Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-20 / 47. szám
Szekszárdi V. évfolyam: 47. szám Szombat} 1909. november 20, Kiadóhivatal: Beaerédj la tv in-utca 5. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj Istvin-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik. 5 kor. Megjelenik minden szombaton TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs JANOSITS KAROLT. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BODNÁR ISTVÁN. Egy«* szám ára 20 fillér. Szomorú borárak. A szekszárdi borvásár kezd lassan megin- j dnlni. Az eddigi eladásokból Ítélve azonban nagyon szomorú kilátások vaunak, mert inig a közel vidéki bortermelők aránylag igen jól értékesítik terméseiket s vidéken tiírténtek már 34 38 : filléres eladások is, Szekszárdon 30- 32 fillérnél még nem igen jutottak tovább, ezt is úgy kell | azonban érteni, hogy a borért nein seprősen, de í fejtett állapotában adogáltak ennyit. Hogy mi lesz ennek a vége V : előre látható nagy vissza- 1 esés a szőlőtermelés terén. Ily borárak mellett hegyi szőlőket tentartani már majdnem lehetet len. Napszám, trágya, más kiadás évröl-évre szaporodik, nemsokára bejön az uj jövedelmi adó is, miáltal pedig uj bőr feslik le a gazdaember hátéiról, nem lesz tehát más választás, vagy tönkre menni — v«gy felhagyni a szőlészkedéssel, legfeljebb polgárembernek való mellékfoglalkozás lesz az. aki olcsóbban számíthatja önmagának a munkáját. Mit tegyünk tehát'? — hangzik a kérdés, llát bizony erre bajos a felelet, kivált, ha már az eddig türelmet, kitartást prédikáló úri osztály is kezd kétségbeesni. Mert, hogy a pánik itt is befészkelte magát, az kétségtelen. A múlt évben még csak a polgárság dobta piacra, úgy — ahogy vették termését, az idén azonban éppen a kerésbbé megszorult úri osztály elégedett meg a 24—28 filléres qualifikálhatlan borárakkal. Pedig hát talán mégsem oly kétségbeejtő a helyzet ini reánk éppen szekszárdiakra. Türelem, kitartás kellene csak s miránk is jobb na pok derülnének s bizonyosan fognak is derülni. Kétségtelen ugyanis, hogy Magyarország idei bortermése egy negyede sem lett a tavalyinak. A déli megyékben, Versec környékén, Arad hegy alján, de meg Tokajvidóken is sokat ártott a tavaszi fagy, jégverés, peronoszpora, síit teljesen megsemmisítette a termést. így hivatalos adatok szerint Tokaj hegyalján a múlt évben 180 ezer hektoliter bor termett, az idén alig 20 ezer. Pécsett is minden panasznál, minden siránkozásnál többet és élesebben szél a szüret eredményének számszerű kimutatása, amely szerint negyedrésze sincs az idei termés a tavalyinak. Aliiig ugyanis 1908-ban 47.380 hektoliter bor termett pécsi szőlőtulajdonosok pécsi szőlőjében, addig ezidén mindössze 11.470 60 hektoliter bortermést jelentettek be a városi javadalmi hivatalnál. Ámbár kétségtelen, hogy a múlt évi termés szokatlanul nagy volt s így a közvetlenül rákövetkező rossz termés még rosszabbnak tűnik föl, mégis elmondhatjuk, hogy régen járt olyan rossz esztendő a pécsi szőlőkre, j mint az idei. Harminc hektoliternél nagyobb bor- j termés más években nem tartozik a ritkaságok 1 közé, de ezidén bizony mindössze 64 olyan sző- I lőtulajdonos akadt Pécsett, aki 30 hektoliternél főbb ujbort szüretelt. Lesz tehát a tavalyi bőnek szűke is, lassanként ürülnek a pincék, lehetetlen, hogy a borárak ne javuljanak. Ne legyen azonban senki valami rémes reménnyel, viszont azonban ne prédálja el senki a mije van. Egy azonban bizonyos, a védekezésnek itt a legutolsó ideje. Pinceszövetkezetek, borértékesitő társaságok, sőt a városi borbejelentő hivatal felállítása is úgy látszik, elaludt kísérletezések