Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-05-21 / 24. szám
Nagykároly, 1910. május 21. 24-ik szám. III. évfolyam. KÖZÉRDEK ERMELLEK no v KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISiTZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6’— korona félévre 3-— korona. Vidékre postán küldve egy évre T— korona félévre 3 50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hiidetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult A terror.a panama szolgálatában. Szatmár, 1910. május 21. A magyar kisváros urainak minden maradisága, minden zsarnoksága, minden corruptsága, minden hatalmi vágya, minden tudatlansága, minden rosszakarata ben nefoglal tátik a nagykárolyi Kölcsey-könyvnyomda részvénytársaság igazgatóságának azon felháborító cselekményében, amelyet alább elmon- dandók vagyunk. A Kölcsey-nyomda, amely erkölcstelenségben fogant, amely alapítóinak önző és jogosulatlan anyagi érdekeit szolgálandó, szemérmetlenül a tisztes ipar kenyerére tört, méltó önmagához, igazgatóságának azon tagjaihoz, akik ezt a nyomdát és illetve az igazgatóság többi tagjait is botrány tárgyává állították. — Gálád, minősíthetetlen támadás történt a közérdek, illetve a „Közérdek“ ellen. Mint tisztelt olvasóink tudják, lapunkat a Kölcsey- könyvnyomdában állították elő. Ezen nyomda igazgatóságának elnöke, Péchy László nagykárolyi lakos. Péchy László mint magán ember sokkal jelentéktelenebb, semhogy lapunkban s különösen lapunk vezetőhelyén foglalkozzunk vele, de Péchy László műszaki tanácsos, az Ecsedi-láp stb. társulat igazgató-főmérnöke ebbeli minőségében, úgy tudjuk, lapunk mélyen tisztelt olvasói előtt közismert. — Levetkőztettük róla azt a gúnyát, amelybe társadalmi állásánál fogva burkolódzott és meztelen, a maga valóságában állítottuk a közvélemény itélőszéke elé. Igazságokat mondtunk rólla. És az igazság fáj! A mi igazságunk, amely a szegény emberek véres verejtékéből sarjadzott ki, kétszeresen fáj. Péchy Lászlót, akit a királyi kegy műszaki tanácsosi címmel tüntetett ki, bemutattuk mint embert, aki érdemtelenül és a vezetésbe bízott társulat érdekei megsértésével jutott azon tagadhatatlan előkelő helyzetbe, a hol eddig volt. A „Közérdek“ olvasói hétről-hétre meleg érdeklődéssel, mind jobban fokozódó kíváncsisággal várták lapunkat, amelyben a „Múltak árnya“ címmel „Lucifer“ kartársunk épületes dolgokat mesél a hajdan titokzatos, rejtelmes misticizmussal telt s immár a közönség megcsapolásával lecsapolt „Ecsediláp“ múltjából. Oly titkok ezek, amelyek felleb- bentését senki soha nem várta és hogy az mégis megtörtént, ijedést és rettegést keltett. Péchy László az ellene felhozott vádakat a társulat választmányának bejelentette, amely jól lehet maga is a köteles ellenőrzés elmulasztásával érdekelve van, — ez ügyben a héten határozott. A határozattal ez idő szerint — a közbejött felháborító körülmények miatt nem foglalkozunk. — Lesz még sok alkalmunk reá ! Annyit azonban jelzünk, hogy Péchy Lászlónak a mi vádjainkkal szemben látszólagos elégtétel forma félét adott. Hogy ez az elégtétel a mi becsületes, igazságaink fényes bizonyítéka: ezzel sem akarunk most foglalkozni. De Péchy László vérszemet kapott s abban a szánalmas és nevetséges hitében, hogy a választmány általános megütközést keltett határozata által kint van a láp hínárjából, magához méltóan, bosszút esküdött. Balla Mariska. — „Közérdek“ eredeti, tárcája. — A mi bájos csalogányunkat évek óta