Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-01-15 / 3. szám

?

Nagykároly, 1910. január 15.

3-ik szám.

III. évfolyam.

KÖZÉRDEK- v r o*. 7s

/ V ?• % ■*.

( íW i

V'

, ,

ERMELLEK.

KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP.

Megjelenik minden szombaton reggel.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Károlyi György-tér 16. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza.

Főszerkesztő:

DR. BIS1TZ BÉLA

a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője.

Felelős szerkesztő és laptulaldonos : SIMKÓ ALADÁR.

Előfizetési árak:

Helyben házhoz hordva egy évre 6*— korona félévre 3’— korona. Vidékre postán küldve egy évre 7*— korona félévre 3*50 korona.

Egyes szám ára 20 fillér.

Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult.

Farsang.

Nagykároly, 1909. január 15.

(S.) Immár benne vagyunk a farsangba s Isten tudja, egy csepp jókedvet, vigasságot, kedélyt, sem tapasztalhatunk azokon a helyeken, a hol máskor, ilyentájt hangos vidámság, duhaj kurjongatás hallatszott ki az utczára. Mintha az öröm, a mámoros vigasság befagyott volna, s borús arcok adják meg a mai kor elszomorító jellegzetességét.

Oh farsang! Hová tűntek a múltbeli, felejthetetlen daridóid. Hová az első bálok romantikus izgalmai! A rohanó kor, a megélhetésért folytatott nehéz küzdelmek, a strugle for life magukkal ragadták mindazt a szépet, mindazt a csillogó himport, a mely a farsangi mulatságokat oly elmoshatatlanul belevésték elődeink szivébe, emlékezetébe. Ma már nem tudunk mulatni. Minduntalan belerezeg még a legártatlanabb mulatozásba is, az élet szigorúságának disharmonikus akkordja s pillanat alatt kizökkent bennünket abból a jóleső érzésből, mely nélkül igazi mulatság, tényleges farsang el sem képzelhető.

A nyilvános mulatságoknak már régen lefújtak. A kis társaságok összejöveteleit megutálja, az idő legnagyobb részét magának lefoglaló kabarét s a mi azon túl van, az már nem a farsang légkörébe való mulatság, az intim házi szórakozások s az év bármely részében rendezhetők. A farsang, a régiek által várva-várt, ezüstös légvárakkal telis-tele rakott, gyönyörű évszak nincs többé, meghalt, még mielőtt megszületett volna.

A szultán oldaliszkja

— Fantazmagória. —

Irta: Battyán Radó.

Abdul Kherim a hatalmas török padisah már kerek egy esztendeje, hogy háborút viselt Ali marokkói szultán ellen és még mindig nem birt győzedelmeskedni rajta, sőt hovatovább hátrálni volt kéuytelen.

A hadi szerencse Alit pártfogolta és már vészes hírek keringtek Stambul városában, hogy a marokkói szultán csapatai mihamar ostromolni fogják magát a padisah székhelyét.

Leírhatatlan volt a törökök rémülete. Abdul Kherim mindennap ünnepélyes szelamliket tartott, hogy diadalt könyörögjön Állatitól, de hiába. A milyen fanatikus halálmegvetéssel har- czolt serege, midőn a diadal pálmája feléje hajlott, ép oly bénítóan hatott vitézeire az a lesújtó hir, hogy a török csapatok napról-napra majd itt, majd ott vereséget szenvedtek.

Már a harmadik fővezérének küldte el a szultán a selyem zsinórt, de Allah kegyelme még mindig nem akart seregére mosolyogni.

Midőn a veszély már tetőpontjára hágott, jelentkezett egy gyaur nemes az angolszárma- zásu lord Worthigtón és felajánlotta szolgálatait a hatalmas uralkodónak és Abdul Kherim, mint a fuldokló a szalmaszál után, oly mohón kapott Worthigtón ajánlatán.

A negyedik fővezér is megkapta a selyemElődeink idejében, a férjhez adandó leányok ilyenkor léptek első alkalommal a társaságba s legtöbnnyire ilyenkor látták meg azt a férfit először, a ki azután egész életük további folyamára döntő fontossággal birt. S itt szövődtek ama gyöngéd viszonyok első arany- fonali, melyekből azután egy egész életre való csillogó bilincset kovácsoltak élelmes, mindent meglátó, megértő mamák s apák.

A farsang ebbeli jelentősége a társadalom középső s felső osztályánál már egészen elveszett. A lányokat már nem viszik bálokba, hogy ott nékik jövendőbelit szerezzenek, hiszen azok az úriemberek, kik a bálokra eljárnak csak elvétve kínálkoznak ilyen médiumokul. A fiatalság, a szó valódi értelmében vett fiatalság tagjai közül, rekrutálódnak a báli esték tüzes tánczosai, azok pedig még nem valók arra, hogy családi tűzhelyet alapítsanak s örök időre biztosítékot nyújtsanak az alapított család eltartásáról is. A nehéz megélhetési viszonyok a házasulandó férfiak életkorát kitolta. A mai báli ifjúság még hosszú évek elteltével gondolhat a nősülésre, azok pedig, kik megfelelnének az aggódó szülők követelményeinek, nem járnak már a bálokba, részint kikoptak a báltermekből, részint nevetségesnek tartják az ö korukban, az ott lebzselő ifjúsággal versenyre kelni

így lassan, lassan odafejlődött az egész farsangi intézmény, hogy piros betűs nappal kezdődik a kalandáriumban s böjtöt ir elő a vallás, távoztával hamut hintünk homlokunkra. Minden egyéb politikus, hasznos, mulatságos mellék requisituma a lomtárba került, a feledés homályába, honnét csak egy-egy régi

zsinórt és lord Worthigtónt állította a szultán kegyelme a csapatok élére.

