Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-04 / 49. szám
KÖZÉRDEK 1909 december 4. 4 tékpapir, jelesül első helyen állampapírok (koro- ronajáradék) vásárlásával és eladásával is. Ezzel kétféle célt igyekszik elérni: először, hogy feleinek jobb kamatozást biztosítson, másodszor, hogy a hazai hitelpapíroknak itthon való elhelyezését minél tágabb körűvé tegye. Magasabb kamatozás a koronajáradék után azért élhető el, mert a járadék rendszerint a névértéken alól kerül eladásra, holott a kamat a névérték után jár. Például : a 100 koronás járadék tőzsdei árfolyama 92—98 korona közt ingadozik, tehát valaki 92 korona befektetéssel is 100 korona után élvezi a 4 százalékos kamatot, ami már jóval meghaladja a 4 százalékos kamatoztatást. Az állami papirok itthon való elhelyezése pedig azon előnnyel jár, hogy a kamat is itthon marad, pénzünk nem folyik ki külföldre, tehát e kérdéshez igen fontos nemzetgazdasági érdek is fűződik. Mindkét cél fontosabb elérése érdekében hozta be az intézet a folyó év kezdetével az úgynevezett részjáradék vásárlást. E kizárólag magyar eredetű és egyedül álló berendezéssel lehetővé van téve, hogy a magyar postatakarékpénztár ama betevői, kiknek csekélyebb összegű betétje, a forgalomba levő járadék teljes címleteinek beszerzésére nem elegendő, a cimletet részvásárlás utján megszerezhessék, vagy annak részbirtokosává váljanak. Ez alapon ezidő sze rint magyar koronajáradék vásárolható 25, 50 és 75 koronás részletekben, amely részletek kiegészítése nem kötelező s a fél a névértékszerü kamatozás egy negyed, fél, vagy háromnegyed részében részesül. Az értékpapír vásárlás és eladás mindig az illető napi tőzsdei árfolyam szerint díjtalanul történik s a teljes címleteket a fél kívánságához képest az intézet vagy teljes szavatosság mellett saját őrizetében tartja, vagy a félnek elküldi. Előbbi esetben a félnek járadókkönyvecskét küld. Az értékpapírok szelvényeit is az intézet váltja be 8 erről a felet értesíti s a fél rendelkezéseinek megfelelően az esedékes összeget vagy tőkésítik, vagy postán elküldik. * További rendkívüli fontos üzletága a takaréküzletnek a múlt év nyarán behozott zárt betétkönyv rendszere. A zárt betétkönyvecske váltásával elsősorban nemcsak az a nagy előny jár, hogy az ilyen összegek magasabb (3 6 százalék) kamatozásban részesülnek, hanem az egyúttal biztosítás jellegű, amennyiben a betevő akár önmaga, akár gyermekei, felesége, testvérei, vagy egyéb hozzátartozói, akár pedig bármely 3-ik személy részére betéteket helyezhet el kamatozás céljából azzal a szándékkal, hogy a zárt betétkönyvecskére elhelyezett pénzösszeg csakis bizonyos esemény bekövetkezése alkalmával, vagy bizonyos idő el teltével, vagy ha a betét már bizonyos nagyságú összeget ért el, fizettessék vissza a betétkönyv tulajdonosának. Evvel ugyanis a betevő biztositja önmagát, a befizető pedig azt, aki részére a zárt betétkönyvecskét váltotta, hogy azt a célt, amelynek kedvéért takarékoskodik, el is éri. így tehát a zárt betétkönyvecske tulajdonképpen további betétek elhelyezésére nem kötelező díjmentes biztosítás, amennyiben még az esetben is, hogyha egy bizonyos összeg elérése tűzetett ki célul, ha ez nem is volna kikerekit- hető, 25 év után az addig befizetett pénz a be fizetőnek, vagy jogutódainak kiadatik. A kiknek már van betétkönyvecskéjük, vagy mint befizetők már váltottak más részére betétkönyvecskét, azok ezt a már meglevő betétkönyvecskét is zárttá nyilváníthatják, még pedig tetszésük szerint akár az egész betétet, akár annak egy részét. A kiköthető feltételek a következők: 1, Nagykorúság esetére, 2. férjhezmenetel esetére, 3. katonai szolgálat esetére, 4. zárttá nyilvánítás meghatározott időtartamra, 5. meghatározott összeg erejéig. A feltételek megválasztásánál a következőkre kell ügyelni: az egyéni betevő, tehát magán személy a felsorolt feltételek közül csak egyet választhat, két vagy több feltétel nem köthető ki. A legrövidebb lekötési időtartam 3 év. Jogi személy, mint betevő csak a 4. és 5. számú feltételeket választhatja saját részére, ha pedig mint befizető természeti személy részére vált könyvecskét, az összes zárttá nyilvánitási feltételeket alkalmazhatja. Habár rendszerint a zárttá nyilvánitási nyilatkozatnak elfogadása után a