Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-13 / 11. szám
2 KÖZÉRDEK öröklés csak akkor áll be, ha az állam a telepes elhunytakor visszavásárlási jogát nem gyakorolja. Viszont azonban enyhít e passzuson az, hogy a visszavásárolt telephelyek elsősorban az arra alkalmas törvényes leszármazónak adandók. Magán telepítés csak a telepitő hatóság előzetes engedelmével lehetséges. A magán telepítést azonban az állam közérdekűnek nyilváníthatja, mellyel nagyobb állami támogatás jár. A holtkézi, kötött birtokok speciális jogi, gazdasági helyzete az ideiglenes haszonbérleti telepítés intézményiének behozatalára szolgált alkalmuk Respektálja tehát a törvény ezen birtokok kiváltságos helyzetét, de kimondja, hogy a forgalmi közösség megszűnte esetén, a tulaj- . donos köteles a haszonbérleti telepítést, tulajdoni telepítéssé átváltoztatni. A bérlőtársaságok, amelyeket Tolnamegyében Yitkovics plébános ur honosított meg, szintén- akceptáltatnak az uj törvényben. Ily bérlőtársulatot azonban csak telepitő hatóság alapíthat s ezek célja a kisbirtokosok társítása nagyobb birtokok kihasználására. A parcellázásról szóló rész véget kíván vetni a parcellázással járt rengeteg visszaélésnek. Az amúgy is mezítelen szegény embert nem lehet a bőrétől is megfosztani. Magánember csakis engedelemmel parcellázhat, de akkor is csak úgy, ha a szakértői megállapítás lehetségesnek tartja a kisgazda gazdasági boldogulását. A parcellázással üzletszerűen foglalkozó bankok is meg lesznek rendszabályozva. Legalább egy milliós alapjuknak kell lenni a visszavásárlásra, mert a törvény 5 esztendei - visszalépési jogot ad a parcellás vevőnek. Fontos intézkedései még a törvénynek, hogy minden birtok-árverés közlendő a telepi- tcii hatósággal, mely külön bánatpénz, eiőleg nélkül árverezhet s a megvett birtokot bizonyos évi járadékért az előbbi birtokosok, vagy alkalmas családtagjaik birtokában hagyhatja. Ezenkívül minden 50 ezer koronánál nagyobb birtok'a elővásárlási joga lesz az államnak. 50 katasztrálrs holdnál nagyobb földbirtokot, előbb az állatn- nak'kell megvételre felajánlani s idegenek csak úgy vehetik meg, ha a katasztrális tiszta jövedelem tízszeresét, vagy' holdanként 50 koronát fizetnek a telepitő vagy erdővásárló alap javára. Gondoskodik még az uj törvény a visszatelepülni akarók földvásárlásának elősegítéséről. Áldozni óhajt Beksics Gusztáv halhatatlan emlékének is, a mikor az adásvételi jog-ügylet bélyeg- és illetékmentességével a nagyobb sik- földi birtokoknak erdőterületekkel való elcseré- . lését előmozdítani óhajtja. Bármily ideális szép is ez a terv, azonban gyakorlati jelentősége nem sok lesz. Utópia azt hinni, hogy jövedelmes alföldi birtokot valaki elcseréljen bármily' hazafias intencióból is — felföldi kevesebb jövedelmű birtokkal. Birtokpolitikai célokra egyelőre 120 millió van előirányozva. A járadék-követelések 75 százalékáig joga van a kormánynak járadékkötvényeket kibocsátani. Ezek nagyjából az országra oly fóntos és nagy horderejű törvénytervezet alapelvei. Kívánatos, hogy minden párt és osztály'- j érdek háttérbe szoruljon a nagyszabású akcióval szemben. Ne keresse senki sem a javaslat gyengéjét, hogy talán nem elég I racionális s preventív a kötött birtokok s állami javak telepítési célokra való fel- használását illetőleg. A múlt felfogásához képest nagy vívmány, nagy nyereség az is, ami benne van. Rést nyit legalább a »sok ne nyúlj hozzám virág«-hoz s megadja a módot, alkalmat a sok igazán »holt« birtoknak a nemzeti kultúra javára való közhasznú, nemzeterősitő kihasználására. Szóval, van elég ok arra, • hogy a legnagyobb örömmel üdvözöljük ezt a magyar közgazdasági életünkben korszakot alkotó javaslatot, amely bizonyára egyik leghatalmasabb pillére lesz annak a — fájdalom még ki nem épült hatalmas épületnek, amelyet bizonyos sóvárgó vágygyal és sovén büszkeséggel egységes nemzeti állam- í nak szeretünk nevezni. B Községi önkormányzat. Az 1886. évi XXII. t.