Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-02-19 / 8. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 8-ik szám. kezdődik: „Hol volt, hol nem volt ..........volt eg yszer egy szövetkezeti bolt . . .“ Szegény Béla! mily részvéttel is vagyunk iránta! De hát ő nem tehet róla ! Ő csak jót akart, ő csak a nép érdekében akart közre működni, de az a gonosz emberiség nem értette meg őt s most kővel dobálja meg, holott eddig töm- jénezte. Ezen a téren tehát fiaskót vallott . . . Ekkor protekció folytán bejutott az ipari hitelszövetkezethez . . . Nagygvá, hatalmassá tette azt rövid időn belül, mit bizonyít az 1909. évi fényes üzleti eredmény. Azok a hálátlan iparosok azonban, a kik nem akarták elösmerni az Ő önzetlen támogatását és lelkes vezetését kérdőre vonták a közgyűlésen. Erre ő Mérges Béla lett. Durván válaszolt, majd a lapban is megtámadta őket. Erre kapott egy választ. Szegény Béla nem tudott reá válaszolni, pedig nagyon bántotta őt az a sok erkölcsi igazság a mely szemére lett hányva. Mit tehetett egyebet elbújt barátai, pártfogói védszarnyai alá, kért, könyörgött, sirt előttük mig végre megesett szivük rajta és kiadtak egy nyilatkozatot, melyben kijelentették, hogy őt az iparosság lelkes, önzetlen vezetőjének tartják és nem a saját elhatározásából, de az ő engedélyükkel cselekedett és irt czikket a lapba. Szegény iparos osztály! Szegény szövetkezet ! Szegény Béla! Wolfram lámpák j (70% Tantal-lámpák j áramtakaritás.) Villamos főzőedények Csengőberendezések lillanybevezetések legolcsóbban eszközöltetnek, Csillárok kaphatók SINGER MÁRTON ÉS TÁRSA cégnél NAGYKÁROLYBAN (Deák-tér). ROSENBLATT LIPI okleveles bélyegző-ügynök arany mondásai. „Khilyokadt a selyem khendőm khuzepe“ ezt mondja a népdal. Én erre őzt mundom, nekem a zsebem lyokadt ki, attól a sok adománytól, melyet a nagylelkű Khalafuni pulgár- társ csoztatott beléje. * A szatmári lapok most erüssen támadják a Falossy oreságát, pedig amig a hatalmún volt fulyton thömjénezték. Kétségbe vagyok esve, hogy ha én megfogok halni, mit fognak ezek a veszett kotyák rólam írni. A Reichmann oreság szép férf, iülegáns ruhát, Rosner-fele nyakkendőt visel és Csillag Annoska pomádét használja! Nü! Ná! Nekem mindezekre nincs szükségem, mégis férfi Adonisnak hívnak. * A Lévaji khumám meghívta engem a múlt héten vacsurára. Az első fugás szövetkezeti hal volt. Nem ehettem bhelőle, mert nagyon bödös volt a részvényesek khönyeitől. * Nagy gundot ád most a khormánynak a füispáni khinevezés. Haragszum a Khón Héder- váryra. Miért nem khérdezi meg thüllem ? Az én véleményem az vulna, hogy erre az állásra a Nagy László oreságot khel kinevezni, mert igy biztosítva lenne az én heti koronás ekszis- tentiám is, no meg Laczi bharátumat én is szívesen thámugatnám. * Azt haluttam a Medve oreság is füispáni jelölt lett. Oh ! Weh ! Még a tavasz sincs itt, már is kibújt a medve odújából és beakarja mutatni a phulgármester ornak a medvetánczot. * Karakter! Karakter! Uraim a fő !!! Uraim bélyegzőt rendeljenek 1 Nő a botrány! — Kizárt részvényesek! — Szájkosár a tagok szájára! Abban a botrányban, a mely az ipari Hitelszövetkezet legutóbbi gyűlésén lezajlott; ahol tudniillik két tisztességes iparos, az igazgatóság egyik tagja által durván meg lett sértve, újabb fordulat állott be, mely arczába kell kergesse a vért minden tisztességes embernek a kiben még él a szólás szabadság iránt, a legcsekélyebb tisztelet. Ugyanis a Hitelszövetkezet igazgatósága, 1910 évi február 9-én kelt határozatával Han- csis Illés és Némethy Sándor tagokat az alapszabályok 12. §-ának e) pontja alapján a tagok sorából kizárta. Lássuk mit tartalmaz az idézett szakasz ? Abban az foglaltatik, hogy „az igazgatóság kizárhatja mindazokat a tagokat, akik a szövetkezet ellen izgatnak stb.“ Ezek szerint a két iparos, akik részvényesi jogaikkal élve, jogos bírálat alá vették a szövetkezet 1909. évi működését, izgattak a szövetkezet ellen ? ? ? !!! A másik súlyos ok, amelyet a kizárás indokául felhoznak az, hogy állítólag ez a két iparos a gyűlés után azt mondotta volna, hogy felrobbantják a szövetkezetét. Az utóbbira nézve akadt két igazgatósági tag, aki állította, hogy hallotta a nyilatkozatot. Az illetőket ki sem hallgatták, meg sem kérdezték, hogy igaz-e, hogy használták a kifejezéseket, csak egyszerűen kidobták őket a tagok közzül, mert ugylátszik féltek attól, hogy még kellemetlenek lehetnek az igazgatóság, de különösen az elnökségnek, s Uram Isten! a helyzete magaslatán álló nyilatkozatra