Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-05-28 / 25. szám
6-ik oldal. KÖZÉRDEK május 28. 25. szám. elérni, — azok, akik ma nálunk kisajátították a maguk számára a négboldogitás feladatát, osztályérdekből cselekszenek. A fiziokraták agrárizmusa Turgot elveit vallotta, aki szerint: „a munkára való jog a legelső, legszentebb és elévülhetetlen, mert amidőn Isten az embereknek szükségleteket adott, megteremtette számukra a munkát“. Az eredeti, igazi agrárizmus hitvallása tehát a munka, az alkotás volt, mig a mai agrárizmus iránya és jellege a rombolás. Ez a romboló irányzat kétségbevon- hatlan módon jut kifejezésre nálunk azon működési téren, amely egyébként mindenhol a termelő és teremtő erők békés együttműködésének gyülőhelye. A szövetkezés tere ez. Amig máshol és mindenhol az egész világon, Angliától Japánig és innen egész Skandináv országokig a szövetkezeti eszme a békés, áldásos munka melegágya, nálunk a szövetkezetek gyülölséget, harcot jelentenek. És innen van, hogy nálunk a szövetkezeti eszme alatt ma mindenki minden egyebet ért, csak a békés, a hasznos, a termelésre való egyesülést nem. Honnan van mindez ? És miért van az, hogy azoknak zászlóbontása, akik ma nálunk a szövetkezetek apostolai, még azok előtt is, akik a pártküzdelmektől távol allva, tárgyilagosan bírálnak és Ítélkeznek, harcot és nem békés munkát jelent? Mindez azért van, mert nálunk agrárizmus ragadta magához a szövetkezetek létesítésének nagy feladatát és rányomta a saját destruktiv bélyegét. És hogy mennyire irányzatos e működés, mennyire nem a termelő munka egyesítésére irányul a törekvés, kitűnik abból, hogy nem termelő, hanem fogyasztó szövetkezetek létesítése lesz propagálva. Gazdaságilag és társadalmilag káros és elítélendő volt ez az irányzat addig is, amig osztályérdekből társadalmi utón folyt e működés, veszélyessé válik azonban, amidőn hatósági szankciót nyer. Ez a hatósági szankció, a kormánynak beavatkozása az ilyetén irányú szövetkezeti mozgalomba, ismét csak azt bizonyítja, mennyire a hamis jelszavak uralma alatt állunk. Az a gazdasági és társadalmi kár, ami ez által elöidéztetik, szinte mérhetetlen. Mert az az ellentét, amely a szövetkezeti eszmének helytelen irányba való terelésével, a mezőgazdaság és kereskedelem között elöidéztetik, épp oly kárára van a mezőgazdaságnak, mint a kereskedelemnek. A mezőgazdaság sohasem bírja önmagában az értékesítést. A mezőgazdaság jólétének a alapja nem a jó talaj, vagy a jól termés, hanem a fizetőképes vevő. Ez a vevő pedig az iparos és kereskedő. Minél inkább a saját területen lévő iparos és kereskedő a vevő, annál biztoéabb a mező- gazdasági termények piaca. így és csakis ily harmonikus kölcsönösség teremti és biztosítja az állami nemzeti jólétet. Mert kétségtelen, hogy a gazda közelében virágzó ipar és kereskedelem van, a mezőgazdasági termények számára megvan a legjobb és legbiztosabb vevő; valamint az is kétségtelen, hogy ha ilyképpen a gazda jóléte gyarapodik, a kereskedő és iparos benne nyeri a legjobb vevőt. A mezőgazdaságnak legnagyobb érdeke tehát, hogy saját területén ipara és kereskedelme legyen és hogy ez az ipar és kereskedelem minél jobban virágozzék. Mert a földjáradék csak ott biztos, ahol ipar és kereskedelem van. Mindez régen elismert és régen elfogadott igazság mindenhol, csak nálunk, nem. A közgazdaság minálunk nem a tények tudománya, hanem a politikai és felekezeti pártok