Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-04-12 / 18. szám

18-ik szám. 1910. ápril 12. KÖZÉRDEK. 3-ik oldal. len szála, hogy hazánk gazdasági önállóságát végtére megteremthessük. Hát nem lenne-e ez a nemzet a világ összes népei között a legutolsó és leghitvá­nyabb csorda, ha még egy nemzeti jegybankot sem volna szabad felállítani ? Hát szabad-e egy uralkodónak emiatt egy országot évekig tartó válságba sodorni és abba tartani ? Hát nem-e leg égbe kiáltóbb abszolutizmus volna a nemzet millióinak és százezreinek az Istenségig ható eme fohászát elnyomni; törvé­nyes jogos kívánalmait egy országnak letörni ? Micsoda nép volna ez, ha ebbe bele nyu­godnék ? Hát elfelejtette volna ez a nemzet, hogy őseink ereiben milyen vér folyt. Ennek a kor­nak gyermekei talán más szívvel szeretik ezt a földet, mint ők szerették?! Én nem hiszem! Lépjen fel hát az abszolutizmus nyíltan. Le azzal az alkotmányos operetté köpenyeggel, had nézzünk a szeme közzé nyíltan, annak a bizonyos madárnak, melynek szárnycsattogtatá- saira és suhogásaira nemcsak az élők, de még a holtak is rá fogják vicsorítani fogaikat. Most pedig engedjék meg tisztelt polgár­társaim, hogy mint iró egy költeménynyel fe­jezzem be beszédemet. Micsoda ország ez Hogy ilyen szomorú,« Hogy itt minden ember Csupa sötét ború ? Bánatkőből van itt A legkissebb ház is. Sírva fakad itt még A vándor madár is. Azért ily szomorú Ez a szegény ország, Hogy a nemes Turul madárt A sasok kimarták. Ez áldott hazának Hogyis volna párja, Ha a két fejű sas Nem vijjogna rája. Fölvirrad még egyszer Ennek az országnak, A mikor a sas és Turul Újból harczra szálnak. Lesújt akkor Hadúr Égi villámával, Győzni fog a sason A Turul madárral. Leírhatatlan szavakkal nem tolmácsolható lelkesedéssel fogadta a közönség a programm beszédét, a mely lelkesedés tetőpontját érte el akkor, a mikor Nagy György lépett az emel­vényre és elmondotta éljenzéssel és tetszés nyilvánításokkal kisért beszédét. Szeretett Polgártársaim! Kossuth Lajos kurucz katonái! Első szavam a köszönet szavai, mint ki­küldötté az 1848-as függetlenségi párt köz­pontja részéről, hogy elfogadták nagynevű ve­zérünk Justh Gyula ajánlatát és az igazi a meg- hamisithatlan kuruczot Fráter Lorándot képvi­selőjükül jelölték. Ugyanezen a napon, ugyanezen órában, mint a mesebeli királynak egyik szemem mo­solyog a másik sir. Mosolyog látva a magyar nép, szeretett kurucz testvérem, itteni lelkese­dését a függetlenségi eszmék iránt, a másik sir mert ezelőtt egy órával láttam azt, hogy a nemzeti munkapárt vezére Gróf Tisza István Debreczenbe utazott hirdetni azt a programot, a mely a nemzet jogai letörését és a megadást viseli. Igaz, csendőrszuronyok tette meg az utat, a hol végig megyen, a hova beteszi lá­bát, mert egy czél lebeg előtte letörni a nem­zeti törekvéseket. Más országban egy ilyen embert leütnék mint veszett kutyát, kiüldöznék az országból, hogy szerezzen magának teret, hazaeljenes el­vének diadalra juttatására. A császári cselédek, a kormány koldussá szolgává akarja tenni a nemzetet, jhogy kol­dusbotot véve kezébe idegen országban keresse meg kenyerét, a melyet az édes hazában meg­szereznie nincsen alkalma. Ez ellen küzd a függetlenségi párt, ezt akarja megakadályozni Justh Gyula és az ő kurucz katonái, hogy az ország kisgazdái, ke­reskedői és iparosai az önálló nemzeti bank és vámterület felállításával a vagyonosodás te­rére lépjenek és ebben az édes magyar hazá­ban boldogan élhessenek. Ezért küzdüuk meg­adás nélkül, ezért küzdünk kitartással s el­veinkből nem engedünk semmit és soha! Ezzel szemben a függetlenségi párt az a része, a