Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-06-25 / 29. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK junius 25. 29-ik sz. Az idény legszebb, legdivatosabb női-ruha kelméi a legnagyobb választékban KanhattfK : SZILAGYI IMRE : női- és férfi-divatáru kereskedésében i Nagykároly, Deák-tér. i — Dehogy! A Károlyi-térről nyílik és átvezet a gencsi-utcza felé. — Ahá, most már tudom melyik az. És hányadik szám ? — Szám ? Ott egyik házon sincs szám. Négy ablaka van az utcára és ha a kapun bemegy a ember, jobra egy négyszögletes oszlopot lát, amelyik mögött terrasz van. Az udvaron van egy körtefa, arról ráismerhet. íme, igy jelölik meg az emberek, a háztulajdonosok (akik szintén emberek;) a házaik fekvését — Nagykárolyban. Fentebbi megjelölési móddal élve fel­hívom a hatóság figyelmét arra a kis gye­pes utcára, mely a Széchényi utczától ága­zik ki Kölcsey-utczára. Ez az árva sikátor ugyanis arról nevezetes, hogy kellős köze­pén két méter mélységű, nyílt, csatorna gödrök vannak, melyek rögvest nyakát sze­gik annak, aki alkonyat után arra bandu­kolva beléjük talál lépni, A mély gödrök szélét benövi a fű úgy, hogy legjózanabb arrajáró sem láthatja előre, hogy mi vár rá, ha minden lépését ki nem próbálja előre. Bizonyos vagyok benne, hogy ezeket az életveszélyes mélységeket egyszer be fogják fedni — de mikor? Ha majd négy-öt em­berről nagy zajjal megírtuk, hogy ezekben a gödrökben lelték halálukat. Ez az utca a könyök nevet viseli. (Folytatjuk.) Géphnjtfp ssißah mindenféle méretekben legnagyobb vá­lasztékban és legolcsóbb árak mellett kaphatók Fried enő bőrke­reskedésében Deák-tér, Nagykárolyban. Bank alapitás. Értesülésünk szerint Érmihályfalván egy negyedik pénzintézet van alakulóban, annak daczára, hogy a régibb pénzintéze­teknek sikerült a múlt évi tavaszán megaka­dályozni egy hasonló uj pénzintézet alapí­tását. Maga az a körülmény, hogy a pénzinté­zetek szükségesnek tartották egy uj intézet alakulását megakadályozni s a most alakuló pénzintézet oly titokban szervezkedik, hogy az arra irányuló mozgalomról mi is csak most értesültünk ami arra mutat, miszerint alapos aggodalom merült fel az iránt, hogy a mind­egyre megújuló bankalapítás a helyi hitel- viszonyokra zavarthozó és veszedelmes is lehet. A szervezendő uj intézet alakulása ellen fel kell szóllalnunk és mint közérdekű dologra reá akarunk mutatni arra, hogy a további bankalapítások hova vezethetnek s minő bajt okozhatnak. A hitelképességének határa van, me­lyen túl hitelét jogosan és mások sérelme nélkül senki sem használhatja. Rendes körülmények között a tőke­pénzesek és pénzintézetek óvatossága biz­tosítóul szolgálhat ugyan az ellen, hogy egyesek hiteligényük túllépésével nekik kárt okozzanak; de rendkívüli körülmények is áll­hatnak elő, amikor a verseny a pénzt csak­nem kínálja, s oda is szívesen adja, ahol a hitelképesség, szigorúan mérlegelve, kétes­nek mutatkozik. Ezzel kapcsolatban felhozható ugyan, hogy a pénzkinálásban való verseny nem a pénzintézetek számától, hanem általán a pénz bőségétől függ. s a magán tőke­pénzesek ép úgy versenyezhetnek, mihez képest amiként nincs ok reá s jogos sem lenne, hogy a magán tőkepénzesek pénzük kiadásában valamikép korlátoztassanak, ép úgy az sem jogosult, hogy uj pénzintézetek alakítását valamikép is akadályozhassák. Azonban a pénzintézetek helyzete nem egészen olyan mint a magán tőkepénzeseké. A pénzintézetek nyilvános számadásra köte­lezett társaságok, egymással nyilvánosan versenyeznek s a közbizodalmát, e verseny nyilván felmutatott eredményeivel törekednek maguk részére megnyerni, miből aztán követ­kezik, hogy forgalmuk fokozása végett a hitelképesség elbírálásában szükséghez képest a kellő szigorúságból engedhetnek is. És kétségtelen, hogy minél nagyobb azon egy körben dolgozó pénzintézetek száma, amelyeket a kölcsönt kérő egyen- kint külön megkereshet anélkül, hogy ezek­nek tudomása volna arról, hogy a kölcsönt kérő más helyeken miként van elterhelve: annál könnyebben előállhat az, hogy egye­sek több helyen kölcsönözve, hitelképességü­ket, vagyonukat meghaladó terhet vesznek magukra, miből csak a kölcsönző pénzinté­zetek károsodása következhetik. A verseny a jelzálogos kölcsönzések­nél is ép oly veszélyes következményű lehet, különösen nálunk, hol mostanában szokat­lan s rohamos