Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-25 / 52. szám

1909 december 25. KÖZÉRDEK kérdezi: vájjon mit hozott? Szivem előre meg­reszketett a viszontlátás örömétől, de ugyanakkor elfogott s ismételten elfog az aggódás,' hogy az én lelkemnek egyszerű filléreivel vájjon tudom e eléggé viszonozni a ti ragaszkodástoknak, szere- teteteknek drága kincseit!? Az isteni kegyelem nek nagysága, a ti hüségteknek fölemelő érzése s a nagy felelősségnek súlya ugyanazon pillanat­ban ragad meg; felkölti lelkemben a reménynek és kétségnek, az örömnek és aggodalomnak sajá­tos vegyülékét, amelyet valami ragyogó aranyos ködbe öltöztet a vonzó kedves Advent, a szép Karácsony derengő hajnala Adventnek, az Ur eljövetele után való vá­gyódásnak meleg légköre körüliéiig; körülleng mindnyájunkat s imádságos hangulatba ringat. Még nehány nap s itt lesz a Karácsony glóriás ünnepe. Tudjuk, hogy biztosan eljő, hisszük, hogy szivünkben is szállást készít az Úrnak gyermeke, a testté vált szeretet, de mégis engedjétek meg, begy az örömnek ujjongó himnusza helyett ag­gódó és reménykedő lelkem hangulatának kifeje- zéseképen Keresztelő János kétkedő szavait ve­gyem ajkamra: „Te vagy e az, aki eljövendő vala, vagy mást váljunk ?“ Ezután a bevezetés után beszélt az Advent- ről és annak jelentőségéről. Beszélt a választott nép megpróbáltatásairól, küzdelmeiről, Zsidóország fényes és sötét napjairól, a népnek a Messiás eljövetelébe vetett erős hitéről, majd szólt a vára- dalmak beteljesedéséről, az Úr eljöveteléről, el­jövetelének áldásairól, amelyek nemcsak az egy- koruaknak adtak boldogságot, hanem szétáradnak ma is és boldogítják Istennek minden gyermekét személyválogatás nélkül. A befejezésben néhány szóval alkalmazza a textust az ő mostani állapotára, „Szeretjük — úgymond — a világtörténet nagy eseményeihez hasonlítani a mi életünknek kicsiny történetét. Engedjétek meg nekem is, hogy ezt tegyem! Keresztelő János tanítványai az Idvezitőt keres­ték, mikor igy szóltak: Te vagy-e az, aki eljö­vendő vala, vagy mást várjunk ? En azt nem keresem, mert az én Uramat már megtaláltam. De mégis ugyanazokkal a szavakkal és a tanít ványok szent megilletödésével te hozzád fordulok, Szekszárdi Ref. Gyülekezet: Te vagy-e az, aki nekem eljövendő vala, vagy mást várjak ? Mikor a gyermek-ifjú fut, fárad, gyűjti az élet fentar- tásához, széppé, nagygyá, nemessé tételéhez szük­séges kincseket, gyakran lerajzolódnak lelkében a jövőnek igéző álomképei, amelynek keretébe olyan boldogan illeszti be saját képmását. Nekem is meg voltak a magam álmai. Előttem lebegett egy tágas mező, amelyen dolgozhatom, amelyet beplántálhatok az én kedves terveimnek, eszmé­nyeimnek gyümölcsfáival, előttem volt egy nép, amelyet vezérelhetek Istennek igéjével a boldog­ság kutforrásához, amelynek vele együtt való vállvetett munkával gyűjtögethetem a lélek leg­drágább örökségét. Az a mező, amely lelki sze­meim előtt lebegett, amelyet olyan bűbájossá festett a gyermek-álmok tündérecsete, az az álom, ameíy megvalósulandó volt: te vágyé, Szekszárdi Gyülekezet, vagy mást várjak ? De viszont ti is egész joggal fordulhattok én hozzám: Te vagy-e az, aki lelkipásztorunknak eljövendő vala, vagy mást várjunk ? ! Engedjétek el, atyánkfiái, az egyenes választ! Az Űr Jézus János tanítványainak azzal válaszolt, hogy meg mutatta nekik cselekedeteit. S ez a néma válasz mindennél többet mondott. Ez tehát a leghelye­sebb válasz . . . Én tettekre nem hivatkozhatom, arra egy egész élet munkája szükséges; s amit én a múltban itt töltöttem, az csak egy szép, de rövid nap volt. Épen ezért kijelentem, hogy bizalmatoknak megnyilatkozását nem elvégzett munkáin jutalmának, hanem a jövőben végzendő munkáimba vetett hitetek előlegének tekintem és a várakozásnak legjobb lelkiismerettel meg is akarok felelni. A lelkipásztor nehéz, de felséges j hivatalának elfoglalhatása előttem nem cél, hanem eszköz arra nézve, hogy dolgozhassam. A munka sok . . . . . . Cselekedje a mindenható, hogy az a kétség, amely most lelkemet eltölti, az ő erejének az én erőtlenségemen megdicsőülő munkája által teljesen eloszlattassék s helyét töltse el a tiszta, zavartalan örömnek boldogító érzése! Cselekedje az Úr, hogy jöjjön el az a nagy, az a szent Karácsony, amely gyülekezetünknek minden tag­ját egy nagy családdá fűzi össze a szeretet által, hogy énekelhessük azon az ünnepen az egymást megértő, szerető szivek túláradó hálájával: „Di- C8ŐS8ég magasságban az istennek. Békesség légyen földön embereknek, És jó akarat minden­féle népnek, És nemzetiségnek!