Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-04 / 36. szám
4 Tudta*e cikkíró ur cikke megirásakor, hogy vádlottak felett nem az a meggyanúsított biró Ítélt, hanem első fokon egy három tagú, másod fokon pedig az első foktól minden vonatkozásban független »öttagú bírói tanács ítélt? Tudta-e cikkíró ur cikke megirásakor, hogy a kifejezetten meggyanúsított bírón kívül ítélkezett hét biró a társadalomnak legmagasabb erkölcsi és értelmi színvonalán álló tagja, kikre a tisztelet megkülönböztetett mértékével szabad csak föltekintenünk ? Ha cikkiró ur mindezt nem tudta, úgy tájékozatlansága oly nagyfokú volt, mely jogosulatlanná tette őt arra, hogy ily kérdéssel a nagy nyilvánosság előtt foglalkozzék. Ha pedig mindezt tudta és cikkében vádlottak felmentését mégis birói kötelességmulasztással hozta kapcsolatba, ez esetben cikkiró ur — legenyhébben szólva — nem a világosságot kereste. Igen tisztelt szerkesztő urnák megköszönjük soraink közlését. Szekszárd, 1909. szeptember 2-án. Kiváló tisztelettel: Dr. Beöthy Károly ügyvéd. Dr. Gulyás József ügyvéd. Berlini levelek. Berlin, 1909. augusztus 28. Másfél hónappal ezelőtt abban a szerencsében részesültem, hogy a pécsi iparkamaránál elnyertem a kereskedelmi miniszter 600 koronás külföldi tanulmányuk ösztöndiját, melyet a tanulni vágyó iparosok részére éveukint adományoz. Régi óhajom teljesült ez ösztöndij elnyerésével ; huzamosabb idő óta szándékoztam Németországnak, ennek a kulturális és ipari tekintetben megerősödött, hatalmas állam népének fejlett iparát tanulmányozni, életét, szokásait közvetlen közelről szemlélni s az itt szerzett tapasztalokat majdan a létért folytatott küzdelem nehéz harcában felhasználni. Budapestről augusztus 10-én este indultam Bécsbe, a császár-város felé. Itt három napi tartózkodásom ideje alatt nagyjából megtekintettem a város egyes részeit, többek közt kirándultam a szép Schönbrunnba is. Bécs — bár jóval terjedelmesebb Budapestnél és sok intézménye tagadhatatlanul praktikusabb a miénknél — én előttem szépség és tisztaság tekintetében messze mögötte marad a mi fővárosunknak. Nem hagyhatom azonban emlités nélkül Schönbrunnt, ezt a gyönyörű szép kertet. Gondozott pázsitjaival, egyenesre csonkított fasoraival, gazdag állatkertjével s a főteret szegélyező szobrokat övező boltivalakra nyesett fáival meglepő benyomást tesz az idegenre. A kert elején van uralkodónk nyárilaka. .Egyszerű, minden disz nélküli kolosszális épület. Voltam a Prater-ban is. Itt inkább a vasárnapi publikum zsebére utazó látványosságok és kétes értékű komédiás-bódék lármás tulajdonosai űzik mesterségüket. — Kellemesen lepi meg az idegent a bécsi rendőrség udvariassága. Az itteni policáj katonás tisztelgéssel fogadja és indítja útnak a tájékozatlan kérdezősködőt. 13-án este 8 óra 15 perckor indult vonatunk a Wien-Nordwestbahn állomásról Berlin-felé. •Ahogy pirkadni kezdett s szendergésemből felébredtem, Csaszlauba értünk. Csaszlau, valamint Kollin, Podjebrád, csinos kis cseh városok a vasút közelében s több gyárépület jelzi ipari életüket. Reggel 7 óra tájban Lisa-ba ér a vonat. Ez a Berlin felé utazóknak csatlakozó állomása; itt át kell szállniok. Lisá-tól dús fenyvesek közt vonul a kettős sínpár Tetschen felé. Utazásom alkalmával Csehország több helyén még nem volt learatva a gabona. Az éghajlat valamivel hidegebb mint nálunk s igy az aratás is később történik. Meglátszik a vidéken, hogy itt a sörgyártás hazája ; nagyban tenyésztik a komlót. Óriási területek vannak komlóval beültetve s hosszú, három-négy méteres karóval ellátva, akár csak nálunk az amerikai szőlő- vessző-telepek. Liboch állomást elhagyva, közel a vasút mellett, folyik az Elba vize. Itt kígyózik aztán ez a szelíd folyó a vasút közelében egész Tet- schenig s ha néha rövid időre el is tűnik a láthatárról, később újra csaknem a vasúti töltést mossák csöndes hullámai. Czernosek után hegyes-völgyes vidék csendjét töri meg a vasszörnyeteg kerekeinek egyhangú kattogása. Számtalan