Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-17 / 16. szám
16. szám Szombat, 1909. április 17 Szekszárd, V. évfolyam. Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. Szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYESZTÉSI FELLGYELOSEG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs : JAJiOSITS KÁROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BODNÁR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. Gyermekvédelem. i. A tolnamegyei gyermekmenhely bizottság megalakulása. (B.) Az emberszeretet nemes erénye, a gyermekvédelemben kristályosodik, magasztosul át fenséges cselekedetté. A fillér, vagy korona, melyet felnőtt koldusnak, más szerencsétlennek nyújtok, legtöbbször nem a pártfogolt, de a társadalom szégyenének adója, nem egy igaz emberbarátnak sokszor pirulva kell éreznie, hogy adománya elkésett, mert talán életet tenget, de magát az életet nem mentheti már meg a munkás életnek. Az emberszeretetnek, a jótékonyságnak felemelő, lelki megnyugvást keltő gyakorlását a kisdedeken, az árván maradt gyermekeken kell elkezdeni. A felnőtt fa kevesebb védelemre szorul, mint az ilju csemete. Amaz dacol széllel, viharral, emennek egy gyenge szellő is összetépheti életgyökereit. Ezt az észszerű felfogást, a reális életnek e kétszerkettő s igazságát vallja hitelvéül az a hatalmas állami és társadalmi szövetkezés, amelyet közös névvel magyar gyermekvédelemnek nevezhetünk. Állami törvény intézkedik ugyanis nálunk az országos gyermekvédelemről, de mily holt lenne az a törvény, ha az életnek eleven lelkét nem adná bele maga a társadalom. Az állam milliókat áldoz e célra évente, de ablakon kiszórt pénz, a Sahara homokjába ültetett fa lenne mindez a nagy áldozat, ha a magyar társadalom nem védné, nem óvná az elültetett csemetét s nem öntözné a jótékonyságnak, az emberszeretetnek, a szánalomnak, részvétnek az igazi nyomor láttára elő-előtörő könnycseppjeivel. Így nő, hatalmasodik a fa. A magyar gyermekvédelemnek már is hire van a külföldön. Messze földről ide jönnek tanulmányozni ily fajta intézményeinket. Maga az állam gyermekmenhelyeket létesít. Ez idő szerint 17 ilyen telep van a vidéken. A gyerekeket jóravaló, becsületes polgárcsaládoknál helyezik el, ahol nem uraskodásra, kényeskedésre szoktatják őket, de nevelik az — életnek. S telej)orvosok s más jótét lelkek ellenőrzik, hogy azok a lehető legjobb bánásmódban részesüljenek. Az állam munkáját gyönyörűen egészíti ki a gyermekvédő liga, mely a csecsemők elhelyezésén kezdi s különös gondot fordit a beteg gyermekekre. Üdülő helyeken, siketnémák, vakok, nyomorékok intézetében helyezi el az azokra rászorultakat. Tanonc- otthont, különféle intézeteket létesít. Megalakította a patronázs rendszert stb. A gyermekvédő ligának Ieányjavitó intézete van Kőbányán, fiúnevelő intézete Rákoskeresztúron, Árpád otthona Szegeden, Széchényi otthona Sopronban, fiúnevelő intézete Nagy- szőllősön, Szilágyi otthonaSzatmáron, tanoncotthonai Szegeden, Nagyváradon, Kolozsvárott, csecsemő otthona Kassán, gyenge- elméjüeknek való intézete Temesvárott, fűrdőkonviktusai Felsőelefánton, Szilágy- csehen, Remetevasgyáron, Szőkefalván. Az államnak s a nemes emberbaráti intézménynek, a ligának azonban az elért bámulatos sikerrel egyre fokozódnak a terhei is. S ha volt valaha a magyar társadalomnak kötelessége, úgy nem lehet ina- gasztosabb, szentebb feladata, mint támogatni, tőle telhetőleg segíteni az embermentés nagy munkáját. íme most minálunk kettős alkalom is kínálkozik reá. Gyámolitást, pártfogást kér az állam, de filléreket, koronákat sürget a nagy társadalmi akció : a gyermekvédő liga is. Az állami gyermekmenhelyek eszméjének terjesztésére a pécsi állami gyermek- menhely tolnamegyei bizottsága, élén Ap- ponyi Sándorné grófnéval és Sztankovánszky János kir. kamarással vállalkozott, mig a gyermekvédő liga ügyét, mint minden évben úgy most is gróf Apponyi Géza főispán protezsálja szerető gonddal s a mennél többet használni akarás nemes igyekezetével. A két különböző, de voltaképpen mégis ugyanazon egy törekvést szolgáló akcióról az alábbiakban számolunk be: A pécsi gyermekmenhely bizottság a múlt évben megalakította tolnamegyei osztályát is. Elnökévé Apponyi Sándorné grófnét, a tudós főurnak, Apponyi Sándor-grófnak, az aranygyapjas, v. b. t. t., főkamarás mesternek fenkölt lelkű nejét és Sztankovánszky János kir. kamarást választotta meg. Mindkettőjük nemes buzgalommal fogja fel hivatását. Apponyi Sándorné grófné nevével az utóbbi időben különösen sokat találkozunk a fővárosi lapok hasábjain. Sorra járja az emberszeretet s a gyerekvédelem tanyáit, a magyar ipar ízlésben egyre nemesedő műhelyeit s ezek mellett — amint az utóbbi képkiállitás is igazolja, nemcsak kiválóan fejlett műizléséről, de