Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-04-16 / 19. szám

2-ik oldal 1910. ápril 16.

KÖZÉRDEK.

19-ik szám.

végig siklik tekintetem, előttem látom 30 év után egy eszméért — Magyarország függetlenségéért — velem együtt küzdő barátaimat, szeretett polgártársaimat, azoknak gyermekeit, akiknek szivébe bele van vésve az édes atyjuk által hirdetett ragaszkodás a Kossuth névhez és az 1848-as eszmékhez.

Öreg ember vagyok (Egy bájos női kéz int a szónoknak) de sietek kijelenteni, nem vén ember, aki teljes ambicióval, ifjúkori tűzzel és lelkesedéssel veszem kezembe azt a zászlót, a melyre hazám, „szeretett Magyarország“ függetlensége van reá írva.

A kerület érdeke az enyém is, hisz ,'t születtem, itt éltem le életem legszebb napjait, itt is akarok meghalni, ha tehát valamit kitudok eszközölni a kerületnek, az nekem épen oly érdekem, mint magának a választópolgárságnak.

Harminc évvel ezelőtt épp úgy, mint mostan, épen e helyről elhangzott ajkaimról aszó: törekedni az önálló független Magyarország megalakításáért. Változtak az idők, de mi szeretett polgártársaim nem változtunk meg, mi ma is ugyanezt az elvet valjuk, ezt valják fiaink és vallani fogják unokáink is.

Megrágalmazták vezérünket Kossuth Feren- czet. hogyfeladta elveit. A nagy Kossuth Lajos fiát, ki a legközvetlenebbül szívta magába a Kossuth apánk által terjesztett s hirdetett magasztos eszméket, akit megtanított az élet, a tapasztalás arra, hogy „dobbal nem lehet verebet fogni“ s „esztelen az, ki fejjel szalad a falnak“. — Kossuth meggondolt, higgadt, nyugodt, biztos politikát folytat. Nem igér többet, mint a mennyit idöszerint adni tud. S mit tesz a másik — a szinte függetlenségi ellentábor? Ígér füt, fát, tücsköt, bogarat, a mely Ígéretét maga tudja legjobban, hogy ez idöszerint megvalósítani egyáltalán nem tudja.

Feleljetek nekem kedves polgártársaim ? Melyik a tisztességesebb politika: az-e, a melyik fennen hirdeti azoknak az eszméknek azonnali megvalósitását, melyekről ő maga tudja legjobban, hogy ez idő szerint kivihetetlenek, vagy az-e, a melyik tisztán feltárja elétek a valót, nem ámít benneteket, nem lest elibetek délibábot, nem áltat kivihetetlen frázsisokkal, hanem csak annyit igér, a mennyit ez idő szerint adni tud.

Ezt a tisztességes, meggondolt, nyugodt, higgadt politikát követi Kossuth Ferencz, annak a magyar halhatatlan Kossuth apánknak a fia a mi vezérünk, akit én szivem teljes szereteté- vel és ragaszkodással követek az általa kibontott zászló alatt.

Vagy helyes-e az a politika, amelynek jelszava: „Megverek valakit, vagy engem valaki ?“ Helyes-e az, hogy az országgyűlés helyét az országházát verekedés színhelyévé tegyék olyan eszmékért, amelyekről tudjuk, hogy annak megvalósítása ezidő szerint kivihetetlen.

Ismételem én nemigérek semmit, de azt fogadom, hogy attól az elvektől, a melyet zászlómra irok, a melyet mindenkor büszkén lobogtatok, nem térek el soha. Engem nem csábit el kitüntetés, engem nem lehet lekenyerezni czimekkel és rangokkal, nekem a legdrágább kincs lesz az a mikor visszatérek küldetésemből s itt ezen a helyen büszkén elmondhatom azt „visszahoztam és kezetekbe teszem le a zászlót, oly tisztán oly szeplőtlenül a mint azt nekem átadtátok“ s ekkor előfog lépni közüle- tek egy az én 30 éves barátaim közül s azt fogja felelni nekem „köszönjük, hogy megőrizte becsülettel hozta is vissza.

Én Kossuth Ferencz elveit vallom az ő katonája akarok lenni s ha elküldnek az ő szolgálatába nem bánják meg soha:

Nem vagyok szónok, érezni tudok de beszélni nem, átadom tehát a szót Barabás Béla barátomnak mondja ő el a mit én elszerettem volna mondani.

Isten éltesse a választókerület polgárságát ! Éljen a párt vezére Kossuth Ferencz !

Riadó lelkes éljenzés fogadta a szívből eredő szavakat, mely elementáris erővel tört ki a mikor Barabás Béla lépett elő és elmondta az alábbi gyönyörű beszédet:

Beszéde előtt felkérte a körülötte állókat, hogy a mikor elég hosszúnak tartják rángassák meg a kabátját, mert ha őt a szónoki hév elfogja nem képes időt szabni beszédének.

