Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-09 / 41. szám

2 KÖZÉRDEK 1909 október 9 ' Nem inte’met akartam írni Tolnavár­megye községeihez, hanem kérelmet, az ár­vák érdekében s hiszem s higyjük mind­nyájan, hogy a kis emlékeztetőnek meg lesz a kívánt eredménye. Várbonyl Imre. A kövezetvám. A várossá léteinek elengedhetetlen feltétele az utaknak olyan állapotba való helyezese, hogy azok nemcsak a kereskedelem, ipar és mező- gazdaság érdekében a forgalom minél könnyebb lebonyolítására alkalmasak, hanem hogy a vá­rosi követelményeknek megfelelően a közegész­ségügy és köztisztaság érdekében állandóan és könnyen tisztán tarthatók is legyenek. Szekszárd város kepviselőtestíilete belátva, hogy kövezetlen utait, amelyek a legjámboiabb eső után is sártengerre válnak, a saját erejé­ből kikövezni nem tudja, még 1907. évi február hó 9-én tartott közeyülésén elhatározta, hogy a törvény által megengedett eszköz, a vám­szedés igénybevételével epiti ki úthálózatát. Igaz, hogy a város szerény anyagi viszo­nyaihoz képest a vámjövedelem nélkül is köve­zett ki már egyes utcákat. De nagyon jól tud­juk, hogy az ezzel felmerült kiadások mennyire megterhelték a város háztartását s dacára ezek­nek az áldozatoknak, mégis mily lassan, sőt kínosan fejlődött a kövezett úthálózat bővítése. Ha a 80%-os pótadóval küzködő városi ház­tartás, illetve költségvetés keretében akarnánk utcáink kövezetét kiépíteni, mathuzsáUmi kort kellene érni annak, aki Szekszárd kikövezett utcáin akarna járni es a város közönségének tekintélyes része, amely a kiépített utak létesítési költségeit viselte, joggal állhatna elő szemre­hányásokkal, hogy igen sok utcán mégis tenge­lyig érő sárban kénytelen járni. Elismerjük, hogy a vám maga nem modern és nem kedves intézmény. Idegen forgalmunkat azért tőle mégsem féltjük, mert a vámdijjal szemben mindenkinek, aki hozzánk jönni fog, meglesz az az előnye, hogy jó utón fog járhatni, más részt más városok példái igazolják, hogy a közönség a vámot is, mint sok egyebet elfo­gadja és magát útjaiban ezáltal nem akadá­lyoztatja. A városnak fentebb említett határozaton alapuló kérvényét a kereskedelemügyi miniszter pótlásra visszaadta s a város képviselőtestülete a Szabó János városi mérnök által elkészített uj munkálatot a f. hó 6-án tartott gyűlésén tárgyalta. A vámtárgy keretében felvett úthálózat fentartása évi 7236 koronába kerül, mig az út­hálózat beépítése 239.976 koronába, melynek anyag ez óriási teremben kifejtett, az e'őadás páratlanul szép volt és nagy hatást tett min­denkire. Majd a filharmonikusok a Nibelungok gyű­rűjéből vett négy élőképben játszották el a ki­sérő zenét zajos tetszés mellett. A germán nem­zeti öntudat és büszkeség azonban e rész utolsó számában csúcsosodott ki, melyben a germá­nok lándzsa-táncát lejtette el nyolc hölgy és férfi az ősi teutonok jelmezében. A szőke és vörös parókás szilfid nők lenge fehér ruhájuk­ban egesz légies alakoknak festettek és az em­ber szinte csodálta, hogy elbírta gyenge karjuk a pajzsot és a lándzsát és sajnáltam szegénye­ket, hogy e vad és marcona harcosokkal kény­telenek táncolni, dobogni, pajzsaikat összeütni és lándzsáikkal megütközni. Valami sima, lágy boszton zenére termettek inkább ezek a höl­gyek, ámde a kemény harcosokkal vitézül elej­tették táncukat. A végén előállott egy harcos, sisakján két sasszárny, a mellén vért, kezében kivont szablya és elszavalt egy ódat a régi germán harci dicsőségről. Érdekes volt ez az óda, melynek tartalma nagyjából az volt, hogy a németek egyedül állanak a világon, barátjuk nincsen, csak az erejük és a kardjuk az övéké, amelyre támasz­kodnak. De küldött Wotan egy vezért a Hohen- zoller házból, aki diadalra viszi nemzetét. Esküt tesznek a németek, hogy e vezért követik, hogy birodalmukban ölelkezzék kelet és nyugat. Wo­tan 1 A szavaló kissé jól táplált ur a hangját iu'becsülte és kardjának villogtatása fejezte ki jobban ez érzéseket, melyeket kelteni akart. No de p siker természetesen teljes lett, ötezer torok hocholt ötezer kupa csörrent össze a végén, krv tudnak lelkesülni a németek a régi dicső­ségért múltjukért és főleg nemzeti fejedelmükért, évi annuitása, 30 évre, 16789 korona. A fenntar­tási és