Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-06 / 10. szám
4 nositotta meg, az akkori ínyenc világ nagy örömére. Galerius Caesár rengeteg erdőséget irtatva ki, a Pelsot, a mai Balatont összekötötte a Dunával. Kétségtelen, hogy a Sió-csatorna igy jött létre. A szabályozott Dunamentén élénk kereskedelem fejlődik. Az Aquincumi (budai) műut ezt az egész provinciát, amelyet Galerius Caesar, felesége — Diodetiánus császár leányának nevéről Valériáaak nevezelt el, belekapcsolta a világforgalomba. Alisca (Szekszárd), Alta Ripa (Tolna), Lussunium (Dunakömlöti) voltak ebben a korban itt a vármegyénknek legnépesebb városai. De jelentékeny helyeit voltak Ad Statuas (Várdomb), továbbá nagy castrumok — erődített helyek állottak a mai Hant Kajmád, a Tengelicek, Hencse puszta, GyÓrköny, Bikács, Németkeér, Leperd puszta s Értény helyén. A nagy népvándorlás aztán megváltoztatja az itteni közgazdasági kultúra képét. A hunnok, góthok, gepidák, avarok véres pusztító harcok árán egymás kezéből csikarjak ki ezt az áldott földet. Nagy Károly még a római műveltség omladékain uralkodik az elnéptelenedett vidéken, utódai azonban már meghátrálni kénytelenek a beözönlő magyarság előtt. Varmegyénk területét Ete és Bojta fejedelmi személyek vették birtokukba. Bátaszék és i Konyhád között nagyon sokáig fenállott Etény ' (Ete) vára. A legnagyobb rész azonban Árpádé, igy királyi birtok. Ez tette lehetővé, hogy itt a "régi romokon uj pezsgő gazdasági élet fakadjon. 1. Béla Szekszárdon, Szent László a bátai hegyen, Vak Béla Dunaföldvárott, 11. Géza B-uaszéken (Cikador), apátságokat létesítenek. — A nagyobb királyi donatiosok a Bikaeh, M iys, Apor, Töttös nemzetségek is egymás után állítják fel a madocsai, ábrahámi, apari, töitösi monostorokat. Az Anjouk korában a Laczk/fyak Simon- tornyán, a Tamássyak Tamásiban, a Marczahak Tolnán telepesznek le, Kölesdnek a Zere<henek, Dombóvárnak a Gombaiak, Paksnak a HáAold nemzetiség majd a/ Paksy család lesznek az urai. A legnagyobb egyházi birtokosok : a duna- ío'dvári, szekszárdi bencés és a czikadori cisztercita apátság atb. A világi nagy birtokosok között a X\ -ik században a Héderváryak az elsők, a tumásii, debregeczi, az ozorai óriási uradalmakkal, amely legutóbbi a hires ozorai Pi)<ó halála után vált birtokukká. Ez az Olaszországból bevándorolt, magyarrá lett, ritka fejlett miiizlésü főur építtette a' kincses hirü ozorai kastélyt. Nagy kiterjedésű birtokosok voltak még itt Verbőczy István, az első coditicator, a Garayak, l.aczk/f'yak a györgyi Bodók, a dárói Mayosok, a lévai Csehek, a I,‘atoll nemzetségbéli, tovább virágzó 1‘aksy család. Érdekes tudni, hogy.a XlV. században a vármegye területén 13 var, 21 város és 540 helység volt. Népessége tehát az akkori viszonyokhoz képest sűrűnek mondható. A szekszárdi apátság 1498 ban 100' lovast* tartozott birtokairól kiállítani. A vármegye adója 1494-ben 9924 és fél, 1495 ben 10031 és fél forint volt, mig Veszprém csak 3509 forint adót fizetett, a ketszerte nagyobb Baranya pedig 9<>42 és léi forintot, a háromszorta nagyobb Somogy is csak 11.085 forintot. A kereskedelmi és áruforgalmi viszonyok ugylátszik . élénkek voltak. Simontornya már 1377-ben kapja országos vásárjait I. Lajos királytól, Ozorának pedig 1399-ben eszközölte ezt ki földesura Ozorai Pipó, Zsigmond királytól. 1412-ben vásáros hely' volt Alsó- vagy Felsőnána is. A Duna s a balpartján levonu’ó országút közvetítette a forgalmat az egész kelettel. Elénk, nyüzsgő élet volt itt. Tudjuk, hogy Szent István törvényeket alkotott Tolnán, amelyet Gaelotti nagy városnak nevez. Br. Wratislav lengyel főur, Broun Eduárd angol utazó s a könyv által nem említett Evlia Cselebi török utazó ide vonatkozó feljegyzéseivel már régebben foglalkoztunk, igy még csak azt említjük fel, hogy' a szekszárdi bor már az Árpád királyok alatt különös és nagyobb becsben állott s első izben (mint vinca erin) egy 1061-ben kiadott határjárási okmányban emlittetik. Körülbelül ennyi az, amit e