A beszéd szószerinti szövege a következő:

Kedves Atyámfiái!

Mint egy idegen ember jöttem ide, mert soha nem jártam ezen a földön, sem ezen a vidéken. Messze útról jöttem, de ebből a lelkes fogadtatásból azt veszem észre, hogy nem vagyok idegen, mert egy oly eszme zászlóvivőjéül szegődtem, mely teljesen áthatja Mátészalka és vidéke polgárainak lelkét.

Megköszönve azon meleg fogadtatást, melyben részesítettek, első sorban is át kell adjam az üdvözletét, a melyei Kossuth Ferencz tegnap betegágyában bízott meg engem, nogy a mátészalkai polgárságot, párt és felekezet nélkül nevében üdvözöljem és kérjem arra, hogy azt a zászlót, a melyet évtizedek óta tisztán és szeplőtlenül megőriztek, egy oly ember kezébe adják, a ki azt megfogja becsülni és ki azt diadalra fogja vinni és mint Kossuth Lajos egyszerű közkatonája küzdeni fog a nemzeti jogokért.

A választási küzdelmek megindultak s egyes helyeken már a jelölések is meg lettek ejtve.

Gyakorolja tehát mindenki ezen legszentebb jogát saját meggyőződése mellett, de viszont tisztelje a mások véleményét és politikai nézetét is, s ne vegye rossz néven azt, ha valaki más politikai nézetet vall, mint ő.

Úgy hallottam, hogy nem régen volt itt már népgyülés, a mikor Justh Gyula fejtette ki itt politikai nézeteit. És dicséretére ennek a Mátészalka város derék tisztességtudó polgárságának meghallgatták a beszédeket a nélkül, hogy. azt bárki is egy szóval is megzavarta volna.

Joggal megkövetelem én is, hogy bennünket is meghallgassanak, de mi nem követeljük azt, hogy mindenki meggyőződését ne kövesse s ne támogassa az ellenpártot.

A bevonulás alkalmával egy épülő háznál zeneszóval fogadtak bennünket. A hangszerek különfélék voltak, volt közöttük mozsdó- tál, öntöző, melyet egy pár éretlen gyermek kézzel-lábbal ütött. Megkérdeztem mit jelent ez? Azt mondták, hogy ajusth-párti képviselőjelölt rendezte fogadtatásunkra. Fel sem tűnt ez nekem, mert reá ismertem a Justh-párt fegyvereire, melyet az alkotmányos küzdelemnél használnak. A czindaratta hangjai még jól estek fülemnek, mert ez is impozánsabbá tette a bevonulást.

Ennél az impozáns lelkesedésnél ezen fegyverhasználat hallatára eszembe jut egy régi adoma a „Rabbi választásról“. Egy vidéki városban rabbit választottak. Mindenki egy személyre szavazott, csak a pupos szabó és a foltozó varga adták le másra szavazatukat. Választás után az uj rabbi felkereste ezen két embert és megkérdezte, miért szavazott ellene, holott az egész hitközség reá adta szavazatát? Rabbilében, felelte a szabó. Ha mi is te reád szavazunk, akkor senki előtt nem volna becsület, Így legalább beszélnek rólunk.

Így vagyunk ez állapottal is, ha nem dobolnak, nem lármáznak, tudomást sem vettünk volna felőliünk. Ok azt hitték, hogy ezzel a Szúnyogból elefántot csinálnak, pedig csalódtak, mert ezzel bemutatták azokat a fegyvereket, a melyekkel küzdve még a leghívebb embereiket is elidegenítik maguktól, mert a politikában is első elv „tisztességes fegyverekkel harczolni.“

Oka ennek a tüntetésnek, hogy Szálkái Sándor, ajkairól nem hallani, hogy duhajkodni, verekedni és legénykedni akar, pedig elmondhatja Justh Gyulának azt, hogy

Vagyok olyan legény mint te 1

Vágok olyan rendet mint te.

Szálkái Sándor barátom maga a becsületesség, aki egyszerű katonája akar lenni a Kossuth Lajos hadseregének, aki elvekkel akar küzdeni az ország fellendítéséért, aki e három jelszót ismeri: Szabadság, egyenlőség, testvériség.

Áttérve most a politika mezejére, ismerik önök szeretett polgártársaim, hogy az országgyűlést feloszlatta a király — azt mondják egyesek: joga volt hozzá 1 Hát pedig nem volt. Mert ex-lexben nem szabad feloszlatni a Házat, a törvény tiltja 1 Megtette s ezen tényért, mint minden másért felelős a kormánya 1 A kormány túl teszi magát ezen is — a népre apellál, választókra 1 Éolynak a szervezkedések országszerte, pártos nemzet vagyunk, s még az

egy elvi álláspontokon álló pártok is széthúznak, nemhogy valahogy egyet akarjon a magyar!

