Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-11 / 50. szám
2 KÖZÉRDEK bóvártól—Bátaszék felé futó vasutért, az egyszerűen konöskált hajóállomásért, sót szükséges táplálója az itt tervezett balatoni Sió hajózható csatornának is. — A jövő érdekes kilátása nyílik meg szemünk előtt. Látjuk a geirenci* hid felé haladó kocsik ezreit, sót a teherszállításra berendezett villanyos kocsikat is . . Mindez azonban, most még fájdalom, álom, utópia. De, mint idea szép, életre való, kivihető, érte küzdeni nemes feladat, sőt Szekszárdra életkérdés s becsületbeli kötelesség. Érdeklődéssel várjuk tehát a bajai hivatalos helyszíni szemlét amelyet most, a közép Dunán építendő uj Duna-hid elhelyezése ügyében nemsokára megejtenek. Ha igy, ha úgy dől el ez az ügy, mindenképpen .biztosak vagyunk benne, hogy vármegyénk alispánja, törvényhatósága a legnagyobb energiával védi meg a vármegyének feltétlen jussát az uj dunai hídhoz, a melynek elnyerése végett oly heves agitáció indult meg a mindent akaró szomszédoknál. B. Téli sportok. Fehér lesz nemsokára a láthatár, merre a szem ellát. Jégpáncél borítja majd a patakok, csermelyek s erek hátát. Zúzmara didereg áfák kopár koronáin. Tompa, selymes puhaság lepi be az utakat. Csend. A csilingelő szánok, a korcsolyapályákon vígan lebbenő párok nesztelen suhanása jóleső képet nyújt a szemnek. Piros pozsgás vig arcok, örvendő tekintetek néznek majd egymással szemben. Tél van. Nem csikorgó, kemény, szigorú tél. Hanem barátságos, vig kedvre derítő, kellemes hangulatba ringató tél. A téli sportok, kedvtelések üzésére legalkalmatosabb. Igen ám, de hol vannak a téli sportok. Nálunk ? Mindenütt, hol a talaj kínálkozik. Mindenütt, hol a vizek jégpáncélt öltöttek, hol a hegyi lejtőkön, fehér patyolatos, selymes puha- comi nó *%;■ or, c v.r>i „ óv;..» yodli, a tobogán Nálunk a téli •nemesitő testcsecsemő kor..........., -----------------.... .... arra a magaslatra, hogy mint Svédországban, Norvégiában, de meg már Németországban is, északi játékokra özönlik a külföldi s igy csinálja meg há zban van ; jó, keresd hát meg. Remélem, olyan nagyon ostobának nem hittél, hogy magam állítom az orrod elé. Keresd meg, az egész házat kutasd át. Sok búvóhely var. a házban, kutass át mindent alaposan. Szerencsédre jól van építve ez a ház, csak egy kijárata van, az, amelyen bejöttél. Keress, keress ! Aki itt volt, mikor bejöttél, annak még most is itt kell lennie. Kezd el a keresést: itt az öltözőszobában . . . Tudod, a szeretőm itt a hálószobámban volt és hamarjában bebujtattam az öltözőszobámba. Ez van a legközelebb. Francesco lopva az öltözőszoba ajtajára tekintett és Nina észrevette e tekintetet, büszkén, felemelt fővel állt a férje előtt, parancso- lólag karját fölemelve, mondta: — Nos, menj be oda ! Nézd meg! Francesco bámulva nézett az asszonyra, de nem mert egy szót sem szólni. Lelkét gyengédség és őszinte megbánás fogta el. Oda lépett feleségéhez és kérlelő hangon szólt: — Nina . . . bocsáss meg ! — Igen . . . megbocsátok ! De most hagyj magamra 1 — Egy csókot! — Nem 1 . . . Most menj kérlek 1 Francesco leverten, komoran beosont a dolgozó szobájába, mely a ház jobb szárnyán volt. Nina pedig halkan kinyitotta öltözőszobáját s onnan nesztelenül, lábujhegyen egy szőke fiatal ember osont ki. — Nina, bocsásson meg! —. Ön bocsásson meg! ... De most siessen ! — Egy csókot! — Adok! De menjen, siessen! Pá! Bracco Róbert idegenforgalmát azoknak a vidékeknek, hol a természet anyagi gondoskodásában mostoha volt. Pedig hazánkban minden kellék meg van arra, hogy a téli sportok épp oly mértékben kifejlődjenek, mint a minőkben azokban az országokban, hol az északi játékok egesz nemzeti ünnepek jellegével bírnak s hol azok már szinte nemzetgazdasági fontossággal bírnak, amennyiben az idegen forgalom előmozdításának főtényezőjét a'kotják. De már nálunk is kezdik. A tátrai téli fürdőhelyekre átalakult