vármegye eddigi történetéről tudni lehet, a népességi termelési és forgalmi vizsonyo ról azonban világosabb képet nyerhetünk az úgynevezett török kincstári defterekből, (számviteli könyvekből) amelyek dr. Kämmerer Ernő jeles történetírónk feldolgozásában örökbecsű adatok, valóságos kulcs e vármegye ősi történetének megismeréséhez. Ezekről a jövő számban ! ' (Folyt, kör.) ■ '■ r~~- - — . i Ifc~ —r — ——"T! ■. ~."TI VÁROSI ÉLET. KÖZÉRDEK Városi közgyűlés Szekszárd r. t. város képviselőtestülete február hó 27-én dr. Szent- királyi Mihály polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a következő i határozatokat hozták. 1. A jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Leopold Sándor és Pekari János kérettek lel. 2. A polgári iskolai építkezésekre ! szükséges 142.000 koronát a legkedvezőbb ajánlatot tett Szegzárdi Takarékpénztártól határozták kölcsön venni 40 évi törlesztésre 6-2 szá- j zalekos törlesztési hányaddal. Ezzel kapcsola. tosan még elhatározták, hogy az építési telke- [ ken álló épületeket a város házi pénztára terhére bontatják le s ennek ellenértékéül az épületekből nyert anyag a város tulajdonát képezi. 3. A .Magyar Kender és Lenipar Részvénytársaságnak ingatlan eladás és adómentesség megadása iránti kérvényének érdemleges tárgyalására hivatott közgyűlést március hó 29-ere tűzték ki. 4. A mezőgazdasági bizottság szervezetéről szóló szabályrendeletet megállapították. 5. Az iskolai alapvagyon 1908. évi számadását 8583 korona 14 fillér bevétellel, 904 korona 96 fillér kiadással, 2678 korona 18 fillér készpénz és 4325 korona 94 fillér követelésbeli maradványnyal elfogadták. Szóba kerültek a régi követválasztások s regélt, beszélt, folyt' a szó ajkáról a híres kortesnóták neves Írójának ... — 1869-ben két kerület közül az egyikből a bal-, a másikból a jobbpárt kért föl kortesnóta írásra. Luxból megtettem : egyiknek is irtain, másiknak is. S mind a kettőben a földicsért győzött . . . Beszélt sok mindenről szellemesen, sziporkázón. A visszaemlékezés a múltba jól esett üde lelkének, visszaélte az aranykort: ifjúsága szép idejet . . . Sok értékes holmival gazdagon hagytam el az irodát . . . S amint végig kocogtam az oszlopos folyosón, felhangzott újból a »Tolnai lakodalmas«, de most már a hires Steiner gyártmányú hegedűjén játszotta el a korra vén, de . lélekben ifjú poéta . . . Ez a két férfi lépett ki négy' évtized előtt az iskolai életből az élet küzdterére. Nem azért, hogy' a nagy tömeg hulláma által ragadtassák magukat szenvedéllyel, mert az ő leikük egy eszményibb világ keresését tűzte ki célul s igyuk maguk is fodrossá, hullámossá tették az áradatot, melynek ha bár kicsiny, de jelentékeny atomjai ők! Koritsánszky Ottó. 1909 március 6 KÖZSÉGI ÜGYEK. A dunaföldvári járási jegyzői egylet közgyűlése. Röviden megemlékeztünk már e gyűlés lefolyásáról, most azonban, mint az egylet hivatalos lapja, közöljük a nekünk beküldött alábbi jegyzőkönyvet is egész terjedelmében. Az alább olvasható elnöki megnyitó lelkes hangja valóságos harci riadó. Kívánatos, hogy tel«ázza ne- csak a kartársak, de szélesebb körök érdeklődését is, mert valóban itt az ideje, hogy a községi törvényi módosításával végre-valahára orvoslást nyerjen a jegyzők sok panasza s valahára úgy a hivatalos, mint a magánéletben is elfoglalják azt a helyet, amely őket, mint a községi közigazgatás szellemi {vezetőit méltán megilleti. Jegyzőkönyv. Felvétetett Dunaföldváron, 1909. évi" február hó 15-én, a dunaföldvári járási jegyzői egylet rendes évi ‘közgyűléséről. Jelén voltak: Niefergall Nándor elnök, Takács Gyula, Gungl József, Decsy Béla, Kurcz Béla, Szoják Lajos, Gazdag Dezső, Tury Sándor, Fugerth Károly, Hubert Ferenc jegyző. Számszerint 10 egyleti tag. t. Niefergall Nándor, a járási jegyzőegylet elnöke, a jelenvoltak üdvözlése után a közgyűlést a következő beszéddel- nyitotta meg : Tisztelt Közgyűlés! Kedves Kartérsak I Első és legkedvesebb kötelességemnek ismerem, hogy szivem egész melegével üdvözöljelek