi lemaradás következménye az elmaradás, mely egyben erőgyengülést s végleges bukást von maga után. Ősz van. A tarlótt bokrokon ökörnyál himbálódzik. Messziről harangszó panaszos hangját hozza a késő őszi langyos szellő. A szűretelők vig danája lelkűnkbe kap s könnyes szemekkel tekintünk a mi véreink jövendő sorsa felé. Hej mikor függetleníthetjük mi majd sorsunkat a természet szeszélyeitől, mikor lesz boldog a magyar majd akkor is, ha a termése véletlenül nem vág be neki. Mikor lesz hegyenvölgyön lakodalom, még akkor is, mikor a súlyos gerezdek nem csillognak a szőlőtőkéken s lesz heje huja akkor is, ha a búza ára nem olyan magas, mint ebben az áldott esztendőben. Mikor?! Talán sohasem! Vagy mégis! Majd, ha a mi országunk támaszát és talpkövét, a tiszta erkölcsön felül, az ipar s a vele kapcsolatos kereskedelem alkotja. IBlfnl 1 Valódi rozs kenyér csakis a kutya véd- ----------- jeggyel -------TB lEfon Jmf Tilefan szám 88. gaftjjStLt. szám 88. =kapható= Kolumby Nándor fűszer-, csemege-, bor- és ásványvíz-kereskedésében KTagyltároly, Vármegyeházzal szemben. Darabja. 30 fillér. Mindennap friss felvágott. □ 00=““=----------Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatóságai, hó 13-án tartotta évi rendes közgyűlését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A gyűlést fél 11 órakor nyitotta meg elnöklő főispán, akit a terembe léptekor lelkesen megéljeneztek. Főispán meleg szavakban üdvözölvén a tagokat, örömének adott kifejezést, hogy a lefolyt politikai küzdelmek egyáltalán nem zavarták meg a politikai pártok közötti békés együttérzést a közügyek iránt, kérte a bizottság tagjait, hogy a vármegye javának előmozdítása érdekében kifejtendő tevékenységében támogassák. A közgyűlés a beszédet lelkesen megéljenezte. A gyűlés első tárgya az alispáni jelentés, felolvasottnak tekintetett. A tárgyhoz, az az utakat illetőleg Szuhányi Ferenc orsz.. képviselő szólalt fel, aki a Tyúkod Porcs- almai ut kiépítésénél felmerült sérelmeket ecsetelte. Dr. Falussy Árpád érendrédi ügyvéd a nagykároly-érendrédi ut építésénél észlelt misériák felett siránkozott, nem mulasztván el saját érdemeit az ut építésének kieszközlése körül hangsúlyozottan és gyakran emlegetni, hivatkozván arra, hogy a minszternél személyesen közbejárt (?), közgyűlési felirat intézését javasolta. Ilosvay Aladár (igen finom kifejezéssel élve) tévedésnek minősiti Dr. Falussy Árpád állítását, jelenti, hogy az utmiseriák ügyében ugyan a közigazgatási bizottság felirt a miniszterhez, de intézkedés nem történt. Igazságtalanság nem történt. Igazságtalanságról szó nincsen ily irányú felirat intézését nem tartja szükségesnek, de hozzájárul ahhoz, hogy közgyűlés kérje, hogy a kőnek egy más bányából való szállítását rendelje el a miniszter, melyet Dr.Nagy Sándor felszólalása után, ki az erdődi ut kiépítésénél felmerült költségek visszatérítését kérte, továbbá Kacsó Károly műszaki tanácsos, az államépitészeti hivatal főnöke felvilágosítása után, a közgyűlés magáévá tett. A törvényhatóság 1911. évi költségelőirányzatát az állandó választmány azon javaslatával, hogy egy aljegyzői, egy orvosi, egy közigazgatási gyakornoki állást rendszeresít és egyik aljegyzői állást árvaszéki jegyzői állásnak minősiti, egyhangúlag elfogadta. A közigazgatási bizottsági és központi választmány választására együttes szavazást rendelt el a főispán és a szava- zatszedő-bizottság elnökévé az első bizottságnál Domahidy Istvánt, tagokká: N. Szabó Albert és Ujfalussy Lajost, a Il-ik bizottságnál Madarassy Gyulát, tagokká Dr. Jékey László és Kovács Miklóst nevezte ki. A bizottság tagjai lettek: Közigazgatási bizottsági tagok: BöszörKarddal leütötte az ágyúról, belehalt, beszélik itt-ott. A rövid sorokon keresztül gázolnak a szavak, a kétnapos katonák közt félelmesen terjed tovább a beszéd ? Belehalt. . összeverte .. Leütötte? Igaz. Hát ez már igy lesz? most már igy? A sorok megbomlanak