Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-30 / 5. szám

1909 január 30

3

KÖZE-RDEK

eKy társával — többnyire képviselők és tanácsbeliek — ismételten arra kértek n tolrai iBzt- újító szék elnökei, hogy a név->erinti szavazást elrendelni szíveskedjék. Az i-metelt keres dacára nevezett elnök a keres teljes.tését megtagad a *

Ez nem felel meg a \‘aló igazságnak. A tényállás a következő: Az !. es II. brói alias betöltésihez névszerinti szavazást kérő ivet P. Gy felkerésere elkészítettem, aláirtani és neki ataduim. Megtettem ezt annak ellenére, hogy en mar eleve a névszerinti szavazás kérését csak arra az esetre tartottam szükségesnek, ha a többség felkiáltás utján meg nem állapítható. Képviselőtestületi tagtarsam felkérésére azonban nem zárkóztam el az e öl, hogy aláírásomat rendelkezésre ne bocsássam. Az iv beadására eme fülfogásom miatt nem vállalkoztam. Ezt P. Gy. vállalta magára.

A nevszerijiti szavazást kérő Ívnek köztünk va o kézén forgá-a meg nem jelenti a névszerinti szavazas keiesenek cselekvését.

A nagy!, rembe be ép ve hallottam, amint a főszolgabíró arra kei te P. Gy-t, hogy a hideg miatt a szavazopolgarokra való tekintettel csak akko. nyújtsa be az ivet, ha a hangulat egyik vagy másik je ölt mellett a legkétseg- telencbb módon meg nem nyilvánul. Hozzájárult. A lőszolgabiro megpillantva engem, odaszólitott, az előbb mondottakat megismételte előttem. En azt Lleltem : az ivet aláírásommal ellátva elkészítettem ugyan, de azt P. Gy. ren delkezesére bocsajtottam. P. Gy. ekkor lelem fordulva szó t: »Jó lesz úgy, ahogy a főszolgabíró ut mondja P. Gy a névszerinti szavazas kérésétől elállt E/.ek után P. Gy. ténykedésébe en is belenyugodtam. Hozzájárultam

Ezt közöttem az aláírok közül azokkal, akik,a> előszobában voltak. Tehát ezek is tudoma -t szerezhettek róla

Különben is a névszerinti szavazás kérésének eszközlese csak idő kérdéseve vált.

Cgvams az első bírói állasra jelöltek voltak Ezer József, Szauter József és Budai János. Felkiáltás utján való szavazás alkalmával Budai János nevet nem hangoztatta senki sem. Következett a szavazás Ezer József es Szauter József kozott Ezernek impozáns többségé volt. A főszolgabíró ekkor kérdezte, akarjak e a névszerinti .szavazást : 1’. Gy., aki bizalmiíerti is volt, azzal felelt, hogy felesleges a névszerinti szavazás. Ezernek többségé megállapítható.

A lőszolgabiro eme kérdésere a névszerinti szavazást senki sem kérte.

I’ Gy. a választási jegyzőkönyvet is megjegyzés neiKul irtu ala ve em és a többi bizal- milerlival együtt. Ez pedig nem jelent mást,

minthogy a választást rendben lefolytnak tartottuk

Ezt igy tudtam akkor, igv tudom ma Ezt P Gy. is megerősíti.

Ha tehat olyan varazshatást vart H F a névszerinti szavazástól, miért nem keszitett ő is névszerinti szavazást kérő ivet. mi:rt nem nyuj - tott be ilyet, miért nem kérte a névszerinti szavazást ? Es csodalatos valami, most, az előljárí k. továbbá Ezer József I. bíróvá es Kaiser János 11. bíróvá történt megvalesztása után van bizalommal eltelve a névszerinti szavazas iránt? Annyira szereti ezt a két bírót, hogy névszerinti szavazással is meg akarná őket választatni ? Hisz a II. biro választása egyhangú volt I j Annyira szereti a most vá'asztott elöljáróságot, hogy azt akarta, hogy az ő -18. § a szerint reggeli 9 órától délután 4 óráig eltartson a választanuk. azt akarja, hogy a választópolgárság délelőtt 9 óratol délután 4 óráig kiabalja az elöljárók neveit.

Volt alkalmam beszelni egyik-másik feleb- bezővel. Ezek kijelentették, hogy nekik közvetlenül szerzett tudomásuk a felebbezes állításainak valóságáról nincs, olyanok vannak köztük, akik a választás alatt egyáltalában ott sem voltak. Ezek a -felebbezok szerettek volna nevszirint leszavazni.

Eme, a választás után, kifejezett óhajuk vezérelte őket a fclehbezes aláijasaban.

Azonban meg H. F tíek is tudnia kell, hogy ez a körülmény még nem jelenti a választás törvénytelenseget s nem ok a felebbe- zésre sem.

Szóval a törvényszerűen megválasztott elöljáróságot a közbizalomnak megnyilvánulása ültette tisztébe. Ez a bizalom legyen az erőssége ! Ez a bizalom vezérelje a község gazdasági es kultinalis fellendüléséhez vezető utón !

Tolna, !9o9 évi január ?7 én.

