Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-03-26 / 14. szám
Nagykároly, 1910. márczius 26. 14-ik szám. III. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK. . V ■*;■ KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP.’ Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő : SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6‘— korona félévre 3*— korona. Vidékre postán küldve egy évre 7*— korona félévre 3*50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult. Husvét. Nagykároly, 1910. márczius 25. (S.) Megjöttek a harangok ! — Csengve, bongva hirdetik a legnagyobb mysteriumot, hogy az igazságért, a felvilágosodtságáért fel- feszitett Megváltó feltámadott. Feltámadott! Hozsánna néked, örök igazság! Üdvözlégy dicső természet, hogy újra él, hogy ismét virul minden ! Az eszme győzött! S a keresztre feszitett, majd kősziklákkal elfedett igazság feltámadott s kikivánkozik öröknek vélt sziklasirjából, hogy fényességével elkápráztassa a hitetlen lelkeket, hogy fehérségével bevilágítson a sötét, elvaki- tott lelkek belsejébe. Feltámadott! Feltámadott! Ezt zengi erdő, berek, bérez, völgy, tova csörrenő patak, lassú folyású folyó. Ezt mormolja a tenger hatalmas egyhangúságában, ezt a kietlen puszta viruló oázisaiban. Ezt kongják a harangok, ez hallatszik ki a templomi zsolozsmákból. S a természet karöltve minden élőlényével együtt örül, hogy ime a dicsőség, az egyenes irányú ut, a világosság kitör s győzedelmeskedik az ármány, az elvakultság, a türelmetlenség sötét, vad hordájával szemben. S ünnepélyes hangulatban tódul a hívők serege az oltár elé. Ott találja a megváltás szent eszméjének gyönyörű symbolumát. Mert a vallás mindnyájunk erős megingathatatlan szilárd bástyája. Ebbe kapaszkodik a gyönge a megpróbáltatások nehéz óráiban, ebbe az erős, mikor erősebb hatalmakkal kell szembe szállania. Mindnyájunk egyszer legalább életünkben keressük azt a hatalmas fensőbbséget, mely erősebb minden földinél, mely legyőz minden ellenállást, megszüntet minden erőszakot. Hiszünk benne, mert e hitünkből merítjük az erőt újabb küzdelemre, melyből mindnyájunknak kijut a maga része. De vájjon eleget tettünk e hitünknek akkor, ha egyszer életünkben keresve keressük a segítő kezet, mely az élet forgatagából kiment, mely megvált bennünket szenvedéseinktől. S ha elmúlt a vész, elültek a kavargó hullámok ijesztő taréji, ismét felvesszük hétköznapi, hitetlen ábrázatunkat s tetszelgünk a hitetlenek sivár szerepében ? ! Vájjon elegendő-e, ha ünnepek alkalmából tényleg átérzeít kedélylyel sietünk a hatalmas Mindenható színe elé s ott esetleg szánva, bánva bűneinket javulást ígérünk. Elegendő-e lelkiismeretünknek, ha ott az oltár előtt tömjénfüsttel áldozunk az igaz eszmének s különben minder, ténykedésünk az ellenkező cselekedeteket bizonyítja? A megváltásban hiszünk s mi magunk "kiközösítjük azokat, kiket születésük, vallásuk, más világnézetet, avagy hihedelmet öntött ?! A vallási türelmetlenség még mindig nem halt ki a szivekből. A ki másként imádja az egy, örök eszmét, a ki más szabású templomban hiszi azt, a mit mindnyájan hiszünk, az előttünk gyűlöletes, annak létjogosultságát, érvényre jutására irányuló törekvéseit nem akarjuk elösmerni. Annak egyenrangúságát, ki szegényebb, alantasabb szülőktől származik, belátni nem tudjuk s magunkat bármikor a legkiválóbbnak hisszük s e hiedelmünkben sokszor ragadtatjuk el magunkat oly cselekedetekre, melyek jogosultságát később magunk is sajnálattal észleljük. A vallás és természet eme gyönyörű találkozása alkalmat nyújt az elmélkedésre s egyben arra is, hogy magunkba szálljunk s megértsük ama