Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)

1910-07-01 / 30. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK julius 1. 30-ik sz. Az idény legszebb, legdivatosabb női-ruha kelméi a legnagyobb választékban . HaphatdK : SZILÁGYI IMRE : női- és férfi-divatáru kereskedésében : Nagykároly, Deák-tér. : f ' >fg *fS B*-' ff* ff* ff* ff*g^.«t § Vaéplőtnlajdnnosoh H\ ßff yelmébe! át » w fm ép hajié szíj ah .mindenféle méretekben legnagyobb vá­lasztékban és legolcsóbb árak mellett kaphatók Fried Jenő bőrke­reskedésében Deák-tér, Nagykárolyban. Séta a városban. A kártyázó város — A nagykárolyi terménypiacz hiénái. * E szerényke lapban városunk irodalmi életéről írott sorokra többen adtak viszhan- got olyanok, akik már nagyobb idő óta szívják a város levegőjét s igy járatosabbak bizonyos helyi kérdésekben, mint e sorok írója, aki mindössze egy fél esztendő óta töprenghet a nagykárolyi megoldatlan kér­déseken. E megjegyzések abban találkoznak, hogy szinte nevetséges Nagykárolyban iró és irodalomkedvelő emberek egyesüléséről beszélni, ahol a kártya teljesen leköti az emberek minden szabad idejét. És — fájda­lom — ezek a megjegyzések nagyon is iga­zak. Itt ahol alig akad valami nemesebb szó­rakozás szinte önkénytelenül, sőt kénysze­rülve fordul a legveszedelmesebb s egész­ségi szempontból is legkárhozatosabb idő­töltéshez mindenki, aki nem képes alvással tölteni a szabad idejét. Csattogtatják az ör­dög bibliáját a kávéházakban, körökben, vendéglőkben s mindenütt, ahol már két-há- rom úr a vinkó mellé telepedik. Görnyedt háttal dohányfüstben szedegetik elő és ado­gatják tovább a nehéz munkával keresett pénzdarabokat, amelyek fogytával szidják az öreg apját is annak, aki a kártyát kita­lálta, de azért újra neki ülnek, mert nem tudják mivel elütni a sivár, egyh'angu nagy­károlyi estéket. Halvány vigasz, hogy az évnek egy igen kis részében elsőrendű szini- előadások vannak városunkban, mert bizony aki egész éven át a kártyaasztalhoz van kötve, nehezen szánja rá magát, hogy sza­kítson régi, démoni ideáljával. Legtöbbet mondhatnának erről a dologról azok, akik szellemileg élénkebb, kultúrái tekintetben előre haladottabb városról kerültek ide s akik néhány, odahaza unottan eltöltött éj­szaka után felfrissülést remélve éppen olyan kártyások lettek, mint a régebben megtele­pedett nyagykárolyiak. És ennek a bajnak az orvoslása végett hiába fordulnánk a ha­tóságokhoz, hiába írogatnának a lapok mé­teres czikkeket, hiába zárnák be a kártya- odúkat, nem segitne itt semmi intézkedés. A minden nemes szórakozási mód nélkül való város nem képes egykönnyen meg­szabadítani magát az ősi átok igájából; az unalom elkeseseredetté tesz itt mindenkit, az elkeseredett ember pedig mint mentő- es'zközhöz nyúl a kártyához, mely sok-sok veszedelme mellett is képes minden egyebet feledtetni, elsősorban pedig magában a kár­tyában rejlő veszedelmeket. Nagy átalaku­lásnak kell itt végbemennie, hogy az emberek elforduljanak a kártyától, Megkell változnia a társadalomnak, a város képének és sok­sok, ferde irányban haladó intézménynek. Amit a jelen körülmények között mégis meg lehetne, sőt meg kellene tenni, az, hogy legalább a kártyázó helyek számát csökken­tenék, a szellemfejlesztő intézmények számát pedig szaporítanák. Rendszeresíteni kellene rendes irodalmi, zenei estéket semmi, vagy igen kevés belépő dijak mellett és gondos­kodni kellene egy nagy, nyilvános könyvtár­ról, amilyen minden valamire való városban nem egy, de több is található. Keresztülvi­hető volna az is, hogy a nagyobb kávéhá­zakban, melyeket a közönség az újságokért keres fel és ahol társaságot vél találni, ahol gondolatait kicserélje, csupán a kártyaszo­bában engedjék meg a kártyázást, hogy a közvetlen, véletlen szemlélés által senkise legyen kitéve a kisértésnek, ha azt egyéb­ként nem keresi. Ma például ha bemegy az ember a legnagyobb nagykárolyi kávéházba, újságolvasó, csendesen elbeszélgető urak he­lyet a kártya körül összebújt, töprenkedő- képü csoportokat lát s már ez magában is annyira lehangoló, hogy aki nem kártyás, undorodva hagyja el az ilyen helyet. * * * Nagy elkeseredéssel panaszolta el a héten egy helybeli úri nő, aki maga szokta reggelenként bevásárolni az ebédkészitéshez szükséges piaci dolgokat, azt a tűrhetetlen jelenségét, melytől tisztán kiviláglik, hogy miért van olyan drágaság a piacon. „Reggelenként meglehetős korán szok­tam kimenni vásárolni — panaszolja az illető uriasszony, — hogy hozzájuthassak a vidékről jövő elárusítók terményeihez. Végig megyek a piacon, ahol bőviben van zöldség, tojás, tejföl, vaj és minden, amit csak kere­sek, de ne adj Isten, hogy bármelyik vidéki elárusítóhoz hozzá férhetnék. A vidéki eláru­sítókat körülguggolják a helybeli kofák, akik árverési hiénák módjára rávetik magu­kat a vidékiek terményeire és olcsón össze­vásárolják azokat, hogy aztán maguk drá­gábban adják el. Tolakodásukkal igazán kofamódra ellökdösik a háziasszonyokat s nem egyszer hallatlan gorombaságokat kell elszenvedni tőlük azoknak, akik a vidékiek révén olcsóbb terményekhez szeretnének jutni. Ez ellen ebben az amúgy is hallatlanul drága világban tenni kellene valamit, mert mégis csak képtelenség, hogy a helybeli kofák erőszakoskodásaikkal teljesen hatal­mukba kerítsék a nagykárolyi terménypiacot.