Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-18 / 51. szám
2 KÖZÉRDEK 1909 december 18 íiak különböző vonalai, melyek keresztül- kasul átszelnek minden nagyobb helyet a gabonatermelő vidékeken, ezek mind egybeírnak Minneapolisban. S alig van megálló hely a vasútvonalak mentjén, ahol az ember ne találkozna egy vagy két elevátorral, a vidék nagyságához mérten Ezeket az elevátorokat sok esetben maga a vasúttársaság építi, egy nagy részét a malmok, legnagyobb százalékát azonban a különbö/ö gabonaraktár szövetkezetek. — Valósággal mint egy polypnak a karjai, úgy működnek ezek az elevátorok, nagy darab földeket behálózva s a hogy az aratás megindul, felszívják az összes gabonatermelést, hogy vele a minneapolisi malmokat táplálják. Itt fut egybe mindaz, ami sok-sok ezer ember nek, a szorgalma és tudása révén termelődött ! Képzelhető az a forgalom, ami Minneapolisban van, amikor az összes vasútvonalak mentén megindul a gabonaszállitás. Amit a malmok megőrölnek lisztté, a hivatalos adatok 100 millió buthelre becsülik évenként. Emellett természetes, temérdek gabona megy át megállás nélkül, a keleti nagyobb gócpontokba. Duluth egy ilyen hatalmas gócpont, North Dakolaban, a honnét a gabona nagy része hajókba lesz töltve s igy a nagy tavakon át, meg a Soo műcsatornán át Európába kerül. Persze az Atlanti óceánt is ideértve! Minneapolisban közel ötven gabonaraktár szövetkezet van, amelyek a közeli vidéken mintegy kétezer kisebb elevátorral bírnak. A Duterior Elevator Companynek olyan hatalmas két elevátora van Minneapolisban, a mibe a mi budapesti elevátorunkat háromszor be lehetne tenni. Cupacitása 35 millió bushelre van tervezve. Egy másik elevátor, ami az itteni malmoknak a tulajdona, szinte oly hatalmas méretekkel bir, ; amely egyszerűen bámulatbaejtő. Akár egy »skyscroper« íelhókarcoló, magasságban az összes gyárkéményeket mind túlszárnyalja! Ezekben a nagy elevátorokban lesz felhalmozva a temérdek gabona, részben feldolgozásra a malmoknak, részben spekulációra. Az amerikai nagy tőkés szeret gabonával spekulálni. A Minneapolis gabonatőzsdén — í Channber of Connerce — mozgalmas élet hangját, mozgását. S ezekben a szépet is meglátja. Megfigyelései tökéletesebbek s Ítélete talpraesettebb, mint a nagyvárosi emberé, aki a percenkint változó jelenségek között jóformán csak a szokatlan és torz iránt érdeklődik. A városi ember ízlését a képek szédületes gyorsaságú váltakozása megrontja, az egyhangúság és tapasztalatlanság a falusit nem fejleszti. Finom Ízlés nélkül pedig nincs művészet, nincs műélvezet. Maguk a művészek, akiket Isten különös tehetséggel áldott meg, a lelkűkben rejlő képességet ösztönszerüen tovább fejlesztik. Sok megfigyelés, gyakran sok tévedés után jutnak az izlés ama teljességéhez, amelynek segítségével meg tudják alkotni a kifogástalan formába foglalt szép tartalmat. A költői lelkületűk ízlését érzésük finomsága szabályozza; s bár nekik alkotó képesség nem adatott, az alkotott remek élvezésére sok a fogékonyságuk. Fogékonyak nemcsak a költészet szépségei iránt, hanem valamennyi művészet termékeiben megtalálják a szépet. Szivüknek éppen olyan gyönyörűséget szerez az ihletett zene, mint az arányos épület, a kifejező szobor és a hangulatos festmény. De a gyönyörűséget fokozza a részletekhez való hozzáértés, az anyag és forma alakításába való beavatottság. Aki Írni tud, jobban méltányolja a csengő vers vagy választékos próza hangulatot keltő értékét, mint az, aki sohasem próbálta meg érzéseit, vagy gondolatait szavakba foglalni. Éppen igy a hangszerhez értő, meg a rajzban és faragásban járatos több müértelemmel becsüli meg a zeneszerző, festő és szobrász munkáját. A nő formaérzéke uralkodik, ha egy-egy centtel emelkedik vagy esik a búza ára, Minnesotában, North és South Dakotában