képes? Igazgatóság félt attól is, hogy az a lejártatott, a megvetett iparosok képesek lesznek állítólagos fenyegetéseiket beváltani. Alkalmunk volt az iparos osztály eme két tagját a dolog érdemére nézve megkérdezni. Tanuk előtt, eskü alatt, becsületszavukra jelentették ki, hogy a nekik imputált kifejezést nem használták, s kijelentették, hogy megrágalmazták őket, olyanok, akik régi ellenségük, s akik minden utat-módot felhasználnak arra nézve, hogy őket alaptalan vádakkal illethessék. Ezek után azt hisszük beláthatja a nagy- közönség, de különösen a részvényesek azt, hogy miként jár el az ipari Hitelszövetkezet igazgatósága tagjaival szemben akkor, amidőn azok megkísérlik az évi zárszámadás egyes tételeit bírálat alá venni. Aki felmeri emelni szavát, kritizálni merészeli működésüket kihalga- tás nélkül, két igazgatósági tag állítására egyszerűen kizárja a részvényesek sorából. A közgyűlésnek simán kell ezentúl lefolynia, egy tiltakozó szó hallatára, az illető azonnal megHÍREK. Itt vagyok . . . Itt vagyok hervadok — a bérezek tövében Szüntelen keresem képed, a távol ködében. Hervadok miattad, mint rózsa letépve, Nem tudom — jutok-e olykor az eszedbe, Elfeledsz, mást szeretsz, mert so’sem szerettél, Szivedben más szive, másnak a képe él, De hogy én Tégedet innen is szeretlek, Tánum rá Istenem s a csillagos egek. Imába foglalom naponkint nevedet, „Képeddel alszom el — képeddel ébredek11, Ajkam is szüntelen nevedet suttogja: Légy áldva örökre életem angyala. Avasfelsőfalu, 1910. január 20. Barth István. Ki lesz Szatmárvármegye főispánja. Szatmárvármegye föispáni állásának betöltésére vonatkozólag már ezideig is számos név került forgalomba; e nevek legnagyobb része csak kombinácziókon alapulnak. A legilletékesebb forrásból vesszük a hirt, hogy Khuen-Héderváry miniszterelnök a föispáni állást L. Bay Lajosnak ajánlotta föl, azonban azt L. Bay Lajos nem fogadta el. A föispáni székre most az egyedüli komoly jelölt Csaba Adorján szatmári foszolgabiró, akinek Szatmárvármegye s Szat- rnár sz. kir. város főispánjává való kinevezése már a legközelebbi napokban várható. Csaba Adorjánban a vármegye egy kitünően képzett, a közigazgatás minden csinját-binját ismerő s egy szerfölött rokonszenves, lekötelező modorú tisztviselőt nyer főispánul. Eljegyzés. Radványi Jenő gróf Károlyi László királydaróc <i uradalmának mezőteremi uradalmi pénztárnoka eljegyezte Dr. Szele Andor kassai jogakadémiai tanár bajos leányát — Erzsikét. Áthelyezés. Jurenák Imre gróf Károlyi László mezőteremi uradalmi gazdatisztje áthelyeztetett a pestmegyei gyáli uradalmi gazdaságba. Uj pénzintézet városunkban. A helybeli Fillérbank első évtársulata bevonásával egyuj pénzintézet létesítése lett elhatározva városunkban „Nagykárolyi Közgazdasági Bank r. t.“ ezég alatt. Az intézet élén mint alapítók: Grün- feld Miksa, Kaufmann Izidor, Rosenberg Sámuel, Láng Samu, Dr. Antal István, Gyurovits Gyula, Kovács György, Markovits Dániel, Róth Károly, id. Kaufmann Adolf, Kaufmann Sándor, Petz János, Ignácz Jenő helybeli és Klein Bernét tasnádszántóról állanak. — Az alaptőke 300,000 korona, melynek fedezésére 1500 drb. 200 koronás névértékű részvény leszkibocsájtva. Az érdeklődés oly nagy, hogy előre láthatólag nagy túljegyzés várható, a mit az alapítók személye iránti bizalom is indokol. Maga a Fillérbank, melynek bevonásával az intézet felállítása czéloztatik, múlt évi mérlegével fényesen igazolta, hogy a vezetőség hivatása magaslaton áll s a tervbe vett pénzintézet bizonyára meg fog felelni a hozzáfűzött reményeknek. Halálozás. Kölcsey Zoltán tunyogi föld- birtokos f. hó 16-án hirtelen elhunyt. kapja az útilaput a talpára s keresheti egy év múlva az orvoslást az évi rendes közgyűlésen. Ha pedig akad valaki, aki felemeli tiltakozó szavát a megsértett iparosok érdekében s leleplezi az igazgatóság egyik tagjának a közönség megtévesztését célzó szándékát s ostorozza a tisztességes, becsületes iparosok meg- hurcolásával elkövetett bűnt; nem a tisztességes cáfolat terére lépnek, hanem durván, hozzájuk méltóan egy förinedvényben lépnek a nyilvánosság elé s ezzel beismerik ugyan elkövetett hibájukat, de elismerik azt is, hogy helyeslik azt, hogy az igazgatóság egyik tagja saját iparos társaikat meghurcolta és lejárta a nyilvánosság előtt s lejárta a város polgárságát, amelyet megvádolt azzal, hogy az ilyen botrányos dolgok csak Nagykárolyban történhetnek. Igazuk van ezeknek a félrevezetett iparosoknak — ilyesmi csak velük és Nagykárolyban történhetik.
