Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-14 / 33. szám

2

KÖZÉRDEK

1909 augusztus 14

sebben bugyogó olajos korsója, legalább egy vármegye erkölcsi súlya nehezedjék abba az ingadozó mérlegbe, amelynek feléje billenését évtizedeken keresztül hasztalanul várja és lesi vármegyénknek eme kétségtelenül elhanyagolt községe.

Nem elég tehát, ha vármegyénk bármily meleghangú felirattal támogatja is a dunaföldvári magán polgári iskola ügyét, de igenis teljes erejével oda kell állania Dunaföldvár mellé, hogy ennek igazságos követelése mielőbbi kielégítést nyerjen. A magániskolával való kisérlete- zés ugyanis célhoz nem vezet, a vége úgy is csak az, hogy pár évi nyavalygás után az államnak kell közbelépnie s akkor vagy átveszi a biztos deficitre dolgozó intézményt — vagy pedig megszűnik az magától, kimerülvén a fentartó község és magánosok anyagi ereje.

Véglegesen kell tehát megoldani a kéi'dést. Nem kicsinyelhető egy 13 ezer lakosságú város igazi kulturérdeke s jogos kívánsága a hazafias, nemzeti oktatásügy magasabb szempontjából sem.

Észre kell tehát vétetni ezt a szín- magyar községet s alispánnak, intéző köreinknek, figyelmeztetni a közoktatásügyi minisztert, Dunaföldvárnak önhibáján ki- vüli kulturális visszamaradására s különösen arra, hogy egy ilyen magasabb fejlődési fokon álló népes község a nemzeti kultúra minduntalan hangoztatott szent nevében nem csak kérhet, könyöröghet, de — követelhet is.

Vége legyen már annak a régi, nemzetsorvasztó, ferde felfogásnak, hogy örökre csak a nemzetiségi vidékeket tömjük s pártoljuk ezrekbe, milliókba kerülő kultúrintézményekkel, a szinmagyar helyeket, intézményeket istápoljuk inkább, ezekben van a felszivó, nemzetfentartó erő. A magyarság csak önmagában bizhatik, a magyarságot erősitsük tehát, ne a nyelvöl tögető nációkat. Lássuk be végre, hogy minden, Dunaföldvárhoz hasonló, szinmagyar helytől elvont fillér ellenségeinket gyarapítja s önmagunk által fizetett költség annak a nagy késnek köszörülésére, amely örökösen Magyarország torka körül hadonászik. ... B.

Nap-nap után találkoztak a jó barátok s elválhatatlanok lettek. Megtörtént azonban, egyszer, mint az emberek közt is megtörténik, hogy nem egészen értették meg egymást s egy felhő épp akkor takarta el a napot a tó elől, mikor ez a nézeteltérés történt köztük. A tó pedig busult, nem tudta ezt a dolgot teljesen megérteni és elhitette önmagával, hogy nem a felhő tolakodott közéjük, hanem a nap bujt a felhő mögé s fájó szívvel izent Isten veled-et a még nála maradt sugártól, mit a nap érdeme szerint a leghidegebben viszonzolt. De mivel semmi sem marad sokáig titok, a többi szelid- fényü égitestek is tudomást szerezitek az esetről s vigasztalni próbálták a bánatos »székelyek büszkeségét«, de ez apró, haragos fodrokkal takarta el szomorúságát.

Véletlenség volt-e, vagy pedig, mert annak úgy kellett lennie, másnap újra ragyogott a nap, újra daloltak a madarak s nyíltak a virágok, mintha semmi sem történt volna. A nap hullámzó sugarai megvitték a tónak, a hirt, hogy neki is bánata van, de a tó nem vett róla tudomást, mert magas hullámokat dobált, sőt egész valója hullámzott, a felhő pedig újra megjelent kettőjük között s a levegő annyira lehűlt, hogy a tó petéjét sima jégtükör borította.

A következő reggelen kétségbe esve pillantott a nap az ő kedvesére, fájdalma csak növekedett, midőn a halványszinü lehulló falevelek csendes zizegéséből azt vélte haliani : ez a te műved 1

Ez a hang valahogy elhatott a tóhoz is s az a kemény szív, melyet jégburok vett körül, elkezdett heveskedni, dobogni,"addig-addig, mig

Az ipari pálya.

Ahogy közeledünk szeptember felé, a szülőknek az a legnagyobb gondja: mit csináljanak a fiaikból ? A pályaválasztásról esik sok szó mostanában, mely érthető aggodalmat okoz, hiszen úgy van megalkotva a szülők szive, hogy inkább a maguk szájától vonják meg a falatot, de boldogok, ha gyermekeik arcán mosolyt látnak.