mintha közéjük ütöttek volna, az emberek egy percre előbukkannak az egyenruhából, amint sápadtan és bambán egymásra néznek. A testek nem működnek, a tagok, a csuklók nem hajolnak, a gyakorlat megakad. De mint az ostor csördit bele a sorokba a káplárok hangja. A legények igazodnak s a lábak ismét kilépnek, a kezek feltartatnak, s a derekak lehajolnak. Az őszi szél meg csendesen kavargatja fejük felett a harangzúgást s a katonabanda taktusos gyászindulóját. A betegeket, a hibás újoncokat a kórházba rendelték. Ott kitapogatja és megvizsgálja őket a főtörzsorvos ur, a rósz fülüeket, rossz szemüeket, meg a kiknek valami belső bajuk van, ki kell kopogtatni. Nincs is mind katonának öltözve, ez a silány beteges had bizony olyan, mintha a búzából a hibás, összeszáradt szemeket külön szemelnék. Még bent vannak, a ló közt, alig látszanak. De hogy igy együvé kerültek, nagyon kiüt a baj rajtok. Összeszorulva járnak a laboratóriumba, egy pár öreg baka vigyáz rájuk, a kirendelt naposok a századtól, mint valami őrök a rabok felett. Itt ezek a nyavalyások bűnösnek is érzik magukat, mivel éppen most mertek betegek lenni. Fenyegető eszközök is láthatók, úgymint hosszú üvegek és görbe csövek, veres folyadékok az asztalon, fényes ollók, hegyes fogók és kések üveg alatt a polcokon. A fiatal doktor néha kidugja a fejét a másik szobából s hívja egyenként az embereket. A ki kijön azt körülveszik. Mit csináltak veled te? Leültettek, a szemembe néztek. Na, bolond bundás, tán szép a szemed ? — kérdi a szakazvezető. Egy szőke- képű, vékony paraszt ez, aki már vígan .feszég a kék ruhában. Azok közül az eleven parasztlegények közül való, akik hadnagynak is jók lennének, ha olyan ruhába bujtatnák őket. Abba is csak bele kell szokni, a csillagok világítanak a gallérján a bojtok vígan fityegnek erre-arra a blúzán. Most kiszol az orvos: Lába Vaszi! Na 1 A legények összenéznek, melyiket hívják? Lába Vaszi nem halja, mert süket. Ott áll a fal mellett lerogyva, mint egy zsák krumpli, olyan csendes, olyan öntudat nélkül való. A lába a széles bakancsban, mintha belesüppedt volna a földbe, a teste, a nagy, erős teste húzódnék utánna. Vastag nyaka izmosán, keményen hajlik előre az alacsony gallérból. Ez süket bizony. Lába Vaszit hamar ki is lökik a szobából a doktorok csak egy keveset kiabálnak reá. A többiek körülfogják. Hátha szimulál a vacker! mondja a piros bojtos. Lássuk csak! Oda kerül a háta mögé és leejt egy pénzdarabot. Tudvalevő, hogy erre önkéntelenül megfordul minden szimuláns. Vaszt nem fordult meg,, nem halja. A többiek mégis összeröhögnek s vizsgálgatják az oláhot. A piros bojtos mellé áll, csendesen szól neki, de titokban csendesen megrántja a karját, TeVaszikám! Az oláh erre odafordul, a többi még rácsodálkozik, mert azt hiszi, hogy a szólitásra fordult meg. Áhá, horgos! mondja a szakaszvezető, hallasz ugy-e ? Csak haza akartál menni az anyádhoz mi ? A szeretőd fersinge mellé? Majd kapsz kurta-vasat! Az lesz a szeretőd, szorítja a lábad, meg is ölelheted! Megálj csak vaszker! Lába Vaszilka nem értett ebből egy szót se. De látta, hogy gúnyos pofával röhögnek körülötte a többiek, látta, hogy hadonászik képe előtt a háromcsillagos ur, huzza, cibálja és fenyegeti. A bizonytalan hangtalanság veszedelmei rohanták meg Lába Vaszi szegény fejét. Még jobban neki dőlt a falnak a feje előre bicsaklott s csorogni kezdett a könny a szeméből. Nagy durva és értelmetlen csöppek hullottak a Vaszi kék blúzára, de hátha keserűbbek ezek, mint az apró, finom és értelmes könnycseppek? Kovács Gyula és Társa Őszi és téli női felöltők, divat bundák, szőrme és plüsch kabátok, boák és muffok, leány és gyermek felöltők, kosztümök, pongyolák, csipke, selyem és szövet-blouzok dús választékban vannak állandó raktáron, melyek a legolcsóbb szabott árak mellett árusittatnak. II II II ix o i divattermeitoen DEBRECZEN, Főtér 55. 1 II 11 II II Hungária kávéház mellett. II II
