Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-20 / 8. szám
8. szám. Szekszárd, V. évfolyam. Szombat, 1909. február 20. Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. Szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések iegjutányosabb számítással, díjszabás szerint Megjelenik minden szombaton. • • KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes köziemenyek. Előfizetés : egész évre 10 kor félévre 5 kor negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előr e beküldik. 5 kor. TOLNAVÁRMKGYK TÁRSADALMI. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPV ISELŐ HETILAP. AZ OK'.'ZACO'i M. KIH. hKLYEMTESÍES'ATKSI FELEGYELŐ** EG HIVATAL«“ LAIMA. Belmunkatárs : •! ANO“ITS KAROLY. Felelős szerkesztő es laptulajdonos : HOllXAH ISIVÁJi. Egyes szánt ára 20 fillér. Gazdák — kereskedők. Pár év óta fesziüt a viszony a nemzeti nagyság előmozditására hivatott eme két faktor között. A gazda a kereskedel met a papirosbaával spekuláló börzével azonosítja, viszont a sok válsággal küzdő keieskedelem nehéz megélhetési körülményeiért a gazdatársadalomra néz féltékeny tekintettel, ezt tartja a papa«, vagyis a kormány, még jobban mondva, az ország kedveéneinek. A feszült viszonyt a tárgya lás alatt levő uj adó törvényjavaslat aztán még jobban kiélezte. Ama körülmény, hogy a földbirtok a földadó 5%-a s az altalános jövedelmi pótadó eltörlésével, inkább még adóleszállitásban részesül, — holott a fejlődésben levő kereskedelemre súlyos terheket ró az uj adótörvény tervezet, éles kritikát, heves ellenzéki áramlatot idézett elő kereskedőink körében. M iga a budapesti kereskedelmi és iparkamara.-elnöke is ily szavakra lakad: »mi tűrés, tagadás, a legújabb magyar politika mindinkább a túlzott agrarismus jegyében áll. Kz évről-évre törjed és ez minden panaszunk kutlorrása«. uiár eaiuíL k iovahb mtptek, a kereskedők és iparosok ligája címmel egy politikai párt alakításán (áradoznak, páriáén t i szervezett érdekképviseletet sürgetve a kereskedelmi és ipari érdekek speciális szolgálatai a. Hát nekünk semmi közünk ahhoz a nagy boszorkánykonyhához, ahol a politika nehezen megemészthető gombócait főzik az ország számára, mi csak a nagy nemzeti celt-látjuk és tartjuk szem előtt. Elitélünk minden szeparát törekvést, legyen az fele j kezeti, nemzetiségi, agrár, merkanti is irány- | zatu. Egységre, egymás megértésére van itt szükség. Nem vagyunk barátai az egymás hátán való előre jutásnak, de igenis, a karöltve haladásnak. Az egymásra utaltság kölcsönös. Magyar kereskedelem és ipar nem lehet — fejlett mezőgazdaság nélkül . s visz nt gazdáink egyodalu törekvése is i j nem az ó előnyükre, de egyenesen gyen- ! gülésükre, letörésükre vezét. Nagy nernze- j teket is megráz az egyoldalúság. Csak egy | angol nemzet heverhet ki akkora gazdasági romlást, amelyet az ir mezőgazdasági válság — mely fél ország kezébe adott vándor- botot, — okozott. Viszont a kor szellemének felismerése — a közgazdasági tényezők között való harmónia —• érdekkapcsolat, megteremtése, hogy mekkora előmozdítója lehet a nemzeti nagyságnak, legszemmel- láthatóbb példa rá a nagy Németország, hol az úgynevezett mezőgazdaság csak úgy lehetett nagy és virágzói! hogy társult, ösz- f .szetügott.iiz. iparral.es ircteskedelemmel. Erre kell tehát törekedni minálunk is. Kereskedőinknek meg kell érteniök, hogy a mezőgazdaság pártolása csak látszólagosan osztályérdek — nekik is éppen olyan előnyükre szolgál, mint a dedelgetettnek gondolt »édes gyereknek«. Magyarország utóvégre is ma még mezőgazdasági . állam. Azt kell tehát erősítenünk, amink van s ha ezt erős tjük. lehetővé tesszük annak a megszületését is, ami voltak épen még nincs, vagy ha van, mint a kis csecsemő, gyenge és erótelen. Meri hát vájjon a mezőgazdaság jövedelmi feleslegei, sőt tényleges bevételeinek nagyobb része is nem-e az ipar, kereskedelem táplálására és növelésére szolgálnak-e vájjon manapság is? A több jövedelem bizonyos kulturigényeket tejleszt, ezeknek kielégítése pedig jelentős részben az előbb említett két faktor zsebébe gurítja a fénylő aranyakat és csengő koronákat. Viszont azonban az agrár-érdek sem lehet túlkövetelö, fennhéjázó, önkényuralmi allüiök- kel hivalgó. — A korszellemmel kell haladnia — ez pedig számol a körülményekkel, megalkuszik, alkalmazkodik. — A magyar mezőgazdaság tönkremegy, ha a n így kultur- neinzetek példájára összeköttetést, szerves összefüggést nem keres iparral-kereskedelem- mel, ha ennek panaszát, sérelmét büszke, gőgös felfuvalkodotisággal meghallgatni sem