Téljünk tehát felettük napirendre. De igenis volna még egy mód, amely nagy horderejű lehetne borkivitelünkre. Az ugyanis a legnagyobb bajunk, hogy nem tudunk egyöntetű bort produkálni, vagyis nem szállíthatunk a világpiacnak. Vidéki uraink ezer meg ezer hektoliter számra ontják az egy forma bort, ezért tisztes árakat érnek el s mi kénytelenek vagyunk borainkat jobbára a helyi, vagy országos fogyasztásra úgy elprédálni, ahogy kérik. Igaz, nagy baj az is, hogy jó formán kadarka termelésre rendezkedtünk be s mivel a vörös bor még kevésbbé forgalmi cikk, a legtöbb termelő erőlteti a kadarkából csinált fehér bort. Törekedjünk tehát lehetőleg egyöntetű bor előállítására. Itt nagyon praktikus és elfogad ható Tóth Károly műszaki tanácsos, Dunavétgát- társulati igazgató főmérnök ideája. A közös szil rét költséges, nagy berendezést igényel. Társul ínnak tehát együvé, az olyan szölősyazdúk, akiknek köriilbelől egyforma karakterű boruk terem. Nyolcau, tizen vagy húszán, harmincán, ha összeállanak — 1500--20U0 hektoliter körülbelül egyforma bor lesz együtt, amely már számottevő mennyiség s ha 8 —10 ilyen szükebbkörü termelőszövetség létesül, körülbelül 15—20 ezer hektoliter bor lesz együtt, mely már nem száz, kétszáz, de legfeljebb 8—10 karakterű s ha tehát az a hazai vagy külföldi kereskedő tudja, hogy nem hektoliterenként kell összeszedni az egyforma jellegű bort, de 1000— 2000 hektoliter számra már mintegy csoportosítva együtt találja, bizonyosan szívesebben felkeres bennünket, mint jelenleg, amikor napokig is el kell bolyognia, mig szükségletét összeszedi. S ha aztán egy egy termelőszövetség még kar- telszerii megállapodásra is jut egymással arra nézve is, hogy az egyes' körzetekbe tartozó borok egységes áron értékesíttessenek s ha kivált közös jótállás mellett egymást még anyagilag is támogatják, vagyis termése arányában előleggel segitik ki az arra netán rászorulót, a 8—10 ilyen termelőszövetségnek lesz szava a borárak megállapításánál is, mig most egyik ember kárt csinál a másiknak s egy-egy elhamarkodott olcsó eladás — amint tavaly és az idén is sajnosán tapasztaljuk — hátrányosan befolyásolja, sőt egé- szeu a sárgatöldig lenyomja az összes, még eladatlan borok árat. Mert hasztalan kérem én meg boromnak tisztes megfelelő árát, ha a szomszédom, aki pedig tehetősebb, jobbmódu énnálam, egy rosszul megemésztett ebéd, vagy nem éppen jó éjszakai alvás után kislelküen, félig kétségbe esve, már majdnem egy jó harmaddal olcsóbbra hagyta termését, vagy talán azt már igy el is adta. Beszélhetek én aztán, minduntalan csak az olcsóbb árra történik hivatkozás. Ez az idea tehát nagyon is megfortolandó, sőt könyebben is kivihető, mintha mi egy nagy általános borértékesitő szövetkezetét akarunk csinálni. 10—12 jó ismerős, sőt baráti viszonyban levő termelő sokkal nagyobb bizalommal társulhat, mint talán kétezer, akik között bizony sok akadhat, aki szüretelés, borfejtés s általában a borkezelés körül visszaél a beléje helyezett bizalommal. Alakítsunk tehát, legalább próbáuf, egy pár ilyen szükebb körű bortermelő és értékesítő szövetkezetét s azt hisszük az elért siker létrehozza a többit is, amint a hegyközségek is igy keletkeztek egymásután s pár év múlva nem panaszkodhatunk a sanyarú borárakról, kivált ha a szőlőt faji jellegének megfelelő bor előállítására használjuk csak fel s nem akarunk kádárkából — minden áron — rizlingit csinálni! A felső Kereskedelmi Iskolák reformja. Evek hosszú sora óta vajndik a felső kereskedelmi iskolák reformjának kérdése: állandóan sürgetik ezt elsősorban a kereskedelmi is kólái tanárok, sürgetik azok is, kik az iskolák