Nálunk beteges köztudatba ment át, hogy a hivatalnoki pálya tekintélyt nyújt és innen van, hogy szeptember elején őrült tülekedés van a középiskolák kapuin, nagy a mozgolódás az egyetemeken, mert a diploma szerzés, az úri pálya jogának biztosításáért, még a tehetségtelenek, a módtalanok is előre törtetnek.

Most már oly nagy tultengés, túltermelés van a hivatalnoki karban, hogy valóban lutrijának kell lenni, aki elfoglalhatja a legkisebb pozíciót is. Csak két nagy állami intézményünket a postát és a vasutat említsük, szaklapok és statisztikai források után jelenthetjük, hogy minden hely be van töltve, úgy, hogy például az elhalt alkalmazottak árváit sem tudják elhelyezni. De igy van ez mindenütt. Amióta az állatorvosok fizetését rendezték, ezen a pályán is borzasztó tulprodukció van, arról pedig régen beszél a közvélemény, hogy városokban 3—4 ügyvéd, több orvos lakik egy-egy házban, akiknek java része csak épen teng leng. A minisztériumok nem győzik elutasítani a sok pályázót.

Értjük tehát a szülők aggodalmát, mikor nem tudják, mit csináljanak fiaikból, mert ha tanárnak taníttatják, évekig várnia kell állásra. Csak nemrégiben is egy állás nélküli, Szek- szárdon is jól ismert, tehetséges tanár borzalmas esetéről emlékezett meg a sajtó, aki évekig asztalosinas öcscse műhelyében aludta át az éjszakákat s nappal koldulni volt kénytelen. Most már akár jogászok, akár tanárok, vagy hivatalnokok lesznek a nagyreményű ifjakból, mindenütt ott fenyeget a rém: nem tudok álláshoz jutni.

Egyedüli biztos pálya és biztos kenyeret nyújtó kereset: az iparos pálya. Mihelyt fel tudunk emelkedni arra a nézőpontra, hogy az ipari pálya tisztes foglalkozás, mihelyt megtudjuk érteni, hogy nem diffamáló, ha a gyermekünk oda áll a pudli mellé, boldogok leszünk fiaink látásán, mert érvényesülni, keresni fognak.

A technikai pálya is szinte kínálja a sikert, melynek kincses bányáját ki kell aknázni. Gyári üzemek keresik az ügyes, képzett iparosokat s a mig a villamosság térfoglalásával napról-napra újabb találmányokkal lépnek fel az ipar terén, addig az iparosok keresete, munkabére napról- napra emelkedik. Amig a hivatalnokok egész fömege évekig fizetéstelen állásban van, avagy kevés tiszteletdijjal alkalmaztatik, eladósodnak és egész életükön keresztül a szenvedések

a jég vékonyabb lett rajta. Nem, azt nem birta el, hogy csak a napot vádolják, mikor ő is hibás volt. Most aztán a nap is tudta az utat; minden erejével, minden melegségével szórta sugarait, mig végre a jég egészen felolvadt s ismét csókjaival borította el a tó tiszta tükrét, mely csak az ő képét mutatja olyannak, amilyen, mások elől hullámfodrokkal takarja el magát . . .

*

Talán két lélek meséje is lehet ez. Az igaz, hogy az emberi lélek ritkán jön arra rá, bár köztudomású dolog, hogy a hidegséget, a hidegség faggyá változtatja s hogy a jeget csak melegséggel lehet felolvasztani.

De hányszor megtörténik az, hogy a hidegség nem az egymást szerető szivek kisugárzásából ered, hanem a világ rosszindulatából, mely felhőként tolakodik az egymást megértő lelkek közé, hogy szétrombolja azoknak legszebb álmait, hogy darabokra törje ezt a finom valamit, mit léleknek nevezünk s ha terve sikerül, még ő áll oda vigasztalónak, de ne higyjünk az ilyen szavaknak. Takarjuk el magunkat hullámfodrokkal, a vigság s a mosoly álarca alatt, minek pillantsanak lelkünk tükrébe avatlan szemek ? hisz bánatunkban nem osztozik mindenki s örömünket nem kétszerezheti meg, csak az igaz, őszinte részvét. De hát van-e ilyen s ha van, hol találhatjuk meg ? Keressük s ha megtaláljuk, legyen az a mi vigaszunk, mely elfeledteti velünk azt a nehéz küzdelmet, melyet az élet viharában a keresés közben vívnunk- kellett!

keresztjét viselik, az iparosokat tudásuk, szorgalmuk után fizetik, és sokaknak fiatal gyerek korukban több fizetésük van, mint akármelyik megőszült hivatali nagyságnak.

