Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-07-01 / 30. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK julius 1. 30-ik sz. Az idény legszebb, legdivatosabb női-ruha kelméi a legnagyobb választékban . HaphatdK : SZILÁGYI IMRE : női- és férfi-divatáru kereskedésében : Nagykároly, Deák-tér. : f ' >fg *fS B*-' ff* ff* ff* ff*g^.«t § Vaéplőtnlajdnnosoh H\ ßff yelmébe! át » w fm ép hajié szíj ah .mindenféle méretekben legnagyobb választékban és legolcsóbb árak mellett kaphatók Fried Jenő bőrkereskedésében Deák-tér, Nagykárolyban. Séta a városban. A kártyázó város — A nagykárolyi terménypiacz hiénái. * E szerényke lapban városunk irodalmi életéről írott sorokra többen adtak viszhan- got olyanok, akik már nagyobb idő óta szívják a város levegőjét s igy járatosabbak bizonyos helyi kérdésekben, mint e sorok írója, aki mindössze egy fél esztendő óta töprenghet a nagykárolyi megoldatlan kérdéseken. E megjegyzések abban találkoznak, hogy szinte nevetséges Nagykárolyban iró és irodalomkedvelő emberek egyesüléséről beszélni, ahol a kártya teljesen leköti az emberek minden szabad idejét. És — fájdalom — ezek a megjegyzések nagyon is igazak. Itt ahol alig akad valami nemesebb szórakozás szinte önkénytelenül, sőt kényszerülve fordul a legveszedelmesebb s egészségi szempontból is legkárhozatosabb időtöltéshez mindenki, aki nem képes alvással tölteni a szabad idejét. Csattogtatják az ördög bibliáját a kávéházakban, körökben, vendéglőkben s mindenütt, ahol már két-há- rom úr a vinkó mellé telepedik. Görnyedt háttal dohányfüstben szedegetik elő és adogatják tovább a nehéz munkával keresett pénzdarabokat, amelyek fogytával szidják az öreg apját is annak, aki a kártyát kitalálta, de azért újra neki ülnek, mert nem tudják mivel elütni a sivár, egyh'angu nagykárolyi estéket. Halvány vigasz, hogy az évnek egy igen kis részében elsőrendű szini- előadások vannak városunkban, mert bizony aki egész éven át a kártyaasztalhoz van kötve, nehezen szánja rá magát, hogy szakítson régi, démoni ideáljával. Legtöbbet mondhatnának erről a dologról azok, akik szellemileg élénkebb, kultúrái tekintetben előre haladottabb városról kerültek ide s akik néhány, odahaza unottan eltöltött éjszaka után felfrissülést remélve éppen olyan kártyások lettek, mint a régebben megtelepedett nyagykárolyiak. És ennek a bajnak az orvoslása végett hiába fordulnánk a hatóságokhoz, hiába írogatnának a lapok méteres czikkeket, hiába zárnák be a kártya- odúkat, nem segitne itt semmi intézkedés. A minden nemes szórakozási mód nélkül való város nem képes egykönnyen megszabadítani magát az ősi átok igájából; az unalom elkeseseredetté tesz itt mindenkit, az elkeseredett ember pedig mint mentő- es'zközhöz nyúl a kártyához, mely sok-sok veszedelme mellett is képes minden egyebet feledtetni, elsősorban pedig magában a kártyában rejlő veszedelmeket. Nagy átalakulásnak kell itt végbemennie, hogy az emberek elforduljanak a kártyától, Megkell változnia a társadalomnak, a város képének és soksok, ferde irányban haladó intézménynek. Amit a jelen körülmények között mégis meg lehetne, sőt meg kellene tenni, az, hogy legalább a kártyázó helyek számát csökkentenék, a szellemfejlesztő intézmények számát pedig szaporítanák. Rendszeresíteni kellene rendes irodalmi, zenei estéket semmi, vagy igen kevés belépő dijak mellett és gondoskodni kellene egy nagy, nyilvános könyvtárról, amilyen minden valamire való városban nem egy, de több is található. Keresztülvihető volna az is, hogy a nagyobb kávéházakban, melyeket a közönség az újságokért keres fel és ahol társaságot vél találni, ahol gondolatait kicserélje, csupán a kártyaszobában engedjék meg a kártyázást, hogy a közvetlen, véletlen szemlélés által senkise legyen kitéve a kisértésnek, ha azt egyébként nem keresi. Ma például ha bemegy az ember a legnagyobb nagykárolyi kávéházba, újságolvasó, csendesen elbeszélgető urak helyet a kártya körül összebújt, töprenkedő- képü csoportokat lát s már ez magában is annyira lehangoló, hogy aki nem kártyás, undorodva hagyja el az ilyen helyet. * * * Nagy elkeseredéssel panaszolta el a héten egy helybeli úri nő, aki maga szokta reggelenként bevásárolni az ebédkészitéshez szükséges piaci dolgokat, azt a tűrhetetlen jelenségét, melytől tisztán kiviláglik, hogy miért van olyan drágaság a piacon. „Reggelenként meglehetős korán szoktam kimenni vásárolni — panaszolja az illető uriasszony, — hogy hozzájuthassak a vidékről jövő elárusítók terményeihez. Végig megyek a piacon, ahol bőviben van zöldség, tojás, tejföl, vaj és minden, amit csak keresek, de ne adj Isten, hogy bármelyik vidéki elárusítóhoz hozzá férhetnék. A vidéki elárusítókat körülguggolják a helybeli kofák, akik árverési hiénák módjára rávetik magukat a vidékiek terményeire és olcsón összevásárolják azokat, hogy aztán maguk drágábban adják el. Tolakodásukkal igazán kofamódra ellökdösik a háziasszonyokat s nem egyszer hallatlan gorombaságokat kell elszenvedni tőlük azoknak, akik a vidékiek révén olcsóbb terményekhez szeretnének jutni. Ez ellen ebben az amúgy is hallatlanul drága világban tenni kellene valamit, mert mégis csak képtelenség, hogy a helybeli kofák erőszakoskodásaikkal teljesen hatalmukba kerítsék a nagykárolyi terménypiacot.