mely az anyapárttól elszakadt a meg­adás jelszavát hirdeti, de akkor a midőn a ha­talomról a vezetésről volt szó mindig jelent­kezett. Eszembe jut a magyar gazda és két ci­gány .adomája. Reggelezés közben belép a gazdához két cigány. Az ismert magyar jószívűség alapján megkínálja a gazda a cigányt paprikás szalo­néval. Az egyik elfogadja és eszik belőle. Azu­tán a kulacsra került a sor, abból is jól fel­hörpintett. A másik azonban csak halgatott. Mikor a reggelinek vége volt, azt mondja a gazda a cigánynak. Na most már légy szives és seperd ki az udvart. A czigány oldalba üti a társát s igy szól hozzá „In már eleget tet­tem, beszélj már te is more“. Ilyen volt a régi függetlenségi párt is a különválás előtt: a mikor arról volt szó, hogy főispánságot töltsenek be, kitüntetést, rangot nyerjenek akkor ők voltak az elsők, a kik erre jelentkeztek, de a mikor árról volt szó, hogy a nemzet jogait meg kell védeni és a hatalom­mal szembe kell állani akkor ők félre áltak és azt mondották nekünk : „ Szóljatok már ti is valamit.“ Ilyen függetlenség nem kell nekünk, a hol csak a czég van meg, de a gazda maga nem az elveit valja. Gidófalván van egy választóm. Katz Samu specerájos. Az üzlet czége. „Vegyeskereskedés a vadoroszlánhoz.“ Azt hinné az ember a czim- ről, hogy annak tulajdonosa egy vad ember. Dehogy! Egy jámbor zsidó, a ki nem orosz­lánbőrt vagy fegyvereket árul, hanem borsot, paprikát, kefét és suvikszot. Ilyen a Kossuth Eereucz vezérlete alatt álló párt. Ők csak hirdetik az elveket, de an­nak megvalósítását nem akarják! Elveket letagadni nem lehet, azokat meg kell valósítani, meg kell valósítani az önálló nemzeti bankot és vámterületet, nemcsak hir­detni. Ez a párt a választójogi törvényt a mun­kapárttal együtt akarja megvalósítani, hanem egyik tagja vezette a jegyzőkönyvet. Azt állítja a párt, hogy az önálló vám­terület és jegybank benne van a 67-es kiegye­zésben is és a törvénykönyvben is. Ezek azt érdemelnék, hogy amikor délbe hazamennek ebédre, a feleségük a szakácskönyvet tálalja elébük, amelybe benne vannak a különféle éte­lek is. Mi nemcsak hangoztatjuk az elvek meg- valósitásst, de követeljük is, mi küzdünk az ország függetlenné tételén, hogy boldog s önálló független legyen Magyarország és népe ! Hive vagyunk az általános titkos válasz­tójognak, követeljük az adó fokozatos megálla­pítását, követeljük oly törvények meghozatalát, amely elősegítse a kisgazdák, kereskedők és iparosok boldogulását A kisgazdák érdekében azt, hogy 20 holdig terjedőleg a birtok földadó mentesittessék. A kereskedők érdekében a ke­reskedelmi törvények revisióját, a kisiparosok érdekében az uj ipartörvény mielőbbi elkészíté­sét azon az alapon, amelyen azt az iparosok követelik. A közigazgatási törvények megvál­toztatását s ezzel a népjog kibővítését. Erre vonatkozólag ecseteli a biróválasz- tást, ahol a főszolgabíró azt mondja a szava­zónak : — Halja kend! Én jelölni fogom X-et és Y-ot. Az én jelöltem azonban X. Ha tehát kend Y-ra mer szavazni, én úgy képen ütöm, hogy elbódul bele. Követeljük az önálló ma­gyar hadsereget és az önálló független Ma­gyarországot. Ezelőtt egy éneket hallottam felhangzani az érmihályfaivai kuruc testvérek ajkairól: „Kossuth Lajos azt üzente . . .