kitűnő vezetőségii vállalatok megkezdték a téli sportokat s utánuk, bár igen lassú tempóban, az ország egyéb részeiben is megindult a mozgalom, az egészséges téli tornák üzesére. Jégpálya az már majd minden helyen van, : ahol csak vizet adott a természet. A ski, a tobogán, a rodli s egyéb hasonló sportok pedig szintén megkezdik hódító körutjokat, hogy azután, miként az angol football, ők is elsőrendű magyar képviselőket küldhessenek a nemzetközi tornákra. Hiába 1 Az északi nemzetek ifjúsága, de meg felnőtt társadalma is egészségesebb, edzettebb férfiakat, sőt egész generációt vezet az élet fokozottabban nehéz küzdelmeibe. S ime, tényleg, azok inkább is megállják helyüket a stugle for life — a létért való küzdelemben, mint az elpuhult, kevésbbé megedzett déli országok nemzedéke. Mi, akik a mérsékelt égőv minden áldását s minden kárhozatát végig élvezhetjük és szenvedhetjük, nekünk ki is kell használnunk minden megadott módot, hogy magunkat az élet s egyéb küzdelmeinkre megerősítsük. Hiszen a magyar olyan kitűnő anyag minden sport elsajátítására. Hiszen az olympiai nemzetközi küzdelmekben a sok dicsőséges győzelem megmutatta, hogy a magyar, ha valamire ráveti magát, minő kivalót tud produkálni. Ne nézzük tehát a téli idő kedves ajándékait tétlenül. A fehér hóval bevont domboldalakat, hegyi eresztékeket ne tekintsük csupán a természet nyújtotta gyönyörű színfoltoknak, hanem használjuk fel a téli játékok egészséges üzésére, a téli sportok sikeres művelésére. Alakítsunk rodli társaságokat, melyek az egész tél unalmas óráit oly sok kedves, édes emlékezetű órával gazdagítják majd. Űzzük a ski egészséges sportját, a tobogán lélekjelenlétet kívánó merész játékait s meglátjuk, hogy senki sem fogja sajnálni azt az időt, melyet ezekre az egészséges, testedző, lelket nemesitő sportoknak szentelt. A jég-sport, a szánkózás gyönyörűségére a figyelmet már nem szükséges irányítani, e téren a magyar már elég kiválót produkált, a bennök rejlő gyönyörűség és testedzés pedig már mindenki előtt nyilvánvaló. A vitorlaszánkázás, a lovas ski, a kor- | csolya staféták s egyéb sok északi játék, pedig majd magától is elkövetkezik, mihelyt az egyszerű ski, a tobogán s rodli híveket szerzett a maga részére. Ki tehát a fülledt- levegőjű szobákból a szabadba. A természet pompázatos ölén hódoljunk a téli sportoknak, hogy egészségünket s gyönyörűségünket megtaláljuk. Simaházi Totth Ödön f (B) Lapunk zártakor mélyen lesújtó gyász- hirt vettünk. Simaházi Totth Ödön, Tolnavármegye tiszti ügyésze, a vármegyei közélet s a szekszárdi társadalom eme nagyrabecsült alakja, hosszas betegeskedés, évek óta tartó lassú haldoklás után, folyó hó 10-én délután 2 órakor csendesen elszenderült az Urban Hófehér hajjal, de üde, fiatalos lélekkel s fürge léptekkel járt-kelt itt közöttünk még néhány évvel ezelőtt is. A ho’nett, minden izében nemes szivü ember, a hazáért, barátságért, a szépért, jóért, minden nemesért hevülő, nagy műveltségű férfiak prototípusa volt ő. Egyike a régi lelkeseknek, önzetleneknek, a múltért rajongóknak, de a jelent megbecsülőknek s a jövőért élőknek. Mint a régi romantika itt feledt lovagja, lángolt hő szerelme tárgyáéért, a régi vármegyéért, valósággal oda volt hozzá forrva, mint az ősi bástyának, csákánnyal sem elmozdítható egyik sarkköve. Ezt a hű kitartást, tán- torithatlan ragaszkodást, nehéz, kritikus időkben tapasztalt hű szolgálatkészséget jutalmazta meg az ősi vármegye, amikor 5 évvel ezelőtt, 1909 december 11. 