Egy párt, amely a mi testünkből való test és vérünkből való vér, de nem lelkűnkből való lélek s Kossuth Ferenctől kapta azt a kis levélkét, azt a kis ajánlatot, amellyel felléptek kerületünkben annak idején a mai Justh-párt volt képviselő tagjai elszakadtak tőlük. Az oka az, hogy ezeket nem az egység óriási erejének érzete töltötte el, > amint kellett volna lennie, hanem a széjjelhuzási erő, mint feszítő eiő hozta mozgásba a tagokat és a közkatonákat vezéri álmok lepték meg — senki sem akart már közkatona lenni a pártban — mindenki vezetni akarta a hivatott vezért, aki nekik létet adott. A vége ennek a fondorkodásoknak párt- szakadásra vezetett s mintegy 100-an követtük Kossuthot a megtisztult uj pártalakulásban. Az ok, melyért kiléptünk a bankíerminus volt. Akkor azt mondták reánk, hogy elejtettük a bankot. Most már bebizonyosodott, a tények igazolják, hogy Kossuthnak igaza van. Ugyanazt kapta Justh válaszul a bank követelésere a királytól, mint Kossuth. Csakhogy Kossuth okosan kitért a válság felidézése elől — Juth pedig neki ment fejjel a falnak — s eredményül nem az önálló bankot érte el, hanem a Hé- derváry kormányt. Ha nem építhetek, hát rombolnom kell? ez az okos politika kérdem most Önöktől, t. polgártársaim ? Ugy-e nem 1 De ha még kellő őszinteség lett volna Justh pártjának harci riadójában. De az nem volt. Tisztelet magának Justhnak és egynémelyeknek, a naivabbaknak, akik tényleg a bankterminusért harcoltak, de a párt zöme igenis a hatalomért harcolt és paktált Lukáccsal, Kossuthot pedig és minket támadtak legpiszkosabban lapjaikban — tehetetlen, ostoba politikájukkal felidézték a válságot és önkéntelenül is meggátlói voltak a nemzet egy másik nagy követelése megvalósításának s ezzel teljesen megsemmisítették a reményt is arra, hogy az rövid időn belül meg is valósuljon.

Ennél a kérdésnél eszembe jut egy mese, a kígyó meséje. A gyermek elmegy egy kedélyesen mulató társasághoz s igy szól’ hozzájuk. Tudják mit, ha önök adnak nekem egy liter bort én lenyelek egy eleven kígyót. A társaság egyik tagja a ki szereti a mókát, álta a fogadást s felhívta a fiút, hogy nyelje le hát a kígyót. Először adják ide a bort szólt a fiú. A társaság oda is adta a bort a melyet a fiú ki is ivott, azután igy szólt hozzájuk. Már most lássuk hol az eleven kígyó, adják ide, hogy nyeljem le.

így van a Justh-párt is. Az eleven kigyó nála az önálló bank.

Az 1911-iki dátum miatt megbontotta a nagy a hatalmas az egységes függetlenségi pártot s most a kigyó az hiáuyzik s a kígyóért sokkal messzebb estünk a nemzeti önállóság kivívásától mint voltunk azelőtt.

A király is csak ember s ha valamit kierőszakolni akarunk tőlle, benne is felülkerekedik a dacz és azt mondja, most már csak azért sem adom.

Egy hasonlattal kell éljek. Egy anya örökségül hagyott fiának egy szép birtokot, de a végrendeletben kikötötte azt, hogy a fiú csak úgy építhet azon valamit, ha erre előlegesen kinyeri édes apja engedélyét.

Pajta építésre volt szükség, a fiú kérte apjától az engedélyt. Az apa minden indok nélkül megtagadta azt. A fiú várt még egy darabig s mikor az öreg nem engedett megharagudott, kapta magát és ott hagyta az egész szép nagy birtokát s ő pedig elment máshol keresni kenyeret.

A Justh-párt is igy tett. Először kérte, utóbb követelte a bankot, s mikor látta, hogy a király nem adja azt meg, ott hagyta az édes anyapártot, ott hagyta azt, a ki bölcs mérséklettel a nemzet érdekeit tartva szem előtt, küzdött a nemzeti jogok kivívásáért és koczkára tett mindent, a semmiért.

Az igaz a zászlóhoz, igaz közkatonákhoz akar csatlakozni az önök jelöltje, az én kedves jó barátom Szálkái Sándor! Három évtizeden át, mint a párt egyik oszlopos tagja, 17 éven át volt hűséges zászlótartója s megmutatta azt, hogy hűséggel viseltetik a nagy Kossuth hagyományai iránt.

Ez a küzdő zászló volt az, a mely dia-