befektetési összeg a 23981 koronában előirányzott vámbevételekből nyer fedezetet. A vámszedési jogot a város 30 évre kérte és a vámtárgyat az engedélyezéstől számított két év alatt fogja kiépíteni. Azoknak az utcáknak a kövezetét, amelyek a vámtárgy keretébe felvehetők nem voltak, a város által az állami ut átkelési szakaszának fentartásához fizetett és a kövezet\ám folytán felszabaduló hozzájárulási összegből fogja a város kiépíteni. Ez évenként 1974 koronát tesz, amely összeg 30 évre amortizálva 28 200 ko­rona tőkének felel meg, mig a kövezetlen utcák többi részét a város a városi költségelőirányzat terhére fogja kiépíteni. Dacára tehát a kövezetvám évi 23981 ko­rona bevételének, az utcai úthálózat teljes ki­építéséhez a városnak még külön is hozzá kell járulnia A város összes utcáinak kikövezése 447.526 koronába kerülne, amelyből 239.976 ko­rona a kövezetvámból nyer fedezetet. Ha a város az összes kövezést a saját erejéből akarná végeztetni, figyelembe véve a befektetést és fenntartást, évi 38693 koronát kellene 30 éven keresztül adóban kivetni, amely összeg a városi adót 27.6 °/o-al emelné. Ily magas községi adóemelkedést pedig a város nem bírna el, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy még igen sok közegészségügyi és kulturális kérdést kell megoldani. Az egyetlen elfogadható mód tehát a kövezési költségek fedezéséről akként gondoskodni, hogy a köve­zet létesítéséhez és fenntartásához azok is hozzá járuljanak, akik a jókarbantartott utat használják. VÁRMEGYE. Nyugdljválasztmányi ülés. A községjegy­zői nyugdíjalapra felügyelő választmány folyó hó 13-án, délután 3 órakor, a vármegyeház kistermében, Simontsits Elemér alispán elnök­lete alatt választmányi ülést tart a következő tárgysorozattal : 1. Özv. Angyalffy Imréné özv. nyugdijának megállapítása. 2. Özv. Zabján Jozsefné özvegyi nyugdijának megállapítása. 3. Kiskorú Henics Irén nevelési járulékának megallapitása. 4. Vastagh Ferenc dunaföldvári községi írnok felemelt fizetésének beszámítása. 5. Klimes Antal hőgyészi főjegyző személyi pótlékának beszámítása. 6. Steib József zombai segédjegyző a kirótt utánfizetések teljesítésére halasztást kér. 7. Abbay György dunaföldvári községi írnok a kirótt utánfizetések teljesítésére halasztást kér. 8. Linka Károly volt faddi jegyző befizetett nyugdijjárulékát visszaadatni kéri. 9. Elhalt Stokinger János volt kocsolai jegyző nyugdijjárulékának rendezése. 10. Horváth János^domb-óvári községi Írnok nősülése. 11. Egyéb beérkező tárgyak. ki felkelti bennük a nemzeti becsvágyat és a német impérium nagy gondolatát, mely minden német szivét dobogtatja. Egy frakkos ur felolvasta a császár üd­vözlő táviratát, mely a kabinetirodából érkezett (a császár este 10 órakor utazott el München­ből) és a vad harcosok kara rázendített a csá­szárt éltető rövid dalra, mit zugo éljenzés követett így lelkesül a német, még ha bajor is. A szomszédom, aki kereskedő ember lehetett, nem sajnált tőlem egy politikai szójátékot, ami né­metül persze jobban hangzott: Münchenben a német császár tett látogatást, nem pedig Német­ország császára. A filharmonikúsok a programm utolsó számaként Kéler Béla szép keringőjét (Am schönen Rhein) játszották el és tizenkét órakor indult haza a kisebb népvándorlás. München vasárnapi képe roppant élénk most. Az »októberi ünnep« is elkezdődött és délután valóságos emberáradatok hömpölyögtek a Festwiese felé, hol legkevesebb 100.000 em bér tolongott. Kilenc órakor zenés mise van a Frauen­kirche-ben minden vasárnap s a gyönyörű ze­nét én se akartam elszalasztani. A mostani pápa egy rendeletet adott j<i a zenés misékről, ebben azonban a legtöbb egyházfő nem értett vele egyet s a rendeletet nem hirdette ki. így a zenés misék ntm szűntek meg. A müncheni élet ragyogó pompájában a déli órákban fejük ki. A remek gótikus város­háza udvarán naponta katonazene van, itt meg­jelennek a müncheni szépek, kik korántsem öl­töznek oly sok ízléssel, mint a bécsiek, — de azért igy is szépek. A városházától nem messze, a Hofbräu­haus szintén tömve van emberekkel; sok ezer VÁROSI ÉLET. Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete folyó hó 6-án dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a város fejlődését illető fontos ügyek kerültek tárgyalásra és a melyen a következő határozatokat hozták : 1. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkérettek Békés Mihály és Leicht Lajos. 2. A városi rendőrség szervezéséről szóló szabályrendelet jóváhagyá­sát tudomásul vették. 3. A vármegye közúti alapja terhére 20 06ö korona 57 fillér költség­gel megépítendő második vasúti hozzájáró ut fentartásat a képviselőtestület elvállalta és a vármegye alispánjának a város közgazdasági érdekei iránt tanúsított érdeklődéséért köszöne­tét szavaztak. 4. A közvilágítás kibővítése tár­gyában a tanács által felállítani határozott lám­pák 5960 korona köllségét megszavazták. Izzó­lámpát felállítanak (az ivlámpák helyet múlt számunkban már közöltük) : a Bor-utcában 2, a Kadarka-utcában 3, a Kossuth Lajos-utcá­ban 1, a Duna-utcában 3, a Városmajor-utcá­ban 1, a második vasúti hozzájárón 2, az Indóház-, Csonka- és Major-utcában 1—1, a tisztviselőtelepen 4, a Bartinából nyíló Csonka­közbe, a Bödő-közbe, a Bálint-hid fölé 1 — 1, a sétakertbe kettőt. 5. A főgimnázium mellé eme­lendő internátus létesítése tárgyában elhatároz­ták, hogy az évi 10.000 korona fentartási járu­lék elengedése esetén az internátust a város megépíti. Az internátus helyéül a főgimnázium mellett fekvő kis vásárteret jelölték ki s meg­bízták a polgármestert, hogy a teleknek a köz­alapítványi uradalomtól való megvásárlása tár­gyában a szükséges lépéseket tegye meg. 6. A Szekszárd Szálló nagyterme tűzveszélyességé­nek megszüntetése érdekében több intézkedést tettek s ezek alapján dr. Leopold Kornél, dr. Eri Márton, Pirnitzer Antal és Tóth Gyula hozzászólása után felkérték a vármegye alis­pánját, hogy a terem használatát engedje meg. Minthogy pedig a terem színházi célokra egy­általán nem alkalmas, elhatározták, hogy város színházat létesít s e célra államsegélyt kér. Egyben pedig megbízták a mérnöki hivatalt, hogy a nagyteremnek színházi célokra való al­kalmassá tételére készítsen tervet és költségve­tést, hogy amennyiben a színházra államsegélyt nem kapnánk, az átalakítás mielőbb keresztül­vihető legyen. 7. A kövezetvám kérdése nagyobb vitát keltett. Leicht Lajos, dr. Müller Ferenc, Leopold Sándor ellenzik a kövezetvám behoza­talát, mert szerintük a kövezetvám' az idegen forgalomra károsan hat. Török Béla, dr. Éri Márton, Szabó János a kövezetvámot, melynek kérdését a képviselőtestület különben is már jogerősen elhatározta, szükségesnek jelentik ki, mert e nélkül a város utcáinak feltétlenül szük­ember issza ott a sört a literes kupából Rop­pant érdekes látvány ez; ur és szolga együtt, egymás mellett iszik, a legteljesebb a demo­krácia, amit valaha láttam. Az udvaron sörös hordók állanak, ezek az asztalok, ahova lete­szik a kupákat; mellette állanak az emberek százával. Mikor arra mentem, egy automobil állott meg, kiszállt belőle négy ur, ötödik a soffőr és bementek sörözni. Nem megkapó kép ez ? Két órakor pedig megindul a népvándorlás a Festwiese felé, hol a sátorok és bódék százai emelkednek, köztük persze a különféle sörfőzők óriási, több ezer embert befogadó alkotmányai. Három órakor van az ügető verseny. A ver­seny kezdetét öt lovas herold jelezi, kik trom­bitákon indulót fújnak és középkori Teli Vil­mosra emlékeztető jelmezeikben nyitják meg a festői menetet. Mögöttük vagy kétszáz apród megy hosszú kettes sorban, szintén középkori jelmezben, mindegyikük zászlót visz, mindegyik más öltözetben. A két első győztes a díjon kí­vül díszes zászlót is kap jutalmul. Aztán elő­vágtatnak a fogatok ; öt versenyzett és a logika örök törvényei szer nt az egyik első lett, szép, erős négy éves pejménne’. A verseny után a száz­ezernyi nép a sátrak közé indult, helyesebben tipegett, mert lépni az óriási tömegben nem lehet- A száz és száz sátorban mindegyik árus kiáltja portékáját Nekem egy sátor ragadta meg figyelmemet, mely ezt a büszke feliratot viselte: Hoch und piekfeine ungarische Hühnen- Braterei am Spiess, Michael Kling. Az ármá- nyos nyársszerkezeten vagy 10 — 12 csirke for­gott és pirult. A kolbászsütők bizonyára na­gyobb forgalmat csináltak, mert itt ez a nép­szerű eledel. Este későig nagy az élénkség. Az autó-

Next

/
Thumbnails
Contents