“ Az elmondott szép beszéd mély hatást kel­tett a hivek lelkében. Isteni tisztelet után az uj lelkész a parochiára ment, s itt a volt lelkész özvegyénél tisztelgett. — Délben aztán küldötség hívta meg a ref. olvasókörbe, hol halebédet rendeztek tiszteletére, amelyen a hivek köréből körülbelől ötvenen je­lentek meg. — Az uj lelkészt a kör nevében llodnár Istvánba kör elnöke éltette, kívánva, hogy azt a lelkes szeretetet, amelyet távoztával innen elvitt, ismét hozza vissza a köz javára. Gödé Lajos gyönyörű beszédben éltette az egyház- község, a ref. olvasókör minden tagját, s fele­kezeti különbség nélkül Szekszárd minden pol­gárát, kifejtve, hogy őt mint lelkészt, mindenkor az emberszeretet, egymás megbecsülés elvei ve­zérlik. Az uj lelkészt ezután az egyházközség nevében Szendrei László alelnök éltette. Hatá­sosnál hatásosabb köszöntőket mondtak még dr. Rubinstein Mátyás, az ékes szavú főrabbi s Németh Gyula ev. s.- lelkész, Győry György törvényszéki jegyző, Schneider János, Dömötör Miklós, Mészáros Pál stb. Az ünnepelt lelkész többször is kifejezte hálás köszönetét a szép ovációért s aznap éjjel visszautazott Budapestre. Januárban azonban már valószinüleg ismét visszajön s végleg itt is marad, amikor nagyobb ünnepséggel megtörténik hiva­talos beiktatása is. HÍREK. Minden vagy semmi. Az izzó, fényes nap kell énnekem, Szivem hevének ez a méltó párja, — Vagy sötét, komor éj környékezzen, Melyhez hasonló lelkemnek mély gyásza. Ámde borúban és ködben meghalok, Szürke fátyoluk fojtogat engemet, Azért hatalmak óh, mást ne adjatok, Csak napsugarat vagy sötét éjt, egek! Szabadság után vágyódik lelkem, Hogy berepülje az azuros leget, Vagy nehéz, kínos rabság kell nekem, Melynek falán túl a lelkem nem mehet. Ha nem szállhatok a végtelenbe, Súlyos bilincsek tartsák lelkem fogva, Legyen enyim a börtön éjjele, S szűk határát ne léphessem át soha. Szerelmet adjál, lángolót, nagyot! Vagy gyűlölj engem szivednek teljével, De az érzést, mit szerelmed hagyott, Közönyödet, azt sohasem bírnám el. Zúdítsd rám árját gyűlöletednek, Hogy ha szerető szived nem bírhatom, Gyűlöletedtől semmisüljek meg, Ez nem fáj, mint közönyöd oly nagyon. Ha lágy pázsiton nem haladhatok, Daccal lépkedek a kemény göröngyön. Ha nem lelhetek szabadságot, napot, Ám legyen mint sir sötét börtönöm. Minden vagy semmi! — Üdv vagy kárhozat! Ajkadról csók, — vagy gyűlölködő átok! Áldlak, ha szived szerelmet juttat —- 5 a gyűlöletért szívből megbocsájtok. Brandeiszné Frey Melanie. Előfizetési felhívás. A közelgő uj év alkalmából uj előfizetést nyitunk lapunkra. Most sem Ígérünk sokat, de amit ígérünk, azt becsületesen be is tartjuk. Változatosságra, tartalmasságra törekszünk; mint eddig, úgy ezután is élénk figyelemmel kisérjük a közélet minden óhaját, jogos kíván­ságát. Agitálunk, küzdünk mindenért, ami szép, jó, nemes s ami e városnak, e vármegyének hasznára válik. Tolna vármegye íróinak szine-java csopor­tosul lapunk körül, rájuk s csekély erőnkre támaszkodva kérjük a további támogatást s az előfizetések megújítását. Szekszárd, 1909. évi december hó 24. Kiváló tisztelettel a „Közérdek“ szerkesztősége és kiadóhivatala. 