sok sörgyár, továbbá cukor-, csokoládé-, üveg-, olaj-, hajógyár, fonoda és vaskohó van ezen a tájon az Elba partján. Itt van többek közt a nálunk is ismeretes Leonhardi- féle tintagyár is. Valóságos gyártelep ez a vidék. A legtöbbnek feliratán ott ékeskedik az osztrák császári sas. Mesébe illő gyönyörű szép vidéken haladunk tovább. Sötétlő, haragoszöld takaróval fedett sziklabércek merednek kétoldalt az ég felé s a völgy aljában kanyarog a lassú folyású Elba, melynek két partját a vasúti sin szegélyezi. S azok a tiszta, Ízléses kis bajor helységek, emitt a hegy ormára épített, másutt a sziklák és lombsátrak közé rejtett csinos, pavillonszerü épületeikkel, rendezett gyümölcsös kertjeikkel festői látványt nyújtanak. Különös érzés vett rajtam erőt, ahogy megpillantottam ezt az elragadó vidéket. Megszabadultam egy időre a köznapi élet prózai gondjaitól 8 szerettem volna a fenyvesek árnyékában ballagó Elba partján maradni. Képzeletem vissza- szállt a múltba s úgy éreztem, mintha most is — mint boldog gyermekéveimben — a mi mecsekalji kis falunkban hallgatnám az erdőmenti patak vizének élénk csobogását, vagy a vén tölgyek lombjainak titkos suttogását. Közben elhagytuk a szép Schreckenstein-t. Merengésemből felriasztott a kalauz harsány kiáltása, amint tudtunkra adta, hogy Schwaden- nél vagyunk. Fürkésző tekintetet vetve & forgalmas kis városra, látom, hogy egy nagyobb épületen fekete sárga trikolort lenget az augusztusi szellő. Ha soviniszta volnék, akkor ennek a gyűlöletes képnek a láttára féktelen haragra kellett volna gerjednem. Én azonban ehelyett nyomasztó, bus gondolatokba merültem. Amint végigtekintettem az Elba partján füstölgő sok gyárkéményen, láttam a jólétet adó, élénk forgalmú városokat, ezeknek boldog lakóit, akaratlanul is visszaszállt a lelkem pár nap előtt elhagyott hazámba. Sajnálattal néztem a mi öreg Dunánkat, mely Dévénytől Orsováig árván, észrevétlenül hömpölyög tova; gondolatban ott jártam a szőke Tisza partján s a többi folyók mentén, hol az életnek, a termelő erőnek kiszámíthatatlan mennyisége vész el napról-napra s kérdeztem önmagámtól, hogy miért nincs nálunk úgy, mint itt ? Miért nem lepik el nálunk is büszke gyárkémények, a nemzet jólétének, nagyságának ezen jelzőoszlopai a folyók partjait? Mennyi pénzzel és emberélettel volna gazdagabb az ország. Az a sok ezer magyar munkás, ki most hazájától távol, idegenben keresi meg magának a mindennapi kenyerét, nem venne kezébe vándorbotot, hanem odahaza értékesítené munkaerejét. Nem kellene a kivándorlásról törvényt alkotni s annak elterjedését a sokféle eredménytelen eszközzel korlátok közé szorítani. De hát veleszületett átka a magyarnak a politizálás és pártoskodás. Ezt mindenek fölé helyezi. S nem egy életre való szép eszme, egészséges terv sülyed el a politika és széthúzás átkos posványában. Hiszen más nemzetek is pártokra szakadoznak elvileg, de mikor fejlődésükről, gazdasági érdekeikről van szó, egy táborba tömörülnek a közös cél szolgálatában. Most veszem azonban észre, hogy messze eltértem tárgyamtól; útleírással, nem pedig nemzetgazdasági kérdéssel szándékozom foglalkozni. Körülbelül 11 óra lehetett, mikor Tetschen-be értünk. Itt lépi át az utas az osztrák-magyar monarchia határát. Az állomáson lévő vámtisztek szigorú vizsgálat alá veszik az utasok podgyászait s csak ha nem tálálnak benne valami vám alá eső cikket, szállhat át az illető zavartalanul a német vonatra. Tetschen-nél két hűséges utitárs válik meg egymástól: az Elba egy merész kanyarulattal a kéklő rengetegben tűnik el a szem elől, mig a vonat, keresztül robogva az Elbán, zúgva, dübörögve folytatja útját Drezda felé. Tetschen és Berlin közt igen élénk a vonatközlekedés. Csaknem minden 15—20 percben találkoztunk a nyilt pályán egy, a másik vágányon Berlin felől robogó gyors- vagy személyvonattal. S a személyvonat itt a nagyobb állomásokon, mint pl. Tetschen, Drezda, sem vesztegel tovább 8—-10 percnél. A kies Schönaun keresztül Drezdába, ebbe a remek