A szülői gondon, ezen aktuális kérdésen könnyű segíteni, mihelyt a társadalmi előítéletektől szabadulunk s megtudjuk becsülni azt a kalapácsot, gyalut, varrótűt, kereskedői kiszolgáló asztalt, amelynek mestere szorgalmas, józan, becsületes munkájával gondtalan kenyeret keres.

VÁROSI ÉLET.

Városi közgyűlés Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 7-én dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklete alatt, rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Boda Vilmos és Dorogi Istvánnak jegyzőkönyv hitelesitőkül történt felkérése után, a következő határozatokat hozták: 1. Rácz József rendőralkapitánynak aug. 1-től 28-ig., 2. Janosits Károly főjegyzőnek augusztus 15-től szeptember 15 ig, szabadságot adtak. 3. A város 1909. évi költségelőirányzatát Boda Vilmos, Török Béla hozzászólása után, dr. Horvát Jenő indítványára, a pénzügyi szakosztálynak kiadták. 4. A báró Augusz-árvaház- alaphoz tartozó kert megvétele tárgyában, minthogy a képviselőtestület tagjai kellő számban meg nem jelentek, szeptember 11-éré tűztek ki közgyűlést. 5. A csendőrlaktanya építés feltételeinek megváltoztatása tárgyában beérkezett csendőrkerületi átirat tárgyalásánál, Boda Vimos ellenzi az építést. Minthogy azonban azt a képviselőtestület már korábban elhatározta, Leopold Sándor és Janosits Károly hozzászólása után, elfogadtak a tanács javaslatit, mely szerint az építés feltételeit a képviselőtestület fenntartja. 6

. A Magyar- és a Balogh-utcában állandó menedékházak építését elhatározták. 7. A nyilvános mulatságok és előadások, valamint látványosságok rendezése és engedélyezéséről szóló szabályrendeletet elfogadták. 8. A városi átiratási díjról szóló szabályrendeletbe a miniszter által elrendelt pótlásokat felvették. 9. Hauk Antalnak, az iskolai alapvagyonhoz tartozó földeken eszközölt hasznos befektetéseit, megtéríteni határozták. 10. Ugyanannak óvadék kiadás iránti kérését elutasították. Hetli Lajos és társai kérvényét az iskolai földeken levő épület átvétele iránt elutasították.

HÍREK.

— Személyi hír. Gróf Apponyi Géza főispán, szerdán reggel Szekszárdra érkezett s aznap elnökölt a közigazgatási bizottság ülésén s csütörtökön délután hazautazott, Högyészre.

Ágoston István kir. ítélő táblai biró hazaérkezett harkányi fürdőzéséről.

— Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Farkas Róza kisdedóvónőt a bátai (alszegi) II. sz. kisdedóvódához kisdedóvónővé nevezte ki.

— Áthelyezések. A vallás- és közo tatás- ügyi miniszter Szenkovits Katalin Cserlenőbe áthelyezett gyulaji óvónőt a bezdáni III. számú, Berky Ida felsőtubnyai állami óvónőt a gyulaji állami óvodához helyezte át.

— Uj kórházi alorvos. Apponyi Géza gróf főispán, dr. Tanárky Árpád igazgató főorvos előterjesztesére, Parányi Ferenc szigorló orvost, a szekszárdi »Ferencz« közkórházhoz alorvossá nevezte ki.

— üj gazdasági tudósitó A m. kir. föld- mivelésügyi miniszter Morvav Jenő gazdálkodó, miszlai lakost, gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg.

— A király válasza. Nemrégiben találkozásuk volt azoknak a bizony már öreg harcosoknak, akik annak idején résztvettek a szol- ferinói ütközetben. Az ünneplő katonák ez alkalommal üdvözlő táviratot intéztek úgy a királyhoz, valamint Fejérváry volt hadügyminiszterhez is. Fejérváry azonnal felelt, mig a király köszöneté csak a napokban érkezett le a szol- ferinói hősökhöz, Apponyi Géza gróf főispán utján, ki a következő levelet intézte hozzájuk a bonyhádi főszolgabíró utján: »Főszolgabíró urnák, Bonyhád. Felhívom főszolgabíró urat, hogy értesítse Wache József nyug. százados, bonyhádi lakost arról, miszerint a m. kir. belügyminiszter urnák folyó évi julius hó 10-én 4092. ein. sz. a. kelt leirata szerint ő császári és apostoli királyi Felsége, a völgységi járás-