benneteket és köszönetemet fejezzem ki megjelenésiekért, ami által lehetővé tettétek a mai napra kitűzött tárgyak beható megvitatását és azon nagy és magasztos feladatoknak előbbre vitelét, melyeknek megvalósítására törekedtünk. Nem hallgathatom el azt a fájó érzést, mely keblemet elfogja azon szomorú tények megállapítása alkalmával, hogy jegyzőtársaink mily csekély számban jelentek meg a mai közgyűlésünkön és hogy mily kevés érdeklődést tanúsítanak saját ügyeik es érdekeiknek rendezése és megvédése körül. Ennek a keleti közönynek és fásultságnak lehet elsősorban betudni, hogy a községjegyzői kar, mely számbeli, szellemi és erkölcsi ere-' jénél fogva is az államhatalomnak egyik leg- lontosabb szervét képezi, még mindig nem volt képes elfoglalni azt a helyet, amely joggal megilleti. Nem hihetem el, hogy lenne olyan községi jegyző, aki nem érezné azt a lealázo helyzetet, melyben a jegyzők a törvény azon intézkedésé folytán jutottak, hogy' a község első felelős tisztviselőiéként a biró van megjelölve. Igaz ugyan, h így a törvényhozó testület erre az alkotásra sohasem tekinthet büszkén vissza, mert művelt államokban alig van rá még egy példa, hogy a község első tisztviselője analfabéta is lehessen és attól semmiféle kepe- í sités sem kívántatik. Ellenben a törvényes minősítéssel biró jegyző, aki a községi önkormányzatnak irányítója, éltető lelke és szellemi vezetője, második helyre helyeztetik. Ezt a _viszsás helyzetet fokozza még azon körülmény- is, hogy a jegyzők közjogi állása nemcsak hogy rendezetlen, de igen sokan vannak jogi tekintélyek közül is olyanok, akik a jegyzők köztisztviselői jellegét is kétségbe vonják. Egyes törvényekből, mint például az 1878. évi V. t. c., az 1883. évi I. t. c. 6. §-a, valamint az 1886. évi XXII. t. c. 74. §-ából ki lehet ugyan magyarázni, hogy a községi jegyzők a köztisztviselők közé tartoznak, de egy kis ravasz rabulisztikával épugy lehet az ellenkezőt is bizonyítani. Bizonyosan rendezettebb viszony-ok lennének a községi közigazgatás és önkormányzat terén, hogyha a jegyzők szolgálati pragmatikával és fegyelmi törvénnyel bírnának. Nem lebegne állandóan a fejük felett a Damokles kardja akkor is, hogyha az erejüket messze túlhaladó munkálataiknak a megszabott határidőre eleget tenni nem képesek. A községi jegyzők szeme előtt, amidőn jogos és méltányos kívánalmaik orvoslását kérik és szorgalmazzák, sohasem az lebegett, hogy valami kiváltságos elbánásban részesüljenek, hanem viszonyaiknak olyan mérvbeni rendezését kérik, amilyen az összes köztisztviselők részére törvényhozási utón már megállapítva és biztosítva lett. Meghatározni kívánják a munkakörüket annak a mérlegelésével, hogy- az túl ne haladja egy ember fizikai erejét. Pedig kottában is meg van, 1846-ban adták ki. Hanem a mai cigányok nem magyaran húzzák, hanem cigányos cikornyákba fulasztjak a -zamatot . . . A régi cigányköltészet, a magyar nóta poézise. Cinka Panna, Bihari, Dankó Pista meg Lányi Kálmán voltak az igazi cigánynóta- költők. Az ő munkáikban benn zokog a magyar régi buja-bánata; fölkacag deli üdesége, életkedve, vigsága . . . Mutat egy elsárgult kéziratu kottát Az igazi Kiapka-induló f Az nem igaz, amit Gracza mond történetében, hogy a * Föl-föl vitézek a csatára« hangjainál s azt énekelve vonultak ki a katonák Komárom kapitulációja után . . . Azt a verset Thaly Kálmán irta 1860-ban s akkor zenésitették is meg. Az igazi Kiapka-induló szerzője ismeretlen . . . Mutatta egy modern iró könyvét . . . Nézi, lapozza, aztán : — Az irodalom modern irányzata múló vagy átmeneti valami. Vissza kell térni s visz- szatérünk Jókaihoz. Mert az mutatja meg, hogy ki a jeles iró, hogy hogyan festi meg alakjait, hogyan szerepelteti őket ... Ha barátainkká lesznek — biztos, hogy nagy költő, jeles iró alkotása . . . S ezek az alkotások örökké gvönyörködtetők. Ismerek — úgymond — egy jeles nagy urat : Apponyi Sándort, aki tazásai alkalmával egy-egy latin autort mindig u vánkosa alá tesz, azt olvassa . . . a