Stern Árpád

Jegyző, ki kötelességtudásának áldoza a.

Azt hinné az ember, hogy ma mar a legutolsó honpo gar is felvilágosodott legalább annyira, hogy a köztisztviselőknek a törvényben előirt kötelességteljesitést nem rójja fel ő nekik bűnül Sajnós, egyesek buta elfogultsága meg egyre tart, az eljatxi bíróban, jegyzőben, végrehajtóban valóságos ellenseget látnak, őket okol- ják mindenért s röv dlátóin ezeken akarják megtorolni képzelt sérelmeiket. Amint már megírtuk, egy ilyen alantas gondolkodásból eredő bosszúnak lett áldozata Laylcr Sándor nagy- szokolyi adóügyi jegyző, kinek házát valami elvetemült gazember e hó 5-én felgyújtotta.

úgy, hogy a szorgalmas, ügybuzgó jegyzőnek majdnem minden ingósága odaveszett. A gálád, elvetet. .lt c íjtogató tehát ennyiben celt ért, de hogy g.iziettét mennyire elite,i az egesz község, semmi sem mutatja jobban, mint Nagy- szoko’y község e hő 15-én tartott rendkívüli közgyűlésének hozzánk beküld u jegyzőkönyve, mely valóságos erkölcsi pallosként suhint le a gaz merényit re.

Ezen jegyzőkönyv szerint a napirend előtt Kálmán Móric előadó főjegyző szólalt fel. Nem hallgathat el, úgymond, egy clyan megbotránkoztató és minden tisztességes ember előtt undorító esemenyt, amely az elmúlt napokban a községben megtörtént, a midőn a község együk tisztviselőjenek házát felgyújtottak. Tudva van ugyanis mindenki előtt, hogy folyó hó 5-én Lágler Sándor jegyző ur háza leégett es ingóságainak jórésze is a tűz martaléka lett; a tűz csakis gálád kezek gyújtogatásából keletkezhetett, me,y kezek ocsmány boszuvágyukat ily- kép akarták kielégíteni A boszu ' eredete természetesen az adózásra vezethető vissza, mert hisz a lakosság nagy 'rétegeiben ma is azon tévhit él, hogy az adó mennyiségét és az adóbehajtás mikéntjét a jegyző szabja meg és tekintve éppen azt, hogy — anélkül, hogy a hivatali elodok működését bírálni akarná — nevezett jegyző az, ki itt az adózás körül rendet teremtett, aki a hátralékokat behajtotta és aki az adokezeles minden ágazatában a legnagyobb rendet és pontosságot követi, természetesen a rosszindulatú és korlátolt gondolkodású emberek boszut kiáltanak, már pedig nevezett jegyző ezen cselekményért csak dicséretet érdemel és minden józan gondolkodásit ember igaz es őszjnte elismerését vívta ki. úgy amint egész hivatali működésé es munkássága méltó az elismerésre.

Tudja jól előadó, hogy a község nevezett tisztviselőnek anyagi éíégtételt nem szolgáltathat, de a kötelességünk, hogy neki legalább erkölcsi elégtétellel szó gáljunk és ezéit indítványozza, miszerint fejezze ki a képviselőtestület megbotránkozását a gálád cse ekmény felett es elismereset nevezett községi tisztviselőnek az adóügy körül kifejtett buzgó es tevékeny működéséért.

Kiss Lajos ref. lelkész, képviselőtestületi tag mindenben csatlakozva az előadottakhoz, annál inkább is szükségesnek tartja az előterjesztett indítvány elfogadását, mert tudomása szerint egyes varmegyei lapokban Úgyszólván az egész község azonosítva .van a gálád cse- lekménynyel, ez ellen pedig már a község jó hírneve erdekeben is, tiltakozni kell a képviselőtestületnek.

érezte, mintha forró, erős csók érte volna az ütés helyét, amilyen csak szerető apai szívből forrhat gyermeki kézre. Hiszen azt az ide-oda rúgott alakot a szeretet hozta vissza, csak a tenyere, a külseje volt kérges, a belsőében meleg szív dobogott. Aztán egy-ket vidámabb hang, egy két üde tavaszhajtasa az eleinek. S megint más. Szenet loptak a legények, s akik épp oly koldusok, épp oly nyomorultak, mint ók : azok árulják el őket. Beteg, ziháló mellű emberek, akik az élet minden fájdalmat átérzik egy zsongó, kábító muzsika alatt s akik a lélek erejevel élnék.

Tömörség, gondolat a könnyed hangok alatt; lelekmeiyseg, csöndes szomorúság az eleven csapongó leírásokban és szeretet, nagy szeretet, mely fénnyel önti le az élet kivetett, szürke, megvonulo embereit.

