Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-03-19 / 13. szám
12-ik szám. 1910. márcz. 19. KÖZÉRDEK. 3-ik oldal. Leltározás miatt az összes üzletben nmicnttQtnalr levő áruk igen jutányos árak mellett Gl Uöl LUL LliaJV SZILÁGYI IMRE női- és férfi-divatáru kereskedésében Nagykároly, Deák-tér. Budapestről lejöttek a beiktatásra s csatlakoztak a várakozók tömegéhez Lónyay Ferenc és Szomjas Lajos miniszteri tanácsosok, Deb- reczenböl külön vonattal érkeztek Domahidy Elemér főispán, főispánunk sógora és neje, Uj- falussy Dezső és neje, Vécsey Imre városi főjegyző, Dr. Magoss György városi főügyész, Szabó Kálmán tanácsos, Barkóczy Ferencz m. kir. honvéd alezredes, Vécsey Zoltán, Miskolcy Lajos, Madarász Sándor, Szamoely Viktor, Dr. Jászi Viktor, Berger Móritz, Rázsó István és Hajnal Samu. Délelőtt pont 10 órakor érkezett meg a vonat. A főispánt a város polgársága nevében Debreczeni István polgármester fogadta, igy szólt: Örömmel üdvözlöm városunkban, s kívánom, hogy a haza és a vármegye javát czélzó szándékát megvalósítsa. Isten éltesse soká! A beszédre a főispán válaszolt. Köszönte a fogadtatást, nem, mint idegen-ugymond — jöttem a város falai közzé, régi barátság szálai fűznek e városhoz, ahol pályafutásom kezdtem. Ifjúságom emlékének felujulását érzem. Kérem önöket tartsák meg irántam a régi szívélyes és barátságos jóindulatot a jövőre is. A magam részéről remélem, hogy a jövőben nem leszek idegen e városban. A főispán nejéta „Nagykárolyi Nőegylet“ nevében küldöttség élén özv. dr. Sery Gusz- távné, az „Izr. Nőegylet“ nevében pedig Roóz Samuné üdvözölték, s mindketten egy szép csokrot nyújtottak át. Ezután a menet megindult. Elől ment a 70 tagból álló lovas bandérium, utána a kocsisor a vármegye házára. A közgyűlési terem az utolsó legkissebb helyig el volt foglalva, A törvényhatósági bizottságnak csaknem minden számottevő tagja megjelent. A karzatot rég nem látott díszes hölgykoszoru foglalta el, mely a terem komoly és ünnepélyes képeinek színes és változatos hátteret adott. Az alispán fél 11 órakor elfoglalta az elnöki széket és a következő kijelentésekkel nyitotta meg a gyűlést: Tekintetes törvényhatósági bizottság! Van szerencsém a bizo'tsági tagokat üdvözölni és a gyűlést megnyitni. Jelen gyűlésünk egyedüli tárgyát azon ügy képezi, hogy Ö Császári és Apostoli királyi Fensége Csaba Adorján urat Szatmárvármegye főispánjává a legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Mai ülésünk tárgyát tehát a királyi leirat tárgyalása és a főispán beiktatása képezi. Az állandó választmány tudatában azon határozatnak, melyet a vármegye legutóbbi közgyűlésén hozott, midőn annak az álláspontjának adott kifejezést, hogy ezt a kormányt nem támogatja iránta bizalommal, nem viseltetik, ennek a figyelembe vételével azt a határozatot hozta, hogy a helyi körülményekre és a főispán személyére való tekintettel a beiktatás elé akadályt nem gördít. Felolvastatott a kinevező leirat, melynek meghallgatása után szólásra emelkedett a vármegyei függetlenségi párt elnöke, Luby Géza. s kifejtette a függetlenségi párt véleményét. Luby Géza általános megelégedéssel fogadott beszéde után Kende Zsigmond vezetése alatt Gróf Teleki Sándor, Nagy Béla, Gróf Dégenfeld Sándor, Debreczeni István, Kovács Jenő és Szuhányi Ferencz bizottsági tagokból álló küldöttség ment a főispánért, a ki pár perez múlva