betét többé már fel nem mondható, mindamellett, ha a betevő kétséget kizáróan bebizonyitani képes, hogy a választott feltétel nem teljesedhetik be, a postatakarékpénztár a betét összeget a feltétel teljesülése előtt is kiadhatja. • Mindezen üzletágak azonban még nem merítik ki a m. kir. postatakarékpénztár működési körét. Az intézet ugyanis rajta volt, hogy a hazától távol élő honfitársaink is állandó összeköttetésben maradjanak a magyar hazával, mely célbői első sorban a megszállott tartományokra vetette tekintetét. A megszállott tartományokban nagy számban élnek tisztviselők és családjaik, katonai alkalmazottak, csendőrök stb , akik takarékoskodni képesek és hajlandók. A postatakarékpénztár ezen felek részére külöu szolgálatot rendezett be olyképen, hogy a beküldött pénzérték ellenében betétkönyvecskét állít ki, a felmondott összegeket pedig a betétkönyvecske beküldése ellenében kiutalványozza. Hogy ezen forgalom, mely idők folyamán örvendetes arányokat öltött, a felekre nézve minél előnyösebben legyen lebonyolítható, az intézet kezdeményezésére a közös hadügyminiszter 1889 október havában rendeletileg intézkedett, hogy a m. kir. postatakarékpénztár, illetőleg közvetítő hivatalai s a megszállott tartományok területén lakó betevők közt váltott pénzküldemények és levelezések portómentesen kezeltessenek. A kivándorlás méreteinek az utolsó évtizedben mutatkozó jelentékeny megnövekedése főleg Eszakamerika irányában, nagy pénzforgalmat is vont maga után, nevezetesen az Egyesült Államokból sok millió korona (pl. 1907-ben mintegy 14,000.000 korona) küldetik haza az anyaországba. Amint kifejlődtek az ebbeli forgalom első méretei, a postatakarékpénztár gondoskodott arról, hogy eme pénzek lehetőleg az intézethez tereitessenek. Az igazgatóság közvetlen összeköttetésbe lépett az amerikai pénzek közvetítésével foglalkozó bankárokkal és ebbeli fáradozásainak meg is volt a kellő sikere, mert a postatakarékpénztár életbe léptetvén oly intézkedéseket, a melyek betétkönyvecskéknek váltását közvetlenül az Amerikában lakók részére is lehetővé teszi, e íészben szintén rendszeres forgalmat hozott létre s már is sok ezerre menő honfitársunk van, aki Amerikában szerzett megtakarításait a postatakarékpénztárnál váltott könyvecskére helyezi el, sőt az intézetet magyar állampapírok vásárlására is felhasználja. Áthatva a postatakarékpénztár takarék- üzletének szociálpolitikai fontosságától, az igazgatás amellett, hogy a munkásosztályok, valamint az ifjúság megnyerésére törekszik, más irányban is kereste azt a kört, amelyen belül a takarékosság fejlesztése és jótékony hatásának érvéuyesi- tése hálás feladatnak mutatkozott. így jutott arra a gondolatra, hogy az intézmény igénybevételét lehetővé tegye azon egyénekre is, akik szabadságuktól a törvény erejénél fogva meg- fosztvák. Intézkedéseinknek köszönhető, hogy a szabadságuktól megfosztott egyének hatóságilag kezelendő pénzei 1895 óta a postatakarékpénztárnál helyeztetnek el gyümölcsözőleg. Ily egyénekre nézve a betétkönyvecskék váltása, a betétek elhelyezése és kifizetése a fogházfelügyelő közreműködésével történik. Kiszabadulásuk után az illetők természetszerűen betétkönyvecskéik birtokába jutnak és teljes rendelkezési joguk feléled. A postatakarékpénztár igazgatóságának abbeli törekvése, hogy tőkegyüjtési tevékenységét minél tágabbra terjessze, vezetett a hajópostatakarékpénztárak intézményének a maga szervezetébe való beillesztésére. 1899-ben a hadügyminisztériummal egyetértőleg a postatakarékpénztár a közvetítő szolgálatot kiterjesztette a cs. és kir. haditengerészet hajóira olykép, hogy a hadihajón tartózkodók megtakarításaikat magán a hajón gyümölcsözőleg elhelyezhetik és az ott váltott betétkönyvecskékre visszafizetéseket is felvehetnek. E részben tehát a legtávolabbra utazó is megtartja összeköttetéseit szülőhazájával. * Azt hiszem a felhozottakkal sikerült igen tisztelt hallgatóim előtt legalább megközelítőleg képet nyújtanom azon hatalmas arányokról, amelyeket a m. kir. postatakarékpénztár intézménye feltüntet. Befejezésül még néhány számadatot kivánok felemlíteni, amely mindennél fényesebben beszél. Azt a vonzóerőt, melyet e postatakarékpénztár a betevőkre gyakorol, az intézet által a felek részére kiállított