És a másik kötet, a : 'Gyerekek*. Itt már nem is mesél. Az alakok beszélnek. Látszólag semmitmondó, kicsinyes szavak, de az élet képe rajzolódik ki belőlük. Egyszerű történetek. Pufók arcú kis iskolás gyerekek édes butaságukkal, érző lelkű Járóka Sándorok, Petrejice Palkók, akikből a nagy életben azok a mindent feláldozó — némelyek szerint gyenge, némelyek szerint erőslelku — emberek válnak, az élet csendes, egyszerű munkásai vagy hangtalan, panasztalan mártírjai. A gyerekkorból a nagy eietb- belevillanó jelenségek, semmitmondó, egyszerű kis gyerekcsókok, az első tavasz lebbe- nes.ek ,®s az első áldozatok a szerelemnek, az első kis hazugságok. És egy másik csoport. Kicsiny gyerekek, akik csak azért jöttek a világra, hogy egy kicsit megbámulják, aztán eltűnjenek belőle. Apró, kicsinyes dolgokról beszelnek. A halál komorságát nem értik, tréfálnak vele, csak arra jó nekik, hogy a temetésről beszéljenek, hogy az egészséges a betegtől a mindent jelentő *rézt« elcsalni akarja. Az ő ■

egész világuk a fényes *r(~* vagy a másiknak egy pár »selyemgubó« kerül forog. Csak mi ére- zünk ketsegbeejtő nagy fájdalmat, csak a mi szivünkbe suhan be a szomorúság és nekünk borul csak könybe a szemünk, mig az a láztól kipirult kicsiny alak, miután elcsevegték édes bohóságaikat s a másik hiába várta a >rézt♦, komolyan kérdi, mintha halai, élet, fajdalom csak azon függne : »Te János, én nem hiszem, hogy a lovaknak fejébe van szarva az a toll*

(t. i. a temetési kocsi elé fogott lovaknak )

Édes kicsi gyermekei ennek a nagy Életnek, kedvességtekben, bohoságtokban legszo- morubb alakjai ennek a majd vig, majd szenvedő földi Letnek, akiknek arcára az elmúlás van írva, akik mosolyogva, mint a selyemhernyó beyubózva magatokat, játszva mentek at a semmibe, a halaiba, hogy megrázzátok lelkeinket, hogy megrázza lelkeinket szájatokba adott egyszerű szavakkal az, aki igy tudott bennete- , két megrajzolni : Molnár Ferenc.

111.

Jacobi Viktor muzsikája

Valahol messze, sötét erdők mélyén, zöld fákon keresztül átrohan a szél. Madárdalok szó- j lalnak bele a szel muzsikájába. Felébred valami ! titokzatos birodalom. Álomviiag-mesevilág szárnyán csudahangok búgnak. Vadgaiamb krúgása, J fülemile szava csattog a szellőben. Messze halló haranghangok suhannak át a légen. Lágy vi- S zek csobognak hófehér kavicsok fölött s hőm- j pölyögve zúgnak le a mélybe. Sima tótükör felett megszólalnak a bübájnak minden hangjai, ■ visszacsengenek a kék vizek melyéből. És száll- : nak . . . szállnak. (Tengerszem tündére.)

Magas várkastélyokban szerelmes szép leány ajkán csendül fel a nóta s száll hófehér galamb szárnyán oda, ahol „csörgedező patak

partján vízre járnak a lányok“. Csörrcnő kardok, zörgő páncélok között lelkes dalok járnak. („Tüskerózsa“.)

Messze észak honából vándorútra kél a nagy, a szent szerelem meghódítani a dacos, gőgös királyi lányt, hogy porba omoljon szerelmese előtt. (Rátartós kiralvkisasszony.)

Es szövődik ajkán a dal a franciak köny- nyüvérü hölgyeinek, hogy meghodoljanak az igaz férfi előtt. (Legvitézebb huszar.)

Száll, száll régi mese szárnyán, világszép Amaranthe bűvös-pici ajkán, vágyódva-epedve igaz boldogságért. (Van, de nincs)

Álomvilág- mesevilág, sugva-bugó, édes hangon zsongó szép természet, szent szerelem, dicső nagy szerelem, mennyi a titokzatos hangod ! Hogyan fér bele minden vágyad, minden yad lázad, minden finom sóhajtásod, könyörgő esdeklésed néhány dalba, amit embernek elzengeni adatott. És belefér.

Valami subtilis. finom muzsika, kifejező és gondolattal teli ezer érzésnek vá takozó hangja, ezer váltakozó érzésnek egybeolvadó nagy szépsége: ez a Jacobi muzsikája. Köny- nyen, édesen fliríölő hangok, dalos, kicsiny madárkák vidám szója, lazas, mely érzések, nagy fájdalmak, mely gyönyörűségek, szerelmek : ezek az alaphangjai zenéjének. Cizellált finomság a hangszerelesben : az előadás.

Es nyomukban feírajzanak bennünk is a gondolatok. Mesevilágban elünk. Rég elmulott gyermekáimok, rég e,hangzott dajkamesek szállnak vissza hozzánk. Belemerülünk a hangokba. Tele van a lelkünk. Amint ömlenek lágyan, szelíden megragad bennünket minden, emlek : minden, ami belefáj a jelenbe, mii.den amit megsejtünk belőlük a jövőből . . . Mintha dallamaiból s kicsiny kis dalából szövődnék minden édes fájdalmunk, minden vágyó \ag\unk fülünkbe suttogva: „On revient toujours a son-