lelkes, szűnni nem akaró éljenzés és taps között elfoglalta a főispáni széket és letette az esküt. Erre ősi szokás szerint Péchy István vármegyei főjegyző a következő szavakkal üdvözölte : Méltóságos főispán ur! Ahhoz az ősi szokáshoz híven, mely a főispán beiktatás alkalmával a vármegye főjegyzőjének tette tisztjévé a vármegye első üdvözletének kifejezését, engedje meg, hogy mielőtt székfoglaló beszédét megtartaná rövid szavakban üdvözöljem. Könnyű feladat előtt állnék, ha ezen üdvözletem kifejezésénél a Méltóságod, mint e vármegye régi kiváló tisztviselőjének, közigazgatási életünk kipróbált harezossának a vm. kormányzói székébe való emelkedése felett érzett örömöm érzetébe, ürömeseppként nem ve- vegyülne azon hazafias aggodalom érzülete, a melylyel a Méltóságodat e vármegye élére állított kormány céljai és törekvései elé tekintek, mert azt hiszem méltóan fejezem ki e vármegye közönségének gondolatát, amikor kijelentem, hogy ha a politikai harcokban kifáradt nemzeti közvélemény örömmel vc'rta és várja is egy békés kibontakozás jótékony következményeit szent hitként megmásithatlan akaratként él bennünk azon tudat, hogy ennek a békének ára csak egy lehet, lemondás nemzeti aspirálóinkról, lemondás alkotmányunkban gyökerező jogaink érvényesítéséről. A midőn tehát Méltóságodat, mint a megyefiát, szeretet és nagyrabecsült tisztviselőjét a főispáni székben üdvözlöm, hangsúlyozni kívánom, hogy ezen üdvözlet azon bizalmán ala- alapul, mely bizalom Méltóságod eddigi közéleti működésén felépülve, azon meggyőződést oltotta sziveinkbe, hogy Méltóságod sohasem fogja állásánák súlyát és erejét egy oly kormányzat érdekének előmozdítására felhasználni, a mely kormányzat nemzeti jogaink elfojtására törekszik. Ezzel kifejezést adva azon bizalomnak, a mely Méltóságod személye iránt e vármegyében él, biztosíthatom Méltóságodat arról, hogy a közigazgatási életben kifejtendő tevékenysége elé a legnagyobb várakozással tekintve midazon alkotásban, a melyek e vármegye jelesének és modern fejlődésének előbbre vitelére irányulnak, e vármegye modern nemes állást lelkesedő közönségében őszinte támogatóra fog találni, hogy egyesült erővel munkálkodva a törvényhatóság érdekében, egy összhang- zatos, céltudatos1 munkásság áldásos eredményei tegyék emlékezetessé e vármegye történetében Méltóságod főispáni működését. Adja Isten, hogy úgy legyen ! (Általános helyeslés.) A főispán az éljenzés megszűnte után a következő székfoglaló beszédet mondotta el, melyből kiemeljük az alábbiakat: Mély tisztelet és a vármegye törvényhatóságával szemben érzett hódolattal vagyok eltelve, mielőtt azon helyet elfoglalnám, melyre a magas kormány bizalma folytán Ö felsége koronás királyunk kinevezett. S ha gondolataim kifejezésére nem találom meg azon szavakat, melyek ezen helyhez méltóak lennének, kérném elnézéssel venni s annak tulajdonítani, hogy szónoki képességgel egyáltalán nem rendelkezem s a szavaknak és a nagyhangú frázisoknak jelentőséget nem tulajdonítva azoknak birtokában sem vagyok. ígérem azonban, hogy e téreni fogyatkozásaimat a közügyek terén teljes erőmből kifejtendő munka és szorgalom- mal igyekszem elfeledtetni. __________________ Tek. tö rv. hat. bizottság! A vármegye a régi Magyarországban hatalmas és igen nagy jogokkal felruházott szervezet volt, amely jogok a nemzet közérzületébe átszállva egy hatalmas és egységes erőt képeztek. 