-c. felhatalmazást ad a községi képviselőtestületnek, hogy a községet érdeklő ügyekben esetről esetre határozatokat hozzon, annak vagyonszerzési, vagy elidegenítési kérdései felett döntsön, gondoskodjék arról, hogy a község jóléte ne veszélyeztessék. Szóval, felruházta a törvény egy olyan hatalommal, a melyhez nem csupán ítélőképesség, helyes gondolkodás és számítás szükséges, hanem igen sok esetben még a jogi ismeret bírása is. Mindezek hiányában az önkormányzati jog gyakorlása nemcsak hogy nem válik be áldásos intézménynek, hanem határozottan a községek visszafejlődésének előmozdítója, kerékkötője. Ahol az önkormányzat gyakorlásához megkívánt értelmiség hiányzik, ott a törvény által nyújtott jogok gyakorlása sohasem képes biztosítani azt a célt, amely annak mellében rejlik. Mindenesetre szép és nemes intenciója a törvénynek a joggyakorlat kiterjesztése, a községi képviselő1909 március 13 testületnek az önkormányzat gyakorlására való felhatalmazása, azonban sajnos, hogy az általam hivatkozott törvény sok tekintetben, még 22 éves múltja után sem vált be a gyakorlati életben. Pedig 22 év, nagy átalakulás idejének mondható, különösen a művelődés és felvilágosodás tekintetében. Ámde, éppen abban rejlik a baj, hogy népünk még 22 év után is maradi gondolkodású s igy az emlitett törvényben lefektetett képviseleti jogok gyakorlására hivatotttényezők azzal a joggal igen sok esetben csak játszanak, de vele élni nem tudnak. Felvilágosodottság, gondolkozni tudás és önállóság szükséges a jogok helyes irányban való gyakorlásához, mert ezen kellékek nélkül annak hatása csak rombol és pusztít! Igaz, hogy a törvények alkotása, azok szükségessége, mindig magasabb szempontból bírálandó el es nem is egyesek, hanem a közérdek megóvása és biztositása szempontjából hozatnak, csak az a baj és valóban szomorú állapot, hogy a községi képviselőtestület tagjai — tisztelet a kivételnek — a reájuk ruházott jogot, nemcsak hogy helyesen gyakorolni nem tudják, hanem a legtöbb esetben a törvény intenciójával merőben ellenkező álláspontra helyezkednek. Ez pedig nem puszta, légből kapott állításom, hanem a közpályán eltöltött hosszú szolgálatomnak szomorú tapasztalata ! Minden községnek jóléte, fejlődése csak abban az esetben biztosítható, ha annak képviselőtestülete a maga helyes gondolkozásával, jóakaratával és bölcs belátásával képes oda felemelkedni, hogy községének előhaladását a reábizott hatalmánál fogva előmozdítani erkölcsi kötelességének ismerje. Csakhogy akárhányszor támadhat a községi elöljáróságnak és különösen a községi jegyzőnek a legéletrevalóbb eszméje, annak kivitele, mert azt a képviselőtestületnek bölcsen gondolkozó tagjai magukévá nem teszik, még akkor is hajótörést szenved, ha azt a község jegyzője — éppen a község jól felfogott érdé kéből — minden tudásának és igyekezetének kimerítésével törekszik is megvalósítani. Es miért, mert az a képviselőtestület, amely »mit szól a nép« argumentummal iparkodik a maga álláspontját igazolni, az még nem érett meg az önkormányzat gyakorlására, mert abban hiányzik a helyes cselekvés iránti érzék, az erkölcsi bátorság és önállóság. Sörös Gyula Nunkovich Ferenc. Nem merjük még gyászkeretbe foglalni ezt a nevet, bár minden jel oda mutat, hogy Nunkovich Ferenc nyug. főszolgabíró örökre elsirathatjuk. Evek során messze idegenben élt már, vékony, légies alakja csak nagy ritkán tűnt fel Dunáig húzódik kelet-nyugati irányban •; erdők és szőlőkkel ékeskedve. Régi kálvinista gyülekezet, még Sztárai Mihály tói alapítva 1550 körül: újabb időben az »egyke« miatt a németektől erősen szorongattatva, a reform, gyülekezet ma mintegy 600 lelket számlál, de állandóan fogy! Szép, egyenes, széles utcája közepén emelkedik a messze ellátszó magas templom, fénylő bádogos tornyával ; a közelmúlt évtizedekben esperesi székhelyként is szerepelt. Ez a termékeny vidék csakhamar a »félhold« alá került. Siklós várát elfoglalván a török 1548-ban, az ott székelő bégek területébe lett beosztva. A kálvinistáknak előbb fatem- plomük volt haranglábbal, mely azonban