a legutolsó termelést kétszáz millió bushelre becsüli a statisztika, úgy, hogy egy 25 centes esés vagy emelkedés bushelenként ötven millió dollárt jelent a farmernek, vagy gabonaüzérnek ! Ezek a mozgalmas, idegizgató játékok a minneapolisi és a chicagói gabonatőzsdékén játszódnak le. Bajos dolog szatírát nem írni a hazai állapotokról, amikor az embernek módjában van ugyanazokat a gazdasági problémákat itt Amerikában annak tökéletesebb formájában és megoldásában láthatni. Maholnap odajutunk, hogy a tolnai meg a fejérmegyei búzát ausztriai malmokban fogják lisztté őrölni s e megváltozott formájában drága pénzen nyakába sózni a magyar fogyasztónak ! Megnevezném azt a várost Tolnában, amely kedvező vizi és vasúti összeköttetéseinél fogva, valóban lehetne Magyarországnak »lisztvárosa«. Nem gondolom Budapestet, nem vagyok a centralizációnak hive, ott a Duna mentén, a nagy Alföld tájékán. Biztosíthatok róla akárkit, hogy ha egy amerikai pénzember megállana a Duna mentén, valahol Baja tájékán, látná azt a gyönyörű folyami összeköttetést Kelettel és Nyugattal aztán látná az Alföldnek belát- hatlan búzatábláit, — sirna mérgében ! Aztán igy szólna a legelső emberhez, akit érne : naiv gyermekek vagytok, hogy nem meritek kihasználni ezt a kedvező helyzetet ? Vagy talán csak tudjátok, hogy minek a birtokában vagytok 1 Hátha még azt látná, amikor úgy ősznek idején, a kora hajnali órákban, tengelyig érő pocsolyákon keresztül egy tolnai gazda, négy-öt métermázsa eleségével valamelyik városi piac felé igyekszik. Nem volna tisztában magával. Bennt a székhelyen embereket látott, emberekkel érintkezett, akik modernül gondolkoznak, modernül élnek, van elektromos világításuk, van muzeumuk, ahol kiállítják elmúlt régi idők kultúrájának megmaradt emlékeit, szóval mindenütt, minden téren az uj idők szelleme, csak künn a falvakon, a mezőkön, a tanyákon, ott a magyar paraszt falusi tűzhelye körül, ott még a régi idők lassú, szelleme kisért. Nem azért, mert s ízlésének finomsága kézimunkán szerzett gyakorlat. De a tetszetős, olykor kápráztató forma belső tartalom nélkül üres váz; a mély tartalom pedig csinos forma nélkül igen nehezen vagy nem is talál utat a szivek belsejébe. Tartalom és forma együvé tartozók s a legkitűnőbb művésznek mindig az bizonyul, aki általános értékű eszméjét a legmegfelelőbb és legszebb formába tudja öltöztetni. Erre rávezetnek a művészetek megmaradt nagyszerű emlékei, melyek nemcsak egyes népek és korok művészi felfogásának hű tükrözői, de az izlés nemesítésére is szerfölött gyümölcsözők. Bizonyságai az ember alkotó képességének, útmutatók ösztönzők újabb alkotására anélkül, hogy az egyén eredetiségét korlátoznák. Inkább megmentenek a nagy tévedéstől Divatjuk sohasem változik, mert az eszményi kép megtestesítői s mint ilyenek becses forrásai a tiszta gyönyörűségnek, amilyenre az emberi lélek mindenkor vágyakozott s a jövőben is fog vágyakozni. Tévednek azok, akik azt hiszik és hirdetik, hogy a mesékre és művészetekre, a fantáziára nincs szüksége a müveit embernek, hanem csak a tudományra, a hasznos ismeretekre és a józan gondolkodásra. Az értelmi munka képzelő tehetség híján mitsem ér, nélküle egy közönséges gépcsavart sem lehet kitalálni. De az emberi szív nemcsak a hasznosat kívánja, hanem a szépet is, milyet csak a meséken nevelkedett fantázia tud alkotni. Az ábrándok világában élő művészek osztálya nem fog kiveszni soha s ha az ember nem is születik művésznek, adatott neki képesség, hogy lelkesedni tudjon a művészetekért. a szellemi előrehaladás meg a földmivelés összeférhetetlen testvére volnának és a föld meg a sötét butaság elválaszthatatlan, fényes bizonyíték erre Amerika. A föld míves is elfogadta mindazt, amit a modern természeti vivmány az ó számára érvényesíthetőnek talált. S