derekas művészi tudásáról is tanúbizonyságot tesz. .YJindenesetre az ügy diadalát jelenti, ha ily nemes védőt, elnököt állítanak a gyermekmentés eszméjének propagálására. Folyó hó 14-én tehát a pécsi gyermekmenhely bizottság tolnamegyei osztályának megalakítása volt Szekszárdon. Kár, hogy a lefolyt gyűlés szélesebb kör számára kellően előkészítve nem lett, igy aránylag csak nagyon kevesen tudtak róla. Pedig mennél nagyobb a nyilvánosság, annál közvetlenebb a hozzátérkőzés a szivekhez s ebben rejlik a nemes emberbaráti akciónak kétségtelen diadala. Az érdekes lefolyású gyűlés nagyobb látogatottságát egyébként az is megokolta volna, hogy megjelent azon Huffy Pál miniszteri tanácsos, a gyermekmenhelyek országos főfelügyelője, kinek lelkes előadása közvetlenül jutva a szivekhez, bizonyára nagyobb hatással lett volna a nemes eszme terjesztésére, mint a holt betű. A gyűlésen jelen voltak még : Gobbi Gyula, a pécsi gyermekmenhely igazgató főorvosa, továbbá gróf Apponyi Géza főispán, Simontsits Elemér alispán, Perczel Dezső vbtt., Csapó Vilmos, Sztankovánszky János kir. kamarások, báró Schell József, Bernrieder József és Benirieder János, Kovács Seb. Endre, Sass László, Jeszenszky Andor földbirtokosok, Szabó Károly országgyűlési képviselő, Bíró Imre dunaföldvári prépost, dr. Fent Ferenc szekszárdi plébános, szentszeki ülnök, Örffy Lajos, Leopold Sándor pénzintézeti vezérigazgatók, Forster Zoltán főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, dr. Éry Márton tb. főjegyző, Perczel Béla aljegyző, Pap Gyula h. arv. elnök, Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő, Bajó Pál főszolgabíró, Steinfehl Béla, Bajó jános ülnökök, dr. Tanárky Árpád igazgató főorvos, dr. Drágíts Imre tb. főorvos, dr. Lévai Dezső dunaföldvári, dr. Grünfeld Adolf paksi, Stern Adolf bölcskei orvosok, dr. Leopold Kornél ügyvéd, Wigand János főgimn. igazgató, több vármegyei tisztviselő és érdeklődő. A hölgyek közül: özv. Sass Istvánné, Döry Etelka, báró Jeszenszky Thilda, Sztankovánszky Erzsébet, Ágoston Istvánné, dr. Leopold Kornélné, Kill Mariska. A gyűlést 1 i óra után Apponyi Sándorné grófné a következő tömör, kevés szóval sokat mondó beszéddel nyitotta meg : Tisztelt Hölgyeim! Tisztelt Uraim! A pécsi központi gyermekmenhely bizottság azzal tisztelt meg, hogy engemet a szükebb körű tolnavármegyei bizottság elnökévé választott. Midőn legelőször van szerencsém e minőségben a tisztelt tagtársakat üdvözölni, legyen szabad a t. bizottsághoz egy pár szót intéznem. Egy pár igen rövid szót. Csak két szempontot akarok itt kiemelni: Az egyik bizottságunk célját illeti, a másik tevékenységünk módját. Ami a célt illeti, az ma már azt hiszem, mindenki előtt tisztán áll. Az nem más, minthogy iparkodni akarunk, hogy a társadalom a maga részéről is lelkesen támogassa azt a nagy, országszerte megindult mozgalmat, melyet az állam az állami gyermek- védelem érdekében megindított. Ami pedig a módot illeti, arra nézve nem kaptunk utasítást. Jól van ez igy. Mert a könyörületesség nem szorul utasításokra. A könyörületesség mindig leleményes. Ahol kell, gyöngéd eszközökhöz nyúl, ahol szükséges, erélyt is tud kifejteni. Ezért kérem a t. bizottsági tagokat, kövessék mindig szivük sugallatát. Úgy vélem, hogy igy legbiztosabban érünk célt és ezen biztos siket- reményében van szerencsém a bizottsági ülést megnyitni. A lelkes éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után, Apponyi Sándorné grófné elnök jegyzőül Perczel Belát kérte fel s Ruífy Pál miniszteri tanácsosnak, a gyermekmenhelyek országos főfelügyelőjének engedte át a szót. Ruffy Pál: Legelőször is a köszönet és hála érzelmének ad kifejezést a grófnő iránt, hogy alkalmat és módot nyújtott arra, hogy a gyermekvédelem zászlója itt is kibontassék. Az első eset ez, hogy a varmegye közbenjöttével kísérlik meg a vármegyei szervezkedést. Nagy jelentősége van ennek. Régi hive ugyanis a vármegyei intézménynek, évszázadokon át küzdött ez a szabadságért, alkotmányért, kultúráért s ma, a mikor a társadalom evolúciója tartja izgalomban, forrongásban a lelkeket, nem lehet kis értékű a vármegyék támogatása, a biztos sikert jelenti ez, mert a gyermekvédelem felkarolásával magát a jövendő alakulását egyengetjük s mozdítjuk elő. 1901-ben törvény biztosította az elhagyott gyermekek jogát az állami védelemre. Ez az uj idea szétáradt az egész művelt világban, a gyermek- védelem tekintetében első helyen állunk a kultur- államok között úgy, hogy szívesen eljönnek ily célú intézményeink tanulmányozására. Széli Kálmán nevéhez fűződik a magyar hathatós gyermekvédelem. Ma már 47 ezer gyermeket gondoz a magyar állam. HoU lennének ezek ? Jórészt sirhalmok alatt, vagy az utcán ténferegve, hogy előbb-utóbb a börtön zárkáiba kerüljenek.