figyelem operettek-, vígjátékokban, borsos párizsi bohózatokban, magyar történelmi színdarabokban, olasz verista drámában és magyar népszínművekben. Hogy a kritikus tollával éljek, mindenkor és mindig nagyszerű volt. Ez a tény bizonyítja legjobban azt, hogy színjátszó skálája milyen kifogyhatatlan és milyen fejlődésre képes. Ha még hozzávesszük, hogy hangjában és az egyéniségében is van valami keresetlen egyszerűség, az ember csodálkozva kérdi, honnan merítette azt a sokféleséget, nyugalmasságot, amelylyel uj meg uj szerepkörre tért át, mindig biztosan, diadalmasan. Erre a kérdésre sokszor kerestem feleletet és hosszas tapasztalat alapján úgy konstruáltam meg, hogy Balla Mariska a legszorgalmasabb genie, aki valaha vidéki színpadon megfordult. Mintha csak Balzac nagy mondását igazolná, hogy a genie — szorgalom. Mindig olybá tűnik fel előttem, mint egy csudálatos routiner. A legnehezebb feladatra ép úgy alkalmazható, mint a legjelentéktelenebbre. A direktor csak az ő kezében látja biztonságban a darab sorsát, (van ebben egy kis hiúság is) és ő mosolyogva vállal lehetetlenebbnél-lehetetlenebb Feladatokat. A magyar tehetségek különös, gyakran szomorú sorsát kénytelen viselni. Irányító, biztató, komoly kritika híján, kénytelen a maga női és művészi ösztönei szerint indulni, küzdeni, kifejlődni. Minthogy nálunk még mindent csak a tömegsiker revelál, hajszolnia kell a népszerűséget ugyanakkor, amikor a közönség és kritikusok sorában már nagy számmal ülnek olyanok, akik európaiasabb, elkényeztetett szemekkel bírálják őt és szubtilisan finom müanszokat követelnek tőle. Megfelel ő mindezeknek a követelményeknek. Már nem is művészet, hanem egyenesen diplomácia és ördöngösség tőle, hogy ezt a sokféle követelést és fontoskodást mintegy kijátssza és attól függetlenül a maga veleszületett, erős nagy művészetét ráoktro-' álja a színházra. Ennek a bájos színésznőnek nagyon kegyetlen szeme van, de egyszersmind tele van a szive jó akarattal. Fölényes intelli- gentiája kiragyog minden mozdulatából, minden mondatából. Öntudatos, átgondolt, kiszámított minden alakítása. Jobban ismeri a közönséget, mint akárhány kritikus. Többször az volt az impresszióm, hogy mélyen magában kineveti azt a publicumot, amelynek játszania kell és amelyet biztosan az orránál fogva vezet. Máskor pedig a hozzáértők számára játszi bravúrral, demonstrative mutatta meg, hogy mit tud, milyen gazdag értéket rejteget, egy szóval: milyen volna, ha művészibb viszonyok között kellene élnie. Mindezek a megfigyeléseim — amelyek alján a mi viszonyaink kesernyés utóize lappang — még abból az időből valók, a mikor magam is elfásultam a kritikusi robotban és a legszebb díszletek is a hátukat mutogatták nekem, vagy félelmesen reám vigyorogtak és a mikor közömbösségemből engem is csak egy-egy taps zaja riasztott fel. Azóta pihent szemmel, robot nélkül egyszer-másszor betérek a színházba. Érzem, hogy milyen jó nézőnek lenni, milyen jó friss kiváncsi szemmel látni mindent és ... nem Írni róla. Mint elfásult kritikus csak annyit konstatáltam, hogy szorgalommal is lehet valaki géniévé. Mint néző rajtakaptam magam, hogy máskép látom azt az igazságot: a génié csak szorgalmas lehet. Bulla Mariska pedig a vidéki színésznők legszorgalmasabb geniéje. Megérkeztek | a legjobb és legszebb konyha felszerelési és vasáru cikkek melyek ; szolid, olcsó droh mellett fcphatdl(: pjtfED SAMU i/asKetesKedésébeti jéagyKaroly, gróf Károlyi-tér.