betétkönyvecskéknek száma illusztrálja legjobban. Fennállása óta az intézet közel 3,000.000 betétkönyvecskét állított ki, melyek közül mai napig tényleg 982.000 van forgalomban. A betétkönyvecskék száma azonos lévén a betevők számával, mondható, hogy a magyar postatakarékpénztár a betevők számát tekintve első intézete az országnak. Mindinkább való elterjedésére vall az a körülmény, hogy mig az első évben minden ezer lakos közül átlag 5 személy volt az intézet betevője, addig ma már minden ezer lakosra 32 személy esik betevő gyanánt. De nem kevésbbé ékesszólóan bizonyit az intézet nagy társadalompolitikai missiója mellett a betevőknek hivatáskör szerinti megosztása, így: az 1908-ik évben belépett betevők foglalkozását tekintve a kézműipar csoportja a legerősebb, 19.32 százalék, a többiek részesedése a következő: tanuló és gyermek 14.24 százalék, házi cseléd 9.78 százalék, tisztviselő és katona 7.78 százalék, mezőgazdaságot űző 6.93 százalék, kereskedelmet tlző 9.72 százalék, napszámos 4.64 százalék, szerezményből élő 15.07 százalék, értelmiség 3.48 százalék, jogi személy 1.37 százalék, mely adatok bizonyára igazolják, hogy a postatakarékpénztár néptakarékpénztári hivatásának fényesen megfelelni igyekszik. Ami magát a tőkegyűjtés folyamatát illeti, elég lesz arra utalnunk, hogy máig, mint tiszta megtakarított összeg 92,500.000 korona jelentkezik a takaréküzletben. Ezzel az álladókkal intézetünk a takarékbetéteket gyűjtő hazai pénzintézetek sorában a legelső helyre került. S itt különös figyelmet érdemel az, hogy a postatakarékpénztár kizárólag az apróbb összegek gyűjtésére vállalkozik, minélfogva a fenti betétállomány aránylag csekély összegek össze rakásának eredménye. Jellemző az intézetnél megfordult tőkék minőségére nézve az a kimutatás, mely a betéteket az összegek nagysága szerint részletezi, így látjuk az 1908. évi adatokból, hogy a 10 koronáig terjedő betétek az összes betéteknek 41 százalékát, 10—20-ig terjedők 17 százalékát, a 20—40 koronáig terjedő betétek pedig 13 százalékát tették, vagyis túlnyomóan a kis — 40 koronáig terjedő — betétek 71 százalékát képezik az egész forgalomnak. Mindazonáltal számtalan apró tőke egyesítve rengeteg összeget eredményezhet. Ha figyelembe vesszük azon tőkéket, melyeket a postatakarékpénztár aránylag rövid fennállása óta magához vonzott, valóban imponáló összeget kapunk, mert a 600,000.000 koronát meghaladó összegre rúg azon takarékfillérek értéke, melyek 1886 óta a postatakarékpénztárnál találtak elhelyezést. Az intézet fokozódó vonzerejére vall az évi betétek összegének állandó növekedése. Az első évben 1886-b a betétek összege 5.3 millió korona volt, 1891-ben 14.8 millió, 1896-ban 20.8 millió, 1901-ben 32 millió, 1906-ban 63.6 millió és 1908-ban 67 millió. Az utóbbi évben betett összegek tehát több mint 12-szeresét teszik az első év ebbeli forgalmának. 1886 óta pedig kerekszám 669 millió korona lett intézetünknél be- és 577 millió korona kifizetve, vagyis a takarékforgalom kitett ezen idő óta 1241 millió. koronát. Nem kevésbbé jellemzi az intézet fokozott igénybevételét a betéti tételek számának alakulása. A betétek száma volt az első évben 472.000, 1896-ban már 675.000, 1906-ban 1,211.000 kor. Az intézetnél kezdettől fogva előfordult betéti tételek száma meghaladja a 17 milliót. Ezenkívül nem hagyható felemlités nélkül, hogy a tőkekövetelésen kivül a postatakarékpénztár eddig körülbelül 16 millió koronát irt tőkésített kamat címén a betevők javára. Végül néhány szóval megemlékezni kivánok az intézet pénzügyi eredményéről. A keletkezés első öt évében kölcsönökből élt az intézet, amennyiben ezen idő alatt 600.000 koronát használt fel. 1891-ben megkezdte az adósság törlesztését és 1894-ben azt már be is fejezte. Azóta 6 millió koronányi alaptőkét is gyűjtött és 1903 óta az intézet, mely tisztán saját erejéből tartja fenn magát, immár az állam jövedelmi forrását képezi. Az első 5 éven tehát az intézet még deficittel dolgozott, amennyiben a kiadások a bevételeket túlhaladták. Az első 1886-ik évben bevétel 82 000 koronát, kiadás 283.000 koronát tettek ki, 1891-ben pedig már 90.000 korona fölösleg mutatkozott. 1892-ben a bevételek túlhaladták az 1 milliót, 1908 ban pedig már a 7 milliót. Párhuzamban nőttek természetesen a