5 — Lapunk előfizetőinek, olvasóinak, ba­rátainknak és munkatársainknak boldog kará­csonyi ünnepeket kívánunk — Kinevezések. A király dr. Kalmár Vil­mos kaposvári törvényszéki jegyzőt a szek­szárdi kir. járásbírósághoz a bíróvá; — a bel­ügyminiszter Németh Árpád nyugalmazott hon­véd főhadnagyot, szekszárdi selyemtenyésztési tisztviselőt, a székesfővárosi államrendőrséghez hivatal tisztté nevezte ki. — A pénzügyminisz­ter Lajos Ignác tamásii adóhivatali segédet a nagysomkuti adóhivatalhoz adóhivatali ellenőrré, — Apponyi Géza gróf vbtt. főispán, a várme­gyei központi irodában megüresedett irnoki állásra Wendl Gyula dijnokot nevezte ki. — Áthelyezés. Schopper Mihály szek­szárdi posta- és távirda segédtisztjelölt hiva­talból Dunaföldvárra helyeztetett át. A mav. igazgatósága Tóth János máv. főellenőrt, bátaszéki állomási főnököt, Kapós- mezőre helyezte át. — Egyházi kinevezések. Zichy Gyula gróf pécsi püspök a szekszárdi származású Szilvek Lajos dr. -kanonokot a pécsi főgimnázi­umhoz püspöki biztossá és Rausz Alajos cikói plébánost a bonyhádi esperesi kerület jegyző­jévé nevezte ki, — Szövetségi képviselő. A gróf Zichy Já­nos elnöklete éj Szentiványi Károly igazgató­sága alatt álló »Országos Katholikus Szövet­ség« a pécsi püspök jóváhagyása mellett Brun­ner Endre párii kántortanitót kinevezte képvi selőjének s átadta megbízó-levelét — Eskületétel. Dr. Kramolin Gyula, a központi járás helyettes járásorvosa, f. hó 21-én tette le a hivatalos esküt Simontsits Elemér alispán előtt, ki az eskületétel után szép szavakat intézett az uj h. járásorvoshoz, kiemelve külö­nösen azt a magasabb tudományos qualitást, amely dr. Kramolint erre a felelősségteljes állásra érdemesíti, egyszersmint ama reményének | adott kifejezést, hogy ez a megbízás csak az első lépcső a további előmenetelhez s az uj vármegyei orvostól még sok hasznos szolgála- J tot vár az a törvényhatóság, amelynek ő most I értékes egyéni tulajdonságaival szolgálatába lépett. — Rátkay László beszámoló körnt] a. Rátkay László, a pincehelyi kerület képviselője, vasárnap folytatta beszámoló körútját. Délelőtt Pincehelyen fogadták nagy tetszéssel a beszá­molót, délután Tolnanémediben Oravszky László jegyző és Hörömpő Ferenc ref. lelkész tolmá­csolták a választók egyhangú bizalmát. Este Simontornyán fejezte be körútját, ahol Bereczk István községi főjegyző a választók nevében mondott köszönetét a község érdekében kifej­tett lelkes munkájáért. — UJ tudor. Linhardt Alfrédet, a szekszárdi Ferenc közkorház alorvosát, a múlt szombaton avatták orvostudorrá a budapesti tudomány- egyetemen. — Törvényhatósági bizottsági tagválasz­tás Nagy küzdelem folyt Pécsett a ll-ik kerü­letben a törvényhatósági bizottsági tagságért. Végre is 194 szavazattal kiváló földinket, dr. Késmárky István jogakadémiai tanárt, lapunk jeles munkatársát választották meg. — Helyettesítések. A mint már jeleztük, főispánunk a dr. Örffy Gyula tb. tiszti ügyészt helyettes tiszti ügyésszé, dr. Drágíts Imre já­rásorvost, helyettes főorvossá és dr. Kramolin Gyula törvényszéki és fogházorvost helyettes járásorvossa nevezte ki. Dr. örffy Gyula h. I tisztiügyész és dr. Drágíts Imre h. főorvos a hivatalos esküt folyó hó 2-’-én tették le. Dr. Kramolin Gyula h. járásorvos már előbb fel­esküdött. — A szekszárdi adótárnoki állás betöl­tése. Végre betöltik a szekszárdi m. kir. adó­tárnoki állást, amely Lindtner Ármin adótárnok sikkasztása óta, már körülbelül 3 éve van üresedésben. A miniszter ugyanis leirt, hogy Lindtner állását megszűntnek tekinti s elren­delte a pályázatot, amelyet a szekszárdi kir. pénzügyigazgatóság már ki is irt, még pedig a leirat értelmében úgy, hogy nem első, de harmad osztályú adotárnoki állásért lehet pályázni. Méltányos lett volna, ha 3 évi szor­galmas, ügybuzgó működés után, mindjárt a mostani helyettes pénztárnok neveztetett volna ki a megürült állásra. — Az ügyvédi kamara köréből. A pécsi ügyvédi kamara, közhírré teszi, hogy Totth Ödön szekszárdi ügyvédet lajstromából törölte és irodája részére gondnokká Bognár Albert szek­szárdi ügyvédet reridelte ki. — Pályázat. A szekszárdi kir. pénzügy­igazgatóságnál adótiszti állásra pályázat van hirdetve.

Next

/
Thumbnails
Contents