Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-13 / 7. szám

2 KüZKKDtK 1909 lebruár 13 hogy a kender kitűnő elővetemény s mig például a föld előkészítésére a kukorica­termés betakarítása után csak kevés idő marad, kendertennelésnél már augusztus hóban szabaddá válik a föld. E sok kétségtelen előny után nem szabad sokáig késedelmezniök úgy nagyobb birtoko­sainknak, mint értelmesebb kisgazdáink­nak. Egy egész vidék boldogulása függ az actió sikerétől. A gyárba jövő s onnan el- menő körülbelül 1000—1500 vasúti rako­mány teheráru ugyanis hangosan fogja kö­vetelni a most oly mizerábilis vasúti össze­köttetés sürgős reformját, egy egész kör­nyéket hoz élénk összeköttetésbe Szekszárd- dal s mivel mégis csak legolcsóbb a viziut, legsikeresebb sürgetője lesz a Sió hajóz­hatóvá tételének. Köszönet, elismerés tehát a lelkes kezdeményezőnek, fel a közös munkára ! — Szekszárd igy még lehet valami, egyéb­ként pedig a szerencsétlen vasúti politika miatt 50—100 év múlva egyike lesz a viruló Dunántúl legigénytelenebb helyeinek. B. VÁRMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését folyó 10-én tartotta meg. Gróf A/iponyi Géza főispán elnöklete alatt jelen voltak : Simontsits Elemér alispán, Forster Zol­tán főjegyző, - Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán pénzügyigazgató, Tihanyi Domokos tanfelügyelő, Alacs Zoltán főmérnök, Beke Fe­renc kir. ügyész, Szabó Károly, Sass László, Török Béla, Bernrieder János, gróf Széchenyi Sándor, Percei Dezső, Sigcra Lajos th. állator­vos, Jeszenszky Andor. Alispáni jelentés. Simontsits Elemér alispán jelentése szerint január hónapban a közbiztonság zavartalan volt. Az alispáni hivatalhoz 1606 ügydarab érkezett. Közegészségügyi jelentés. Dr. Hangéi Ignác jelentése szerint a köz­egészségügyi állapot az előző hónapinál kedve­zőbb volt. Leggyakoriabbak voltak a légzőszer­vek heveny, hurutos és lobos megbetegedései, de enyhébb lefolyással. A közegészségügyi ha­tósági működések teljesittettek. Mérnöki jelentés, i Alacs Zoltán kir főmérnök jelentése sze­rint az állami es kiépített th. közutak állapota j eléggé jó volt. Az építkezési munkaiatok szüne­teltek Az 1909 — 1910. években szükséges kavics szállítás biztosítása tárgyában megtartott árlej­tésen beadott ajánlatokat a kereskedelmi minisz­ter nem fogadta el, hanem a házi kezelésben való szállítást rendelte el. A hidja-apáti vasúti állomástól Szedresen át Medináig vezető trvh. közutnak kiépítési munkálatait a kereskedelmi miniszter 6990 kor. 06 fill, összeggel enge­délyezte ; az árlejtés kedvező eredményétől függ, hogy az építkezés tavasszal megkezdhető e. Pénzügyi jelentés. Fink Kálmán kir. tanácsos, pénziigyigaz- gató jelentése szerint január hónapban a külön­böző adónemekben befolyt 413107 kor. 37 fill., mely összeg összehasonlítva a múlt év hason időszakában befolyt 424983 kor. 66 fill, be­vétellel, kedvezőtlenebb 32795 kor. 53 fillérrel. A Lymburg-Styrum gróf és grófné alapít­vány alapitó oklevele Körültekintő munkát, elfogulatlan, minden felekezeti melléktekintettől mentes, igazi liberális felfogást igényel az emlí­tett alapitó-levél elkészítése. Simontsits Elemér alispán ezért Lymburg-Styrum gróf végrende­letét, az ezen végrendelet értelmében kiosztandó alapítványi ösztöndíjakra vonatkozólag néhai Wosinsky Mór apátplébános, felügyelő-választ­mányi tag által benyújtott «Eldboratum»-ot, valamint a Totth Ödön felügyelő-választmányi tagnak ezen elaborátumra tett válaszát magában foglaló füzet egy példányát tanulmányozás cél­jából azzal a kijelentéssel küldte meg a bizott­sági tagoknak, hogy az alapitó levélbe lefekte­tendő irányelvek megállapítása céljából a folyó évi március hó első napjaiban tartandó ülésre az alapítványra felügyelő választmányt össze fogja hívni. KÖZSÉGI ÜGYEK. A jegyzői nyugdij-szabályrendelet A m. kir. belügyminiszter nem hagyta jóvá a Tolnavár- megye jegyzői által készített szabályrendeletet, amennyiben az abban foglaltak szerint a jegy­zők nagy anyagi megterheltetését látja. Bizo­nyos módozatok figyelembe vétele végett a szabályrendeletet pótlás végett visszaküldte. n.ek, csufolódnak. Azért jöttem el onnan. Isten áldja meg a plébános urat, aki káplán korában ismerte az apámat. Keservesen kértem, hogy hozzon el engem Zámból harangozónak. Mert ,az angyalházi és szigeti harangoktól nincs nyugtom, meg a magunk harangjának a be­széde is nagyon keserített. A harangoknak csak vigyázni kell a hangjára és szavakat értünk azokból, meg rigmusokat. Zámban a nagy­harang keservesen panaszkodik a rossz szikes föld miatt és mindig búgja : Nincsen kenyér Zámban, Nincsen kenyér Zámban. Nekem kellett a harangot panaszra ger­jeszteni, hogy hirdesse Angyalházának, meg Szigetnek, milyen szegény Zám. Az apgyalházi kisharang meg csufondároskodik is. Vékonyan, sebesen csengi: Hogy lehetnek anélkül, Hogy lehetnek anélkül. Rösteltem én azt. Hát még mikor a szigeti harang beszélt nagy kevélyen, mert nekik jól terem a föld. Dicsekszik a harangjuk: Innen élnek szegények, Innen élnek szegények. Már, hogy Zám tőlük veszi a búzát. A harangok miatt nem szerettem Zámban lenni. Csúfoltak.