1848-ban a parlamentáris államforma szer- veztetvén, az akkori szabad szellem befolyása alatt a rendi alkotmány megszűnt, de ezen szabad szellem is belátta azt, hogy az a szervezet, mely 240 éven át képezte a magyar nemzet legerősebb alkotmánybiztositékát, másként pótolandó, mert jöhetnek idők, mikor az alkotmány ellen intézhető támadással szemben biztosítékra van szükség s demokratikus alapon szervezte a vármegyei bizottmányt. Emlékezhetünk, hogy ezen támadások behatása alatt 1892-ben az akkori kormány elérkezettnek hitte az időt arra, hogy a vármegyék egyik legsarkalatosabb jogát — a tisztviselők választását — állami kinevezés tárgyává tegye. Tek. törv. hat. bizottság! Nehéz időket élünk. Hazánk felett sötét felhők tornyosulnak. A nemzet, ahelyett, hogy a hazaszeretet jegyében egyesülve, közös elv mellett csendes és céltudatos munkálkodással, fokozatos fejlesztéssel igyekeznék erőit konszolidálni, nagy része a rohamos és átmenet nélküli fejlődés jelszavai után halad. A nemzet teste széttagozódik. A talpkövét képező nép lába alatt inog a föld. Nem érzi magát jól ezredéves hazájában s valami ismeretlen erő által hajtva egy más világrészben keresi boldogulását. S hogy mit talál ott, arra igen szomorú példákat lehetne felhozni. Lehet, hogy a reám háramló teher alatt vállaim leroskadnak, de addig mig birom s e hazának, e vármegyének szolgálatot tehetek s a kormány bizalmát birom, helyemen megállók. Egyet kijelentek —se kijelentésemre multam nyújthat legnagyob biztosítékot, — hogy soha semmi körülmények között alkotmány s törvényellenes dolgot el nem követek. De hisz ilyet tőlem nem is követel senki, mert ha a kormánynak ilyen szándékai lennének, bizonyára engem e célra nem tartott volna alkalmasnak. Felekezeti kérdésben a felekezetek teljes és tökéletes békéjének fentartását tűzöm ki célul. Minden oly kérdés felvetése ellen, mely ezen béke megzavarására alkalmas, úgy a társadalom terén, mint hivatali állásomban teljes erőm és lelkemből küzdeni fogok. Hiszen akármelyik felekezetet gyöngítjük, a nemzeti erőt sorvasztjuk vele. Tek. törv. hat. bizottság! Én nekem egyik legnagyobb célom ezen kölcsönös bizalmatlanság megszüntetése, társadalmi téren a legbenső- ségteljesebb érintkezés létesítése, mert csak együttesen, kölcsönös egymás melletti munkálkodás és egymás faji jellegének tisztelete mellett tehetjük egységessé és erőssé e hazát. Végül engedje meg a tek, törv. hat. bizottság, hogy saját igénytelen személyemre is tegyek egy pár kijelentést. Azt hiszem, ezen teremben alig van egyén, aki ne ismerne. Soha egyéni érvényesülési vágy nem vezetett. Isten látja lelkem, ezen állást sem kerestem. Bizalmat előre nem kérek, azt ki akarom érdemelni. Egyet tartok még szükségesnek kijelenteni, t. i. azt, hogy a vármegyei és társadalmi fontosabb kérdések felvetésében a vármegye hivatott férfiaival, tekintet nélkül politikai álláspontjukra, az állandó érintkezést fenn akarom tartani s a közügyek előkészítésében saját öna legnagyobb választékban tavaszra elegáns férfi-, lYILULf\iVL/i i Ju fv fju_ es gyermek-öltönyök, vaiamini felöltők RENDKÍVÜLI OLCSÓ SZABOTT ÁRAK MELLETT! ~"^i mr Megtekinthető vásárlás nélkül is! Szántó Mór és Társánál Szatmár, (színházzal szemben). Mérték utáni megrendelések hazai és angol kelmékből, kocsis öltönyök és rózsás kocsis szűrök állandóan raktáron.