abituijenseit alkalmazzák, de sürgetik ezekből az iskolákból kikerült magántisztviselők is, akik csak akkor ébrednek annak tudtára, hogy milyen ke vés gyakorlati értékű szakismerettel hagyták el az iskolát, mikor valamely szakbavágó állást kell betülteniök. A minden oldalról hangzó követelmények vegre. gondolkodóba ejtették a kultuszminisztériumot, minek két elvi döntés lett a/, eredménye. Az egyik az, hogy a felsőkereskedelmi iskolák tanfolyama három évről négy évre emeltetik fel, a másik az, hogy a felső kereskedelmi iskolai érettségi vizsgálatok eltöröltetnek. Egyebekre vonatkozólag e reform teljes kidolgozását a miniszter az érdekelt szaktestületekre, nevezetesen az országos közoktatási tanácsra és a kereskedelmi iskolai tanárok egyesületére bízta. Az eddigi megállapodás az. hogy a tanfolyam három első éve az elméleti, a negyedik év a gyakorlati ismeretek elsajátítására lordit- tatnék. E szerint a negyedik évben, az ngvneve- zett „minta irodába“ gyakorolnák magukat az ifjak a levelezésben, ügyiratok készítésében, könyvvitelben, mérleg szerkesztésben s egyéb irodai teendőkben. Erre mi egy évet kevésnek tartunk és a gyakorlati kurzusnak a tanfolyam 3-ik és 4-ik évfolyamába való beosztását véljük szükségesnek, oly módon azonban, hogy a gyakorlati foglalkoztatás mellett az ezzel kapcsolatos elméleti ismeretek koncentráltassanak és állandóan isméltesse- nek. E szerint a 3-ik évfolyam hallgatói a levelezésben és az ügyiratok szerkesztésében, a negyedik évfolyam hallgatói a könyvvitelben, a leltárfelvételben, mérlegezésbeu és a revizori teendőkben gyakorolnák magukat. Aki ismeri e teendők sokféleségét, as igazat ad nekünk abban, bogy a gyakorlatokat nem lehet elég korán megkezdeni. Másik megállapodás az, hogy a reformált iskolákban csak a kereskedelmi életben szükséges ismeretek elsajátítására kell törekedni. Ez helyes, de tartunk attól, hogy az ellenkező túlzásba esünk akkor, ha a különböző szakismeretek olyan tömegét öleljük fel, melynek elsajátítása lehetetlen. Olvassuk, hogy a fizikán, továbbá vegytanon, áruismén kívül, belebocsátkozik a tanterv a gyártási technika körébe tartozó, szakismeretek elsajátításába is. Ez már rendkívül széles mező, amelyet igen kevés szakember képes kellően áttekinteni. A tulhajtásnak az lesz a következménye, hogy a növendék konyitani fog ehhez is, de alaposan sem ehhez, sem ahhoz nem fog érteni. Végül az idegenek nyelvének tanításáról akarunk pár szót mondani. Föltétlenül helyeseljük, hogy a német nyelv teljes elsajátítására minden kereskedelmi iskola kellő súlyt fektessen. Sajnos, szükséges ezt tennünk és a német nyelv tudása nem üt csorbát hazatiságnnkon. De kon- templálva van egy másik idegen nyelv tanítása, melynek megválasztása az egyes iskolák tetszé- i sere bizatik. Csak mellesleg említjük meg, hogy t célszerűbb volna, ha a hazánkban erősen favorizált francia nyelv helyett a világ első kereskedelmi népének nyelvét, az angolt sajátítanék el, de ennél fontosabb kereskedelmi érdekeink szempontjából a Balkán-államok nyelvei közül egyiknek vagy a másiknak : a románnak, szerbnek megtanulása. Nem kell magyaráznunk, hogy exportunk egyetlen útja a Kelet felé vezet, kereskedelmi iskolák tehát akkor tennének igen hasznos szolgálatot kereskedelmünknek, ha a j Balkánon, valamint az annektált tartományokban való térfoglalásunkat a szükséges nvelvismeret I megadásával hathatósan előmozdítanák. — Az „Első magyar általános biztosító társaság“ Szekszárdon még ez évben egy főügynökséget nyit, melynek vezetésével s szervezésével a pécsi főügynökség eddigi titkárhelyettes főkönyvelőjét, Kayser Lajost bizta meg.