az idők viszontagságai miatt megrongálódott és többször javításra szorult. A jelzett évben is, tudniillik 1602-ben szintén szükségesnek mutatkozott holmi kisebb reparáció, mely az egyházfi erejéből is kitellett. Nevezetesen a nagy ajtó egyik pántja megtágult s egy nagyobb minőségű vasszeggel kellett megerősíteni. Tekintetes Felvinczi András uram utasította is az egyházfit, hogy a falu kovácsánál készíttessen egy erős vasszeget és igy pótolja a hiányt. Az egyházfi engedelmeskedett s egyik nyári nap délutánján leemelvén az ajtót, a szeg beveréséhez fogott — nem is gondolván : milyen sokba fog az kerülni a szent eklézsiának, — no meg neki is ! . . . Munkája közben ugyanis »Herczeg-Szől- lős« felől (Narancshoz fél óra) egy török csapat vágtat be váratlanul, amely az adószedés nemes munkájával foglalatoskodott a környéken. Vezetőjük »Azab« nevű »eseri-basi« (százados) meglátja a templom ajtóval munkálkodó egyházfit: odaugrat mellé s rögtön kérdőre vonja: van-e engedély a munkájára?. .. Meghökkent szegény Murok Tamás uram ! . . . Elvégre is ki nyögi, hogy biz az nincs ! . . . — Nincs?! . . . Azon pillanatban int a legközelebb állóknak, akik lovaikról leugorva, rögtön lekapták lábáról a szegény egyházfit s bocslcorától megfosztott talpaira veretett némi- némü olvasatlan »előleg«-et! A jajgatásra kijött Felvinczi uram is; megértvén a körülményt, kérésre fogta a dolgot, de nem nagy eredménnyel ; az egyházfit ugyan szabadon eresztették, ámde Azáb ur 10 ezüst tallér bírságot vetett ki, amiért engedély nélkül merte a »gyaur hitetlen« a »fertelmes odu« ajtaját megigazítani. Három nap alatt kellett kifizetni a tetemes ösz- szeget. mely akkori érték szerint egy tehén ára volt 1 Mivel a kálvinista falusi kasszák abban az időben sem bővelkedtek felesleges dénárokkal. még aznap este egybehivatott a presbitérium a fenyegető veszély mikénti elhárítása céljából. Móricz József, Pélmonostori Gábor, Sudaras Bálint, Kaszap István és Riz Mózes uraimék ugyancsak tapogatták fejőket egy mentő gondolatért, vagy inkább az előállítandó pénzért — de minden oldalról csak a szegénységet konstatálhatták ! A határidő rövid volt: a visz- szaigérkező töröktől egyik sem óhajtotta az egyházfinak kiszolgáltatott »ellátást« ! . . . De hát »mikor legnagyobb a veszély, akkor van legközelebb az isteni segedelem« — mondja az írás! ... Itt is igy történt! Felvinczi prédikátor uram jólelkü leánya, a 18 éves Éva, aki jegyben járt nemes Makai Dániel siklósi szenátorral, jegyajándékából nem késett annyit elvenni s egy levél kíséretében még azon éjjel egy biztos küldönctől eljuttatta Siklósra a kívánt bírságot, mindenkinek tudta nélkül. Harmadnap délután — nagy ijedelmére a fizetni nem tudó presbitériumnak — ugyanazon török csapat jelenik meg Azab vezetése mellett ; de velők jött nemes Makai uram is és pedig éppen nem mérgesen 1 A cseri-hasi leszáll lováról s Makaival bemenvén a lelkészi lakásba : az ott aggodalmaskodó Felvinczi uramat szívélyesen köszönti s kebléből egy Írást vesz ki, melyet átnyújt neki. Az irás a siklósi bég : »Dzsafer« elismerő levele volt a birság átvételéről, azon figyelmeztetéssel, hogy ilyen máskor meg ne történjék . . . stb. »Keit a bevehetetlen Siklós várában a Hedzsira 1010-ik esztendője Rebi-ül-akhir havának 29-ik~ napján. Dzsafer.« (1602 augusztus 22.) Ámultokban egymásra néztek az atyafiak, sehogy sem tudván elképzelni a dolog ilyen kellemes kimenetelét. A törökök távozása után azonban meg lön fejtve a rejtély s Éva leányzónak nagy tisztességet tévén a szorongatott egyház érdekében kifejtett buzgó áldozatkészségéért, András napkor hiány nélkül visszaszolgáltatták az általa előlegezett kegyes adományt, megszerezvén a mennyegzőhöz szükséges apró baromfiakkal és italokkal! íme, ilyen drága volt egy vasszeg Narancson, az Urnák 1602-ik esztendejében, a még akkor viruló török gyámság alatt! A szomorú emlékű szeget ugyan megemésztette az idő, de a története fentmaradt s még ma is emlegetik kapcsolatban a nemeslelkü haja- donnal !