“ Eddig az úrinő elkeseredett panasza, mely után felmerül a kérdés, hogy hát mit is kellene itt tenni ? Én azt hiszem, hogy ezt a kérdést igen egyszerűen úgy lehetne megoldani, hogy a város külön piacra terelné a vidéki elárusítókat és külön piacra a helybeli kofákat, egymástól olyan távolságba, hogy legalább ez a távolság megnehezítse a vidékiek rögtöni kizsákmányolását. mindenütt mellette lehetett látni. A kirándu- I lásokra az ő négyes fogata vitte Lenkét, a a tennis játékban ő volt mindig a pártnere és a szombati táncmulatságokon mindenkor őt illette a második négyes. Már mint fait- accempliéről beszéltek a közönség körében bekövetkezendő eljegyzésükről. Így telt el a nyár szakadatlan vigasságok között és észre sem .vették volna, hogy már elmullott, ha a hűvösre vált őszi | napok unalmas órái és a bőröndök fene- j kéről előkerült felöltők naftalin szaga nem figyelmezteti erre őket. Már jó ideje nem történt semmi erde- j kés eset. De egyszerre élénk szenzáczió izgatta fel az idegeket: azt beszélték, hogy Szigetváry Lenkét megszöktették. Tudtam, hogy ez lesz a vége, — szólt a hegyes nyelvű Petrinkovicsné, aki módfelett haragudott Szigetváryékra, mert azelőtt ő vitte a hangadó szerepet pesti toilette-jeivel. — Nem hiába legyeskedik Kalotaí j Ferke egy leány körül egész nyáron át — tóditotta a sikkes Menesteriné — mondtam én ezt előre. Alig tudták bevárni az asszonyok, hogy a főispánnét megcsipkedhessék, kiről különféle rémes hírek keringtek: hogy a szobaleányt kétszer arcul ütötte, sirógör- csöket kapott és még sok egyebet, de ami rájuk legveszélyesebbnek látszott, azt is beszélték, hogy az esti gyorsvonattal haza utazik. Pedig ők minden áron beszélni j akartak vele. Elhatározták, hogy küldöttséget menesztettek hozzá, mely az egész fürdő közönség részvétét tolmácsolni fogja. A küldöttség meg is alakult, magában foglalva a fürdő egész nézőközönségét. Szóvivőnek egyhangúlag Menesteriné lön megválasztva. Óriási izgatottság között érkeztek a szálloda elé, a honnan utrakészen éppen akkor lépett ki Szigetváriné. A sürü hangos sajnálkozások hangjaitól csak alig birt szóhoz jutni. — Köszönöm kedveseim jóindálatukat — szólt azután, megragadva azután egy pillanatnyi időközt — hiszen nem nagyon bánt az egész dolog, mert úgyis házasság lesz a vége, azután tudják igy szokás ez már a Szigetvári famíliában, engem is úgy szöktetett meg az uram. A küldöttség e nem várt szavak hallatára mint egy leforrázott hadsereg hosszú orral vonult odébb. Szigetváryné meg hanyagul bevetette magát hintójába s amint utánuk nézett, félig bosszankodva mormogta magában. — De hogy éppen az én kapitányommal kellett megszöknie! (Folytatjuk.) * E tárgyban már hozott szabályrendeletet a városi képviselőtestület, melynek mielőbbi jóváhagyását vármegyénk főispánja jelenleg fogja a • belügyminiszternél megsürgetni. (Szerk.) Előadás az aradi vesztőhely helyére épi- tendő kápolna javára. A magyar művészeti tudományos társulat holnap Vasárnap és Hétfőn este 8 órai kezdettel a főgimnázium tornacsarnokában bemutatja az 1848—1849-iki szabadság- harcz történetét 2 felvonásban 224 gyönyörűen vetített színezett képben. .\ Helyárak: I. hely 1 K 50 f. 11. hely 1 K 20f. III. hely 60 fillér. A hazafias jótékonycél érdekében a n. é. közönség jóindulatú pártfogását kéri A magy. művészi tudom, társulat vezetősége. A nyár újdonságai, a legdivatosabb kelmékből készült férfi és gyermekruhák, női és leányka felöltők, paletok igen nagy választékban megérkeztek Bekker Orbán ruhakereskedésébe. Menyasszonyi butorkelengyék ! nagy raktára. ! Dús választék: modern, ízléses kivitelű, szilárd, finon és tömör BÚTOROKBAN. KILLER EDE b"“>ur< gyáros, cs. és kir. Ivari száliitó. 68. szám. DEBRECZENBEN, Piacz-u Alapittatott 1895. évben Több aranyéremmel _ ki tüntetve. Telefon szám: 12. Kiváló gonddal saját felügyelete alatt készített bútorai országszerte ismeretesek. BÚTORCSARNOKA kislakosztályaiban re- mekebbnél-remekebb legújabb stil szerint készült lakberendezések állandóan vannak kiállítva.