gyülölséget hirdető szintere. Csakis igy lehetséges, hogy a legszebb gazdasági eszme, a legrutabb felekezeti gyülölség eszközévé alacsonyittatik le és ez lehetséges nálunk azért, mert nemcsak hogy nincsen gazdasági közvéleményünk és ami mégis van, az félre van vezetve, de hiányzik a helyes gazdasági érzék még azokban a kormánykörökben is, amelyeknek hivatásos feladata lenne a nép jólétéről való gondoskodás. Csakis igy történhetett meg, hogy a destruktiv gazdasági és társadalmi irányzat néhány évvel ezelőtt azon időponttól kezdődött, amidőn az ország kormányának vezetése „a jog, a törvény és igazság“ szó- szátyárkodó prófétájának kezébe került, aki politikai szolgálatokat honorált azzal, hogy a gazdaságilag káros, társadalmilag felforgató szövetkezeti mozgalmat államhatalmi pártfogásba vette. És csakis erre vezethető vissza a földmivelésügyi minisztériumnak avatlan és helytelen beavatkozása a szövetkezetek kérdésébe. Távol van tőlünk azt kívánni, hogy az államhatalom ne istápolja, ne támogassa a szövetkezeteket. Jól tudjuk, hogy világszerte minden állam istápolja és támogatja a szövetkezeteket, de mindig csak a termelő szövetkezeteket és még sehol a világon sem jutott eszébe valamely államhatalomnak szövetkezeteket azért létesíteni és azzal az irányzattal támogatni, hogy gazdasági rombolást vigyen véghez. Ez a dicsőség nekünk jutott osztályrészül. Bukovinától egész Írországig minden állam, minden ország támogatja a szövetkezeteket, de csakis a termelő szövetkezeteket. Melegen ajánljuk a szövetkezeti apostolok figyelmébe az 1904. évi budapesti szövetkezeti kongresszus iratait. Egész bátran tanulmányozhatják, mert kizárólag agrár- szempontból ismertetik és tárgyalják a szövetkezetek kérdését és egyebek között a szövetkezetek állami támogatását is. Ez iratokból látni fogják, hogy: Ausztria csakis a termelő szövetkezeteket támogatja, különösen a bortermő- és a tejszövetkezeteket, továbbá a szeszgyári szövetkezeteket. És hogy az osztrák kormány eljárása mily okszerű és mily óvó figyelemmel van létező gazdasági érdekekre, kitűnik abból, hogy pl. szövetkezeti malmok csak oly föltétel alatt kapnak segélyt, ha csupán saját tagjaiknak őrölnek, gabonát nem vásárolnak, lisztet nem adnak el. Franciaország csakis a tej- és sajttermelő-szövetekezeteket támogatja. Angliában a szövetkezeti eszme sztilö- löldjén, csakis Írországban és itt is csakis a lentermelő szövetkezetek részesülnek támogatásban. Németország egyes országaiban állami és hatósági támogatásban részesülnek a tejszövetkezetek, állattenyésztő-szövetkezetek, talajjavító-szövetkezetek és az erdőmiivelő-szövetkezetek. Svájc: a szövetség és a kantonok csak állattenyésztő-szövetkezeteket támogatnak. Dánország csakis a tejszövetkezeteket és mütrágyabeszerző-szö- vetkezeteket támogatja. Luxemburg egész modern mezőgazdasági politikája a szövetkezeteken alapszik; e kis területen van : 899 tejgazdasági-, 20 gyümölcstermelő- és értékesítő-, 113 talajjavító-, 573 útépítő-, 71 öntöző-szövetkezet. íme, az államok okszerű támogatása. Nincs állam, amely mást, mint termeiő-szö- vetkezetet támogatna. És hol vannak a magyar nép boldogitását célozó togyasztó- szövetkezetek ? Oh, ilyenek is vannak minden országban nagy számban — a városokban és a gyáriközpontokban. Falusi fogyasztó-szövetkezetek csak Oroszországban vannak. Oroszországban 9925 falusi fogyasztó-szövtekezet van; egy-egy orosz fogyasztási