“ Eddig az úrinő elkeseredett panasza, mely után felmerül a kérdés, hogy hát mit is kellene itt tenni ? Én azt hiszem, hogy ezt a kérdést igen egyszerűen úgy lehetne megoldani, hogy a város külön piacra terelné a vidéki elárusítókat és külön piacra a hely­beli kofákat, egymástól olyan távolságba, hogy legalább ez a távolság megnehezítse a vidékiek rögtöni kizsákmányolását. mindenütt mellette lehetett látni. A kirándu- I lásokra az ő négyes fogata vitte Lenkét, a a tennis játékban ő volt mindig a pártnere és a szombati táncmulatságokon mindenkor őt illette a második négyes. Már mint fait- accempliéről beszéltek a közönség körében bekövetkezendő eljegyzésükről. Így telt el a nyár szakadatlan vigas­ságok között és észre sem .vették volna, hogy már elmullott, ha a hűvösre vált őszi | napok unalmas órái és a bőröndök fene- j kéről előkerült felöltők naftalin szaga nem figyelmezteti erre őket. Már jó ideje nem történt semmi erde- j kés eset. De egyszerre élénk szenzáczió izgatta fel az idegeket: azt beszélték, hogy Szigetváry Lenkét megszöktették. Tudtam, hogy ez lesz a vége, — szólt a hegyes nyelvű Petrinkovicsné, aki mód­felett haragudott Szigetváryékra, mert az­előtt ő vitte a hangadó szerepet pesti toilette-jeivel. — Nem hiába legyeskedik Kalotaí j Ferke egy leány körül egész nyáron át — tóditotta a sikkes Menesteriné — mondtam én ezt előre. Alig tudták bevárni az asszonyok, hogy a főispánnét megcsipkedhessék, kiről kü­lönféle rémes hírek keringtek: hogy a szobaleányt kétszer arcul ütötte, sirógör- csöket kapott és még sok egyebet, de ami rájuk legveszélyesebbnek látszott, azt is beszélték, hogy az esti gyorsvonattal haza utazik. Pedig ők minden áron beszélni j akartak vele. Elhatározták, hogy küldöttséget me­nesztettek hozzá, mely az egész fürdő közön­ség részvétét tolmácsolni fogja. A küldöttség meg is alakult, magában foglalva a fürdő egész nézőközönségét. Szóvivőnek egyhangúlag Menesteriné lön megválasztva. Óriási izgatottság között érkeztek a szálloda elé, a honnan utrakészen éppen akkor lépett ki Szigetváriné. A sürü hangos sajnálkozások hang­jaitól csak alig birt szóhoz jutni. — Köszönöm kedveseim jóindálatukat — szólt azután, megragadva azután egy pillanatnyi időközt — hiszen nem nagyon bánt az egész dolog, mert úgyis házasság lesz a vége, azután tudják igy szokás ez már a Szigetvári famíliában, engem is úgy szöktetett meg az uram. A küldöttség e nem várt szavak halla­tára mint egy leforrázott hadsereg hosszú orral vonult odébb. Szigetváryné meg hanyagul bevetette magát hintójába s amint utánuk nézett, félig bosszankodva mormogta magában. — De hogy éppen az én kapitányom­mal kellett megszöknie! (Folytatjuk.) * E tárgyban már hozott szabályrendeletet a városi képviselőtestület, melynek mielőbbi jóvá­hagyását vármegyénk főispánja jelenleg fogja a • belügyminiszternél megsürgetni. (Szerk.) Előadás az aradi vesztőhely helyére épi- tendő kápolna javára. A magyar művészeti tudományos társulat holnap Vasárnap és Hétfőn este 8 órai kezdettel a főgimnázium tornacsarnokában bemutatja az 1848—1849-iki szabadság- harcz történetét 2 felvonásban 224 gyö­nyörűen vetített színezett képben. .\ Helyárak: I. hely 1 K 50 f. 11. hely 1 K 20f. III. hely 60 fillér. A hazafias jótékonycél érdekében a n. é. közönség jóindulatú pártfogását kéri A magy. művészi tudom, társulat vezetősége. A nyár újdonságai, a legdivatosabb kelmékből készült férfi és gyermekruhák, női és leányka felöltők, paletok igen nagy vá­lasztékban megérkeztek Bekker Orbán ruha­kereskedésébe. Menyasszonyi butorkelengyék ! nagy raktára. ! Dús választék: modern, ízléses kivitelű, szilárd, finon és tömör BÚTOROKBAN. KILLER EDE b"“>ur< gyáros, cs. és kir. Ivari száliitó. 68. szám. DEBRECZENBEN, Piacz-u Alapittatott 1895. évben ­Több aranyéremmel _ ki tüntetve. Telefon szám: 12. Kiváló gonddal saját felügyelete alatt készített bútorai országszerte ismeretesek. BÚTORCSARNOKA kislakosztályaiban re- mekebbnél-remekebb legújabb stil szerint készült lakberendezések állandóan vannak kiállítva.

Next

/
Thumbnails
Contents