érték-emelkedés tapasztalható, de aminek állandósága biztositottnak nem tekinthető s hol az építkezési és birtok­szerzési és parcellázási vágy, a pénzintéze­tek versenyére nem kis hatással van. Természetesen itt is felhozható, hogy mindezek a körülmények a magán tőke­pénzest is ép úgy érinthetik. Ámde hol van­nak most azok a magán tőkepénzesek ? Ezek most jobbjára bankigazgatók s külön­ben is a tőkepénzes ember és a pénzintézet helyzete között nagy különbség van. A tőke­pénzeseknek módjában van adósa hitelálla­potáról sokfélekép ismeretet szerezni s ér­dekeit sok olyan módon biztosítani' amilyen a pénzintézeteknek, mint testületnek módjá­ban nem áll s a tőkepénzes nem törekszik arra, hogy renoméjának fokozása végett kölcsönzései által nagy forgalmat produkál­jon, mert ha pénzét jól ki nem adhatja, azt az élet bármely üzleti foglalkozásában értékesítheti s jövedelmeztetheti. A felhozottakban rövidesen kívántunk reámutatni arra, hogy pénzintézetek további alapítása itt hét ezer lakosú városban, hol a pénzintézetek száma már aránylag minden más város pénzintézeteinek számát megha­ladja, hol olyan pénzbőség van, hogy az ismeretes adatok szerint a pénzintézetek alaptőkéje s betétje mintegy 4 millió korona ma már nem közérdekű dolog, hanem olyan magánérdekü vállalkozás, ami a hitel és vagyoni viszonyokra csak hátrányos lehet. Ez vezette Érmihályfalva pénzintézeteit már akkor, amikor a múlt év tavaszán egy hasonló intézet alakulását megakadályozni törekedtek: olyképpen, amely módon azt tenni mindig képesek lehetnének, ha erre vonatkozó megállapodásaikat szigorúan nyíl­tan és összetartással foganatosítják s te­kintetbe véve, hogy a pénzintézetek iránti bizalom, az azok élén álló igazgatóság er­kölcsi és vagyoni súlya mellett az intézet alapját tevő tökemenyiségén alapul: az újabb bankalapítások elleni védekezésnek tekint­hető az is, hogy régibb pénzintézeteink tő­kéjüket nagy tartalékgyüjtésével s a rész­vénytőke felemeléssel gyarapítani törekedek. De úgy látszik, hogy a pénzintézetek magatartása az újabb bankalapítások meg­akadályozására annyira elégtelen, hogy a legujjabb hir szerint egy 150.000 korona tőkével alakítandó ötödik pénzintézet is tervben van. Ezért itt az ideje, hogy az ily dologban érdekelt közönség is állást foglal­jon ez irányzat ellen, ami mindenkinek mód­jában áll akként, hogy újabb bank-alapitá- sához hozzá nem járul s semmiképpen nem támogatja azokat, kik kétségtelenül csak azért, hogy maguknak igazgatói és egyéb állásokat s jövedelmező magánhivatalokat szerezzenek, bankot alapítanak. <C£*5D> Aláírási felhívás. A Kereskedelmi és Iparbank r.-t. Érmihályfalván 1910. május 29-én tartott rendkivüli közgyűlésén elhatá­rozta, hogy eddigi 150000 korona alaptőkéjét 1500 drb 100 koronás névértékű uj részvény kibocsátásával 300000 koronára emeli fel. Az uj részvényeket 110 korona árfolyammal bocsátja ki 2 korona költ­ség külön felszámításával, mig a régi részvényeseknek előnyös elővételi jo­got biztosit olyképen, hogy az intézeti tartalékalapból 37500 koronát az alap­tőkéhez csatol s igy minden egyes régi részvény után 75 korona rész­vényár és 2 korona költség lefizetése ellenében egy uj részvény jegyezhető. Az elővételi jog 1910. augusztus 31-ig gyakorolható. A régi részvényesek tulajdonjo­gukat, a részvények vagy ezekről ki­állított letétjegyek bemutatásával iga­zolják, melyek az elővételi jog gya­korlását feltüntető lebélyegzéssel lesz­nek ellátva. A részvényenkénti 75 koronás elővételi, illetve 110 koronás részvényár a következő részletekben fizetendő : 1910. aug. 31-ig 10 K és a 2 K költség „ szept. 30-ig 20 „ „ okt. 30-ig 20 „ „ nov. 30-ig 25 „ illetve uj rész­vényeknél 60 korona. Az uj részvények csak az 1911. évi üzleti eredményben részesülnek, mig a folyó évi befizetések után 5 százalék kamat téríttetik meg. Érmihályfalva, 1910. junius 20. Az igazgatóság. Rosenblatt Lipi a milliomos örükös aranymondásai. Lakhást változtattam. Jelenleg a Magyar király vendéglő khapuja alatt 1. szám alatt lakhom és szives házi gazdám mindennap megkérdi tőllem, hogy nem-e kemény a töld, amelyen fekszem?! Oh! Weh! Szenzációnk van ! A Pannónia khávéház tho- lajdonosa rendkívül thakarékos a villannnyal és a vendégek úgy fogtak ki rajta, hogy estenként gyer­tyát visznek magukkal a khávéházba.

Next

/
Thumbnails
Contents