szövetkezetnek 591 tagja és 12 alkalmazottja van, tehát minden 50 tagra átlag 1 (egy) alkalmazott jut. Nincsen érv, amely hatalmasabban szólhatna a falusi fogyasztó-szövetkezetek létjogosultsága ellen. Ámde maguk a szövetkezeti kongresszus iratai is a falusi fogyasztó-szövetkezetek ellen érvelnek. Ugyanis Angliáról szólva, a jelentés megállapítja, hogy a fogyasztó-szövetkezetek helye csak a város lehet. A népesség a városokban inkább közös életet, a mezei nép inkább egyéni életetet él. A gyári munkás süni, együtt dolgozik, ismeri egymást, érdekei és szükségletei azonosak, a szövetkezetét maga és más létesíti számára, hetenként kapja az egész éven át bérét és igy mindig készpénzért vásárol. Nem igy a mezei munkás, nem igy a paraszt. Munkája időszakhoz kötött, keresetét hetenként vagy havonként vagy időszakon- kint kapja, szükségle'ei rendszertelenek, időszakiak, arra van sűrűn utalva, hogy hitelbe vásároljon és vajmi sok esetben, hogy a boltos tőle gazdasági terményeket vegyen. A fogyasztási szövetkezet mindezt nem teheti. A falu nem nélkülözheti a boltos kereskedőt. Aki a falu népét a boltostól megfosztja, az elveszi gazdasági támaszát, szükségben segítőjét. A fogyasztó-szövetkezeteknek nincs gyökere a falvakban. És aki a falvakban fogyasztó-szövetkezeteket létesít, az rombol és pusztít. És mindennek dacára a népboldogitás nagy problémája a falusi fogyasztó-szövetkezetek létesítésében leli megoldását nálunk. Ugyan miért? Hiszen ha igaz — és mindenesetre szóról-szóra igaz a luxemburgi kormány jelentésének végmondata, hogy „a népjólét, főieg a kisemberek jóléte a célszerűen berendezett szövetkezésben van“ — miért nem létesítenek a szövetkezeti apostolok nálunk is termelő-szövetkezCteket ? Miért nem veszik kezükbe az áruforgalmi statisztikát és miért nem létesítenek konyhakertészeti-, gyümölcskertészeti-, baromfi- tenyésztő-, vagy len- és kendertermeiő-, vagy faipari, vagy szalma- és gyékényfonó- vagy egyébb náziipari-szövetkezeteket ? Vagy az illető vidék gazdasági viszonyaival üsz- hangzásban lévő egyéb termelő-szövetkezeteket? Ez az igazi szövetkezés, ez az igazi szövetkezeti munka. Avagy talán épen azért nem foglalkoznak ezzel az agrár apostolok, mert munka? Mindenesetre könnyebb rombolni, mint építeni. És ezt a rombolást maga az állam- hatalom segélyezi és segíti elő azok adófilléreivel, akiket tönkretesz. Rombol anyagilag és rombol erkölcsileg. Hiszen a fogyasztószövetkezetek gazdasági rombolása mellett még azt ez erkölcsi rombolást is elősegíti, hogy a pap korcsmárossá lesz. Árlejtés Sínt építésére. „Csengerbagos községben egy Norton-féle fúrt l kút építésére \ árlejtés hirdettetik. Felhivatnak a pályázni óhajtók, hogy ajánlataikat f. évi jun. 20-ig Csengerbagos község birájához adják be, ahol is az építkezési feltételek megtekinthetők. Szamosdob, 1910. máj. 20. Mikola Károly h. kjző. “I VIGYÁZZ!! Ili a piaosaa festett 3dlths! I Szives tudomására hozom Érmellék igen ! tisztelt vevőközönségének, hogy Mh’iiii- It /il 1/ f'tiltti 11, a egy dúsan felszerelt :: :: :: röfös- és rövidáru :: kereskedést nyitottam. Raktáron tartok mindenféle és a legújabb divatu női szövetek, delainok, kartonokat, czipőket, nyakkendőket, úgy férfi, mint női divatezikkeket, amelyeket#/ leffiutiiny**- ttahb áva/i meitrlt bocsájtok a vevő- :: :: közönség rendelkezésére. :: :: A n. é. közönség b. párt.ogását kérve vagyok kiváló tiszlelettel Veisz Bernátné.