72 éve dacára is tiszti főügyészévé választotta meg őt, ki magas korával teljes ellentétben, nem egy tapasztalatokban gazdag életnek jcsupán csak a roncsát, az eletenergia utolsó fellobba- nását, de a fiatalos ambíciót, nemes tettvágyat, a teljes munkabírást s a soha el nem fáradó szorgalmat vitte uj hivatalába. Megelégedéssel, boldogan végezte hivatalos kötelességét, két évvel ezelőtt azonban szélütésszerü roham érte s bar akkor látszólag meggyógyult, mégsem a régi Totth Ödön volt többe. Faradtan, levegőért kapkodva járt-kelt itt közöttünk. Szelleme azonban üde, friss maradt mindhalálig . • . Simaházi Totth Ödön 1832-ben született Simontornyán, ahol édesatyja uradalmi jószágigazgató volt. Gimnáziumi tanulmányai után Bécsben elvégezte a politeknikumot, mérnök lett, de nem volt kedve e pályához, letette tehát a jogi vizsgákat is s aljegyző lett a vármegyénél. Ámbiciója azonban tovább sarkalta, ügyvédi diplomát szerzett s Szekszárdon egyike lett a legkeresettebb védő ügyvédeknek. Nagy klientúrája mellett egyre nőtt társadalmi poziciója, népszerűsége. Szerezhetett volna nagy vagyont is, de volt benne bizonyos nemes könnyelműség, lelke többre becsülte a rokoni szeretetet, a baráti pohár összecsendülését, mint a hitvány pénz csörgését. Nyílt úri házat vitt s kivette részét a politikából is. A régi szabadelvű pártnak volt egyik oszlopos tagja. Volt képviselő- jelölt is a pincehelyi kerületben, de kisebsegben maradt. Ettől kezdve nem igen vett részt az aktiv politikában, legföljebb, mint a szekszárdi választókerület majdnem örökös választási elnöke adta évtizedeken át fényes tanujelét pártatlanságának s igazságszeretetének. A szekszárdi kaszinónak hosszú éveken át volt elnöke, ő irta meg a Kaszinó 50 éves történetét is színes, eleven tollal, nemes felfogással, mert irodalmilag is képzett, sokat olvasott, sokat tanult s világlátott ember volt, ki bejárta a külföldet, különösen Francia, Angol és Olaszországot. Fájdalom, a Közérdeknek adósa maradt azzal az útleírással, amelyet pár évvel ezelőtt boszniai utazásáról oly sokszor megígért. A derék, nemeslelkü, jóságos szivü, mindvégig gavallér ember halálát gyászlobogó hirdeti a vármegyeházán, kaszinón, pénzintézeteken s a legtöbb középületen. Mely, igaz részvét kiséri sírjába őt, aki még élt, igazán csak a közügyeknek élt! Rokonsága a következő gyászjelentést bocsátotta ki. ,.Özv. Göttmann Istvánné sz.Jsimaházi Totth Berta, simaházi Totth Etelka, úgy özv. simaházi Totth Kálmánné sz. Biróy Borbála és özv. simaházi Totth Móritzné sz. Öllé Berta és ezeknek gyermekei, valamint az összes rokonság a legmélyebb fájdalommal tudatják, hogy az áldott lelkű, gondos és szerető testvér, sógor ésj nagybátya, simaházi Totth Ödön, Tolnavármegye tiszti főügyésze, oki. mérnök, hites ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag, több uradalom ügyésze stb. f. hó 10-én délután 2 és */« órakor életének 76 évében, hosszas szenvedés után csendesen elhunyt. A boldogult földi maradványai f. hó 12-én délután 2 órakor fognak a helybeli felsővárosi uj sirkertben az ág. ev. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tetetni, Szekszárd, 1 909 december hó 10-én Áldott lelked nyugodjék békében.“ HÍREK. — Személyi hir. Apponyi Géza gróf vbtt. főispán f. hó 8-án Szekszardra érkezeit s itt elnökölt a közigazgatási bizottság 9-én tartott ülésén. — Tihanyi Domokos kir. tan., tanfelügyelő előléptetése. A király, amint Bpestről értesülünk, a vallás- és közokt. miniszter előterjesztésére Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelőt a Vl-ik fizetési osztályba nevezte ki, illetve léptette elő, évi 6400 korona fizetés- és 1200 kor. lakbérrel. A tanügy régi, érdemes, lelkes és fáradhatlan munkása nyerte el legszebb jutalmát e kinevezéssel, amely nemcsak a szorosan vett tanügyi körökben, de Tolnavármegyí társadalmának minden rétegében általános örömet kelt. Nem hisszük ugyanis, hogy akadna köztünk valaki, aki az ő kiváló érdemeit el ne ismerné, hisz lehetetlen szemet hunynia bárkinek is azok előtt a fényes eredmények előtt, amelyeket ő tolnamegyei működésével felmutathat. Nem csak terhes hivatalát tölti be páratlan szorgalommal s mint a közigazgatási bizottság ülései is bizonyítják, restanciát egyáltalán meg nem tűrve, de kint jár, apostolkodik az életben