fenseges eszmék tanításait, melyek a feltámadás gyönyörű symbolumait alkotják. Minden feltámad, mit eltemetni nem lehet. Minden kiujul, a minek gyökere az igazságban leli támaszát. Az egy örök igazság mindennek éltetője, mozgat ja, azt elnyomni, keresztre feszíteni nem lehet, mert tegyünk bár mázsás sziklákat reá, hengergessük a tudatlanság nyom- masztó kőkölönczeit, lehányja azt magáról s kitör sziklasirjából, hogy kivívja a maga győzelmét. Csengnek, bongnak a harangok, a sziveket áhitat üli meg. Aranyos napsugár reng a OBRAKI fjOBRAKf S/OBRAKI cipők I ü cipők! Í1 cipők i A legjobbak. Legelegánsabbak. Legkényelmesebbek. awr Kizárólagos raktár n DEBRECENBEN, Piac-utca 42. szám alatt. Ä régi magyarok gyermekjátékai, Irta: TÓÁSÓ PÁL. Manapság a sportok, a testedző játékok fontos missziót töltenek be s azokat egyedül nem csupán játékoknak, hanem egyenesen az egészség ápolására szükséges gyógyszereknek tekintik. Nehogy azt gondoljuk azonban, mintha a játékok a régi időkben tisztán a szórakozásokra szolgáltak volna, mert már a régi római korban is a gyermekek játékai, mintegy bevezetést alkottak, a későbbi harczászati műveletekhez. Minden egyes játéknak meg volt a maga jelentősége, melyből azután a későbbi, komoly harczi cselekedett fejlődött ki. Mindez természetesen nagyrészt a fiuk játékaira vonatkozott, mert a lányok különböző mulatságai nem képezhették semminemű későbbi komoly dolog bevezetését, hanem tisztán a szórakozást s nemkülönben testi egészséget előmozdító eszköz volt. A régi kor fiugyerek játékai nem egyebek, mint fentebb is kifejtettem, mint apró harcz- játékok, mint játékká szervezett testgyakorlatok. A kapocspont, vagy pedgyes lyukba vetése, kézfején kifogása, a lapdajáték, a pari- tyázás, nyilazás, melyek még a mi gyermekkorunkban divatoztak: nem egyebek, mint a római gyerekek jétékai, melyek által vívni, czélozni tanultak, azon korban, mikor még a lőfegyvereket nem ismerték. Még a XVII. század végén Kolozsvártt a convictus udvarán tekéző-kő állott s azon te- kéztek, mi alkalmasint a mai, úgynevezett kugli. Esős időben pedig ostábla, lúd, prágány s több effélével mulattak, melyből a két utolsót már nem is ismerjük. De van még egy, melyet okvetlenül fel kell említenünk. Egy olyan játék, amely közben a monda szerint, Mátyás király egy hadvezér! talentumot fedezett volna fel. Ez a játék: a katonásdi. Hogy mennyire vitték ezt a játékot eleink, egy esetet kell elbeszélnünk. II. Rákóczy György helyébe Barcsay Ákost választották fejedelemmé s a két fejedelem közt folytonos, áldatlan küzdelem folyt. Ez a körülmény még a gyermekek kedélyére is oly befolyást gyakorolt, hogy a katonásdi játéknál vezéreket választva, őket a két viszálykodó fejedelemről nevezték el. 1660-ban az történik Nagyváradon, hogy egy játék alkalmából a Barcsaiak veszteni kezdenek s a várbeli őrizetből néhány suhanezot arra bírnak, hogy velők, mint Barcsay pártiak harczoljanak. Jól van, megharczolnak, a tréfa oda lyukad ki, hogy néhányat megsebesítenek!; mire Gyulay Ferencz várparancsnok, Rákóczy hü embere, katonaságot küld ki s többeket befogad. Mikor kikérdezésre kerül a dolog, Gyulay tüzbe jött: — Melyik részen harczoltál ? — Rákóczyén. — Ember vagy ! Mehetsz ! — Hát te kölyök? — Barcsayén. — Fogjátok meg. S ezeket lehuzatta tiz körmükről. Megérkeztek a tavaszi újdonságok! A legszebb, legfinomabb gyártmányú kalapok, nyakkendők, gallérok legszebb választékban BLUM ÁRMIN férfi és női-divat üzletében. Nagykároly, Széchenyi-utcza. (A róm. kath. elemi iskolával szemben.) Versenyképes árak! “USSU Fegyházban kötött női-, férfi- és gyermek-harisnyák egyedüli nagy raktára.