ime, világosság, jólét és vagyon kelt életre az uj ösvények mentén. Omosso, 1909 november 26. Kirchner József. U] közúti bid a Danán című múlt heti közleményünk, amint tapasztaljuk, élénk érdeklődést keltett mindenfelé. Különösen Szekszárdim okozott nagyobb örömet ama híradásunk, hogy esetleg még arra is van kilátás, mintha az uj közúti áthidalás Gemencznél is történhetnék. Nem akarunk azonban vérmes reményeket támasztani senkiben, igy felvilágosításul megírjuk, hogy ez idő szerint szó sincsen arról, mintha vármegyénk alispánja ellentétbe helyezkedett volna a vármegye közönségének csak az elmúlt közgyűlésén hozott ama határozatával, amely a hátai áthidalás mellett foglalt állást A vármegye ily állásfoglalása ugyanis az alispán indítványozására történt, szó sincsen tehát arról, hogy most is ne a legnagyobb odaadással támogatná ő a kérdésnek ilyetén megoldását. A mint azonban közleményünkből is kétségtelenül kitűnik, alternativ tervekről van szó. A gemenczi áthidalás támogatására ugyanis csak abban az esetben lehet kilátás, hogyha a hátai áthidalás műszaki vagy más szempontból meghiúsulna. Ez esetben természetesen felelevenednék a vármegye ama régebbi határozata, amelyet ezelőtt egy néhány évvel éppen Simontsits Elemér akkori főjegyző indítványára hozott s amelyet akkor Pestvármegye és Baja város is elfogadott, az t. i., hogy az áthidalás csakugyan Gemencznél legyen. Mi részünkről szeretnénk, ha igy lenne, nem biztos azonban, hogy igy lesz. De egy kétségtelen. Tolnavármegyének, ennek a közlekedési tekintetben, felsőbb helyről legelhanyagoltabb dunántúli vármegyének mir.dent el kell követnie, hogy az áthidalás ha itt, ha ott, de mindenesetre a vármegye területén történjék. Fel tehát a nem is olyan könnyű küzdelemre 1 Osztrák lop o masyar korok ellen. Bécsben megjelenik egy magát osztrák és magyar borászati szaklapnak nevező újság, a mely egyébként a »Neue Weinzeitung« névre hallgat. Ez a különben jeles lapocska a szüreti idény alatt — tán maga se tudja miért ? — naponként szokott megjelenni. Naponként —Jaz én szerény nézetem szerint — csak azért, hogy a mi ügyeinkbe, amihez pedig éppenséggel semmi köze, minél gyakrabban üthesse orrát legkedvesebb barátunk, a német. Oly ösztönné fajult szenvedélye ez a sógornak, mint a macskának az egerészés. És valamiként a macska sem űzi ezt a mesterségét puszta kedvtelésből, hanem abból a célból, hogy éhségét csillapítsa, azonképen a szeretetreméltó szomszéd is oly terv szerint működik, melynek határozott célja van, de amellyel rendszerint kudarcot vall, világraszóló szenzációs kiruccanásaival többnyire vagy misztifikációnak esvén áldozatul, vagy pedig — ami szintén nem ritka eset — széles jó kedvre hangolván a magyart. A »Neue Weinzeintung osztrák és magyar borászati szaklap« ezidőszerint — egyéb alkalmasabb tárgy hiányában — uj bortörvényünket sarkantyuzza kutya szilaj kedvében, dühös igyekezettel. A bortörvényre — zárójel közt legyen mondva — azért is haragszik a mi barátunk, mert azt — ebből is kitűnik, hogy tényleg jóakarattal van irántuk — lefordította németre, még pedig annyi jóakarattal fordította le, hogy a kormány jónak látta a sikerült munkát annak idején rögvest — elkobozni. A háládatlan t Ahelyett, hogy — mint illik ilyenkor — térde! és fejet hajtva, kezet csókolt volna a fáradozó- nak, az alig megszületett báránykát, hogy felnőve, esetleg emberhússal élő fenevaddá ne változzék át, még lélekzetvétel előtt nagy kegyetlenül egyszerűen tűzre dobta. Hasonló vandalizmussal is csak oly barbár országban találkozhatunk, aminő ez a mienk. Es most hóhérbárdnak beillő bonckéssel a kezében, vagdossa a törvényt, szétszedi és megint összerakja azt. Közbe meg nagyokat izzad és szikrát szór a szeme. És liheg es fuj. Mintha országostól ki akarná hajtani népünket