szép német városba értünk. Délután 2 óra 18 perckor hagytuk el Drezda központi pályaudvarát s este 8 órakor Röderaun ___________közérdek___________ és Suckenwaldén át érkeztem a német birodalom fővárosába. * Berlin tegnap lobogódiszt öltött. Fekete- fehér-piros zászlók lengése jelezte, hogy a város népe ünnepre készül. A távirati jelentések szerint délután 5 órára várták Zeppelint, a léghajós német grófot Friedrichshafen-bői, aki azonban, a motorjában útközben beállott komplikációk miatt csak ma érkezett meg. Berlin népe rendkívül nagy tiszteletben tartja Zeppelint. A nagyobb lapok 4—5 külön kiadást is csináltak az utóbbi napokban a Zeppelinről érkező távirati tudósításokból, az üzletek kirakatait Zeppelin képek díszítették, az utcákat ellepték a Zeppelin-képeslapok árusitói s napok óta egyébről sem beszéltek, mint Zeppelinről. Különben a német nép Zeppelin iránti rajongását eléggé bizonyltja az, hogy mikor ezelőtt két évvel a sok kísérletezéssel Zeppelin kifogyott vagyonából, Németország lakossága 2 millió Álárkát gyűjtött részére. Ma déli félegy órakor aztán lázas érdeklődés között megérkezett a vállalkozó szellemű arisztokrata s hosszabb ideig lebegett a város fölött óriási léghajójával, mintegy megköszönve a berliniek hódolatát, — kik a háztetőre másztak s az utcán nagy csoportokba verődtek s hangos „hoch“ kiáltásokkal, zsebkendő lobogta- tással fogadták, aztán a Berlin melletti Tegel felé irányította léghajóját, hol leszállt. Berlinről különben — ha jobban megismerkedem az itteni visszonyokkal — Szerkesztő ur szives engedelmével később. Kaufmann Mátyás. 1909 szeptember 4 KÖZSÉGI ÜGYEK. Jegyzők gyűlése. A tamásii járás községi és körjegyzők egyesületének közgyűléséről vettük a következő jegyzőkönyvet : Jegyzőkönyv. Felvétetett Tamásiban 19U9 évi julius hó 15-én, a tamásii járási községi és körjegyzők egyesületének közgyűléséről. Jelenlevők. Elnök : Cholnoky Lajos, jegyző : ifj. Arany Károly, Szévald Móricz járási főszolgabíró t. b. tag, Reisner Béla, Csukly Ignácz, Fekete József, Németh Géza, vál. tagok, Günther László, Bekő Elek, Miltényi Béla, Németh Árpád, Csukly Gyula, Keszler Károly, Bertics Pál, Névery Árpád, Réber Ferenc, Szabó Zoltán, Lágler Sándor, Zsigmond Gyula, Molnár István és Blochinger Endre rendes tagok és Simon Lajos Decs községi jegyző, mint vendég. Elnök a csaknem teljes számban megjelent egyleti tagok üdvözlése után a gyűlést megnyitja s a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Fekete József és Bertics Pál egyleti tagokat kéri fel. Ezután egyleti jegyző felolvassa a legutóbb közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet, mely ellen észrevétel nem tétetvén, hitelesittetett. A napirend megkezdése előtt elnök megemlékezik Kerbolt István nyug. községi jegyző, a tolnavármegyei jegyzői egylet és a tamásii járási jegyzői egylet volt elnökéről, később pedig disz- elnökéről, aki Pécsett ,f. évi május hó 31-én hall el és f. évi junius hó 1-én a regölyi róm kath. sirkertben levő családi sírboltba temettetett el, a közönség és a vármegye minden részéről össze- sereglett kartársak megindító részvéte mellett. Előadja, hogy oly nagyok az elhunytnak egyesületünk, de a jegyzői kar egyetemének érdekeiben is kifejtett munkásságából eredő köztudomású érdemei, hogy egyletünk kötelességet mulasztana, ha az elhunyt iránt tartozó kegyeletnek ünnepélyes alakban is nem adna kifejezést. Indítványozza, hogy Kerbolt Istvánnak, mint az önzetlen munkásság mintaképének, emléke jegyzőkönyvileg megörökittessék és családjához részvétirat intéztessék. Határozat: A meghatottsággal fogadott- inditványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadván, Kerbolt István örökké élő érdemeit jegyzőkön}’ben megörökíti és elhunyta fölött érzett mély fájdalmának és részvétének kifejezése mellett családját értesíteni határozza. Névery Árpád, felsőiregi jegyző, értekezés keretében ismerteti a mértékekről, ezek használatáról és ellenőrzéséről szóló 1907. évi V. t. cikket.