“ — Meddig várunk még ? Az idő itt van, elérkezett. A halhatatlan, a szent üzenetet kül­dött, katona kell a harcba, a háborúba. Egy valódi kurucra, akit nem rettent el az ágyuk tüze, aki a legnagyobb csatában is megálja a helyét. Szeretett Polgártársaim ! Kossuth kuruc katonái! Ilyen embernek ismerem én Fráter Lo- ráudot, akit a párt részére Justh Gyula is ajánl nektek. Öt küldjétek a küzdelembe, az ő ke­zébe adjátok a zászlót. Diadalmusan fogta lo­bogtatni s nem hajtja meg a hatalom előtt és kitüntetését soha. Éljen Fráter Loránd ! Éljen a legnagyobb kurucok egyike! Frappáns módon nyilvánult meg a lelke­sedés a tüzes beszédre s az éljenzés nem akart akkor sem csilapulni, mikor Várady Miklós alelnök lépett az emelvényre. A polgárság még hallani szerette volna Nagy Györgyöt és Fráter Lorándot is s elhallgatta volna talán napestig a két kedvencet, akit oly szeretettel beszéltek a néphez. Végre Iecsilapodott az éljenzés és dr. Vá- radi hozzákezdhetett beszédéhez. A szónok legszebb szavaival ecsetelte a 48-as eszméket, ecsetelte azt a küzdelmet, me­lyet a Justh vezérlete alatt álló párt folytat a nemzeti jogok kivívásáért. Majd áttért a mai gyűlés impozánságára, egybe hasonlította azt az előző heti gyűléssel, melynek számarányát és lelkesedését kétszeresen túlszárnyalja a mai. A múlt heti néma gyűlés volt, a mai az érzelem a lelkesedés napja. Megemlékezett arról, hogy midőn arról volt szó, hogy az anyapárthoz csat­lakoznak, ki lett moudva az, hogy ^kerülnek minden személyeskedést az ellenféllel, csak a lelkesedést és az elvekért való küzdelmet vi­szik a választási harcba s a volt képviselő ne­vét nem is ejtik ki a gyűléseken. Kénytelen azonban ettől a megállapodástól eltéri, mert a múlt héten dr. Molnár Ákos olyan kifejezéseket használt programmbeszédjében, melyben sér­tette a vezért a pártra való tekintet nélkül tisz­telt Justh Gyulát és magát a párttagokat, melyet szó nélkül nem hagyhat. A volt képviselő ki­jelentette, hogy csak az a párt bir jogosult­sággal a kerületben, amelyet képvisel. Itt ci­tálta a szamár meséjét mely oroszlán bőrt vélt magára, de elfelejtette az ordítást utánozni és i-át kiáltott. Dr. Molnár Ákos is elfelejtkezett arról, hogy az ő pártján kívül is létezik egy párt, egy hatalmas, erős párt, amely szigorúan ragaszkodik a 48-as elvekhez :s legjobban a Kossuth Lajos programmjához. Az igazi 48-as párt ma alakult meg, mert a Kossuth-párt neve, névhez van kötve s lehetne azt, ha vezére Borbély volna „Borbély-párt“-iiak is nevezi. Dr. Molnár Ákos Justh Gyulát 3-ad rendű politikusnak nevezte el. Ha Justh 3-ad rendű akkor ő reá bátran ki lehet mondani, hogy legalább is 25-öd rendű politikus. Majd megemlékezett a Fáy-féle választás­ról. melyről dr. Molnár Ákos azt állította, hogy megsértstték a Kossuth nevét s nem azzal in­dultak a harcba. Valótlannak jelentette ki ezen állítását, mert az akkori küzdelembe egy saj­nálatos esemény vitte győzelemre a Molnár Ákos zászlóját. Nyílt felhívást intéz a bihardiószegi pol­gáraihoz citálva egy adomát. Azt ajánlom nekik igy szólt hadják oda a Molnár Ákos zászlóját. Viselték már híven 8 évig, viseljék csak 2 hónapig a Fráter Lo­ránd zászlóját és segítsék őt diadalra juttatni. Végül megemlékezve arról, hogy dr. Nagy György már másod Ízben jött le a kerületbe Fráter Loránd támogatására és a polgárság lel­kesítésére, köszönetét fejezi ki neki a párt n :- vében fáradságáért, kérve őt, hogy hirdesse azt, hogy a székelyhídi választó kerület meg­alkuvást nem ismerő módon ragaszkodnak az 1848-as eszmékhez s Magyarország törvénybe fektetett jogaihoz. Egyben indítványozom, hogy a gyűlés az alábbi sürgönyt küldje el a pártvezérhez, Justh Gyulához: Justh Gyula Budapest. függetlenségi pártkör. Fráter Loránd szeretett képviselő jelöl­tünk ma tartotta ezrekre menő ember előtt nagy hatású programmbeszédjét. Dr. Nagy György a központ nevében lel­kesítette a választókat. Ebből az alkalomból egyhangú lelkesedéssel üdvözöljük Nagyméltósá

Next

/
Thumbnails
Contents