akarja! Az itt elmondott szempontokból nagyon helyes volt tehát úgy a budapesti kereskedelmi és*iparkamarának;, valamint a budapesti kereskedelmi testületnek is az az allásfoglalá a, hogy a »Kereskedők is iparosok ligája« szeparát törekvései támogatására — a nemzettest méginkább vd> széttagolására nem vállalkozott. A mi lakásunk. A mi lakásunk boldogság fészke, Me'eggé teszi azt a szeretet, Kicsi, hangosan pihegő szivek Kiűzik onnan a ludeg telet. A mi lakásunk az üdvnek hona. Mosolygó, vidám, piros arcoc-kik Pajzán jókedvvel, vidám kacajjal Derűvel hintik be minden zugát. A mi lakásunk, bár kicsiny viskó, Szilárdan ál . mint az érés bástya, Jerikó-móora össze em dönti A kicsi torkok csatalármája. A mi lakásunk napfény tanyája, Jókedv sugara “hinti be lágyan, Az ódon kunyhót s.ép palotává Varát so jdk át nekünk — ők hárman. Brnndeiszue Frey Melanie. . ____ Ké pek a múltból. i. A részvéttdjes türelem. Irta: V. Fejes György. A názárethi nagy Mester egy alkalommal azon jó tanácsot adá tanítványainak, hogy »Szedjetök össze a m radek darabokat, nehogy azokból valami elvesszen !« Követem e bölcs utasítást én is. Egyházunk hazai történetének gyümölcsökben gazdag mezejéről válogatok egyes eseményeket, melyek ha nem is korszakalkotók — de azért szolgálhatják a magasztos célt, t. i. felébreszthetik a nemes érzéseket, melyek nélkül a szív anny:ra szegény! . . . E jelen esemény hasznos tanulsága a részvétteljes tűre em lesz, mely ma már mindég jobban ritkul, holott nagy szükség volna reá állandóan ! » Történetünk azon időben folyt le, amelyben a protestantizmusra olyan évek köszöntöttek be, melyek az újkori világfelfogás diadalát jelentettek. A küzdve-ázenvédés gyászos es eredményeiben ugyancsak szomorú evt-izedei elmúlván : egyházunk felieiekzett s a szabad levegő hatása alatt fokozott buzgalommal igyekezett helyrehozni a roppant veszteségeket. Az ideális gondolkozást! Il ik József, magas műveltségének es feivilagosodottságának dicseié-, tes eredményeként kiadta már a » l üreimi parancsból, melynek alapján - mint a hamvaiból kikelt Phöntksz egymásután alakultak meg a protestáns egyházak,, összetörnöm!t híveikkel. A bujdoklo pásztorok és tanítók állandó helyre talaitak, hol kifejthették Istentől nyert talentumaik jótékony "hatását A nagyobb varosokban épugv, mint a kisebb falvakban felepul- gettek a templomok : megerősödtek az anyagiakban feiettebb megfogyatkozott magasabb tanintézetek. A kü.főidet szabadon látogathatván : ismeretekben bővelkedve jöhettek haza ifjú Timótheusamk es munkálkodhattak anyaszent- egyházunk öregbitesén. E mindenek megújulását magában foglaló idő felderült a sok viszontagságon átment -Rev- Komárom« kulcsos városára is, hol a protestánsok helyzete nyomasztóbb volt mar csak azért is, mert »végvár* lévén — hol az egyik, hol a másik ellenfel birtokába került s igy v állandóbb békét nem igen élvezhetett. Mind ; azonban örvendetesen megváltozott a X-V’lll < század v,ége fele, a— midőn 1783-ban »Péezely József* foglalta el a reform, lel Részi áilást. Mintha csak az is te ni »gondviselés küldötte volna Ót eme válságos helyre! A. vallási háborúság klasszikus fészkébe kerülvén: tiszta jellemével, ritka szeretetreméitóságával, nagy tudományával és e mellett hazafias szellemevei a hilbéke valóságos apostola és magvetője lett. 17«3-tól 1792 ig, tehát 9 évig tartó ott működésé alatt lázas munkásságot fejtett ki. Első dolga volt — Ezékiel p ófetaként — a szétszórt csontok összeszedése, a komáromi református egyház szervezése: a földrengésektől, árvizektől és tűzveszélyektől ismételten sokat szenvedett lakosság körében a hitélet ébrentartása ; a reform, egyházközség szamára nagykőtemp, irt építése, mely öt évi fáradozás után 178b-ban készült el. É mellett minden nélkülözhető .idejét és erejét a nemzeti nyelv művelésére szentelte. Fellépését Sörömmel fogadták a legmagasabb körök is és a komáromi egyszerű leiké.-z- lak egyik világító tornya lett a nemzeti iroda? lomnak! Ezapostoli buzgalmat lelkipásztort, nemes munkálkodása közepette — előrehaladott korában — nagy megpróbáltatás érte. »Akit én szeretek, azt megdorgálom« — mondja az UrJ . . . Családi gyászt borított az apára; hosszabb szenvedés után meghalt az ő kedves ifjú leánya, ki örökölvén atyja tulajdonságaiból a fen-ölt, nemes léiket és jó szivet — valóságos > Ta- bitha«-k.ent volt ismeretes a hívek es nem hívek előtt. Mérhetetlenül nehezedett ugyan a fajdalom az atyai szívre, ámde nemcsak hí dette, de maga is cselekedte az Isten akarat 11 való bJcs megnyugovást. \