- hogy nincsen kenyér. Csak­ugyan még száraz malom sincs. így jutottam ide, köszönöm főtisztelendő ur nagy jóságát. Itt a harang csak annyit mond: Bunda, suba, bunda, suba. Ez csak gazdag embernek van. — Se bunda, se suba harangozó uram — mondja a zsandárkáplár — hanem szoknya, erről beszéljen. Elvörösödött Jobbik. Megint a kis gyerek után kérdezősködött. Majd kérelemre fogta, bogy bocsássák el. harangozni, kell hívni a jámborokat reggeli misére. — Na öcsém, nem kell titkolni semmit — intette a plébános. Tudom én, hogy. nem rossz ember. — Miska, a kecske az oka, meg a kis Peti. — Aztán, hogy olyan szegények vagyunk, mint mondám. Tegnap az asszony nyal el kellett menni, itt m iradt helyette a kecske. Annak a tejével él a gyerek, amióta elválasztották. Ma hajnalban sírni kezd, megéhezett, csak úgy kapkodott a tej után ; felkeltem, hogy megfej­jem a kecském. Miska azonban a homlokával állt velem szembe, nem bírtam vele. Ekkor támadt a gondolatom, hogy magamra veszem a feleségem ruháját, úgy fejem meg Miskát. Mert hisz az állat annak enged, aki bánni szokott vele. Nem is ellenkezett Miska. Petit igy etet­tem meg. Sokáig szürcsölte a tejet. Egyszerre az ébresztő órám csörömpölni kezdett. Hamar harangozni. Pontos ember vagyok, első előttem a kötelesség. Gondoltam, még úgy sem jár senki az utcán, átfutok a toronyba, a maskarás ruhát majd a harangozás után vetem le. De ám a zsandár urak megláttak, elfogtak. Mindenki nevetni kezdett. A jegyzőné meg behozta ölében a kis Petit, aki hadonászott a kezével és gőgicsélt. — A zsandár urak megismerhették Jobbik Pétert, hogy kötelességtudó ember — szólt a plébános. HÍREK. Február 7. Sokra képes a kaszinónk Büszkeséggel vallhatom: Megcsinálta tavaly' is azt, Hogy' »szerda « volt — szombaton . De, mert folyton előre tör, Mint a repülő madár, Idén már vasárnap tartott Nagy-szerdát a február ! Am, piénzugyi oka volt e Naplókönyvi hibának S ezen okok Bodnár István Érdemei valának : S bár pirongva azt se' tudia, Dicséretét, hogy vegye, Munkájáról eleget tud A gyámpénztár és megye ; És soká volt a kaszinó Arany tollú jegyzője. Jól, ismeri érc-Garav És decoltált nemtője ! Meg kell Írnom ezt felőle — Szerénysége hasztalan — És hiába súgja nékem, Hogy »5 nem jó vers-alany- Számtanácsos lett belőle! Délután hallottuk ezt S este már közel húsz ember örömvacsorába kezd ! Attól féltünk, enni sem kap Hamarjában ennyi tán, Ámde mindent nyelbe ütött Rácé Jóska, a kapitány. S tószt-rakéták ropogása, Oly sűrű s erős vala, Hogy talán meg is repedt az Étterem fehér fala! ? S mert ez éjjel ott derengett A farsangi hangulat, Társaságunk számtalan sok Cifra jelmezben mulat: Elizeus prófétának Maszkjában az — alispán, S mellette két medvebőrben Leopold s Bodnár István , Értsd: ha netán a közélet Pajkos utca-kölykei, Az alispán-prófétára, Nyelvet mernek ölteni : Ez az a két sajtó-medve, Mely előront hirtelen S tépve-marva gázol át a Csufolódó kölykeken. Majd egy hegycsúcs jelmezébe Bujtatták Simontsitsot: Földrengető »Mont Pelé« lett, Melyből ős erő buzog. Ámde hát Brey sem volt henye: Csillaggá tévé meg öt, Mely az utján bőven szórja A vezérlő fényerőt. Mégis Ferdinánd szavában Csillog a legszebb zománc : Ő szerinte »elveszett az Alispánban — egy finánc!« Erre Simontsits is mondott Újabb tósztot — vagy hatot S Bajó János mindezekhez Soká mélyen hallgatott. S mert hogy célzás is esett a »Dunántúli Puskára« Beledördült a fülekbe Jó Alvincy puskája. Majd a hegyről — völgybe szállva — Bocsánat, das ist piquant! — Hölgyek kultuszát dicsérve Shakespearet is idéz Wigand. Hossza-vége nincs a szónak — Ámde annyi sok nevet, Ötletet és annyi tósztot Versbe szedni nem lehet. S nyeresége a vig estnek — Amit a vidék hozott — Hogy Jeszenszky is velünk volt S örömünkben osztozott! —n — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Szabó Lajos és Bodnár István szekszárdi pénz­ügyi számvizsgálókat számtanácsosokká, Ferdi­nánd János és Schiller Ottó szekszárdi pénz­ügyi számelienőröket pénzügyi számvizsgálókká nevezte ki. Bodnár István, lapunk szerkesztő­jének tiszteletére, Simontsits Elemér alispán

Next

/
Thumbnails
Contents