És ime! Ä gyaur alig kezdte meg működését a hadiszerencse ingadozó koczkaja azonnal a törökök oldalára fordult s futárok minduntalan egy-egy nagy győzedelmet vittek hírül az örvendező padisahnak.

A törökök diadala teljes volt. Ali marokkói szultán kegyelemre megadta magát és teljes díszben, ezüst lánczal megbilincselve vett részt Worthigtón diadalmenetében.

A levegő telve volt a hős vezér dicsőségével és földreborulva üdvözölték a törökök a győzedelmes gyaur vezért, ki a veszélyeztetett félholdnak vissza szerezte régi fényességét.

Abdul Kherim személyesen várta palotája küszöbén és forró öleléssel, könnyes szemekkel vonta keblére dicsteljes vezérét.

Majd bevonultak a pazar diszben pompázó palota legnagyobb termébe, hol a diván- tanácsot szokták tartani és az összes vezérek s basák előtt igy szólt a szultán Worthigton- hoz :

— Hatalmas vezér, Allah az örök nem fog megfeledhezni rólad, ki bár gyaur vagy, hogy a paradicsom legszebb húrjaival jutalmazza meg fényes diadaljaid, melylyel a félhold uralmát erősítetted meg.

De itt a földön is nyerd el némikép jutalmadat, szólj s ha kívánságod teljesíthető kerüljön bár országom felébe, — teljesítve lesz.

— Szultán, köszönöm hálád e megnyilatirónk színes megemlékezése kelti nagyritkán életre.

Nem panaszkodunk a dolgok ilyetén való átalakításáról, mert hiszen a sok kellemetes mellett, volt a farsangolásnak meglehetős sok árnyoldala is. Az idők sűrű ködfellege azonban a sötét, árnyékos helyeket teljesen befedi s csupán a csillogó, színes részletek kandikálnak elő a szürke lepel alól. A sok költség a mivel a lányos házaknak a farsangolás járt. A kellemetlen meglepetések, a melyekkel nem egy otthon szászorszépnek tartott, de ismerős fiatal emberekkel nem rendelkező leány bálozása járt. A sok ezer apró tiiszurás, petrezselyem-árulás meg sok miegymás, a mivel az a gyönyörű álom rendesen végződni szokott, melyet otthon a zsalugáteres, muskátlis ablaku szobában gyengéd női fejecskék szőttek, szövögettek.

A modern kor nem ismeri a költészetet. Rideg szigorúsága letörli minden intézményünkről a színes, csillogó himport, az idealizmusnak határt szab s parancsoló szavával mindent megsemmisít, a mi útjában áll az egyenes előrehaladásnak, a munkának, a sikernek.

S ha régi históriák romantikus történetei néha-néha felkeltik bennünk a vágyat, a régi idők visszakivánására, gondoljuk meg azt a sok kényelmet s újszerű élvezetet, melylyel a haladó kor minket megajándékozott s a melyről azoknak, kik abban a régi jó világban éltek fogalmuk sem volt s akkor nem is sajnáljuk, ha Carneval herczegének bevonulása olyan szegényes, olyan kopott, olyan melankolikusan szomorú, mint a minő az idén s a minő a jövőben is lesz.

kozását, a mit tettem, azt nem a jutalom reményében tettem. Gazdag vagyok s földi kincsek nem boldogítanak — szólt Worthigtón érczes hangon — látva azonban a szultán el- komorodó arczát, folytatta, ha azonban minden áron megajándékozni vágyói, úgy add nekem háremed legszebb oldaliszkját és vezéred túlontúl jutalmazva lesz.

Az elszörnyedés moraja zúgott végig a divan tanácson. Abdul Kherim arczán a piros szin a halotthalványsággal perczenként válta- kozott.;Fuldokló hangon dörögte Worthigtónfelé:

— Büszke gyaur! Kérted volna bár, hogy hozzam le neked Allah tündöklő csillagait, vagy merjem ki kanállal a Boszporus vizét, nem kívánhattál volna lehetetlenebbet, mint azt, hogy igazhitű muzulmán feleségét gyaurnak adja.

Kérj mást, ime könyörgök hozzád, én, a hatalmas szultán, csak azt ne kérd, a mi lehetetlen.

— Úgy hát ne adj semmit hálás padisah — szólt daczosan Worthigón és elhagyni készült a termet.

— Megálj vezér! — kiáltott utánna a szultán — te kívántad, legyen meg az akaratod. Még e perczben esküdni fogsz háremem legszebb virágával. Hozzátok a főmuftit, az végezze a szertartást.

E szavaknál Abdul Kherim arcza a haragtól lángvörös pirban égett és a vezérek s basák , mint nyárfalevél remegtek félelmetes indulatától.